login |

Mythic Quest: kezdett a 2. évad

2021. 05. 07. 19:36 - Írta: Shyllard

23 hozzászólás | kategória: kritika,

Az Apple Tv+ játékkészítő cég mindennapjaiba elkalauzoló munkahelyi komédiája ezúttal mindenféle alcím nélküli intróval tért vissza. A Raven’s Banquet című kiegészítő kiadása után érthető is a döntés, és talán az egyszerűsített elnevezés segíthet végre a nagyobb nézőközönséget is elérnie Rob McElhenney-ék alkotásának. Még ha nem is vagyok feltétlen megelégedve a 2. szezon nyitóepizódjaival.

Annak ellenére, hogy az első évad és a különkiadás alapján a duplaepizódos premier elsősorban örömforrás volt, megnézésük után inkább csak vállamat vonogattam. Nem voltak rosszak, de semmiképpen sem jók. Az biztos, hogy akárhány részt is fog megérni a sorozat, nem ezekre az epizódokra fogok a legélénkebben emlékezni.

Egyszerűen hiányzott belőlük az a bizonyos plusz. A legtöbb vicc túlnyújtott volt, nem túlságosan nevettettek meg, illetve az ilyen esetekben eddig beültetett érzelmi vonal is teljesen hiányzott. A két rész fókusza a női főszereplőkön volt, akik közül sajnos Jo-n (Jessie Ennis) kívül ezúttal mindannyian a rövidebbet húzták történetbéli minőségben. A továbbiakban, pedig spoileresen folytatom miért is.

Kezdem a legnagyobb problémával, méghozzá Rachel (Ashly Burch) és Dana (Imani Hakim) szerelmi történetével. Az első évadban aranyos volt az egymás kerülgetésük, de talán látva is az ennek túltolásában rejtőző lehetséges veszélyeket, a készítők gyorsan összehozták őket. Elsősorban értékelem a döntést, mert legalább nem lesz évadokon átívelő „vajon összejönnek-e kérdés”, de az egymásra találásuk tálalása nagyon frusztrálóra sikeredett.

A kapcsolatuk „beteljesedésére” Jo-hoz és Brad-hez (Danny Pudi) hasonlóan csak „És akkor mi van?” volt a reakcióm. Sajnos a két tesztelő lány egyike sem annyira jó karakter, hogy igényelt lenne az ilyen mértékű előtérbe kerülésük. Mint mellékkarakterek remekek voltak, de nincs bennük annyi, hogy elvigyék a részeket a hátukon. Túl „normálisak” ők ehhez.

Másik nagyobb bajom, pedig Poppy (Charlotte Nicdao) karakterével volt, akinek 2×01-ben Ian (Rob McElhenney) nélkül kellett megállnia a helyét. Megint, a gondolattal semmi baj, tök jó, hogy egyedül is kap lehetőséget az új főnök fényleni, de a megoldás félresikeredett. A történetét Ian hiánya nélkül is a férfira építették, így igaziból a vélhető céllal ellentétben csak azt sikerült kiemelniük, hogy Poppy mennyire képtelen egymagában működni.

A következő epizódban már megint sikerült tényleges interakciókat produkálniuk Ian-nel, ami hozta is a már megszokott szintet. Ezek mellett a színésznő is telitalálat, hatalmas arcokat vág továbbra is. Az észrevehető minőség béli ugrást csak Rachel és Dana szerelmének szentelt fenntartott figyelem húzta le. Szerencsére a mellékszálak egyike sem váltott ki belőlem olyan reakciókat, mint a Poppy, Rachel és Dana hármasa.

Jo, Brad és David (David Hornsby) „szerelmi” drámája volt talán a legviccesebb momentuma az évadnyitónak, s utóbbi szereplőnk továbbra is remekel a sorozatban. Abszolút kedvencem a szerencsétlen és tekintély nélküli tényleges főnök, s az írók továbbra is helyén tudják kezelni. Nincs túltolva, de szerepel annyit, hogy nem csak egy mellékpoén legyen.

Mellette Jo és Brad párba állítása is remekre sikeredett, szórakoztató és érdekes kettejük párhuzama, az első évadhoz képest talán kicsit több teret is engedve Danny Pudi karakterének.

Ian kissé háttérbe szorult a mostani epizódokban, de mikor jelen volt, minden pillanata arany volt. Remélem, folytatják első évadban megkezdett történetét, pláne az apai vonala keltette fel anno leginkább érdeklődésemet. Legtöbbet viszont C.W. Longbottom (F. Murray Abraham) hiányzott a fő csapatból, aki vélhetően a vírushelyzet miatt nem tudott túl sok közös jelenetet felvenni. Bár őszintén szólva, az öregből nekem ezúttal pont elég is volt annyi, amit kaptunk.

Karakterek terén még megemlíteném Derek Waters (igen, annak a Drunk History-nak a készítője) feltűnését, mint a stúdió művészi részlegének vezetője. Remekük hozza a fapofás, kiégett karakterét, eddig tökéletesen illeszkedve a létező csapatba. Remélem marad egy darabig.

Összességében viszont tényleg nem volt semmi kiemelendő az évadnyitó két epizódban. Közel sem kasza, de iszonyat középszerű részeket láthattam, és csak bízok benne, hogy nem az egész évados vonalat vetítették most előre, mert Rachel és Dana szerelmét már most unom.

Nagy bánatomra a játékvideós átvezetők is maradtak (ami tudom, főleg csak nekem probléma), de ha csak ez lenne a legnagyobb bajom, még mindig örülnék. Sajnos viszont ez most nekem nagyon nem talált be. Nem tudtak nagyon megnevettetni.

Ha nem azok lennének a készítők, akik, akkor a Mythic Quest-et most biztos jégre tenném egy időre, de így azért bizakodok. Kár lenne, ha már ilyen hamar kifulladna ez az ígéretes komédia.

23 hozzászólás Ne habozz!

Caligvla - 2021. 05. 07. 20:21

A tesztelők belőlem ugyanazt az érzést hozták ki, mint a HR-es nőből. Az idegeimre mentek. Mintha tudnák a készítők, hogy gáz az egész, és ennek indirekt módon (a különböző szereplőkön keresztül) hangot is adnak, de akkor is nyomni kell, mert így progresszív. Vagy szívből csinálják, de akkor meg rém gyenge. Az epizódok többi része viszont szerintem továbbra is jó volt.

Shyllard - 2021. 05. 07. 21:06

Caligvla:
De annyira fura ez a progresszivitáshoz ragaszkodás, mert basszus tizenix évadnyi It’s Always Sunny in Philadelphia van McElhenney-ék mögött. Kicsit nem értem, ott is sokszor taglaltak fontos kérdéseket, de nem így.

winnie - 2021. 05. 07. 21:23

simán csak annyi van szerintem, hogy bármi romantikus szálat, vagy akármilyen magánéleti szálat meg lehet úgy közelíteni, hogy lekösse a nézőt, illetve, hogy kevésbé kösse le. valamikor a kezdeteknél csúsznak el, máskor a kulminálódásnál, vagy a végpontnál, de mindig van lehetőség az átbillentésre, szóval még bőven lehet, hogy jól fog alakulni – és, hogy másik szál fog lejjebb ívelni idővel. remélem, nem.

Shyllard - 2021. 05. 07. 21:43

winnie:
Hmm mondjuk ebből a szempontból optimistán nézve jobb hamarabb, mint később.

PCampbell - 2021. 05. 08. 07:29

A két tesztelő csaj tök felesleges és idegesítő, de rajtuk kívül a többi szereplő szerintem zseniális!
Én tutti maradok a folytatásra!

heidfeld - 2021. 05. 08. 19:21

Rettenetesen csalódott vagyok.
Nincs mese: Gyenge lett az írás. Rossz döntések, mint David-Jo páros megbontása. Jobban kijött Jo elborult karaktere. Tesztelők egymásra találásának elhúzása, fókuszba tevése.. Pár karakter hiányzik, vagy pár mondatot kap..Oké, elvetemült író, covid miatt is korlátozva lett, sajnos.
Nincs lendület, dinamika, ötlet. Kevés a jó poén. 4 akadt, évad kezdésében.

Diapolo - 2021. 05. 13. 15:58

Ez sajnos gyenge volt, a special rész után nem ezt vártam volna. :/

Ian eléggé háttérbe szorult, Poppy pedig a 2. részben produkált kínos beszédével, mintha kiáltott volna azért, hogy hello, én egyedül nem érek semmit sem.
Jo, Brad és David szerintem továbbra is jól működik, csak ez a sok felemás megoldás mellett annyira nem volt nagy vigasz.
A Rachel-Dana kettős mellékszereplőnek jó volt, de az, hogy a 2 részből egyet ők töltöttek ki az évad elején, ráadásul így, az viccnek is rossz. El lehet menni ilyen irányba, de az nem méltó az első évadhoz. Az, hogy ezt az egészet úgy tálalják, mintha ez egy nagy felfedezés lenne, az tök abszurd.

A saját munkahelyemen is ezzel szembesülök, egész májust végigtolják ezzel a toleránsos, elfogadós hülyeségekkel, mi szükségem van nekem arra, hogy valakiről tudjam a munkahelyemen, hogy meleg? Érdekel engem? Nem. Én a munkahelyemen dolgozom, nem mások bajait hallgatom, arra ott a pszichológus, vagy a gyontatószék, de egy munkahelyen szerintem nincs helye a magánéletnek, és nagyfokú intoleranciának tartom azokkal szemben ezt az irányt, akik tényleg nem kíváncsiak erre.

heidfeld - 2021. 05. 14. 22:24

Azt teljesen megértem, hogy bonyolult volt a forgatási helyzet és ilyen-olyan okokból nem, vagy csak korlátozottan elérhetőek egyesek. Viszont, itt olyan magas szintet tettek hozzá mellékszereplők, ami igen ritka… Akik vannak, azok biodíszletek. Nettó pazarlás!
2×03 nehezen indult, de Jo és Öreg szála, illetve David. Borultam a nevetéstől..David Hornsby kb ezt hozta másban is, amit láttam, és én nagyon bírom.
Jessie Ennis meg továbbra is zseniális.

CrashBoostZoom - 2021. 05. 16. 17:59

Eddig javuló tendenciát mutatnak a részek nekem. Remélem ez így is marad.

Shyllard - 2021. 05. 18. 23:21

Diapolo: LMBTQ témában a reprezentáció sokkal inkább az érintitteknek szól, legalábbis ha már elfogado környezet van. Nem tudom mi lehet a munkahelyeden, de mivel olyan csoportról van szó, akik közül sokaknak rejtegetni kell ezen aspektusukat különböző mindennapi szituációkban, nekik nagy segítség tud lenni a téma normalizálása. Tök jó, hogy neked nem számít ez a téma, de egyelőre még sokaknak nagy segítség tud lenni, ha tudja “nincs egyedül”. Persze ez már nagyon Offtopic, meg egyéni igény kérdése, de bennem az is dilemma, hogy mivel életünk nagy része sokunknak munkahelyen zajlik, érdemes kizárni onnan magánéleti ügyeket teljesen? Én szívesebben szoktam megbeszelni szakmai elakadásaimat is olyan emberekkel, akikkel van valami kapocsom, és úgy érzem nem vagyok ezzel egyedül. Persze nem mindenkinek van erre szüksége, azt is megértem.

Visszatérve,Itt a sorozatban nekem fő bajom az, hogy Rachel es Dana a legunalmasabb karakterek egyenlőre. Gondoljunk vissza Pam es Jim romanca mekkora volt az Office-ban, csak ott jól fel volt építve, két szerethető karakterre alapozva. Szóval azt abszolút nem mondanám, hogy munkahelyi komédiákban ne lenne helye határozottabb romantikus szálaknak.

karol - 2021. 05. 19. 07:17

Igen, teljesen téves megközelítés az “engem miért érdekel, mi szükségem van rá?” és a “hagyjanak ezzel”. Ebből “én”-problémát kreálni még akkor is erős, ha valaki érzékenyebb. Az egész nem arról szól, aki problémázik miatt, hanem a másikról, épp ez a lényeg, hogy a másiknak van szüksége rá, hogy ne az legyen, mint tíz éve, amikor normalizálás híján vagy nevetség tárgya, vagy lealacsonyító volt. Akkor pedig már toleranciáról sem kell beszélni efféle dolgok kapcsán, amikor az emberek lesznek bármilyen szempontból intoleránsak. Mert akkor tök természetes lesz a dolog, mint sok olyan, ami mondjuk 100 évvel ezelőtt nem volt az, ma pedig az. De amíg vannak intoleránsak, addig ez a szó is jelen lesz. (Egyébként nem hiszem, hogy a munkahelyen nem lenne helye magánéletnek, hiszen aki azt prezentálja, nem a munkahely miatt vagy ellenére teszi azt, hanem az éppen a közelében tartózkodók miatt, mint amikor valaki közli a haverjával az irodában, hogy mit tervez hétvégén, hogy mit látott a tévében, vagy éppen, hogy kivel jött össze.)

Diapolo - 2021. 05. 20. 08:17

Shyllard&karol

Ez az a pont, ahol tényleg nehéz mit mondani. Hiszen teljesen más nézőpontot képviselünk, de ez nem is baj. Viszont akkor kire vagy tekintettel? Arra, aki ezt elfogadja, de a munkahelyi környezetét professzionálisabbnak tartja annál, hogy a magánéletét ott tárgyalja ki, vagy arra, aki mindennapi szinten behozza a magánéletét, akár hetero, akár meleg. Én elég extra esetnek érzem magam, mert nem tárgyalom ki ezeket a témákat az irodában, nem tartozik másra, úgy érzem, ellentétes oldalról pedig úgy érzem, engem ez nem érint. Tudom, hogy ennek az egész témának az a fajta érzelmi zsarolás ad táptalajt, hogy a másikra legyél tekintettel, vele szemben legyél toleráns és elfogadó. De, ha E/1-ben szemlélitek a helyzetet, akkor már én is E/3-ban, vagy T/3-ban vagyok jelen. Rám is, és a hozzám hasonlókra is tekintettel lesznek majd, vagy mivel kisebbségben maradok esetleg a véleményemmel, akkor az már nem számít? Nem azzal van a problémám, hogy egy nehézséget, akadályt megpróbálnak eltüntetni, ez így helyes, hanem azzal, hogyha ennek a módszerével valaki nem ért egyet, akkor azonnal sarlatánnak tartják, és megbélyegzik, illetve feltétel nélkül elvárják, hogy bólogass hozzá. Ez szerintem abszurd. Eddigi tapasztalataim alapján egyébként azokon a munkahelyeken erősek ezek a témák, ahol a női alkalmazottak vannak többségben, (20-45 év között) ők sokkal inkább hozzák be ezeket a témakat a közbeszédbe, főleg azért, mert az aktív korosztálynak számítanak, ráadásul a párkapcsolati viszályok miatt egyre többen nem húzzák tovább 2-3 évnél senkivel, és remekül tematizálnak így azzal, hogy folyatosan vannak friss élmények.

A The Officenál egyébként kifejezetten szerettem a Pam és Jim szálat, az tényleg extra volt, nagyon jól tálalták. Itt viszont Danaék esetében inkább ilyen töltelék sztori, hogy ha már nem tudtak nekik mit írni, akkor azért velük is legyen valami.

Shyllard - 2021. 05. 20. 09:54

Diapolo:

Utolsó bekezdéseddel én úgy érzem kicsit saját érvelésed ellen mész. Hiszen ezek szerint nem azzal van a bajod, ha romantikus szálak vannak egy munkahelyi komédiában, hanem ha rosszul vannak megcsinálva. Nem teljesen értem hogy lett az egész “meleg” téma idekapcsolva, hiszen ebből az aspektusból a sorozat nem prédikál egyáltalán. Sőt, ugye pont úgy is kezelik a karakterek, hogy “ésakkormivan”. A gond itt az, hogy maguk az érintettek nem annyira jó karakterek. Ha heterók lennének sem műkedni itt számomra a dolog, lehet valamit félreértettem, csak mondjuk itt pont te emelted ki a meleg témát, szerintem sokkal erőteljesebben, mint maga a Mythic Quest. Nyilván nem mindig kezeli a sorozat ezt tökéletesen, de úgy érzem láttunk már rosszabb reprezentációkat tv-ben ebben a helyzetben.

Diapolo - 2021. 05. 20. 11:18

Shyllard:
Igen, kicsit visszásan jött ki, mert nem a komédiékban jelenlévő romantikus szálakkal van bajom. Hanem a túltolt LMBTQ… reprezentálással. Ez a szál mostanra legalább olyan norma lett a filmiparban, mint az egy-egy ázsiai vagy fekete bőrszínű szereplő felvonultatása, amihez izzadságszaggal is, de ragaszkodnak már. Nagyon sok sorozatot nézek, és a streamingóriásoknál már elvétve találni olyan sorozatot, ahol ez nincs jelen.

De alapvetőleg a munkahelyen túltolt társadalmi szexualitás témájára próbáltam reflektálni elsődlegesen.

Shyllard - 2021. 05. 20. 12:43

Diapolo:
Az izzadságszagú nyomást én sem szeretem, dehát igaziból a romantikus szál kb. minden sorozatnak a része. Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy akkor hol húzzuk meg a határt? Ne legyenek LMBTQ karakterek? Feketék, ázsiaiak? Magyar sorozatokban ne szerepeljenek roma származású színészek? Akkor már miért szerepel bármilyen kisebbség bármiben is?

Félre ne érts, szerintem sem szükséges mindenhova ez a társadalmi kérdések taglalása, pl. tavaly nekem The Liberator-ral volt bajom, hogy ott tényleg beleerőszakoltak egy sokszínűséget (ami, miután beszéltem a könyvet ismerőkkel, tényleg a sorozatkészítők mániája volt, nem fedte a valóságot). De míg a Liberatornál egy valótlan megjelenítése volt történelmi eseményeknek, addig itt egy jelenben játszódó munkahelyi komédiáról van szó. Ahol igaziból már az lenne irreális, ha egy ekkora cégben egy LMBTQ személy sem szerepelne. Éshát azért munkahelyi komédiák műfajában magánéleti kérdések megjelenítése nélkül nem igen lenne mit nézni. Illetve, ahogy már írtuk is, általában ez a társadalmi kisebbség reprezentációja nem azoknak szól, akiket nem érint a kérdés. Érted, én tudom, hogy bármikor bárhol találkozhatok barátnőmmel, nem igen lesz belőle gondom. De LMBTQ-soknak még mindig Coming Outolniuk kell, amire ugye nem lenne szükség, ha semmi hátrány nem veszélyeztetné őket az életben, és ez is csak a “kitérdekel” kategória lenne. A téma normalizálása ezértis szerintem mindenkit érint. Gondolj bele, voltak idők, amikor az volt az abnormális, hogy mondjuk nők egyáltalán dolgoztak.

Diapolo - 2021. 05. 20. 14:15

Igen, igazad van, ebben egyetértek. De ennek is kéne egy határ, nem? Mármint, hogy mi az, ami normális, és mi az, ami már puszta őrültség. Én soha nem ítéltem el emiatt senkit, legyen leszbikus, meleg, vagy transzvesztita. De például a tegnapi Demi Lovato-s dolog szerintem már az őrület és vicc kategória, egészen orwelli. Szerintem az is az LMBTQ-hoz köthető, vagyis az eredménye. Nem kéne ennek egy határ? Ahol azt mondod, hogy figyelj, elhiszem, hogy nem érzed jól magad a testedben, nem vagy ez, vagy az, de mégse képzeld magad fenyőfának, vagy hűtőszekrénynek? Ez abszurd persze, de talán már nem is vagyunk messze ettől sem. Ráadásul szerintem annak is fontos lenne az átfogó vizsgálata, hogy ki hogyan jut el a felismerésig, hogy a saját neméhez vonzódik. Mert én szerintem ebben az emberi sorsok és traumák nagyon nagy szerepet játszanak, még ha ezt senki nem is vallaná be, de sokaknak ez egyfajta menekülés inkább.

Shyllard - 2021. 05. 20. 16:28

Diapolo: A normalitást mindig a társadalom határozza meg, most úgy fest sokaknak a tradicionális nemi szerepekre való építkezés abnormális. Amivel mondjuk én is egyetértek személy szerint, mert ezeknek az értékek újra tárgyalásával sokan nyerhetnek, a jelenlegi berendezkedés szerinti “nyertesek” is. Csak elég belegondolni, hogy mennyire “apanélküli” a mai világ. Mert ugye a társadalmi berendezkedés, nem támogatja továbbra sem annyira az apák gondoskodó szerepvállalását. Persze, van már ebbe irány, és nyilván itt sem szabad túlzásba esni, de én pl. egyelőre elkeserítőnek tartom a gondolatot, hogy akár szülés után is, a biológiai szükségletek kielégítése után sem lesz annyira terem esetleges gyerekemmel otthon maradni, mint mondjuk az anyukának. Mert ez sem normális, kevésbé elfogadott.

Ha nem lenne igény arra, hogy más legyen a normális, nem lenne ekkora visszhangja ennek a mozgalomnak. Ha csak pár embert érintene, nem érné meg mondjuk az olyan nagyon is közönségigényeit hajhászó műfajoknak sem erre terelődnie, mint a sorozatipar. Demi Lovato-ról csak most hallottam, hogy nem akarja, hogy nőként hivatkozzanak rá vagymi. Ugye itt is bejön a képbe, hogy mit jelent nőnek lenni jelenleg. Vagy mit jelent férfinak lenni, és miért érzik úgy sokan, hogy nem tudnak a már berögzült kategóriákkal azonosulni.

Az meg, hogy kihez vonzódsz, már eléggé utánanéztek, bőven szólnak erről kutatások, nem véletlenül nem patologizálják már DSM-ben sem (amit az ezzel foglalkozó szakemberek állítanak össze) a meleg témát, mert átfogóan nem patológiai eset. Nem trauma, nem menekülés, nem választás. Persze biztos vannak kirívó esetek, de ilyen alapon akkor mindenkit, aki heteroszexuális is hasonló górcső alá kell venni, mert hát ki tudja ott milyen traumák lehetnek mögötte.

És sorozathoz visszatérve most tényleg sokat gondolkoztam Mythic Quest-ben miként van ez megjelenítve, és itt én kifejezetten nem érzem, hogy felhuppantak volna az LMBTQ vonatra, és csak azértis beszálnak ebbe és arcunkba tolják az elfogadást. És igen, voltak sorozatok mikor nagyon idegesítően kezelték a témát, (Én spec Unbreakable Kimmy Schmidt-et Titus miatt kaszáltam, falra másztam tőle) de itt még viccet is csinálnak belőle. Azt hiszem Rachel is valami gender studies szerűség? És nyilván nem tolják folyamatosan, de azért mutató, hogy a leginkább LMBTQ témában való végzettséggel rendelkező karakter képtelen bármit is kezdeni azzal az életében. Meg ugye pont nem érdekelt a nagy összejövetelük senkit sem.

Diapolo - 2021. 05. 20. 18:16

Shyllard: az apás kérdést én is rendkívül jónak tartom, bár azért ismerve ennek az országnak a konzervatív szemléletét, a rugalmatlanságot, én egy átmeneti megoldást látok csak elképzelhetőnek a döntéshozók részéről, de egyetértek Veled, a saját gyerekemmel én is szeretnék minél több időt tölteni, nem csak a születésénél, később is, hogy mindig legyen egy biztos alapja, amit otthonról hoz. De én például hiszek a 4 napos munkahétben is, hogy szellemi és fizikai frissességet is hozna, ami szerintem javítaná az emberek mentális állapotát és érzelmi stabilitását.

A második bekezdés kapcsán annyiban nem értek egyet, hogy szerintem a társadalom szemében létező “normalitást” a hatalom, a tudatipar formálja, lassan elülteti a tömeg fejében, majd hagyja, hogy megtegye a hatását. Nagyon szélsőséges példa, de Hitler, Lenin vagy Sztálin munkássága szerintem ilyen szempontból példaértékű. Az irányított tömeg pedig sosem az értelmi készségéről híres, hanem hogy nem látja a fától az erdőt, manipulálható, elég a hazai berendezkedést megnézni, ami a szavazók többsége szerint normális és rendben van, holott a józan ész is tudja, hogy nem, hiába legitimizálják újabb és újabb választásokon.

Szerintem a heteroszexualitást annyira nem tudják vizsgálni, vagyis nem érdemes, még jócskán élnek olyan generációk, akik az elődeiktől egyszerűen azt kapták meg útravalóul, hogy “az apa férfi, az anya nő”. Talán a mi generációnk (ha jól érzem a 20-as éveidben jársz Te is :) ) volt az első, akik ezt megkérdőjelezhették látványosan ebben az országban, de globális szinten sem volt még ez akkora trend, de azt sosem szabad mondani, hogy ami korábban volt, az úgy jó volt mindig, igenis meg kell kérdőjelezni dolgokat.

Visszatérek végül én is a sorozatra, a Kimym Schmidtben nekem az elején Titus sok volt, de aztán már megszoktam. A Mythic Quest 2×03 megnézése után pedig muszáj elismernem, hogy igazad van, nem kapaszkodtak fel erre a vonatra, ez a rész ráadásul szerintem már emlékeztetett az előző évadra.

Egyébként nem akarom széttúrni a sorozat kibeszélőjét, ezen a ponton én lezárnám ezt az eszmecserét, köszönöm, hogy ilyen stílusban tudtunk erről társalogni! :)

Shyllard - 2021. 05. 20. 21:20

Diapolo: Én is köszi, örülök, hogy értelmesen sikerült ezt kitárgyalni, így tisztázódott, hogy is látod így a dolgokat :) Youtoubon The Critical Drinker-t tudom ajánlani, aki kifejezetten konzervatív értékrendeket vall, de tökéletesen rászokott mutatni bizonyos hollywood-i csak azértis reprezentáljunk tendenciák problémakörére. Nagyon szeretem őt is hallgatni, mert pl. nagyon máshogy látom a dolgokat, mint ő, de baromi jól lefesti a nézőpontját.

irgum76 - 2021. 05. 21. 06:57

2×04

egyfajta kettősség van bennem
élvezem, szórakoztat, megnevetett
viszont hiányzik belőle a geekség
valahogy a játékfejlesztés teljesen háttérbe szorult
nem az ásón megy a hadakozás (ami baromi jó volt) hanem személyes problémákon

“kéne egy háttér sztori” :)

heidfeld - 2021. 05. 28. 21:31

David ismét fergetegesen nagy volt, de egyedül, többiek ritka fellángolásával, hogyan vigye a sorozatot??
Mesterséges drámákat kapunk, játék fejlesztése 0.
Sue-Jo, bárhol kincs lehetne – És ennyit kapnak? Pazarlás a köbön.
Réteg sorozat. Oké. De a réteg is kophat, ugye.
Fránya covid, nagyban befolyásolhatta ezt is. Nagyon sokat tettek hozzá, de az itt lévőkkel is jobban gazdálkodhatnának!

JKJ - 2021. 06. 04. 19:27

A hatodik rész kiemelkedő volt. Bravó!

JKJ - 2021. 06. 11. 18:15

A hetedik ugyancsak. El is felejtettem, hogy a többi szereplő mit csinál. Nem is tűnik fontosnak…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz