login |

Age of Samurai: Battle for Japan

2021. 06. 06. 15:50 - Írta: Qedrák

11 hozzászólás | kategória: doku, kritika,

A szamurájok kora: Harc Japánért egy Netflixes hibrid dokuszéria, amely a magyar nézők körében pár napon át a tíz legnézettebb alkotás között tanyázott, én is ekkor figyeltem volna fel rá, de a szolgáltató egyébként is buzgón ajánlotta, vélhetően a nézői kosaram animés és töris túltengése miatt. Azt nem mondanám, hogy megbántam a  rászánt időt, de ha valakit nálam jobban érdekel a japán történelem és lényegesen többet tud már belőle, az jobb ha távol tartja magát a szériától.

A sorozat lényegében Japán egyesítésének az időszakát mutatja be, három korabeli államférfi működésén keresztül. Oda Nobunaga, Tojotomi Hidejosi és Tokugava Iejaszu nevéről alighanem már hallottak azok is, akiknek a kelet-ázsiai ország történelme nem mond sokat, hiszen a korszakról olyan közismert sorozatok is készültek, mint például A sógun. Az élmény, amit kaptam a szériától, kicsit olyan volt nekem, mintha junkfoodot faltam volna be gasztronómiai különlegesség helyett, amit egyébként az előzetes beharangozók olykor megígértek, és emiatt, valamint a (végül átmenetinek bizonyuló) honi népszerűség miatt arra gondoltam, hogy írok róla, és arról, hogy mit várjunk és mit ne várjunk egy hasonló dokusorozattól.

Egy random Netflixes történelmi, hibrid dokusorozat általában a következő pilléreken szokott nyugodni a megfigyelésem szerint:

  • Az egyik a klasszikus angolszász újrajátszások példáját követi, vagyis a néző követhesse nyomon, hogy mi történt a múltban, és ezt a kamera ne térdig érő romok, vagy kiüresedett épületek között mutassa meg neki, hanem korhű(nek tűnő) ruhába öltöztetett szereplők segítségével. Akár csatáról, akár hétköznapokról esik szó, a kamerának életképszerűen közvetítenie kell a korszakot. Forgatókönyvtől függően egész történelmi jeleneteket is megidézhetnek, párbeszédekkel
  • A másik, klasszikus eszköz, a beszélő fejek használata. Ezek általában hozzáértők, akik elmondják a legfontosabb tudnivalókat a tárgyalt korról/eseményről stb. A tartalomfogyasztási szokások megváltozása természetesen nem hagyta érintetlenül ezt a klasszikus eszközt, ma már ritkán látunk olyat, hogy egy beszélő fejet mutassanak percekig egy dokumentumfilmben. Manapság ezek a szereplők, az ismeretterjesztési funkció mellett egyfajta hitelességi bélyeget is tesznek az alkotások mellé, vagyis megerősítik a nézőben azt, hogy amit lát, az tudományos értelemben rendben van.
  • Végül, de nem utolsósorban, egyre gyakoribbak a különböző infografikák is a Netflixes dokukban. Ezek általában vizuálisan könnyen befogadható módon tudnak információkat közölni.

Ezek az eszközök alapvetően arra valók, hogy a néző számára egy dokusorozat minél élményszerűbb és minél könnyebben átélhetőbb legyen. Emellett fontos szemponttá vált a gyors fogyaszthatóság, azaz a néző figyelmét hamar meg kell ragadni, és lehetőleg minél tovább megtartani. Sorozatról lévén szó mindezt relatív rövid időbe kell beleszuszakolni. Ezeknek a dokuszériáknak már elengedhetetlen része az a fajta forgatókönyv, ami lehetővé teszi, hogy ezeket a célokat együtt sikerüljön megvalósítani. Mindez viszont óhatatlanul is azt eredményezheti, hogy a végeredmény, bár igyekszik megszólítani egy minél szélesebb nézőközönséget, felszínes lesz.

Az így készült szériák legfontosabb eleme az a narratíva, amit a nézők számára meg akar fogalmazni, a részletek kevésbé érdekesek, így végeredményként elsősorban azt tapasztalhatjuk, hogy relatív nagy nézettség mellett a szakmai kritikák és kommentek relatív elmarasztalóak lesznek. Egy-egy jól sikerült dokusorozat esetén úgy hiszem, hogy az a szerencsés állapot, ha az elmesélni szándékozott történet nem telepszik rá a tényleges történésekre, nem áldozza fel az egyébként könnyen megismerhető tényeket a gördülékenyebb történetvezetés oltárán.

Az Age of Samurai: Battle for Japan esetében a legnagyobb hiba szerintem az, hogy ennek a kísértésnek nem tudtak ellenállni. És ez önmagában nem is lenne végzetes, ha a dokuszériák fentebb leírt műveleteit hibátlanul elvégeznék, hiszen akkor csak annyit lehetne megállapítani, hogy szakmailag egy gagyi sorozatot láthatunk, de legalább szórakoztató tartalmat fogyaszthattunk. De az a véleményem, hogy ezen a téren is borzasztó melléfogásokat láthatunk a készítőktől.

A sorozat berendelése idején az angol nyelvű hírekben olyan, mai szemmel már nyilvánvaló túlzásnak tűnő állítások is megjelentek, hogy ez lesz majd a japán Trónok harca, csak történelmi kiadásban. A végeredmény ismeretében ennek az állításnak a valóságtartalma nagyjából ahhoz közelít, mintha ugyanezzel a szöveggel akarnánk eladni a Honfoglalást. Például valamiért az alkotók úgy gondolták, hogy a korszak összes csatája, amit Japánban vívtak, egy erdőben történt. A  fák között harcoló, nagyjából két tucat szereplő édeskevésnek bizonyult ahhoz, hogy elhitesse velem: több ezer, vagy több tízezer fős seregek csapnak össze. Olykor ugyan használtak erre a célra CGI-t, de a bemutatott tucatnyi ütközetből összesen talán két alkalommal éltek ezzel az eszközzel. Feltűnő, hogy a fontos döntések helyszínei is mindig egy-egy erdőben játszódnak le, mintha a 16-17. századi Japánban nem építettek volna erre a célra reprezentatív épületeket, és ha mégis, azokból nem maradt volna meg semmi. (Kevés kivételt az utolsó két epizódban láthattunk).

A különböző, csatákon kívüli jelenetek, amelyekben eljátszották a történelmi eseményeket vagy szereplőket, finoman szólva sem mutattak különösebben magas színvonalat. A jelenetek többsége mögött vagy narráció, vagy a történész-szakértő szövege ment, az a kevés párbeszéd, ami mégis bekerült az eljátszott jelenetekbe, nem győzött meg arról, hogy jobb lett volna egy kicsit több filmes elem a sorozatban. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy a különféle zenékre történő hosszasan elgondolkodva nézésnél ma már kreatívabb megoldásokat is ki tudnak találni a dokumentumfilmesek.

Ráadásul én taktikai hibának vélem azt is, hogy a modern stílushoz képest rengeteg beszélő fejet alkalmaztak. Ennél a szériánál ez úgy működött, hogy az egyes csaták vagy döntések előtt a történészek felvezették a problémát, majd ők is magyarázták meg, hogy mi miért történt. Nem számoltam meg, de legalább másfél tucat embert szólaltattak meg egy-egy epizódban. A történészek szerepeltetése talán azért tűnt ennyire fontosnak, hogy alátámasszák a széria hitelességét (erről majd alább írok), ehelyett azonban a narráció egy részét is rájuk bízták. Gyanítom, hogy sokszor kellett felvenniük azt, mire valamelyikük füstölgő puskacsövekről vagy a zörgő páncélokról kezdett el mesélni, mert ezek a hangutánzó és hangfestő szavak és mondatok minden hasonló szériánál fontosak, de a szakmai nyelvnek nem feltétlenül a sajátja.

Bevallom, én nem egészen láttam annak hasznát, hogy ezt miért egy-egy történész mondta, és miért nem a narrátor, de kommentekben majd a hozzáértők kiigazítanak, én elhagyhatónak találtam volna ezt a megoldást, mert így a nagyszámú beszélő fej talán kissé túlságosan is rátelepedett az elmesélés módjára.

Apropó, narráció: iskolapéldája a sorozat annak, hogy a dokuszériák már úgy készülnek, hogy egy-két csúcspontot mesélnek el, és ehhez igazítják a begyűjtött nyersanyagot. Ez egyébként kiválóan alkalmas arra, hogy a nézők figyelmét lekösse, és ne váltson át azonnal egy másik, könnyen elérhető szériára, hanem maradjon az aktuális sorozatnál.

Az Age of Samurai: Battle for Japan készítői csatákat választottak ki erre a célra, vagyis felnarrálták a problémát, a szemben álló feleket és hogy a két fél miért választotta az ütközetet. Ezt követően pedig jöttek a vágóképek magukról a csatákról, ám ezek , mint fentebb írtam, egyszerűen nem érdekesek. A másik probléma, hogy ez a válogatás vélhetően már nem a szakértők bevonásával készült el, különben jelentéktelen ütközetek nem kaptak volna egy fél résznyi körítést, és Japán egyesítésének fontos pillanatai nem maradtak volna ki szinte teljes egészében a szériából.

Hogy szakmailag mennyire nem hiteles az egész széria, annak jó indikátora az, hogy a YouTube japán történelemre specializálódott (angol nyelvű) tartalomgyárosai szinte kivétel nélkül a sárga földig lehordták. (Legalábbis én nem igen találkoztam pozitív véleményekkel, de aki esetleg tud ilyenről, az ne habozzon kommentben jelezni). A szokásos filmes hibák, mint például az a tény, hogy a főszereplők sehol nem viselnek sisakot, a páncélokat rendszeresen átszúrják stb., olyan Japán-specifikus tévedések is jellemzik, mint például, hogy teljesen nélkülözték a korra jellemző szamuráj hajviseletet, vagy hogy lemaradt a lándzsa a korszak jellemző közelharci fegyverei közül, és szó sincs róla, hogy a mindenki katanával hadonászott volna, beleértve a lovasságot is.

Hogy megemlítsünk pozitív fejleményt is, jól mutatják be, hogy a hadviselésben már elterjedtek a tűzfegyverek. A hibák ráadásul az infografikákban is megfigyelhetőek, a térképeken az egyes klánok jelképei gyakran rossz helyre kerülnek, és a felvonuló hadseregek nyíllal jelzett útjai is elkerülik a valódi csatatereket Japán térképén.

Az egész sorozat történelmi hitelességére rányomja a bélyegét az, hogy a narratíva oltárán feláldozták a kontextust és a tényeket. Előbbi még csak-csak érthető, hiszen egy rövid epizódban nem lehet mély társadalmi és történeti folyamatokat elmesélni. De az elbeszélésmód is felülírta a tényeket, ami viszont már azzal járt, hogy szembement a dokuszériák egyik általános céljával: az ismeretterjesztéssel.

A szamurájok kora: Harc Japánértnem egy jól sikerült széria. Nemcsak hitelesség terén akadnak gondjai, de az a benyomásom, hogy mi,t dokuszéria sem igazán működik. Ha valakit érdekel a japán történelem, nézzen bele, egy sorozatnak, röpke délutáni darának elmegy, de a végeredményért szerintem senki nem mer majd garanciát vállalni.

11 hozzászólás Ne habozz!

Mammut - 2021. 06. 06. 16:43

Egy rendes (nem ilyen féldoku) sorozatot szívesen megnéznék belőle, akár hű a történelemhez, akár nem.

winnie - 2021. 06. 06. 19:42

most kezdik forgatni az új Sógun-adaptációt.

juhaszvik - 2021. 06. 07. 05:16

5 perc után lelőttem. :(

Amúgy teljesen más időszak, de nem a napokban kerülnek fel a netflixre az új Rurouni Kenshin filmek?

CrashBoostZoom - 2021. 06. 07. 08:47

Egynek elment még ha sok volt a pontatlanság is az ábrázolásokban és látszott az alacsony költségvetés a csatákon.

A Trónok harca hasonlathoz pedig: a winnie által emlegetett új Shogun adaptációt is ugyanezekkel a szavakkal reklámozzák. Sajnos és nem egyedi eset, még akkor is ezzel dobálóznak ha a készítőknek eszükben sincs ilyesmit csinálni.

Ja és ha lehet akkor a 21. században már ne írjunk már le japán neveket magyar kiejtés szerint, oké?

Mammut - 2021. 06. 07. 13:07

“Ja és ha lehet akkor a 21. században már ne írjunk már le japán neveket magyar kiejtés szerint, oké?”

Mit jelent az, hogy a 21. században? A legújabb helyesírási szabályok is a 21. században jöttek ki, csak néhány éve, és ott még mindig az átírást tekintik szabályosnak.
Lehet vele egyetérteni és nem egyetérteni (észszerű sicc!), de változni csak a szokásoktól fog.
Tény, hogy sok szakcsoportban (harcművészetek, anime, stb.) a Hepburn-átírást használják, de én semmiképp nem pártolom, már így is túl sok angol van a magyarban.
Ráadásul általában az adott szakcsoporton belül maradnak ezek a szokások, nem kerülnek ki a köznyelvbe. Így a közérthetőség is az átírást indokolja.

juhaszvik - 2021. 06. 07. 14:31

Mammut: bocs, hogy beleszólok, de én viszont herótot kapok a magyar átírástól. Valamiért az jut eszembe, hogy a New Jersey-t akkor írhatnánk mondjuk Nú Dzsörzinek.
A Hepburn egységes, sok-sok latin alapú országban használják, lényegében egy közös kapocs, egy lehetőség, hogy pl. könnyebben lehessen ezt az egyébként nagyon nehéz nyelvet akár az angolon keresztül is elsajátítani. De sajnos ez most a kisebbség diktatúrája. A többség (“harcművészetek, anime, stb.”) életét könnyebbé tenné (pl. nyelvórákon), ha hivatalosan is a Hepburn-átírás lenne az alap, de a nyelvészek/újságírók ragaszkodnak ahhoz, hogy a világ szinte minden táján használt pl. Sojiro helyett Szodzsirót írjanak le.

winnie - 2021. 06. 07. 16:35

csak mellettem megy el valami, vagy tényleg nem értem, hogy még milyen átírás létezik itthon nem az általunk használt betűket használó nyelvek esetében, pl. kínai, orosz, japán? Angol? Először azt hittem, hogy arról van szó, hogy ne írjunk már át valamit angol kiejtés szerint, mert az jogos lenne, de ki az, aki feltételezi, hogy bárki is ismer mindenféle nyelvet, hogy azok ak megfelelően járjon el? Tudom, hogy a sportban is kezd meghonosodni a Csiang Csia-liang (vagy hogy hívták gyermekkorom nagy pingpongozóját?!) helyet a Tch-s vagy Zh-s írás, de sokszor csak azért, mert az adott illető nem is ismeri a fonetikát, és nem tudná másképp monadni.

nem minden ország a saját átírását használja? bármilyen nemzetközi sztenderd plusz tudást feltételez, de mitől lenne jobb a Gorbatchev, mint a Gorbacsov, hogy direkt ne japán példát írjuk? (Értelemszerűen ez nem ugyanaz, mint a Dzsörzi.)

Mammut - 2021. 06. 07. 21:58

Rengeteg országban megvan a saját átírás, ahogy nálunk is. Nagyon kevés ország használja a Hepburnt, ahol az angol nincs a hivatalos nyelvek között, és azokban is bevezették a helyesírási szabályzatba.

A Hepburn az kifejezetten angol nyelvre van. Csak mi manapság a 21. században egyre inkább elangolbuzulunk, bocs a kifejezésért, ezért van az, hogy sok klikk azt akarja használni. Ettől még az akadémia nem fogja.

A legtöbb területen az is az oka a Hepburnnek, hogy nem egyenesen japánból veszik át a szakzsargont, hanem már angol fordításokból, ez abból is látszik, hogy sokszor keverednek is a Hepburn-féle átírások és az angol szavak az elnevezésekben.

Az, hogy valaki herótot kap tőle, vagy sem, az, mint mondtam, nem igazán mérvadó. A tankönyvekben és minden közérthető anyagban átírás van, mert az a szabály. Mint utaltam rá, én sem értek egyet sok helyesírási dologgal, kifejezetten a legújabb változtatások tekintetében, de ettől még annak megfelelően írom őket, mert helyesen akarok írni.

Qedrák - 2021. 06. 08. 10:24

CrashBoostZoom:

Régi vita ez, én nem kívánok benne állást foglalni, viszont szeretném megindokolni, hogy miért használom mégis a magyart.
Az a helyzet, hogy manapság releváns információhoz Japánról, a japán kultúráról, vagy hogy a tárgynál maradjunk, a japán sorozatokról, animékről stb. angol nyelven jut az ember. Szerencsés módon az a generáció, amely ez iránt érdeklődik, járatos a nyelvekben, így egyszerűen hozzászokik a Hepburn-átíráshoz.

Ám ettől teljesen függetlenül a magyar helyesírási szabályzat nem követi a Hepburn-átírást. Ettől egyébként szenvednek is a kiadványkészítők vagy éppen a sorozatfeliratokat gyártók. Nézz meg bármilyen magyar nyelven kiadott, japán témát feldolgozó kiadványt (pl. mangát), amit nyilvánosan lehet értékelni, ott máris megy a kritika, hogy miért a hagyományos magyar átírást használják. Ennek tudtommal az az oka egyébként, hogy a kiadóknak kötelessége a magyar helyesírást követniük. (Főleg azoknak, akik tagjai a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének). Amíg a helyesírás vonatkozó szabályait a hivatalos szervezetek meg nem változtatják, addig a Hepburn legfeljebb pótlólagos átírás lehet. (Akadnak kivételek, de ez nem rendszerszintű).

Ezért voltam úgy vele én is, hogy alkalmazom a magyar átírást. Nem azért, mert jobbnak gondolom, hanem azért, mert jelenleg ez a szabályos és hivatalos, és igyekszem az írásaimban annyira igényes lenni, hogy ne partizánkodjam ilyen kérdésekben.

juhaszvik - 2021. 06. 08. 11:48

Mammut: “Nagyon kevés ország használja a Hepburnt”
Nem szőrszálhasogató akarok lenni, de nem az országok használják az átírást, hanem az emberek. És pont ez a jelentésbeli különbség miatt háborog a többség. Az, hogy az adott nyelven mi a hivatalos átírás (mit használ az “ország”), nem veszi figyelembe a japán nyelv után érdeklődő többség vágyát, hogy egységes formában lehessen erről kommunikálni, a forrásokat felhasználni, stb.

Persze tudom, ez egy zsákutca, mivel az adott nyelv tudorainak muszáj a saját nyelvükhöz, saját hangzásukhoz adaptálni a japán szavak leírását, mivel abból kell kiindulni, hogy az emberek többsége nem tud japánul, és nem ismeri a Hepburn-átírást. Csak éppen ez azok szemét bántja, akiket érdekel a téma, akiket leginkább foglalkoztat a japán kultúra, történelem, szórakoztatás, sport, stb. Én nagyon sok, ehhez a tematikához kapcsolódó angol anyagot olvasok, és már jó ideje angolul tanulom a japán nyelvet, valószínűleg emiatt zavar ennyire a dolog. De zavar…

CrashBoostZoom - 2021. 06. 08. 21:00

Örülök, hogy a kijelentésem ilyen komoly diskurzust generált. De dacára a leírtaknak, kitartok a kijelentésem mellett. Továbbá pedig remélem, hogy egyszer majd a helyesírási szabályok is megérkeznek a jelenbe egyszer.

Nagy “grammar nazi” vagyok de ez az említett dolog mindig is bökte a csőrömet. Aki pedig a túl sok angol szó a magyar nyelvhasználatban miatt fintorog az lapozzon fel pár könyvet, hogy meglássa milyen szavakat vettünk át más nyelvekből az idők során.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz