login |

Pilot-mustra: Cruel Summer – 1×01-1×02

2021. 06. 15. 15:50 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

(A poszt nagyját már május első napjaiban megírtam, csak utána volt egy majd egy hónapos elmerülésem, s ma van az utolsó nap, amikor még ér valamit, hiszen pár óra múlva finálé. De csak nem hagyom kárba veszni. És a kezdéshez sem nyúltam hozzá, így némelyik mondat kicsit viccesen fog hatni.)

Megvan, hogy pár napja a The Innocent kritikájában írtam, hogy mennyire felpörgetett az 1×02 eleje, amikor kiderült, hogy valami narratív csavar van a sztoriban? Nos, a Cruel Summer esetében is azt mondtam az 1×02 elején, hogy “ÁÁÁÁÁÁ!”. Hogy utána azt dünnyögjem magamban, hogy ezt hetiben tuti, képtelen leszek nézni.

A Freeform sötét tónusú thrillerhe, ami hozzánk elvileg augusztusban érkezik az Amazon-ra, szerencsére dupla epizóddal nyitott, ami jó döntés volt, hiszen kell a második rész ahhoz, hogy a sorozat lényege tudatosuljon bennünk. És nem azért, mert “Ne ítélkezzünk az első 50 oldal alapján”, hanem mert az a csavar definiálja a sorozatot és teljesen megváltoztat(hat)ja a néző hozzáállását és a prekoncepcióit.

CRUEL SUMMER – 1×01-02 – 7/10

A sorozat egyik érdekessége, egyik fő narratív csavarja, hogy három idősíkot mosnak össze benne, konkrétan 1993, 1994 és 1995 ugyanazon időszakát, minden rész egy nap története az adott évekből. Tehát időrendileg kicsit összekavarva látjuk az eseményeket, mondhatni az előzményeket, egy bizonyos meghatározó történést, és végül a következményeket. De a fő erőssége nem ez a Cruel Summer-nek, hanem az, hogy a részeket felváltva látjuk a két főszereplő szemén át – a páratlan részeknek az egyik lány, a párosoknak a másik a főhőse.

Ezt a példát a The Innocent-hez akartam írni, de mivel tudtam, hogy erre a sorozatra is ugyanígy érvényes, így áthozom ide (ha a két posztot összeolvassátok, akkor teljes lesz a kép). A fenti bekezdésben ugyanis ellőttem azt, hogy milyen a szerkezet. Ami miatt nincs lelkiismeret-furdalásom, mert szerintem ezt érdemes tudni, viszont így, aki a sorozat ismerete nélkül olvassa a kritikát, nem fogja azt átélni, mint én, és nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de számomra nem csak, hogy nagyon sokat ad az élményhez a pillanat, amikor kiderül a narratív csavar, de az okozott “extázis” nem azonnal száll el, hanem szép fokozatosan ülepszik, így kihat a teljes epizódra – ne tudjátok meg, mennyire felpörögtem, amikor A lé meg a Lolában a 20. percnél újraindult a sztori vagy amikor a Memento legelső perceiben kiderült, hogy visszafele mesélik a történetet. Nem maga a csavar mibenléte ütött, hanem az, amikor kiderült és borította az asztalt, és mindent át kellett értékelnem.

Szóval míg a Cruel Summer esetében némiképp lötyögés és tét nélküliség érződött a pilot során (pedig volt tét!), addig a folytatást már más szemmel és más gondolatokkal néztem, és tudtam, hogy ha utána az első részt újranézném, sokkal jobban bejönne. Sok mindent átértékelt az, amit és ahogy mutattak, többek között a viszonyomat is a szereplőkhöz.

I hope you rot in hell.

Az 1993-ban kezdő pilotban megismerünk egy kissé magának való tinilányt, aki a születésnapját ünnepi családjával (mindenki boldog), majd 94-re váltunk, amikor már a fiúja köszönti fel, mint elég népszerű csajt, és utána megkapjuk 1995-öt, ami mintha teljesen más világot ábrázolna: a lány is megváltozott, a viszonya is az apjával, az anyja sehol, őt pedig az ügyvédje várja, kvázi kitaszítottá vált. Egyértelmű, hogy történt valami. És a sorozat ezt fogja elmesélni ebben a trükkös szerkezetben, részenként előrehaladva.

Igazából egy visszahúzódóbb, vagy inkább szégyellősebb lányt ismerünk meg Jeanette személyében, aki ránézésre inkább kockának tűnik. De persze családja, vagy hasonívású (én leszek a 9. találat erre a szóra a Google-ben!) haverjai között abszolút felszabadult képes lenni. A haveri kör egy évvel később már változik, ő mondhatni átveszi egy korábban megismert elég népszerű lány, Kate helyét, akiről kiderül, hogy eltűnt. Később pedig elültetik bennünk a gyanú magját, miszerint Jeanette-nek valami köze lehet az esethez.

Már ez sem leegyszerűsített sztori, de itt tényleg még csak annyi a kérdés, hogy vajon Jeanette csak a körülmények áldozata és ártatlanul vádolják, vagy számító típus, aki igenis megérdemli azt, ami történik vele azért, amit tett. Az 1×02-ben jött a többször említett narratív csavar, amikor az eddig alig látott Kate kerül a középpontba és Jeanette szorul a háttérbe, és ennek révén kiderül, hogy egyáltalán nem biztos, hogy utóbbi történetét látjuk.

Maga az ügy eleinte elég egyértelműnek tűnik, inkább csak a “miért?” tűnik érdekes kérdésnek, de persze ahogy haladunk előre és kapjuk az infókat, sok minden árnyalódik és kérdőjeleződik meg, amikor pedig nézőpontot váltunk, akkor, ahogy írtam, igencsak át kell értékelnünk minden korábbi információt. Hogy aztán megint nyílegyenessé váljon minden látszólag, de csak azért, hogy ismét ránk boríthassák az asztalt.

A legjobb az egészben, hogy mennyire jól játszik a sorozat a néző Jeanette-hez és Kate-hez való hozzáállásával, ember legyen a talpán, aki nem fogja többször is megváltoztatni a róluk kialakított véleményét. És erre tényleg nem csak azért kerül sor, mert sor kerül a nézőpont-váltásra.

Nem tudom, hogy a sorozat annyira erős-e a 90-es évek miliőjének és hangulatának megteremtésében, mint azt én a fejemben elképzelem, de az biztos, hogy olyan módon jelenítették meg ezt az időszakot, ami engem abszolút megfogott. A kinézet, a stílus, a hangzás (Garbage! The Cranberries! En Vogue!) abszolút telitalálat volt számomra, mintha valaki a nem létező feljegyzéseimet használta volna fel a korszak megteremtésére.

A sorozat, jellege miatt, nagyon komoly súlyt helyez a két főszereplő, Chiara Aurelia és Olivia Holt vállára, és egyikük sem okoz csalódást. Nyilván a kezdetekben előbbi szerepe a hálásabb, de a folytatásban kiegyenlítődik a terep. Mellettük egyébként megemlíteném az anyukákat játszó Sarah Drew-t és Andrea Anders-t, akiknek elég komoly hatása van lányai életére, utóbbit elég fura ebben a szerepben látni a komédiák után.

A Cruel Summer tipikusan rejtélyközpontú, átívelős sztori, amelyről első blikkre úgy tűnhet, hogy csak egy nagy megoldást tartogat, de ahogy haladunk előre, ahogy hántják le a rétegeket a sztoriról, folyamatosan fenntartja az ember érdeklődését, már persze akkor, ha nem csak az izgatja kizárólagosan, hogy mi is történt Kate-tel.

Tök érdekes például az nézegetni, hogy mi minden változott az idősávok között. Milyen dinamikák módosultak, mely karakterek tűntek el (vajon miért?), és ahogy haladunk előre, ahogy jelennek meg új karakterek, úgy fog egyre inkább nyomasztani minket, hogy itt bizony nem csak egy kérdésről és egy válaszról van szó, hiszen ezen a három nyáron más is történt Kate eltűnésén kívül.

A rejtély mellé ráadásul kapunk egy elég kíméletlen felnövéstörténetet (vagy kettőt?), karaktertanulmányt, ahol számomra működött a párhuzamos idősávos, egy nap per epizódos szerkesztés, még ha kicsit csalnak is benne. Nem azért, mert így nem a szezon közepén derül ki a Nagy Megoldás, hanem azért is, mert az évek közötti váltások során megismert karakterváltozatok, a három Jeanette és a három Kate (meg a többiek) viselkedése folyamatosan mozgásban tartja a néző agyát, mondhatni együtt játszunk a karakterekkel, fejben folyamatosan tologatjuk a puzzle darabkákat, aminek köszönhetően egy másodpercig sem áll le odafönt a zakatolás.

Biztos, hogy lesz, akit ez egy cseppet sem hoz lázba, engem viszont totál beszippantott a dolog, amit nyilván megkönnyített, hogy az igencsak másféle karakterváltozatokat egymás után látni olykor elég sokkoló, szóval érzelmi szinten is megérintett a történetmesélés. Ha pedig erre sor kerül, akkor számomra nincs menekvés, a képernyő elé ragadok, és közben felkészülök a legrosszabbra.

7 hozzászólás Ne habozz!

Diapolo - 2021. 06. 15. 18:57

A zárórész még várat magára, de ahogy írtam az áprilisi sorozatok értékelésénél, jó lett. Az eleje szerintem erős, később én úgy éreztem, hogy leült, nem tett már annyira kiváncsivá, egyetértek, hogy hetiben nehéz nézni. 7,5/10, mindenképp ajánlom, tetszik a rejtélyessége, és sokáig próbára teszi az agyat, hogy vajon mi és hogyan történt pontosan.

Olivia Holt meg bérelt egy helyet az eyecandyre!

winnie - 2021. 06. 15. 19:07

és most jött a hír, hogy 2. évad berendelve.

Shannen - 2021. 06. 15. 19:09

Tetszett a kezdés, de nem tudtam elképzelni, hogy ezt hogy fogják 10 részre széthúzni. Nos, így egy résszel a vége előtt azt kell mondjam, hogy teljesen jól. Én nem éreztem, hogy leült volna, végig izgalmas tudott maradni, jól fenntartották a rejtélyeket és jól adagolták a csavarokat. Az 1×09 után úgy tűnhet, hogy kiderült minden, de szerintem kapunk még meglepetést a fináléban.

A két lány remek, mindhárom idősíkon nagyon jók. Ha nem lesz nagyon rossz a vége, akkor ez így teljességében 8/10 körül lesz.

Shannen - 2021. 06. 15. 19:10

2.évad? Ugyanezt a sztorit folytatva? Ajaj. Ez most meglepett.

winnie - 2021. 06. 15. 19:21

nem tudom, de most olvastam egy premier előtti interjút a főszereplővel, miszerint

“Aurelia says of the central mystery. “And it definitely leaves you with a tied bow in the finale. It will leave you feeling good about the way that it comes together, but we’ve always got to leave a few trails for season 2.””

Stiel - 2021. 06. 15. 21:47

Már 4. találat. :)

ArpHalliwell - 2021. 06. 17. 14:15

Nálam az év eddigi legjobb sorozata, és a legutolsó jelenet akkora brutális WTF, NEM TÉREK MAGAMHOZ!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz