login |

New Amsterdam: vége a 3. évadnak

2021. 06. 10. 21:30 - Írta: Necridus

3 hozzászólás | kategória: 2020/21 finálék, kritika,

Még csak most kaptuk vissza, de már le is köszönt a New Amsterdam harmadik évadja (itthon már megy a tévében, de jön nemsokára a Netflix-re is), hát hol fair ez így? Persze a vírus miatt eléggé rendhagyó módon kaptuk az évadot (mert ugye nem tavasszal kezdődött eddig, hanem ősszel), ráadásul rövidebb szezont is kaptunk, mindössze 14 epizód érkezett (a 22 és 18 után). De elégedjünk meg azzal, amink van, nem?

Mert a NA hiába kapott idén kevesebb lehetőséget, bőven elégedettek lehetünk ezzel a szerepléssel is! Igaz, volt olyan szál, ami mondhatni, hogy feleslegesen lett ennyire húzva, meg el is kellett búcsúznunk egy főszereplőtől (az egyik fontos mellékalak pedig mintha csak úgy felszívódott volna). A világjárvány viszont számomra a legideálisabban lett a sorozatba bevezetve.

Ne köntörfalazzunk! A tovább mögött spoileresen folytatom.

Azt mondjuk leszögezném, hogy nem nézek más kórházas sorozatokat (az első évados kritikámban sem győztem hangsúlyozni, mennyire nem vagyok oda a zsánerért, a sorozat mégis hogy elkapott), cserébe nagyjából képben vagyok, hol hogyan integrálták a koronavírust a sorozatokba, és azt kell mondjam, a New Amsterdam megvalósítása az abszolút kedvencem (oké, azért az Shameless is elég jól csinálta, bár műfaji különbségek miatt nem hasonlítható össze a kettő).

A hétköznapokat is meglehetősen megterhelő helyzet mellett nem kaptunk kórházas “basszus, vírus van!”-jeleneteket, ahol a betegségre koncentrálnak, inkább ugrottunk az időben addigra, amikor elkezdték az oltásokat, majd inkább a lelki utóhatásaival foglalkoztunk, mint például a vírus utáni testi kapcsolatok kialakításától való tartózkodás, családtagok távolságtartása. Ezekkel a problémákkal könnyebb volt azonosulni (hullottak a könnyek!), mint a tényleges kórházi esetekkel (legalábbis remélhetőleg sokunknak!).

Ráadásul olyan eseteket is bedobtak, mint például a mérgező folyadék szivárgása, amitől Max ideiglenes megvakult, és olyan erős jeleneteket kaptunk, mint az, amikor Sharpe megfürdette az eszméletét folyamatosan elvesztő, látásképtelen Maxet. Idén sem maradtunk az összeszorult szív érzése nélkül!

Ebben nemcsak Iggy személyes problémái vagy zaklatója játszott közre, hanem Sharpe kontaktustól való rettegése, Luna elvesztésének kérdése Max esetében vagy Bloom önbizalomhiánya az utcáról befogadott szobatársával való románcával kapcsolatban, de rögtön az első epizódokban Vijay életéért való küzdelem is hozzájárult ehhez, aminek eredményeképp távozott a karakter a sorozatból.

Ennek a színész magánéleti problémái az okai, ezért is tűnt el egyik pillanatról a másikra a képernyőről, ugyanakkor a történetbe megpróbálták észszerűen, kissé megnyújtva (tehát nem gyorsan letudva) beleírni, ami sikerült is. A COVID miatt olyannyira legyengültek szervei, hogy nem tud valószínű soha többet visszaállni dolgozni. Sajnálatos, mert Vijay rettentően jópofa karakter volt, az unokája születése pedig elég nagy szál volt (meddig is volt terhes a nő, 13 hónapig?).

Viszont úgy néz ki, a többi főszereplő egyelőre sikeresen kitölti az űrt, amit Vijay hagyott. Játékidőben legalábbis biztosan. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy két olyan főszálat is kaptunk, amiket mondhatni el is engedhettünk volna: az egyik Reynolds visszatérése, aki a New Yorkba való visszaköltözés után igazából csak ide-oda sodródott a kórházban (a sürgősségin besegítése remek jeleneteket hozott), majd ismét randizni kezdett, de úgy igazán nem tudtak ütni a jelenetei.

A másik Sharpe unokahúgának megjelenése, ami nem is lett volna rossz, csak folyamatosan ugyanazokat a köröket futotta a két karakter. Cserébe őt semmiképp nem tudnám úgy elengedni, ahogy Reynolds-ot, ugyanis Max-szel való dinamikája még mindig remek. A készítők is érezték, hogy ideje lenne lépni a kapcsolatukban, mert az legeleje óta izzik köztük a levegő. Cassian úgyis felszívódott egyik pillanatról a másikra.

Az évadzáróban ugrottunk egy hónapot (és a klasszikus neveket kiírós feldarabolást kaptuk), aminek őszintén nem tudom, mi értelme volt. Az előző részben mondhatni mindent lezártak annyira, hogy onnan folytassák, erre kihagytunk történetekben fontos cselekménypontokat. Így főként Sharpe szálán éreztem azt, hogy átvezetés nélkül valami egészen mást néztünk. A fiatal rokonnal már teljesen más viszonyt ápolt, az édesanyja is képbe került egy hónapnyi angliai látogatása közben.

Mellette még Iggy-nél éreztem, hogy nem igazán illik a sorozatba vagy annak folytonosságába, amit látunk. Nem tudtam befogadni, hogy az az Iggy, aki mindenkinek segíteni szeretett volna évekig, most menekül és soha többet nem szeretne betegeket fogadni. Nála is az lesz, hogy pár rész után visszakényszerül a munkájába? Mert azt elképzelhetetlennek tartom, hogy végleg felhagy a szakmájának űzésével.

Bloom szálán sem mentesültünk az érzelmektől. Barátnője végre állást kapott, csakhogy Washingtonban, aminek Bloom nem tudott örülni, ezért is láthattuk azt, ahogy kikel magából, s a raktárat feldúlja. Hidegrázós jelenet volt, ahogy őrjöng, zihál és borogat, remekül játszott a színésznő. Azzal pedig egyelőre nem tudom, mit lehet kezdeni, hogy megvesztegetéssel érte el, hogy mégis a New Amsterdamban dolgozhasson a barátnője. Reynolds oldalán viszont nem sikeredett túl extrára a dráma, hiszen nyilvánvaló volt, hogy az előléptetésből adódóan új felettese nem más, mint annak a nőnek a férje, akinek viszonya van Floyddal.

Max maradt a legvégére, aki kvázi összekötőként funkcionált, hiszen szinte mindegyik szálban megjelent, ahogy keresi elvesztett gyűrűjét, végül Sharpe-pal a kissé unalmas, de néha még mindig igen hatásos kínos interakciók után végre engedtek vágyaiknak a zárójelenetben. Kíváncsi leszek, hogyan tovább, de Luna gyámságának kérdése még mindig lezáratlan, így van egy olyan rossz érzésem, hogy emiatt hamar kettészakítják őket valamilyen úton-módon.

A New Amsterdam, tehát nincs mese, még mindig erős! Igaz, néha igen keveset lépnek egymással kapcsolatba a karakterek (Bloom és Iggy például alig látják egymást a kórházban), ezért itt is fellép a külön szálak általános problémája (ha az egyiket nem kedveli a néző, kénytelen elviselni vagy áttekerni), de ezzel nem hiszem, hogy akkora probléma lenne, ugyanis a legrosszabb szálak is még bőven a nézhető kategóriába illenek.

3 hozzászólás Ne habozz!

Deny - 2021. 06. 10. 22:23

Nálam ebben az évadban eléggé kiverte a biztosítékot Max viselkedése (de ez szerintem az írók hibája.) Olyan idióta méreteket öltött az idealizmusa, hogy el sem tudtam hinni, hogy egy épeszű orvos olyan dolgokat javasol, mint a kesztyűk elhagyása, vagy amit a vakcinákkal csinált az utolsó előtti részben. Ráadásul a mormonokat is sikerült megbántaniuk azzal, amit az egyik részben mondtak róluk. Remélem, a következő évadban leszállnak a földre az írók, és visszafogják Max hőskomplexusát.

Ezt leszámítva tetszett az évad, kifejezetten érdekes volt a COVID ábrázolása, hiszen a többi orvosi drámával ellentétben ők már a csúcson túli állapotokat és kríziseket mutatták be, ez pedig kiemelte őket a mezőnyből.

Vijay távozását én is sajnálom, de sajnos az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, és abszolút érthető a színész döntése. Remélem, jobban van a felesége :(

A kedvencem nekem is a szivárgásos epizód volt, mert igazán izgalmasra sikeredett, és szerintem az hozta leginkább az első két évad minőségét.

Egyébként pont jól jött, hogy az RTL elkezdte adni januárban, mert így pont sikerült elkezdenem és felzárkóznom, mire elindult az új szezon. :)

Shannen - 2021. 06. 11. 00:14

Én egyáltalán nem voltam elégedett az évaddal. Akadtak jó pillanatok, de túl sok volt a felesleges szál és látványosan nem tudtak Max-szel sem semmit kezdeni a szivárgásos részig (ami tényleg az évad legjobbja volt, főleg a fürdetős résszel).

Egyetértek Deny-vel, roppant idegesítőek voltak (vagy azzá váltak mostanra) Max állandó idióta idealista elképzelése. Az egyik részben a klímakatazstrófát igyekszik egyszemélyben megelőzni, a másikban a rendszerszintű rasszizmust, stb. A New Amsterdam mindig jól nyúlt a társadalmi problémákhoz, de mostanra odáig jutottak, hogy minden egyes részben bedobtak egy ilyen hú de fontos topikot, hogy az lefoglalja May-et. De ez így nagyon gyenge volt.

A másik nagy negatívum Helen unokahúgának NY-ba költözetése volt. Nem adott hozzá semmit a sztorihoz, ellenben hétről hétre ugyanazokat a jelenetek néztük velük végig csak pepitában. Remélem Angliában marad a lány.

A harmadik dolog, ami nagyon nem tudott lekötni az Bloom és az új barátnője voltak. A legelejétől nyögvenyelős volt az egész történetszál, a kórházban lakással, a Bloomhoz költözéssel és az összejövéssel együtt. Ráadásul nulla kémia van a két színésznő között, ezért Bloom nagy dobálózós kiakadása sem jött át, mert szerintem itt a szándék az volt, hogy azért borul ki, mert tényleg szereti a csajt, de mivel ez nekem abszolút nem jött át, inkább azt éreztem a dühe mögött, hogy megint egyedül marad. Mindenestre az sem ad bizakodásra okot e téren, hogy belement ebbe a simliskedésbe.

Annak viszont örültem a fináléban, hogy végre összehozták Max-et és Helent, bőven itt volt az ideje, bár tényleg fura volt, mert mintha kimaradt volna legalább egy fél rész. Így az utolsó epizódban történtek kicsit a semmiből előhúzottnak érződtek.

Talán Iggy volt az, akinek a sztorija végig egyenletesen érdekes és jól kidolgozott volt idén. Nyilván nem fog felhayni a praktizálással, ettől nem félek.
Meg igen, a Covidot szerintem itt dolgozták fel valóban a legjobban (legalábbis pl. a The Good Doctor-hoz képest).

Reynolds meg…hát igen, ő nem sok vizet zavart. És bár mesziről látszott a finálé poénja, én jót nevettem a helyzeten. :D

Na szóval remélem a következő évadra összekapják magukat az írók és visszatérünka z első két évad minőségéhez.

e-batta - 2021. 06. 11. 13:42

Nekem sem hozta azt az izgalmat, mint az első két évad, kivéve a kezdést, mert az első rész igazán hatásosan dolgozta fel a teljes pandémiás helyzetet, valamint Max ideiglenes megvakulása volt nagyon izgalmas rész. A túlzott idealizmusa már nekem is túl sok volt, úgy éreztem, hogy az írók túlpörgették a karakterét, teljesen idióta környezetvédőt faragtak belőle. Vijay nagyon hiányzik a gárdából, remélem Khirron Kher felgyógyul (imádom amúgy a színésznőt, hatalmas arc és frenetikus alakításai vannak), abban reménykedem, hogy nem ölték meg a karaktert csak “nyugdíjazták” így bármikor visszahozható.
Reynolds a púp a hátamon eset, Bloom-ot teljesen elvitték másik irányba, nem jött be nekem, Max és Helen: végre!, Iggy szála az egyetlen, ami hiteles volt, majdnem végig, Cassian meg magyarázat nélkül felszívódott.
Felemás érzéseim vannak az évaddal kapcsolatban.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz