login |

Social Distance: az 1. évad

2021. 05. 11. 15:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: antológia, kritika,

Volt rajtam kívül olyan, aki direkt kereste ezeket a sorozatokat, mert érdeklődött az iránt, hogy a filmesek miképp mozgósítják kreatív energiáikat? Szerintem sokat lehet tanulni belőlük a filmesek gondolkodásáról.

Amikor ezeket a sorokat írom (JelenWinnie: 11.04-én, gyermekem), még nem tudom, hogy raktam-e ki végül kritikát az NBC-s Connecting-hez (JelenWinnie: NEM! nehezen tudtam nézni, de lehet, hogy kap még egy esélyt, pedig a kutyát nem érdekli/érdekelte, engem viszont érdekel, mi a célja az íróknak), de azt hiszem, hogy azzal meg ezzel a Netflix-es darabbal talán végleg búcsút inthetünk a karanténsorozatoknak, amik sokszor videóchatre épülnek. Aminek szerintem a sokan örülnek, még akkor is, ha a többség szerintem nem sokat próbált be ezek közül. (A Staged kivétel lehet, mert az kapott 2. évadot, és egyébként is szuper volt, nekem egyébként az ausztrál Retrograde meg a magyar Segítség, itthon vagyok! is tetszett.)

Igazából, ha már karantén (vagy lockdown), és maszek filmezett kamaradarabok, azért meg kell különböztetni a videóchates darabokat és a limitált eszközökkel, egyetlen lakásban (vagy környéken) forgatott 1-2-3 szereplős antológia sorozatokat, kvázi rövidfilm-gyűjteményeket, mint például az HBO-s Otthon-szériák (spanyol, lengyel, finn változat is volt) vagy a brit Unsaid Stories. Ezekben csak az a közös, hogy nagyon hullámzó volt a színvonaluk, és nehezen vitt rá a lélek arra, hogy írjak róluk, mert nem egyszerű, és tudom is, hogy senki sem kritika alapján fogja bepróbálni őket.

A Netflix pár hetes (JelenWinnie: MUHAHA!) premierje, a Social Distance: Távol, mégis közel a fentiek ötvözete: teljesen különálló, 20 perces részek alkotják, némelyik videóchates, némelyik egyhelyszínes, önforgatású (vagy fix kamerás) darab. És a végeredmény (SURPRISE!!) hullámzó lett. Ami persze nem csak azt jelenti, hogy voltak gyengébb epizódjai, hanem hogy kifejezetten jól sikerült, élvezetesek is.

És mostantól (miután nem volt értelme kidobni a hónapokkal ezelőtt megírt felvezetést) már JelenWinnie-ként azt írom, hogy nem fogok végigmenni két sorban minden egyes részen, és azon, hogy melyik milyennek láttam őket, mert távolabbról nézve a sorozat érdekessége nem is az egyes sztorijaiban van, illetve lehet, és nem is abban, amit mutat, hanem azon IRL-körülményekben, amik közepette születtek a szkriptek, és folyt a forgatás, ld. még a poszt felütése. (Részemről jó volt látni, főleg az elhivatottságot.)

Ugye a járvány berobbanása és a lezárások elején, nyáron került sor minderre, amikor még azt sem igazán lehetett látni, hogy normalizálódni fog-e a filmes, illetve tévésorozatos helyzet, és ez bizony igencsak átjön a sorozaton. És itt nem csak az írókra gondolok, hanem az ugyancsak elég bizonytalan helyzetbe kerülő színészekre is, szóval utólag nézve egyfajta kordokumentumnak is lehet kezelni ezt a sorozatot (ezeket a sorozatokat), hiszen nem véletlen, hogy ez vagy az az epizód úgy és arról szól, ahogy és amiről szól.

A Social Distance első szezonjának epizódjai (reméljük, nem lesz szükség második évadra, nyilván nem is aratott sikert a széria) elég széles spektrumot fednek le, mind megvalósítás, mind stílus, mind pedig műfaj tekintetében. Akad támogatói csoportos chat, online családi összejövetel egy haláleset kapcsán, egy ápolónő munkáját is láthatjuk, amint gondoz valakit, miközben kislánya egyedül van otthon, de persze a sima párkapcsolati dráma sem hiányozhat finom kis csavarokkal. A legjobban talán nekem az 1×07-es tini esportos romantikus sztori tetszett, fiatalokkal minden sztori érdekesebb.

Nem mondom, hogy bárkinek is ajánlanám az összességében korrekt sorozatot, de ettől még szerettem nézni, 15-20 perce pedig olykor mindenkinek lehet egy-egy epizódot csekkolni random. Ha nem is kordokumentumként, akkor az idő elütéseként. Persze az élvezeti fok kapcsán sokat számíthat, hogy mennyire tud az ember elvonatkoztatni, hogy ki mit fog látni a részekben, a körítést (ami hidegen hagyja jó eséllyel) vagy a tartalmat, hiszen a történetek mégiscsak emberiek, és talán ez is a lényeg.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz