login |

In Treatment: kezdett a 4. évad

2021. 06. 10. 15:50 - Írta: Shannen

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Több mint tíz évvel a 3. évad után visszatért az HBO egy sikersorozata, új terapeutával, új helyszínnel, és van egy olyan érzésem, hogy hozzátehetném, hogy a megszokott magas minőségben, azonban sajnos máig nem láttam a Gabriel Byrne-féle évadokat, csak a magyar változatot a zseniális Mácsai Pállal (na jó, itt is van még egy félévadom hátra…). Így összehasonlítás nélkül inkább helyesebb csak annyit írnom, hogy az amúgyis erős jelenlegi sorozatos palettán is kiemelkedően magas minőséget szállítva, ígéretesen kezdett az új szezon.

A koncepció továbbra is mindössze annyi, hogy minden félórás részben egy terapeuta és egy páciense beszélget. A korábbiakhoz képest annyi a változás, hogy most csak heti négy részt kapunk (3 páciens + a főszereplő saját terápiája) hat héten keresztül, melyek kettesével érkeznek hétfőn és kedden. Az alábbiakat én az első két hét epizódjai alapján írom.

Az ilyen kamaradráma-szerű sorozatoknál két dolgon áll vagy bukik a siker, a színészeken és az íráson. Ahogy egy terápiában sincs helye mellébeszélésnek, úgy ezeknél sem tudja a technikai megvalósítás leplezni a fenti két komponens hiányosságait. Szerencsére az In Treatment esetében erre nincs is szükség, szinte minden mondat és minden színész a helyén van.

Persze a készítők nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen Dr. Brooke Taylor-t, aki Los Angeles-i praxisában fogadja pácienseit, a többszörös Emmy-díjas Uzo Aduba alakítja. Az, hogy most egy női (ráadásul fekete) főszereplőt kaptunk mindenképp érdekes, hiszen ez másfajta dinamikákat is be tud hozni a korábban látottakhoz képest, ráadásul, bár az izraeli alapokon nyugvó széria több, mint egy tucat országban kapott már helyi változatot, ha jól látom, akkor eddig csak az oroszoknál volt nő a pszichológus.

Ennél a sorozatnál fokozottan igaz az, hogy muszáj kiváló színészeket castingolni, hiszen sokszor egy-egy rezdülésüknek, pillantásuknak kell oldalakat mesélnie. Uzo Aduba alapvetően ezért is volt remek választás, annak ellenére, hogy az eddigiek alapján néha nekem egy kicsit sok, mondhatni túl erősen reagál le egy-egy mondatot. De ez simán lehet, hogy csak azért tűnt fel, mert ebben a szerepben még mindig Mácsai Pál van előttem, aki ennél visszafogottabban dolgozott.

Természetesen Brooke-nak is meg vannak a saját traumái, amiket felerősít egy közelmúltbeli haláleset és egy nem feltétlen egészséges párkapcsolat Joel Kinnaman karakterével. Utóbbira szintén nincs egy rossz szavam se, azonban a kettőjük kapcsolatára már igen, ugyanis a kémia teljesen hiányzok közöttük, így egyelőre ez a legnagyobb negatívum a szememben.

Ezen traumák és konfliktusok feldolgozásában hivatottak segíteni az egyik barátjával folytatott heti beszélgetések (Liza Colón-Zayas), miközben korábbi mentorát, Dr. Paul Westont, valamiért kerüli egyelőre. Kíváncsi leszek, hogy Gabriel Byrne karaktere megmarad csak említés szintjén vagy egy cameo erejéig látni is fogjuk. Mindenesetre az új nézőknek nem kell izgulniuk, minden érthető és érthető is marad a korábbi évadok ismerete nélkül.

Brooke tehát egy nem igazán stabil élethelyzetben kezdi fogadni három új páciensét. Egyikük a huszonéves, bipoláris zavarral küzdő latino srác, Eladio, aki otthoni, bentlakó ápolóként dolgozik egy gazdag családnál, aki így csak Zoom-on keresztül tud részt venni a terápiás üléseken. Anthony Ramos olyan könnyeden hozza ezt a sokszorosan terhelt fiatal karaktert, hogy azt fájdalmasan szép nézni. Pedig a videóchates megoldás nem könnyíti meg a dolgát, ahogy a nézőkét sem, de remélhetőleg azért személyes találkozóra is sor fog kerülni az évad során.

A második páciens, Colin, egy egykori menő techcég vezér, akit lecsuktak és a bíróság még pár alkalom terápiára is kötelezte dühkitörései miatt. Bár elmondása szerint se nem rasszista, se nem szexista és imád terápiára járni, valójában azért nem ennyire egyértelmű a karaktere. Egyelőre nekem az egyik pillanatban elbűvölő modorú, a másikban szinte őrjöngő John Benjamin Hickey szállította az évad legerősebb pillanatait.

Minden harmadik epizód a 18 éves, jómódban élő Laila köré épül, akit nagymamája visz el terápiára azzal a céllal, hogy Brooke rendet tegyen a lány fejében a szexuális orientációjával és a jövőjével kapcsolatban. A Trinkets-ből ismerős Quintessa Swindell szintén telitalálat a felszínen határozott Laila szerepében, aki egyébként pedig pont annyira bizonytalan, mint egy átlagos tinilány.

A személyes témák mellett kiemelten megjelennek korunk főbb társadalmi problémái, így például a COVID-járvány és annak a mentális egészségre gyakorolt hatásai, a feketékkel és latinokkal szembeni rasszizmus, vagy épp az LMBTQ-közösség tagjaival kapcsolatos elfogadás hiánya.

Ezekkel nem is lenne gond önmagukban, hiszen a szereplők szempontjából teljesen releváns kérdések, azonban mégsem sikerült mindig belesimulniuk az adott epizódba. Többször azt éreztem, hogy a társadalmi szintje ezeknek a problémáknak jobban előtérbe került és már-már átesett didaktikus oldalra, mint sem az egyén szintjét boncolgatta volna jobban. De lehet, hogy ez csak azért kellett, hogy jobban felvázolják a kontextusokat és idővel ezek a nagyon szájbarágós mondatok ki fognak kopni.

A hat hét alatt érkező 24 rész eléggé igénybe veszi a néző idejét, ám az eddig látottak alapján, mindenképp megérdemli a figyelmet a sorozat.

1 hozzászólás Ne habozz!

Python - 2021. 06. 10. 16:39

Azt nem mondom 12 epizód alapján, hogy hozza az első 3. évad összesített magasan lévő drámai minőségét, de érezhetően itt egy kicsit más irányba tolták el a koncepciót, és az össztársadalmi kérdésekkel is jobban foglalkoznak. Félreértés ne adódjék, az elmúlt évek egyik legjobb “kamaradrámája” ez az évad. ;)

A kritikában vázolt kérdéses dolgok finomodnak majd, és jönnek elő újabb elég kínos családi, pszichés és személyes kérdések még mindegyik karakternél. És igazából így 12 rész után kezd belecsapni a karakterek fő történetíve az eddig csak sugallt problémáik mélységeibe. A színészekre továbbra sincs panaszom, sőt; a párbeszédek pedig eddig nagyon jól megírtak!!!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz