login |

The Drowning: az 1. évad

2021. 06. 22. 15:50 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

It can’t be.

Már rég lemondtam arról, hogy megfejtsem magamat… Ha valaki kicsit is kiismerte az ízlésemet az írásaim alapján, az tudja, hogy a kedvenc műfajom (könyvben, sorozatban, filmben, játékban, legóban) a krimi. S bár az all time top10 sorozatom között több epizodikus krimi is van, azért mégiscsak az átívelősök a gyengéim, azok folyamatosan ott vannak az éves toplistáim élvonalában. Ha ehhez hozzáveszem azt is, hogy nem sok időm van sorozatozni, és legszívesebben rövid szezonokat nézek (4-6-8 rész), akkor tényleg nem tudom, hogy olykor miért várok pár angol átívelős krimisorozat (ugye rövid évadok) elkezdésével, illetve egy délutános végignézésével.

Tipikus példa volt tavaly a Bancroft, amiről tudtam, hogy nagyon jó, mindenki dicsérte, csak 4 rész az S1, én mégis majd 2 éves késéssel álltam nekik – nagyon bejött. A csavar, hogy a 3 részes S2-t azóta sem kezdtem el. Idén is volt már pár rövid évados angol átívelős krimi, mint például a Channel5-os The Drowning, ami dettó csak 4 rész, de csak a napokban néztem meg. Igaz, akkor egyetlen délután alatt. Mert bejött. De sejtem, hogy közel sem részesül majd egyöntetű pozitív fogadtatásban. Sőt.

A sorozat álomszerű képekkel indít egy tóparti családi piknikről. Látunk pár snittet, nem igazán tudunk mindent beazonosítani, de azért nagyjából kiderül, hogy a kezdeti idillt valami nem túl pozitív történés követi. Utána kiírják a sorozat címét: A fulladás, és nagyjából össze is tudjuk rakni a képet addigra, mire megjelenik pár másodperc múlva a “9 évvel később” kiírás.

A The Drowning főhőse egy középkorú nő, akinek a kisfia a kezdés során látható jelenet során vízbe fulladt – a testét azonban sosem találták meg. Ez idővel többek között házasságának a végét is jelentette, de talán kezd a nagy trauma után egyenesbe jönni az élete, amikor egyszer munkába menet lát egy iskolás fiút, akiben a 4 éves korában meghalt kisfiát ismeri fel.

Ennyi az alapszitu. Hiába telt el 9 év, Jodie meg van győződve arról, hogy a srác a gyereke. Azonban hiába próbál bárkit a sejtéséről meggyőzni, még a volt férje sem igazán hisz neki. Természetesen a rendőrség is igencsak szkeptikus, így a nő úgy dönt, hogy maga deríti ki az igazságot. Teljesen a fiú megszállottjává válik, elkezdi követni, megpróbál a közelébe férkőzni, és persze közben azzal is törődnie kell, hogy környezete ne nézze őt őrültnek,

Utóbbi nem egyszerű, nézőként elég kényelmetlenül érezhetjük magunkat, de az anyai ösztönök miatt simán el lehet fogadni, hogy a főhős olykor teljesen irracionális módon viselkedik, és ahogy olvastam, a legtöbb kritika ennek kapcsán éri a sorozatot. Az irracionálisnak ható, szélsőséges húzások miatt, valamint annak kapcsán, hogy a viszonylag egyszerű alaphelyzetet milyen irányba és meddig viszik el.

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez olyan aspektus lenne, amit ne kedvelnék ebben a műfajban. Pár hónapja én is írtam a Big Sky-ról, ahol például nem tetszett, hogy a Riverdale-re hajazó irányt felvéve túlzásokba estek, de az angolok azért mégiscsak bizonyos határok között maradnak. Meg aztán, valljuk be, ma már az írók extrémebb megoldások bevetésére kényszerülnek a krimiknél. Nem csak azért, mert az ingerküszöb is máshol van, mint annak idején, hanem azért is, mert annyi sorozatot láttunk már, hogy nem egyszerű újat mondani, újszerűnek maradni.

A The Drowning fő szála tehát az, ahogy látjuk a főhőst, amint bekerül a spirálba, ami egyre inkább lehúzza őt és egyre komolyabb dolgok, kétségbeesett butaságok elkövetésére sarkallja. De emellett folyamatosan bővítik ki számunkra az első percekben látott jelenetet, és a flashback-ek révén egyre több és több kirakós darab birtokába jutunk a végzetes napról is, és ahogy azt megszokhattuk, az utolsó rész utolsó perceire minden összeáll, hogy utána sokkolódhassunk – vagy éppen unottan legyinthessünk, mert a korábbiak miatt már érzéketlenné váltunk.

Én az előbbi táborba tartozok, kemény volt a zárás, még ha az utolsó percekben tényleg kissé elvetették a sulykot. Addig ugyanis jó szórakozás volt a puzzle-özés, és annak találgatása, hogy ki mond igazat és ki hazudik (ugye a fiúnak szülei is vannak, márpedig, ha ő valóban az, akinek gondolja őt a főhős, az a szülőkkel kapcsolatban is leleplező lehet)

Ha a rejtélykomponenst lehántjuk róla, akkor a sorozat egyébként alapvetően egy családi dráma, és annak kifejezetten működőképes. A látszólag mellékvonalra elég jó színészeket (Jill Halfpenny, Jonas Armstrong, Rupert Penry-Jones, Deborah Findley) szedtek össze, és az ő érdemük, hogy valamennyire földön tartják a sztorit, és ellenpólust kínálnak.

4 hozzászólás Ne habozz!

kulup - 2021. 06. 22. 16:53

Én is a napokban néztem, nekem is bejött.

SPOILER

Az egy hülyeség volt amikor a bátyja elintézte, hogy hamisítsák meg a DNS teszt eredményét. Valamint nem értettem, hogy miért nem csinálnak egy DNS összehasonlítást az apjával is.

Divide - 2021. 06. 22. 19:34

Már elég régen láttam, arra emlékszem, hogy az eleje nagyon berántott, de aztán elkezdtek megszaporodni az életszerűtlen mozzanatok, és ott már húztam a számat.
A vége már szinte parodisztikus volt, de brit bűnügyi miniknek ritkán tudok ellenállni.

ArpHalliwell - 2021. 07. 14. 22:19

Na az ilyen sorozatok rántanak be igazán, már nem is emlékszem 1 részen belül hányszor változott a véleményem, ő Jodie fia vagy sem.
Külön pont, hogy nem volt benne az a túl művészi depizés, ami jellemző a zsánerre.
Csak Ade meg az irathamisító banda volt túltolva kicsit.

Florabell - 2021. 07. 19. 22:17

Az irathamisításnál tényleg kicsit kilógott a lóláb, de maga az alapötlet jó volt,hogy felismeri az eltűnt fiát. Kicsit a Liar-re emlékeztetett ezzel a nem lehet tudni ki a két szülő közül a jó vagy a rossz helyzettel. Én is nagy rajongója vagyok ezeknek a brit krimiknek így simán lement és nem is volt rossz. Amúgy Winnie-vel egy cipőben járunk ezen a téren, mivel én is mindig kivárok, a Bancroft 2.évadát pedig a mai napig sem kezdtem el, hiába tetszett az első.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz