login |

Pilot: Domina

2021. 05. 22. 15:50 - Írta: Qedrák

2 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

Az ókori Róma egy rendkívül hálás téma, azon belül is a köztársaság bukásának évtizedei, valamint a császárság felemelkedése különösen népszerű témának számítanak. Hogy rögtön egy példát mondjak, Robert Graves világhírű regénye, az Én, Claudius részben ezzel a korszakkal kezdődik, és már 1976-ban sorozatot készítettek belőle, hogy egyéb regényeket és az olyan nagy költségvetésű elődöket ne is említsem, mint a Róma.

Ez azt jelenti, hogy a Sky múlt heti premierje egy kissé hálátlan feladattal szembesült: olyan történetet kellett elmesélnie, amellyel a nézőinek zöme vélhetően már találkozott. Ez egy rendkívül ingoványos terep, ráadásul olyan csapdákkal is tele van, mint például az, hogy a nézők egy része, (beleértve engem is), óhatatlanul a történelmi hitelesség szemüvegén keresztül vizsgálja az alkotást.

A Domina nem vált egy tingli-tangli nézhetetlen szappanoperává, igaz a fentebb megjósolt nehézségek nem mindegyikével küzdött meg sikeresen, és nem hiszem, hogy egy rendkívüli sorozatként maradna meg az emlékezetünkben. Inkább úgy, mint egy tisztességes európai (angol-olasz) próbálkozásként az öreg kontinensen gyártott történelmi sorozatok között.

Bevallom, mikor megláttam az openinget, akkor nekem egyből az American Gods jutott az eszembe. Onnan emlékszem hasonló beállításokkal felvillanó istenség (és egyéb) képekre és még az alákevert zene is mutat távoli hasonlóságot. Ez elsőre kicsit ijesztőnek hatott, hiszen nem rajongok a történelmi csomagolásban eladott misztikus sorozatokért, de szerencsére erről szó sem volt a folytatásban. (A sorozat valamennyi része elérhetővé vált, én elsősorban az első két részben látottak alapján írok, minimális kitekintéssel a folytatásra).

Nem is volt idő ezen töprengeni, hiszen az egyik feltűnő eszköz, amivel az alkotók éltek, a gyorsaság. Bár az első részben a cselekmény egy esküvő köré szerveződik, hamar kiderül a nézők számára, hogy ez nem az a széria, ami nagy feneket kerít egy ilyen eseménynek. Egy-két jelenet között utalásszerűen is hónapok, sőt akár évek telnek el, és ez a fajta vágta csak a későbbi epizódokban mérséklődik valamelyest. A gyors mesélés egyébként nem is annyira sodró lendülettel jellemezhető, mint inkább feszes tempóval, amely legfeljebb rövid időre áll meg egy-egy fontos jelenetnél.

Hogy a készítők is tisztában lehettek azzal, hogy a nézőik nagy része ismeri a korszakot, azt az a tény is jól mutatja, hogy a nagy sebesség mellett egyáltalán nem töltöttek időt azzal, hogy bemutassák a történelmi szereplőket. Sehol egy párbeszéd arról, hogy ki mit csinált a múltban, alig találni olyan jelenetet, amely bemutatja az adott szereplő pillanatnyi történelmi jelentőségét stb. Ha egy amerikai gyártású szériáról lenne szó, ezekre biztos áldoztak volna két-három sort a forgatókönyvben, de úgy tűnik, a készítők bíztak abban, hogy a brit és az olasz nézők nem igénylik ezt a fajta iskolás adatközlést. Nekem amúgy ez a megoldás szimpatikus, viszont azok számára, akik mondjuk nem járatosak az ókori Róma történelmében legalább olyan alapszinten, hogy a legfontosabb személyek szerepét ismerik, zavaró lehet.

A sorozat története egyenesen az események sűrűjébe vág: a címszereplő Livia (Kasia Smutniak) házasodni készül, az apja, Livius (Liam Cunningham) az egyik politikai szövetségeséhez, Neróhoz adja feleségül. A lakomára meghívják Octavianust (Matthew McNulty), aki nem sokkal korábban egy komoly politikai alkut kötött meg.

A sorozat Livia életét kíséri végig, az első epizódban rögtön a legnagyobb hullámmal, amikor szinte mindent elveszített. A Róma történetét eldöntő éveket tehát Livia szempontjából élhetjük végig, ami megágyazhatott volna egy olyan szempontnak, hogy a kiemelt politikusok helyett úgymond a “hátország” eseményeit figyeljük. Persze ez már Livia személye miatt sem lehet egyszerű, hiszen a korai császárság politikájának meghatározó figurája volt. E tekintetben egyébként a címszereplőt játszó Kasia Smutniak jól hozza a kötelezőt, bár emlékezetes momentumot nem tudnék sem tőle, sem a többiektől felidézni. Liam Cunnighamnek jól állt a bölcs és a római erényeket megtestesítő apa szerepe, de több szerepben is láthatunk rutinos brit (és olasz) színészeket, és nagyjából ez az, ami elmondható róluk.

Ami a történelmi hitelességet illeti, döbbenetet kiváltó melléfogásokkal kevésbé találkoztam, ám a sietős tempó miatt értelemszerűen akadtak pontatlanságok. Az eseménytörténet időnként feltűnően összetorlódik, egy-egy jelenettel elintézve évek történéseit, mintha rövidebbre kellett volna vágni egy sokkal hosszabb széria részeit. Bár az előzetes alapján tartottam tőle, a sorozat szerencsére nem maradt steril, bár nem ér fel a Róma grandiózusságához, mégis él az ott jól bejáratott eszközzel, hogy egy mocskos világvárost mutat be a nézőknek, ahol nem érdemes este az utcára menni. Ezt egyébként nem nagy terek bemutatásával vagy CGI alkalmazásával érték el, hanem szűk utcákon történő barangolással.

Szerencsére az alkotók megkímélték magukat a csatajelenetektől is, ami jelentősen drágította volna a produkció költségét, de tegyük hozzá, hogy a választott nézőponthoz és a feszes cselekményvezetéshez egy hosszasabban kivitelezett csata nem illett volna hozzá. A kinézet, az öltözékek stb. hoznak egy elfogadható szintet, de senki ne várjon történelmi dokumentumfilmet.

Amit teljesen feleslegesnek éreztem, az a rabszolgalány, Antigoné (Colette Dalal Tchantcho) szála, úgy éreztem, hogy az ő történetszála nélkül is kompakt maradt volna a történet. Néha beszalad, ha éppen szül valahol valaki, máskor csak ott lézeng a főszereplő körül, pedig ha jól értem, akkor neki motiválnia vagy ellenpontoznia kellene Liviát, de a forgatókönyvírók ezt a vonást lespórolták róla. A sok történelmi ihletésű szereplő közül, akiknek fiktív jellemet és olykor fiktív cselekményt írtak, pont az az egy lóg ki, akinek semmilyen előképe nem volt a múltban, és akinek a megformálásához elegendő lett volna némi képzelőerő.

Ha valaki csak egy friss sorozatra vágyik, ami az ókori Rómáról szól, akkor nyugodtan belevághat. Nem egy utánozhatatlan szériával fog találkozni, vagy olyasmivel, amit nehezen fog tudni elfelejteni (mind pozitív, mind negatív értelemben), hanem egy korrekt iparosmunkát.

2 hozzászólás Ne habozz!

Caligvla - 2021. 05. 22. 18:50

A sorozat tulajdonképpen a Róma folytatása egy másik nézőpontból. Minőségileg nyilván nem ér fel vele, de teljesen vállalható. Kicsit talán mélyebben belemehetett volna abba a politikai játszmába, aminek a vége a császárság kialakulása volt, hiszen a kor embere Gaius-ra még nem császárként tekintett. Épp ez volt a zsenialitása, hogy elhitette a néppel, hogy itt még köztársaság van, pedig a háttérből már rég egyeduralkodó volt. És ebben Líviának nagyon komoly szerepe volt, aki nem válogatott az eszközökben. Ez utóbbit azért kicsit lightosan ugyan, de azért bemutatja a sorozat. Antigone feleslegességéhez pedig semmi kétség nem fér. Kizárólag identitáspolitikai okokból erőszakolták bele, az egész történetszála az elejétől marhaság. Felszabadítás, hogy a mai nézők ne azt lássák, hogy a rabszolga a fekete, de egyébként semmi nem változik, és marad Lívia mellett, mintha a rabszolgája lenne. Ehhez a helyzethez próbáltak neki az alkotók szerepet találni, de nem sikerült. Maradt, mint a méregkeverő rabszolga.

Divide - 2021. 07. 10. 18:32

Az ilyen s.arkavarós sorozatoknál számomra nagyon fontos, hogy legyen legalább egy karakter, akit szimpatikusnak találok. Nos, ez itt sajnálatos módon nem volt meg, ezért aztán eléggé hidegen hagyott, kinek az összeesküvése sikeredik jobban. Pedig a hangulat megvolt, kár érte.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz