login |

High School Musical: The Musical: The Series: kezdett a 2. évad

2021. 05. 17. 21:30 - Írta: Necridus

Szólj hozzá | kategória: kritika,

Imádom a zenés filmeket és sorozatokat, ráadásul én akkor voltam gyerek, amikor a HSM-filmek kijöttek, úgyhogy egyértelmű volt másfél éve számomra, hogy be kell próbálnom a High School Musical: The Musical: The Series pilotját. Na meg persze hajtott is a kíváncsiság, milyen lesz a Disney+ egyik legelső sorozata. Azóta kétszer láttam az első szezont, annyira megkedveltem a szériát.

Az első évad vége azonban eléggé úgy tűnt, lezárja a legtöbb bonyodalmat okozó cselekményszálat, és alig nyit újat, így kissé félve indultam neki a második évadnak. Feleslegesen, mert elvitte a hangulat az egész epizódot, nem kellett emiatt aggódni. A HSMTMTS visszatérése ugyanolyan szerethetően indul, amilyen az első szezon is volt. Igen, kissé gügye egy-két helyen, egyáltalán nem tökéletes, de igenis szerethető.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. 

Már az első évad nézése során megfogalmazódott bennem, hogy mennyire ügyesen integrálják a zenés jeleneteket a sorozatba. Nem kezdenek el a folyosón mindentől függetlenül énekelni, hanem minden dal elé betesznek pár másodpercnyi felvezetést, ami bőven elfér ahhoz, hogy a musical stílus sokak által nem kedvelt jellemzőjét máshogy, kreatívabb módon mutassák be. Most például a készítők szerettek volna egy egysnittes, sokszereplős dalt és köréírták a színház Instagramra készülő videójának szituációját. Mindössze pár mondat, de nagyon okos ötlet.

Atya ég, mennyire hangulatos volt az a kezdés! Vannak persze benne furcsaságok (Nini és Ricky beköltöztek a szekrényekbe?), de mit számít, amikor egy remekül összerakott és szórakoztató, vidám zenés jelenetet kaptunk. A hangulatot kiválóan eltalálták, engem teljesen magával ragadott.

Ebben a jelenetben és később is egyébként egyértelműen látszódott, a színészek mennyire élvezik, hogy a karaktereiket játszhatják. Sikerült annyira jól összeválogatni a szereplőket és egy fantasztikus csapatdinamikát kialakítani közöttük, hogy egy másodpercre nem érezni a csapatos jeleneteknél, hogy a srácok szerepet játszanak. Tényleg olyan, mintha egy csapat HSM rajongó tini összegyűlne bulizni és együtt táncolnak, énekelnek és bolondoznak.

A dalok közt pedig vannak olyanok, amik az eredeti filmekből lettek kölcsönözve, viszont nem egy olyan is van, amit olyanok írtak, akik a sorozatban el is éneklik őket. Nemcsak remek énekhangok vannak itt, de ügyes dalszerzők is (és milyen fiatalok!), akik közül természetesen Olivia Rodrigót és Joshua Bassettet kötelező kiemelni (linken a legújabb számaik hallhatók). Remélem, további évadok esetén nem távoznak a zenei karrierük egyengetése érdekében.

Ettől függetlenül az első epizód nem hozott be egyelőre annyi bonyodalmat a sztoriba, hogy lehessen a karakterek sorsáért izgulni – igazából az első évad végi cliffhanger is olyan, aminek tudhatjuk előre, mi lesz a vége. Igaz, volt ott egy-két jelentőségteljes bámulás Ginától, abból úgy érzem, még lehet valami, valamint Ricky családjának szálát sem feledték el, ami nem is baj, mert az első évadnak is az egyik legerősebb drámai jelenetsora volt az, amikor fiú szembesült a családjának helyzetével.

Negatívumokhoz tudnék még sorolni egy-két jelenetrészletet, amik azért kizökkentettek – nem az interjús jelenetekre gondolok, hanem azokra, ahol túl teátrálisra, a sorozat stílusához nem annyira illőre, vagy csak már-már nevetségesre vették a figurát. Ilyen volt az a bizonyos csókjelenet a tictacokkal, az utolsó pillanatban indokolatlan bokára zoomolás, vagy a sok PC elszólás, ami néha egészen cringe-nek hatott.

– How long has it been?
– Seventeen years, six months and three cats ago, but who’s counting?

Ha már interjús jelenetek: az első évadot először nézve furcsálltam azon jeleneteket, ahol a karakterek a kamerának beszélve mondják el, mit gondolnak, de talán most jött ki leginkább, miért is van ezekre szükség és miért kell tudni ezeket helyükön kezelni. Azon humoros vagy csak nemes egyszerűséggel a karakterek gondolatait hangoztató jelenetek olyan mondatokat tartalmaznak, amik szükségesek (humorforrásként vagy a sztori továbbvezetéséhez), de nem építhetők be a párbeszédbe úgy, hogy az ne akassza meg azokat (vagy ne legyen olyan, mint a szitkomos elszólások, amiket ignorálnak).

Az évad előzetesénél már beszéltünk egy kicsit arról, hogy mennyire akarja a sorozat koppintani az HSM-filmeket, amire a premier is egész konkrét választ adott. A párkapcsolati dráma például erősen hajaz a harmadik filmben történtekre, viszont egészen más karakterekkel és alapfelállással találjuk szemben magunkat, arról nem is beszélve, hogy stílusában is eltér az alapanyagnak számító filmektől.

A filmek inkább egy romantikus musicalt mutattak be, míg itt egy csapat dráma klubos fiatal kerül a középpontba, akik (az egyik filmből végül kivágott jelenettel rendelkező) tanárukkal rajonganak a filmekért, amiket az iskolájukban forgattak. A hangsúly viszont a csapaton van, ahogy együtt összehozzák a szemeszter előadását. Idén ráadásul nem is High School Musicalt fognak előadni, hanem musicalek versenyére neveznek a Szépség és a Szörnyeteggel, így még kevesebb HSM kapocs lesz fellelhető (szóóóóóval akkor The Beauty and the Beast: The Beast: The Beauty?).

Tehát ha valakit nem rántott be a hangulat, inkább a nagy csavarokra, a karakterek saját kis történeteire vágyik, az bajban lesz a premierrel. Aki pedig kizárja az ilyen tinisorozatokat és a kőkemény drámák és krimik szerelmese, az erősen mellőzni is fogja a HSMTMTS-t.

Nálam simán működött és már most várom a folytatását, amiből már belefutottam néhány jelenetbe és dalba youtube-on (a Disney oldala mindig a premier előtt elérhetővé teszi az adott epizód stúdióban felvett dalait – itt van például Bassett-től a premierben hallható Bet On It stúdióverziója, de a feelgood jelenetben elhangzó medley is elérhető), úgyhogy nem lesz abszolút meglepetés, de ezek miatt talán még jobban várom a következő részt. Annak pedig egyelőre semmi esélyét nem látom, hogy kaszálnom kelljen!

Buckle up, Wildcats. This party’s just getting started.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz