login |

Castlevania: a 4. évad

2021. 05. 14. 15:50 - Írta: Shyllard

8 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

A 4. évadjával véget ért a Netflix azonos című klasszikus platformer/metroidvania alapján készült animált sorozata. A Castlevania annak köszönhetően, hogy a kevés minőségi játékadaptáció közé sorolható, anno igazi úttörőként kaput nyitott a streaming platformon hasonszőrű alkotásoknak.

Jött azóta Dragon’s Dogma, DOTA: Dragon’s Blood sorozat is, illetve nemsokára érkezik az Arcane című, League of Legends-univerzumban játszódó széria is. A felnőttes, erősen japán animekből merítő, ámde nagyon is amerikai médiumok stílusjegyeit hordozó műfaj több rajongót is nyert magának. S miközben évadok közötti szünetek során nem sokszor jutott eszembe a Castlevania, kifejezetten üdvös volt mindegyik, főleg az utolsó visszatérése is.

Nem játszottam egyik ihlető játékkal sem ezen esetben, így az erre irányuló tudás hiányában néztem végig az évek során mind a 4 évadot. Viszont azt mindenképpen dicsérendőnek gondolom, hogy az alapanyag ismerete nélkül is képes volt a sorozat pazar szórakozást nyújtani elejétől a végéig.

Miközben a Castlevania nagyon sokszor klasszikus, jól láthatóan játékokból merített történet -, karakter –és szörnyelemeket mutattak be az évadok során, a készítők újra meg újra képesek voltak bizonyítani kreativitásukat. Sikerült felépíteniük egy egész koherens mágiarendszert, ami legtöbb esetben elfogadó magyarázattal tudott szolgálni olyan kérdésekre, hogy miért van többféle teremtmény és szereplő felvonultatva a sorozatban, elsőre nyilvánvaló kapocs nélkül.

Ellenőrzésként rákeresgélve többször is örömmel láttam, hogy tényleges játékmítoszbéli karakterek kerültek bemutatásra az évadok során, akiknek a megjelenése csak nagyon néha érződött erőltetettnek. Elöljáróban pedig ezt azért is akartam kiemelni ezt, mert úgy gondolom többek között ezért is volt képes sikeres lenni a Castlevania. Egyszerre szolgálta ki a régi játékrajongókat, miközben az olyan egyszerű, mezei sorozatnézőket sem idegenített el, mint jómagam.

Ehhez, pedig sokszor alkalmaztak Lovecraftian magyarázatot, előtérbe hozva a horrorisztikus lények túlvilági, illetve főszereplőink elenyésző mivoltát a világmindenség átható menetéhez viszonyítva. Nem véletlenül nyertek meg elejétől a végéig a készítők, hiszen mai napig kevés ténylegesen nézhető sorozat, vagy filmadaptáció van a „horror nagymesterének” műveiből, így minden apró morzsának örülni tudok.

Az események kozmikus mivolta bár inkább háttérelemként funkcionált a sorozat végéig, képes volt aláfesteni a bonyodalmakat és megmagyarázni logikusan kevésbe értelmezhető történéseket. Ezért nem is volt baj, hogy nem volt teljesen koherens a már említett mágiarendszer, mert a világépítést sikerült úgy kivitelezni, hogy nem volt erre igény.

Rövidre fogva a 4. évad lepörgetése alatt is ez volt, ami a legtöbbször elismerést váltott ki belőlem. Annyira jól működött a sorozatban a varázslatok ábrázolása és működésük ködös magyarázata. Mi a helyzet minden más elemével az évadnak? Kielégítő lezárással szolgált a történetnek?

A sorozat rajongóinak úgy gondolom mindenképpen. A képi világ továbbra is fantasztikus volt, harcok mozgalmasra, látványosra és iszonyat véresre sikeredtek továbbra is. A karakterek képességeinek használatát és egymás erősségeivel való közjátékát öröm volt nézni, és a folyamatosan bemutatott förtelmesebbnél förtelmesebb szörnyek sem okozhattak csalódást.

S miközben Castlevania-rajongó nem vagyok, de kocka annál inkább, a játékvilágba kikacsintások nagyja is kifejezetten szórakoztató lett, nem utolsó sorban az évadvégi nagy összecsapás tekintetében.

Ezekben a harcokban résztvevő karakterek nagy része az elejétől a végéig a szürke zónába mozgott, mégis voltak egyértelmű jó és rossz szereplők. Előbbiek között, pedig talán a sorozat leggyengébb elemei sorolhatók fel. A tovább mögött pedig spoilermentesen kifejtem miért is.

A fő trió, Trevor (Richard Armitage), Sypha (Alejandra Reynoso) és Alucard (James Callis) története számomra a 2. évad lezárásával véget ért. Itt, a 4. felvonásban maguk a készítők is bevallották, hogy főhőseik inkább reagáltak dolgokra, mint aktívan tettek volna céljaikért egy jó ideje. Ez a felismerés szép és dicséretes, de attól, mert bevallják hiányosságaikat, még nem tűnnek el egy varázsütésre.

Egyszerűen untam a főhősök történetét már a 3. szezon óta. Trevor és Sypha csak csapongtak a világban, míg Alucard szenvedett a kastélyában. Egyik szál sem volt szörnyű ezúttal, de legtöbb esetben alig vártam, hogy máshova vetüljön a sorozat fókusza, mert minden más történetbéli eleme zseniálisan működött a Castlevania-nak.

A masnit nem csak a triumvirátus történetére, de minden más karakter szálára is rátették a készítők. Ezek közül kiemelendőnek tartom Isaac (Adetokumboh M’Cormack) és Hector (Theo James) útját, akik az előző etapot is elvitték a hátukon, hát még a mostanit. Tematika és történet terén úgy érzem rajtuk keresztül volt igazolt a sorozat léte igazán az S2 lezárását követően, hiszen az ő fejlődésük és küzdelmeik voltak képesek értékelhető adalékot adni a lefektetett alapokhoz.

Mágiahasználatuk már az előbbiekben felvázolt okok miatt nekem a Castlevania egyik kedvenc részletévé vált, és maguk a szereplők is érdekes, átérezhető utat jártak be. Hector nem feltétlenül volt kedvenc a 3. évadban, de a befejezésre sikerült őt is megfordítaniuk és Isaac minőségéhez közelebb hozni. Utóbbi, pedig annyira badass-re sikeredett, hogy már szinte elfelejtettem, milyen menő volt Dracula az uralma idején.

Mellettük a 4 vámpírnő került igazán előtérbe továbbra is, akik közül bár egyikük sem szolgált igazán kiemelendő fejlődéssel ezúttal, szépen bejárták az előzményben lefektetett irányukat. Carmilla (Jaime Murray) harca, pedig iszonyat látványosra sikeredett.

Szereplők terén még Saint Germain-nal (Bill Nighy) volt kevés gondom, akinek a 4. évadbéli útja enyhén erőltetettre sikeredett. Őt ezúttal inkább éreztem eszköznek, mint ténylegesen szereplőnek.

Emellett a párbeszédek nagyja, a futtatott monológok és filozofálgatások jó része értelmesre és elgondolkodtatóra sikeredett, még ha gyakran egy jeleneten belül az én ízlésemnek túl sokszor is magyarázták el a karakterek a motivációjukat (főleg itt a 4. évadban tűnt fel ez nekem, 1 percen belül újra meg újra ugyanazt tolták hőseink jó párszor).

Továbbá miközben a szereplők egymással viccelődése képes volt kapcsolatukat elmélyíteni, nagyon sokszor iszonyat izzadságszagú volt a végén is. A mostani 10 rész során sem mosolyodtam el egyszer sem miközben hőseink harc közben szólogattak be egymásnak. Valahogy nem igazán működött ez számomra.

Mást viszont nem is tudok kiemelni se negatív, se pozitív oldalon, mert alapvetően tényleg élvezetes lezárást kapott a Castlevania. A 3. évad nagyon építkező és átmeneti történet volt, s a befejezés képes volt az ott felvezetett események mindegyikét kielégítően lezárni. A harcok, az animáció minősége gyönyörűre sikeredett, a felépített univerzumra panaszom sem lehet és még a zene is ütős volt.

Annak ellenére, hogy nem fogom sokat hiányolni a sorozatot, nem bántam meg, hogy kitartottam mellette a végéig. Jó, szórakoztató, legtöbb esetben könnyed kikapcsolódás volt, nem kevés vérrel és horrorisztikus tónussal megfűszerezve. Az meg mindenképp öröm, hogy a 4 évad során képes volt végig minőségi játékadaptáció maradni.

8 hozzászólás Ne habozz!

Gegory - 2021. 05. 14. 21:02

Spoiler:

Nekem nagyon tetszett és jó ötlet is volt, hogy a nagy kaszást, a halál egy olyan misztikus lényként mutatják be aki pont ellentettje a vámpíroknak (minden tekintetben) de még is egy fajta ősüknek mondható bár meglátásom szerint inkább az elmondottak alapján egy parazita mint vámpír.

Llew - 2021. 05. 14. 21:10

Alapvetően nem szeretem a horrort igazán, de ez az elejétől a végéig nagyon bejött.
Iszonyatos akció orgia volt az egész, jó humorral és közben egy remek világot építettek fel (nem ismertem a játékokat).
Nekem nagy kedvencem lett a főszereplő trió, még ha igaz is, hogy Isaac és Hector nagyobb utat jártak be. Mondjuk a 3. évadban nagyon nem csíptem egyikük szálát sem, de így a végére mindkettő jó lett. Sajnos Saint Germainnal pont az ellenkező utat járták be.

A látvány pazar volt, tényleg őrületes, de követhető akciókkal, ugyanakkor a nyugalmasabb pillanatokban is sokszor remek képekkel festették alá a hangulatot.
Amit még mindenképpen kiemelnék az az egytől-egyik remek szinkronhang. Nagyon eltalált casting volt mindenki.

Valahol sajnálom, hogy vége, mert az utóbbi évek egyik legjobb sorozatélménye számomra. Másrészről viszont nem gondoltam volna, hogy egy – részben – Drakuláról szóló horrorsorozattól ilyen remek és érzelmes befejezést kapunk.

Llew - 2021. 05. 14. 21:12

egytől-egyig

Csanád - 2021. 05. 15. 20:59

Nagyon nem szeretem az olyan sorozatokat, ahol az utolsó évad sikerül a legjobban. Az első évad pilot mivoltja és a második évad fejetlensége után, az utolsó kettőben érezni lehetett, hogy valamire elég jól ráéreztek a készítők. Ugyanakkor én kifejezetten örülök a “kaszának”, mert ezekben a karakterekben és a storyban összességében talán még ennyi se volt. Viszont nagyon remélem, hogy a világot nem fogják kidobni, mert én nagyon szívesen nézek bármikor hasonlót.

A sorozat abszolút erősségei:
…a kendőzetlenül kegyetlen, kietlen (,horror?) hangulat, akció és látványvilág (a Witcher nagyon-nagyon sokat tanulhatna innen!);
…illetve Isaac intelligens és biblikus beütésű karakterfejlődése. A harmadik rész első 10 perce, az valami egészen zseniális.

Úgy kifejezetten, nem volt nagyon semmi feltünően zavaró, főleg ha figyelembe vesszük az előző évadokat. Talán a vámpír csajokat kicsit sietve rendezték le, nem igazán hagytak náluk semmit kibontakozni, illetve Trevorék duója az elején kicsit unalmas volt, azzal a nagyon ripacs karakterrel.

Az utolsó évad: 8/10, a sorozat egésze: 6.5/10

Hádész - 2021. 05. 16. 21:53

Ez így nagyon egyben volt, az elejétől a végéig, részemről 10/10. A halál fordulat kicsit a Lords of Shadows végét idézte, ezért külön pirospont részemről.

CrashBoostZoom - 2021. 05. 17. 17:58

Nagyon tetszett a sorozat még így úgy is, hogy a 3. és 4. évad gyengébb lett az első kettőnél. Viszont a harcok nagyon jól meg vannak csinálva és a párbeszédek is remekek minden évadban. Hiányozni fog a sorozat.

Viszont itt az utolsó évadban nagyon látszott, hogy tényleg komolyan gondolják a spin-offokat amiket minden hírben muszáj volt megemlíteniük a 4. évad kapcsán. Egyszerűen annyira nyitott lezárás kapott mindenki, hogy még bármit kezdhetnek velük.

Ja és így kell játékadaptációt csinálni! :D

emese - 2021. 05. 23. 21:06

Én ezzel kaptam rá az ennyire horror animékre.
Nagyon tetszett a zárás, sokkal jobb évad lett, mint a 3., amit vontatottnak éreztem.

Szóval a 4. évad nekem 8/10, de egyetlen kérdésem van, és lehet csak én voltam figyelmetlen: megtudtuk, hogy az első évadban Sypha és csapata honnan tudta, hogy alszik valaki Gresit alatt, akit fel kell ébreszteni? Vagyis hogy az időben ez az “ősi prófécia” hogyan került a múltba?

Amit még kicsit sajnálok, az az hogy Saint Germain csajáról semmit nem tudtunk meg, pedig eléggé nagy csali volt az a szál is az elmúlt évadban.

Ayrons - 2021. 05. 26. 06:51

Alucard használta ki a legendát. Tudatosan oda ment el regenerálódni, hogy majd valaki megtalálja, aki a hőst keresi a meséből.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz