login |

The Salisbury Poisonings – írta speranza

2021. 05. 12. 15:50 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

2018 tavaszán egy megdöbbentő bűncselekmény híre járta be a világsajtót. Szergej Szkripalra, az egykori orosz katonai hírszerzőre – akiről ekkora már rég kitudódott, hogy a brit hírszerzésnek dolgozott – és lányára, Juliára március 4-én egy angol kisváros, Salisbury egyik parkjában találtak rá kritikus állapotban.

Napokkal később derült ki, hogy nem kábítószer túladagolásról van szó, ahogyan azt eleinte feltételezték, hanem egy Novicsok típusú idegméreggel mérgezték meg őket. 

Ebből a sztoriból remek kémhistóriát lehetett volna forgatni, de a BBC nem ezt az utat választotta. Helyette inkább azt mutatták be, hogy mivel járt mindez Salisbury egyes lakosaira és közösségi életére nézve. (Közvetve pedig azt, hogy milyen hatással vannak a nagyhatalmak politikai játszmái a kisemberekre.)

A sorozat narratíváját bizonyos szempontból a Csernobilhoz tudnám hasonlítani. Ebben az esetben is „in medias res” csöppenünk az eseményekbe. Miután megtörténik a sokkoló tragédia, a hatóságok csak fokozatosan jönnek rá, hogy mekkora a baj, és az idővel versenyt futva próbálják elhárítani a további károkat. 

A cselekmény három főbb szálon indul el. Az ügy abszolút főszereplőjének Tracy Daszkiewicz (Anne-Marie Duff) tekinthető, aki akkor még Wiltshire megye közegészségügyi igazgatója volt. Az ő irányítása alatt kezdődik el az egészségügyi kockázatok felmérése és a kontaktok felkutatása.

A második szál Nick Bailey (Rafe Spall) nyomozó őrmester és családja mindennapjait követi nyomon, miután helyszínelés közben egy óvatlan pillanatban beledörzsöli a szemébe az idegmérget. A harmadik pedig az életvezetési problémákkal küzdő édesanya, Dawn Sturgess (MyAnna Buring) és élettársa, Charlie Rowley (Johnny Harris) életébe enged bepillantást, akik megtalálják a fiolát, amitől a mérgezés kiindult. Szkripal és lánya a sorozatban gyakorlatilag csak statiszták, az őket megszemélyesítő színészeket alig mutatják. 

A Novicsok (ami egy gyűjtőnév, több variánsa is létezik) az egyik legtoxikusabb szintetikus anyag a Földön. Kifejezetten arra tervezték, hogy láthatatlan, kimutathatatlan legyen, akár már minimális mennyiségben is halálos, és szervetlen felületeken csak mintegy 50 év alatt bomlik le – ha jól értettem. Szkripalék esetében a hatásai nem jelentkeztek azonnal, ami jelentősen megnehezítette a mérgezés körülményeinek felderítését.

Ezek alapján el lehet képzelni, hogy Salisbury kb. 46,500 fős lakossága mekkora veszélynek volt kitéve, amíg a hatóságok a mérgezés forrását meg nem találták. Az a két orosz katonai hírszerző, aki végrehajtotta a merényletkísérletet, nemcsak a kiszemelt áldozatokat tette ki mérhetetlen szenvedésnek, hanem olyan személyeket is, akiknek az egész ügyhöz semmi közük sem volt.

A sorozat dramatizált, mégis nagyon realista a hangvétele, semmi sincs benne eltúlozva. A történetet ugyan az élet írta, de a forgatókönyv két egykori újságíró, Adam Patterson és Declan Lawn közös munkája, akik interjúkat készítettek az ügy minden fontosabb résztvevőjével.

Három epizódon keresztül követhetjük nyomon, hogy mi mindenen mennek át a főszereplők és családtagjak, bepillantást engedve egy olyan világba, amibe átlagemberként nem sűrűn láthatunk így bele. Még életszagúbbá teszi az élményt, hogy az eseményekről gyakran a hétköznapi hírek közé ágyazva, a brit televízió és rádió híradásaiból értesülünk, és egyes jelenetekhez valós felvételeket, fotókat is felhasználtak.

Anne-Marie Duff végig érzékeny és erős alakítást nyújt. Nagyon átjön, hogy Tracy Daszkiewicz mennyire komolyan veszi a feladatát, és milyen óriási felelősség nyomja a vállát az üggyel kapcsolatban, miközben otthon anyaként, feleségként is próbál helyt állni. Jól képzett szakember ugyan, de erre a helyzetre nem volt felkészítve. Mégis elsősorban az ő határozottságának és elővigyázatosságának köszönhető, hogy a várost egy sokkal nagyobb tragédiától sikerült megóvni.

Rajta kívül Annabel Scholey az, akire még sokáig emlékezni fogok a rendőrfeleség, Sarah Bailey mellékszerepében. Szívszorító nézni, ahogy csak tűr és tűr, amíg aztán egyszer elszakad a cérna. A befejező rész végén pedig személyesen is megismerhetjük azokat az embereket, akik tudtukon vagy akaratukon kívül érintettjeivé váltak az ügynek.

A sorozat mondanivalója aktuálisabb, mint valaha: a valódi hősök itt vannak közöttünk. Felhajtás nélkül, észrevétlenül teszik a dolgukat a közösség szolgálatában nap, mint nap. Akkor is, ha eközben a saját egészségüket, testi épségüket kockáztatják, vagy a magánéletük látja kárát. Nekünk pedig a legtöbbször fogalmunk sincs arról, mekkora hálával tartozunk nekik azért, hogy eközben nyugodtan élhetjük az életünket. A Salisbury Poisonings róluk szól, az ő munkájuknak állít emléket, és az egyetlen, vétlen áldozatnak, akit sajnos már nem lehetett megmenteni az idegméreg pusztító hatásától.

4 hozzászólás Ne habozz!

Snoopyzit30 - 2021. 05. 12. 19:22

Köszönöm az írást, ez mindenképp nézős.

gromit - 2021. 05. 14. 01:09

“Our job in this room is not to find out who did it,
but to keep the people of Salisbury safe”

Ezt az idézetet írtam fel, remekül összefoglalja a sorozat lényegét, illetve hát a készítók fő nézőpontját.

Szóval igen, kimondottan nem kémhistória, és a nyomozás is csak nagyon érintőlegesen kerül elő. Mindenki tuti hallott a dologról, de a hírekből nekem se jött át, hogy mekkora para volt ott.

speranza - 2021. 05. 14. 05:10

Pontosan. :)
Ezért sem írtam bele, hogy “true crime”, mert bár egy megtörtént bűnesethez kapcsolódik, sajátos a nézőpontja. Nem az elkövetőket, hanem a lehetséges további áldozatokat keresik benne. :)

Fearless - 2021. 05. 30. 11:17

Köszönöm Speranza! Általad rátaláltam erre a gyöngyszemre.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz