login |

Good Trouble: a 3. évad első fele – írta Mom

2021. 06. 02. 15:54 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Titkon azért reménykedtem benne, hogy valaki lecsap a lehetőségre, hogy megírja a kritikát, de inkább türelmesen megvártátok, amíg lesz időm elkezdeni az új évadot. Számomra is hihetetlen, hogy ezt írom, de egyáltalán nem bánom!

Igyekszem majd felvázolni, hogy honnan hová jutottunk el ez alatt a tíz epizód alatt és közben talán néhány kritikus megjegyzés is becsúszik majd. Annyit mindenképpen szeretnék elöljáróban leszögezni, hogy ez az évad eddig felülmúlta a várakozásaimat! Nem tudom, hogy a hosszabb rákészülési idő, vagy a pandémiás előírások miatti visszafogottság tett ennyire jót neki, de egy nap alatt lecsúszott minden fajta erőlködés nélkül! 

Egyúttal azt kell mondanom, hogy a tíz részes szezonok sokkal jobban állnának a Freeform sorozatának. Hiába szedik ketté, annyira rövid az a szünet, amit közben tartanak, hogy nincs igazán idő arra, hogy hiányozni tudjon. Viszont a hosszabb szünet láthatóan nagyon jót tett mindenkinek. Mármint a valóságban, mert a sorozat világán belül nem volt se időugrás, se pandémia (ami szerintem szintén jó döntésnek bizonyult).

Az S3 majdnem pont ott veszi fel a fonalat, ahol a második letette, amiről lemaradtunk azt pedig az első pár percben gyorsan összefoglalják egy túlfűtött montázsban.

A tovább mögött pedig lássuk, hogy hogyan keverik meg a lapokat.

Who cares who knows what or what anyone thinks? We’re two grown-ass women, okay? We don’t have to answer to anyone. But FYI, don’t tell Moms or anyone that I’m dating Evan.

A sorozat finom vonásait olyan jelenetekben lehet tetten érni, mint amikor Mariana bemegy reggel a munkahelyére az első epizódban, és őrlődik Raj és Evan között. Megáll tehát kettejük között a meetingen és felváltva néz hogy egyikre, hol a másikra. Roppant visszafogott! Vagy amikor mindkét fiú megkérdezi tőle SMS-ben, hogy beszélhetnének-e. Mariana ül a kép közepén, bal oldalán az egyik, jobb oldalán a másik fiútól érkezett üzenet kivetítve. Csak hogy egyértelmű legyen, hogy mik az opciói. Ja és ez a két jelenet egymást követi, nehogy valaki lemaradjon a dilemmáról! Semmit nem bíznak a véletlenre a készítők…

Természetesen Jamie sem került ki a képből, hogy Callie szerelmi háromszöge is tovább virágozhasson. Legalábbis azt hittem, de kellemesen csalódtam, hogy nem így lett. Bár az írók kitartóan igyekeztek Callie-t és Gaelt összeboronálni, de mintha lett volna egy józan hang a stábban aki végül mindig keresztülhúzta a számításokat, mert rájött, hogy nem illenek össze..

A szöget a Gaellie koporsóba reményein szerint Isabella, Mariana előző évados szobatársa ütötte be, aki a második részre eltűnik és egészen a zárásig nem bukkan fel, hogy akkor dobjon le egy olyan bombát ami meglehetősen klisés, de itt kifejezetten örültem neki.

Egyedül Jamie viselkedik egyedül úgy, mint aki érti a tettei következményeit és ezért hajlandó is elkerülni legalább azokat a hibákat, amikről tudja, hogy azok. A legnagyobb „hiba” amit a számlájára írhatok, hogy Callie-be szeretett bele. Ugyanitt Callie és Jamie kapcsolata egyelőre nem úgy néz ki, mint ami helyre fog állni

De szerelmi háromszögből az egy nem elég ennek a sorozatnak, úgyhogy most Malika kapott egy kis pótkereket a kapcsolatához. Bár valahogy ezt a konfliktust is sikerült egészen normálisan megírni. Pedig ettől komolyan nem vártam semmi jót, de mégis egy értelmes, érett beszélgetés lett belőle a felek között, az egyedüli, amivel egy ilyen kényes helyzetet valahogyan kezelni lehet. A végkimenetele ennek még kérdéses, de úgy gondolom, hogy megtették a karakterek, amit egy ilyen helyzetben meg lehet tenni.

Azért minden esetre jár a keksz az íróknak, hogy ezt a túltengő szexuális feszültséget, amit mesterségesen és túlzón megkreáltak, próbálják egy kicsit ellensúlyozni erre célzott poénokkal. Például Alice stand up szkeccse, amit a bíróság épületében ad elő, konkrétan kimondta, hogy a coterie olyan, mint egy autó, amit szexuális feszültség és rossz döntések hajtanak, amiből náluk rengeteg van.

Um, it’s a jalopy that runs on sexual tension and bad decisions. Which we have plenty of.

Ami pedig általánosságban a karakterek döntéseit illeti: süt róluk a quarterlife crisis (magyaros szóhasználattal: kapunyitási pánik). Tele van a cselekmény meggondolatlan, impulzív, felületes információk alapján meghozott döntéssel, aminek a következményei valahogy folyton váratlanul éri őket, miközben kizárt, hogy nem látják előre az eshetőségét. Gondolok itt például arra, hogy ha valakinek belepiszkálsz a munkájába, akkor elveszítheti az állását, vagy ha felmondasz egy munkahelyen úgy, hogy nincs a zsebedben egy másik állás, akkor anyagi gondjaid lesznek, ha megszeged a távoltartási végzésben foglaltakat, bajba kerülsz stb.

Ahogy az már megszokott a sorozattól, az aktuális társadalmi problémákra nagyon erősen reflektál, az első pár részben különösen a BLM mozgalom kerül előtérbe. Sajnos időnként borzasztó túlzásokba esik, amivel szerintem inkább ellenkező hatást érhet el egyeseknél. Amiért viszont mégsem tudom annyira lehúzni, hogy igyekeznek nem egyoldalúan bemutatni a helyzetet. Persze, idealisták a fiatalok.

Nyilvánvalóan sarkosan szélsőséges az ellenoldal, ugyanakkor bizony behoznak olyan finomabban tálalt ellenpólusokat is, mint hogy az afroamerikai ügyészt, aki a rendőrséget képviseli, az ellenoldali, all lives matter tüntetők lelkesen üdvözölnek, vagy hogy az aktivistákat segítő appot nem állítja le Evan, mert nem kontrollálhatják a tartalmat, ami oda felkerül (szépen utalva itt a szólásszabadságra), és mert neki a cégére is gondolnia kell, aminek a működéséről több száz ember munkája és megélhetése, családja függ (emlékeztető arra, az idealizmus mellett a felelősségtudatról és a tetteink következményeiről sem szabad megfeledkezni).

Majd ezekre fütyülve a félévad további részében Evan lesz a csúnya rossz techguru, akinek megkérdőjelezik a morális iránytűjét, mintha nem adott volna teljesen racionális magyarázatot korábban. Mariana erre igyekszik emlékeztetni a többieket is, persze kapcsolata Evannel kicsit elfogulttá tehetné a szemükben, de erről a karakterek egy része nem is tud.

Ezt a fajta árnyaltságot szinte óramű pontossággal meseszerű és gyors feloldás (Malika felmentése), majd impulzív tömeges felmondás követi (Mariana és a girlpower), ami megint emlékeztet minket arra, hogy itt bizony az idealista ifjúságot szeretnék bemutatni, akár létezik, akár nem.

A magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg ilyenek legyenek, mint például a tagok Alice workshopjában, de leszögezem, hogy nem vagyok amerikai huszonéves, szóval who knows? Számomra inkább tűnt sok kiragadott extrém egyéniség egymás mellé ültetésének, akik számára a legfontosabb teljesítmény, ha valami egyedit alkothatnak, amire sokan kíváncsiak a közösségi médiákban. De mielőtt igazán kritikus lehetnék a jelenettel, elhangzik az önirónia az írók tollából (és a workshop vezetőjének szájából):

I mean, what a great time to be diverse. Am I right? Yeah? Right? Come on. Diversity is like the new Black, right? Even if you’re not Black.

Közvetlenül azelőtt, hogy jól megszórna minket sztereotípiákkal és fiatalosnak hangzó, de inkább csak kínosnak ható mondatokkal.

Ezek mellett a konfliktusok mellett egyébként megbújnak jóval hétköznapibbak is, mint a művész Gael várja, hogy végre neki is eljöjjön a nagy áttörése, miközben egy befutott művészhez megy gyakornokoskodni, vagy a tanár Davia próbálja megtalálni a hangot a problémás diákjaival és közben feldolgozni Dennis váratlan lelépése miatti csalódottságát. Davia meglehetősen földhözragadt (a szó jó értelmében) szálakat kapott és a karakter harsányságából is sokat visszavettek, ami baromi jól áll neki. Őszinte őrlődése Dennis miatt, illetve az állása és a diákjai között nagyon közel hozták hozzám ebben a félévadban.

Mariana felmondására és startup alakítási próbálkozásaira a női kollégáival már céloztam korábban, ebben egyelőre nincs sokkal több, mert nem indult be a projekt, bár a tetteik következménye itt is szépen visszaköszönt, mert egy biztosnak tűnő ajánlatot éppen korábbi meggondolatlanságuk miatt vontak vissza.

De nem csak ő, hanem Callie is otthagyja korábbi állását. A Leagal Aidtől egy szintén jótékonykodási célból létrehozott, de magánkézben lévő céghez megy át (ahol persze sokkal kevesebben dolgoznak, szóval könnyebb köztük a távolságtartás, gondolom). Kérem szépen, az egyik legjobb szálat vezettem most fel itt! Ugyanis megérkezik az egykori sztárügyvéd Quinn Constance Zimmer, aki Harvey Specterként veszi szárnyai alá Callie-t (na nem annyira nagyképű, de legalább annyira badass, utólag csodálkozom is, hogy a Suits-ban nem kapott szerepet).

A kettőjük közt lévő mentor-mentorált dinamika tényleg nagyon hasonlít a Harvey-Mike duóéhoz, de ez nyilván nem egy jogi sorozat, tehát nem kap akkor szerepet, viszont igazán üdítő színfoltja az évadnak. Itt tényleg nagyon kíváncsian várom, hogy mit hoznak majd ki az FBI-os szálból. Szeretném mielőbb újra együtt látni ezt a csapatot.

A Good Trouble sosem érte el azt a népszerűséget, mint az anyasorozat a The Fosters (már ha használhatom ezt a szót bármelyik esetében is), és ennek lehetséges okairól már én is mondtam ezt-azt. De a gyökerektől nem akarnak elszakadni, és a fanservice ebben az évadban sem maradt el. A negyedik epizódban feltűnt a család (Jesust-t kivéve, akit valószínűleg foglyul ejtett a Netflix), hátha van, aki csak erre a részre szeretne benézni, hogy kicsit nosztalgiázzon. Szerintem egyébként ez volt az évad legszórakoztatóbb része.

Ez a tíz epizód visszahozta a lelkesedésemet a sorozat iránt. Nem volt tökéletes, nem volt világmegváltó, de mindenképpen visszakapaszkodott a szórakoztató kategóriába. Bízom benne, hogy a sorozat lassan kinövi gyermekbetegségeit, ahogy a karakterek is egyre inkább kezdik megismerni a felnőtt életet, a vele járó felelősséggel és következményekkel együtt.

1 hozzászólás Ne habozz!

wintender - 2021. 06. 02. 16:32

Köszi szépen a kritikát! Nagyon bírom ezt a sorozatot is, mint ahogy a The Fosterst is annak idején, és tény, hogy a 10 részes félévadok jót tesznek neki.
Én meglepődtem azon, hogy a Jamie-t játszó srácot állandó szereplővé tették meg, ennek ellenére nem szerepelt többet, mint az eddigi évadokban.

Pár dolgot még kiemelnék:
Nekem nagyon tetszett Davia és Dennis duettje, annak ellenére, hogy nem éreztem konkrétan a sorozatba valónak, mégis megfogott, hogy a színészek mennyire jót énekeltek (fent van amúgy Spotifyon).
Szintén tetszett, hogy a “holland” napon nemcsak a régi család tért vissza, hanem felbukkant Jude első szerelme is. (Jesus nekem is hiányzott, asszem a legelején volt egy gyors online bejelentkezése. Gondolom most már nem keresnek még egy újabb színészt a karakterhez.)

És igazad van, nekem is visszahozta most ez a 10 rész a lelkesedésemet a sorozat iránt, ugyanis az előző évadot a vége előtt már átmenetileg kaszáltam. (Nem néztem meg az utolsó 4-5 részt azóta sem.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz