login |

Vera: a 9. és 10. évad – írta Eloise

2021. 05. 06. 21:30 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Az utóbbi hónapok sajnos úgy alakultak, hogy nem jutott időm a kedvenc brit krimisorozataim szokásos évad végi ajánlóira. Így a Grantchesterhez hasonlóan a Vera is egy dupla évadajánlót kapna most tőlem. Úgyis nyakunkon a 11. szezon.

Mindenképpen akartam újra írni a sorozatról, hiszen annak ellenére, hogy most kerek évfordulót ünnepel, egyáltalán nem mondhatjuk, hogy ellaposodott volna, sőt nekem egyre inkább tetszik. Mindig is azokat a nyomozós sorozatokat szerettem igazán, amik a dráma és fordulatok mellé, a humort is be tudja csempészni. (Ami lehet, hogy morbid dolog tőlem.) A Vera pedig pont ilyen. Amit még nagyon szeretek benne, hogy nem akarja szájbarágósan elmagyarázni, hogy most mekkora szörnyűség történt, az ember mégis érzi, ami szerintem nagyban köszönhető a kiválóan játszó színészeknek és a remekül megírt párbeszédeknek.

A tovább mögött folytatom.

A 9. évad első részében egy törvényszéki pszichológus gyakornok halála után nyomoznak, és nyilván azonnal felmerül, hogy a munkája lehetett a halál oka, és jönnek sorban az elméletek ezzel kapcsolatban. A második epizód igazán megrázó, hiszen egy árva fiú holtestére lelnek egy kikötővárosban. Ahogy már megszokhattuk évadonként egy ilyen rész mindig akad, és persze a külsőre nagyon kemény, mégis érzékeny Verát, ezek nagyon mélyen érintik.

A harmadik rész ismét egy csavaros történet, sok fordulattal, hiszen egy szépségipari nagyvállalat egyik tulajdonosának halála után nyomoznak. A vállalaton három testvér osztozott, és persze hamar kiderül, hogy az idillinek ható testvéri kapcsolat mégse volt olyan tökéletes, mint ahogy az látszott. Aztán persze sorban derülnek ki a titkok…

A negyedik rész lett az egyik kedvencem. Nem csak azért, mert nagyon érdekes volt a történet, hanem azért is, mert kaptunk megint egy nagyon kicsi betekintést Vera magánéletébe, múltjába. Szerintem sokat megtudtunk arról, hogy miért is lett nyomozó és milyen kapcsolata volt az édesapjával. Azt is nagyon szerettem, ahogy Aiden aggódott érte, és figyelt rá.

Amit még nagyon jó lépésnek tartottam, hogy az évad során, különösen ebben a részben több Aiden-Kenny párbeszéd is volt. Egyrészt ez megmutatta, hogy Aiden azért a többiekkel is tölt időt és beszél, és egyfajta híd a többiek és Vera között. A másik ok, az hogy nagyon aranyos volt, ahogy Veráért aggódtam, és kicsit a háta mögött kibeszélték. Persze lehet, hogy csak azért tetszett ez annyira, mert Kenny-t nagyon érdekes karakternek tartom. Igazi régi vágású nyomozó, viszont egyáltalán nincs ellenére, hogy Vera nő létére utasítgatja és parancsolgat neki, sőt nekem az a benyomásom, hogy tiszteli őt, sőt kedveli is.

A következő évad első részében, megint egy bonyolult ügyet ismerünk meg, ahol egyre másra kerülnek elő a gyanúsítottak. Ami nagyon tetszett, ahogy Vera próbálta kicsit könnyebbé tenni az áldozat fia számára az édesapja halálának a feldolgozását. Itt ismét megmutatkozott, hogy a morcos stílus, egy igazán kedves embert takar. És a következő részben ismét jött a „szokásos” fiatal áldozatos rész, ami természetesen most is nagyon-nagyon megrázó volt

A 10×03-ban mondhatni több szálon fut a nyomozás, hiszen az áldozat jelene és múltja is közrejátszhatott a halálban. Mivel itt is viszonylag fiatal az áldozat, csupán 27 éves, itt is elég sokkoló  pillanatokat élhetünk át. És az évad végére kapunk egy igazán izgalmas szorit, ami több szálon fut, és a címszereplő elég nagy bajba kerül a legvégén.

Zárásként még két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy egyre több szerepet kap Malcolm a patológus, aki egy nagyon jó karakter, és igencsak bírom, ahogy beszólogat Verának. A másik, hogy nekem most tűnt fel igazán, hogy a sorozat mennyire odafigyel az apróbb részletekre, mozdulatokra is.

Például nagyon bírom, hogy Veránál sosincs az a kék zacskó, amit a helyszínelésnél használni kell, hanem Aiden veszi ki a bőrdzsekijéből, és adja oda vagy húzza fel neki. Majd utána Vera neki adja vissza. Ez egy nagyon apró dolog, mégis szerintem sokat elmond a kapcsolatukról. És valahogy most még több ilyen kicsinyke mozdulatot vagy félmondatot fedeztem fel, mint korábban. Emellett most kezdtem csak igazán értékelni a sorozat zenéjét is, ami szerintem nagyon sokat hozzá tesz a hangulatkeltéshez.

A sorozat megkapta a 11. évados berendelést, de persze komoly kérdés, hogy mikor érkezhet. Egyrészt sok embert megmozgató a történet, külső helyszínekkel, másrészt, ha nem írják bele a vírust a történetbe, akkor nagyon nehéz lesz garantálni a színészek egészségének a védelmét. Természetesen én kivárom bármeddig is tartson, csak szomorú belegondolni, hogy tavaly ilyenkor már túl voltunk az évadzáró részen, és nem csak ennél a brit kedvencemnél. De persze mindig rá lehet egy-egy régebbigyöngyszemre akadni, és hátha be tudom magam hozni kicsit a tervezett írásokkal is.

1 hozzászólás Ne habozz!

speranza - 2021. 05. 06. 23:35

A brit krimik nekem is a gyengéim. Midsomer murders, Lewis, Endeavour… stb. nagyon szeretem őket, és a Grantchester-be is bele fogok nézni, de bevallom, a Verába beletört a bicskám. Ez a morcos matróna a Columbo-kabátban nem tudta belopni magát a szívembe, pedig a sorozat egyébként nem lenne rossz, de zavart, hogy már az elején direkt ilyen ellenszenvessé tették. Lehet, hogy csak nem tartottam ki eléggé, vagy épp nem volt hangulatom ehhez a stílushoz, mert ennyi évadot nem ért volna meg, ha nem jó. Azt hiszem, nekifutok még egyszer. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz