login |

The Pursuit of Love

2021. 06. 07. 15:57 - Írta: Shannen

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

Itt egy újabb BBC-s kosztümös könyvadaptáció három részben, azonban a Nancy Mitford klasszikusából készült The Pursuit of Love hiába játszódik a két világháború között, a megvalósítása nagyon is modern és friss. Nekem a Dickinson ugrott be róla, bár bevallom azt a pilot után nem folytattam, de stílusra mindenképp hasonló. Ez a három óra, a maga tökéletlenségeivel, egy csupa szív, sokszor humoros, romantikus történetet mesél el, és egyáltalán nem veszi túl komolyan magát.

A történet középpontjában az angol felsőosztálybeli Radlett család egyik, a felnőttkor küszöbén álló lánya, Linda és unokatestvére, Fanny áll. Utóbbi lesz a történet narrátora is. A két lány, bár teljesen ellentétei egymásnak, mégis elválaszthatatlan barátok.

Linda szenvedélyesen romantikus, minden vágya, hogy maga mögött hagyja a családi kastélyt, ahonnan még tanulni sem engedte el az apja, belevesse magát a való világba és természetesen közben megtalálja élete párját is. Lindához képest a tanult Fanny sokkal visszahúzódóbb és megfontoltabb, így ő lesz, az, aki próbálja barátnőjét a valóság talajára visszarángatni időről időre, miközben azért irigyli is Linda szabadlelkűségét.

A látszólagos vezérfonal a három epizód között Linda három kapcsolata, először egy német származású, konzervatív ficsúrral, majd egy lelkes kommunistával, végül egy gazdag francia herceggel, ám valójában a két lány közti barátság lesz az, ami összetartja a történetet, és ami az egésznek megadja a báját. Ahogy telnek az évek, családot alapítanak vagy épp az álmaikat követik, úgy lazul a kapcsolatuk, azonban a kritikus pillanatokban mégiscsak a másik lesz az, akire feltétlen számíthatnak.

A sorozat sikere tehát nagyban függött a két lányt alakító Lily James-től és Emily Beecham-től. Szerencsére mindketten remekül működtek, bár egyiküknek sem volt könnyű dolga. James most is magabiztosan hozta a naiv, romantikus karaktert, amit már sokszor láthattunk tőle, azonban ha csak egy kicsit is túltolja, akkor Linda nagyon ellenszenves és nehezen elviselhető karakter is lehetett volna. Hogy ezt sikerült elkerülni, nyilván rendezői érdem is. Beecham pedig a maga visszafogott stílusában tudta nagyon szerethetővé tenni Fanny figuráját.

A főszereplőkkel tehát nem volt gond, ám a The Pursuit of Love közel sem lett volna olyan szórakoztató a pazar mellékszereplők nélkül. A legkisebb szerepre is hibátlanul castingoltak, és mindenkiről lerítt, hogy borzasztóan élvezik ezt a könnyed, olykor bohóckodásba hajló stílust.

Nehéz eldönteni, hogy Dominic West, aki Linda szigorú, idegengyűlölő apját alakítja, a nagyvilági Lord Merlint megformáló Andrew Scott, vagy a Fanny férfifaló anyját alakító Emily Mortimer, aki nem mellesleg egymaga adaptálta és rendezte is az epizódokat, szolgáltatta a legemlékezetesebb jeleneteket. És ők tényleg csak a jéghegy csúcsa a remek karakterek sorában.

Mindezekhez rengeteget tett hozzá a technikai megvalósítás. Mortimer-nek érezhetően nagyon pontos elképzelése volt arról, hogyan is akarja adaptálni a regényt és egyáltalán nem biztonsági játékot játszott, hanem inkább szabadjára engedte a fantáziáját, és sikerült egy egyedi megjelenésű és hangvételű sorozatot készítenie. Miközben a fényképezés többször a karakterek karikatúraszerű jellemvonásait húzta alá (baromi szórakoztatóan, teszem hozzá), a szereplők mégsem maradtak egydimenziósak, ami megint csak az írást és rendezést dicséri.

Részemről viszont a legnagyobb elismerés a zenei szerkesztőnek jár. Ez is egy olyan háttérszakma, amit ritkán emlegetünk, pedig mindenki tudja milyen sokat hozzá tud tenni egy jelenethez egy-egy jól kiválasztott dal. A meglepő választásokat pedig kifejezetten értékelni szoktam.

A kritika elején említett modern hangvétel többek közt ezeknek a meglepően összeválogatott daloknak is köszönhető, melyek Nina Simone-tól, a The Who-n át Cat Power-ig terjednek, bár a fénypont nálam egyértelműen Andrew Scott belépője volt a T.Rex-től a Dandy in the Underworld-re, ami itt meg is nézhető (nem spoileres, ellenben tökéletesen belövi a sorozat stílusát).

Bár a The Pursuit of Love egy lazán kapcsolódó három részes regényfolyam első része, egyelőre nincs szó folytatásról, de nem bánnám, ha hasonló stílusban, lehetőleg továbbra is Emily Mortimer kezében a másik két könyv is adaptálásra kerülne valamikor a jövőben. Mindenesetre ez a három óra egy hétvégi délutánon így is remek kikapcsolódást nyújtott.

1 hozzászólás Ne habozz!

Marla - 2021. 06. 07. 18:40

Nagyrészt egyetértek a kritikával, én szerettem és élveztem, de részben elégedetlen voltam, főleg Linda történetével.
–SPOILEREK jöhetnek–
A megvalósítás Mortimer kezében pazar volt, a látvány, a helyszínek, a kosztümök, a humor, a történetvezetés és a zene.
Minden karakter élvezetes pillanatokat szállított miközben sebesen száguldottunk előre.
Linda is tökéletes volt Lily James alakításában (a kibombázott lakás képe felidézte a Guersney Literary and Potato… egyik jelenetét) de nagyon hiányoltam egy kis karakterfejlődést számára.
Számomra a végéig egy bolondos, butuska lány maradt aki sodródik egyik “szerelemből” a másikba. Mindeközben a környezetében ki ilyen, ki olyan okokból hagyta ebben az ábrándos álomvilágban élni. Fannyn és Merlinen kívül senki se próbálta terelgetni vagy kicsit felnyitni a szemét. Jó néhány beszélgetése Fannyvel utalt rá hogy ő is átlát néhány dolgot és keserű az életével kapcsolatban. Gondolom karakteridegen lett volna egy nagy, mély beszélgetés erről, de én azért elviseltem volna.
Én tudok kedvenc mellékszereplőt választani: Andrew Scott szenzációs volt. A belépője az év egyik legjobban megkomponált jelenete volt, de nekem nagyon megmaradt ahogy összeomlik az első rész végén a meggondolatlan házasság miatt, ahogy ő segít mikor összeáll a kommunistával, ahogy ott áll a végén mikor hazajönnek Linda nélkül.
Mindenképp érdemes megnézni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz