login |

Love, Victor: vége a 2. évadnak

2021. 06. 21. 20:00 - Írta: Necridus

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Emlékszem, hogy az első szezont egy délután alatt néztem végig, annyira megfogott, de most sokkal több néznivaló volt a héten, úgyhogy két délután alatt sikerült végigpörgetni a Love, Victor második évadját. Bánom is, mert most megint várni kell jó eséllyel egy évet a folytatásra. Már persze, ha berendelik.

Az évadnyitós írásban érintettem már, mennyire fontos darab a Love, Victor, de úgy érzem, ismét világgá kell kürtölnöm, hogy annyira sok erőt képes adni a fiatal meleg srác nagyon reálisan ábrázolt coming out történetével, hogy nagyon remélem, hogy aki kicsit is hasonló cipőben jár, megtalálja a sorozatot, meghallja és meg is érti az üzenetét.

Igen, nem egy hasonló széria készült már, ugyanakkor én még nem találkoztam olyannal, ami ennyire igyekszik a valóságot megragadni, miközben humoros, szerethető, tanulságos, de nem túl depresszív. Persze olyan esetek is előfordulnak a valóságban, amik sokkal szomorúbbak Victor történeténél, de a Love, Victornak nem az a célja, hogy elmesélje, mennyire sz*r az élet.

Nem egy nehézséggel néznek szembe a karakterek, rengetegszer elveszve érzik magukat (Mia karaktere remekül tükrözi a mai fiatalságot), de tanulnak a helyzetükből és követik a boldogság felé vezető utat, miközben a nézők felé folyamatosan dobálják azon pozitív gondolatokat, amelyekkel remélem, minél többen elkezdenek rezonálni.

Arról nem is beszélve, hogy a sorozat megtalálta a tökéletes középutat, hogy ne legyen túl prűd, de ne is üvöltve tolja a mindennapokban fellépő problémákat. Míg mondjuk a Generation elég extravagánsan ábrázolta a melegséget, addig a Love, Victor abszolút természetesen beszélt a nemi aktusoktól kezdve az első alkalommal kapcsolatos aggályokig. Nem kerülgeti a témát, bátran közlékeny, és közben mégsem túlzó vagy ripacskodó.

De azért nem egy tökéletes sorozatról beszélünk. A tovább mögött spoileresen kitérek erre is.

Az évad elején ugye láthattuk, hogy Victor szülei nemcsak a különválással kellett, hogy megbékéljenek, de gyermekük férfiakhoz való vonzódását is nehezen fogadták. Kettejük közül meglepőmódon édesapja volt az, akinek remekül alakították a sztoriját a PFLAG találkozókkal és azzal, hogy ő hamar ráeszmélt, hogy Victor a fia továbbra is, akit nagyon szeret.

Édesanyja vele ellentétben azonban elég nehezen viselte, és őszintén szólva nem éreztem az ő későbbi megbékélését megalapozottnak. Persze a pap undorí… khm, más véleménye helyrerázta, de nála tulajdonképpen csak az idő segített azon, hogy ráeszméljen, mi a helyes út. Persze a történetet remekül táplálta az, hogy nem tudta elfogadni Victor és Benji kapcsolatát, de közben Ana Ortiz karakterét unszimpatikusnak beállítva látni fájt.

Persze ez is a célja a sorozatnak: a támogatók tudjanak azonosulni azzal, ha valaki nem fogadja el őket, az ellenzők pedig rádöbbenhessen, hogy mennyire helytelenül viselkednek (bár utóbbiak csapata jó eséllyel nem nézi ezt a sorozatot). Azt viszont kicsit sajnálom, hogy mindössze az édesanya ellenezte ennyire Victor érzéseit (na meg a pap), mindenki más elfogadta és támogatta.

Persze enélkül is volt elég probléma minden karakternek: Felix bipoláris édesanyjának története szívszorító volt, ahogy Mia folyamatos sérüléseinek látványa is. Előbbi korábban a tipikus humorzsák haver, akit most igazán megszorongatott a sors, s nemcsak zokogva kérte Isabellát, hogy költözhessen Salazarékhoz pár napra, de Lake-ben vetett bizalmát is elvesztette. Mia pedig a folyamatosan elveszett tinilány, aki alig heverte ki azt, hogy édesanyja elhagyta, majd a barátjáról kiderült, hogy meleg, máris újabb problémákba ütközött.

Mindkettejüknél erős volt, ugyanakkor mégis Andrew-t emelném ki, akinél a leglátványosabb karakterfejlődést kaptuk. Az eleinte szinte rosszfiúként feltűnő srác most egy igazán támogató, önzetlen és szimpatikus barát lett, akire az összes karakter számíthatott bármikor. Egyszerűen élvezet volt látni, mennyire jófej srác lett a tipikus nagymenőből, aki végül összejött Miával. Nem is igazán volt rosszfiú a sorozatban, ami egyáltalán nem probléma.

Empowering, szerethető – és mégis kissé félrement az utolsó epizód: egyfelől a dupla szerelmi háromszöggel nem igazán lehetett nézőként mit kezdeni, amikor mindkét esetben egy hosszabb kapcsolat és egy hirtelen fellángolás állt szembe egymással, másfelől néhány karakter sorsa túl gyorsan, szinte mesébe illő módon alakult boldoggá.

Utóbbi a szülők ismét egymásra találására vonatkozott (miközben apu kimondta, hogy nem tud úgy ismét Isával együtt lenni, hogy nem képes megváltozni, illetve másokkal is szeretne együtt lenni), valamint Lake-re, akinél a Felix-szel való szakítás után hirtelen Lucy-vel való második jelenetében egyértelmű volt, hogy meg is találta következő szerelmét.

A szerelmi háromszögek egyike így gyakorlatilag meg is oldódott, hiszen Felix már Victor húgával, Pilarral jött össze (akiknek végig remek jeleneteik voltak együtt!), cserébe a másik háromszöget még lógni hagyták a levegőben. Victor döntött, hogy a régi szerelmét (akivel elég sokat veszekedett az utóbbi időben), Benjit vagy az évad közepén megjelent (és Victorral talán túl gyorsan egymásra találó) Rahimot választja, ezt azonban mi már nem tudtuk meg, mert véget is ért a második évad az ajtóban álló Victorral.

A szemfüles nézők a csengő körüli burkolatból tudhatják, hogy melyik fiút választotta a főszereplőnk, de ettől függetlenül is szeretném már most folytatni a sorozatot a korábban leírt pozitívumok miatt. Azt sem bánom, hogy eléggé cserélődtek idén a párok és az összes főszereplőnk már összeszűrte több másikkal a levet.

Azt viszont kevésbé nézem el, hogy ha bekerül egy új meleg karakter a sorozatba, azt feltétlen össze kellett hozni Victorral. Persze ki kellett mondatni a karakterekkel, hogy az első románc nem biztos, hogy a kitart majd életük végéig, mégis azt érzem, hogy már alig van olyan páros, akik közt tényleg barátság van. Rahim és Victor remek baráti kapcsolatot tudtak volna reprezentálni, kár volt közéjük romantikus szálat írni.

Hulu, tessék bejelenteni az új évadot!

2 hozzászólás Ne habozz!

wintender - 2021. 08. 16. 20:25

Az írásod után gondoltam úgy, hogy érdemes megnéznem, és hát nem csalódtam. Ráadásul lesz 3. évad, mint azóta kiderült.

Viszont sajnos az eredeti filmet nem tudtam még megnézni, pedig ezek után az is érdekel(ne) :)

hetestreff - 2021. 08. 20. 14:15

jogos a kritikád, de ne feledjük, hogy amiket kritikával illetsz, azok jórészt műfaji sajátosságok. ez egy nagyon kedves kis romantikus coming of age-sorozat, nem is akar több lenni, és ez dicséretes.
Fájóan nem tudtak mit kezdeni Benji karakterével, a sztorikényszer miatt feláldozták a Rahim-Victor barátságot, illetve nem voltak jellegzetes apróbb mellékszereplők, pedig az egy ilyen sorozatban fontos lenne a továbbépítkezés miatt – talán a tesitanár a kivétel.
Illetve két részre osztható az évad, az első felében arról beszél, hogy mi történik a felvállalás másnapján (szinte ott kezdődik, ahol véget ért a Love, Simon), majd a második felében jöttek a nagy szerelmi válságok. Ugyanakkor ügyes fogás volt Victor és Felix párhuzamos helyzetének felvállalása, hiszen ez is azt sugározta, hogy kapcsolatdinamikai szempontból sincs semmi különbség egy hetero és meleg kapcsolat között. Ugyanakkor a végén egyértelmű, hogy mást választ a két fiú, Felix az új szerelmet, Victor a régit (legalábbis a fal színe alapján ez egyértelmű. Szóval ez ügyes forgatókönyvíró fogás, nem lehet tagadni.
Engem megvett, várom a harmadik évadot, kiváló választás szombat délután ebéd utánra.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz