login |

Intruder: az 1. évad

2021. 06. 29. 15:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

This is absolutely ridiculous, okay?

Nemrég kitértem a Channel 5 pár hónapja bemutatott 4 részes minisorozata, a The Drowning kapcsán arra, hogy a nézői visszajelzések alapján mennyire valóságtól elrugaszkodott volt. Én annak ellenére szerettem azt a sorozatot, bár persze nem soroltam a kiemelkedők közé. Nos, az ugyancsak Channel 5-os Intruder-re érkezett reakciók még inkább olyanok voltak, csak éppen szó szerint viccesnek ítélték meg a szériát, és még azt is kétségbe vonták, hogy nem komédiának szánták-e.

Ezúttal meg sem próbálok teljes mellszélességgel a sorozat mellé állni. Hiába daráltam le kvázi együltőmben (4 rész, nem nagy teljesítmény, bár tőlem mindenképp az), hiába szerettem benne pár dolgot (Elaine Cassidy a Harper’s Island óta az egyik kedvencem például), az 1×02-ben nekem is röhejesnek tűntek bizonyos történések, arról nem is beszélve, hogy a pilot szerintem nagyon érdektelen lett, nagyjából 3/10-re hoztam volna ki. Szerencsére az megtartott, hogy pontosan tudtam, hogy a sorozat végére mindent a feje tetejére fog állni.

Ezt szeretem ezekben a rövidebb brit minisorozatokban: a helyzet kulminálódását. Hogy egy “megszokott” eseménnyel, gyilkossággal, gázolással, vagy ezúttal egy betöréssel kezdődik a sztori, hogy aztán láncreakció révén minden átértelmeződjön. Hogy a végére a puzzle darabkák mozgatásával teljesen elvetemült alakzat rajzolódjon ki. Amikor a kezdeti idill totális fertővé alakul át. És a szimpatikus szereplőkből megvetendő figurák lesznek.

Az Intruder-ben egy anyagilag jó passzban lévő házaspár tengerparti házában összejön pár barát egy estére. Már ekkor figyeli a házat két tinédzser, amikor pedig a vendégek hazaindulnak, akkor némi kivárás után betörnek. Azonban a számítógépén dolgozó férj, aki nem feküdt le a feleségével együtt, meghallja a srácok neszezését, meglepi őket, és az egyiket menekülés közben hátba szúrja. Mivel az eset konkrétan gyilkosságnak tűnik, ezért rábeszéli a nejét, hogy állítsák be önvédelemnek, mielőtt szólnának a rendőrségnek.

Oké, nem annyira ártatlan tett, de ismét csak olyan sorozattal van dolgunk, ami esetében a fene sem gondolta volna a kezdésnél, hogy ott fogunk kikötni a 4. rész végére, ahol kikötöttünk, és ez az az aspektus, a fő élmény, ami miatt örültem, hogy nem morzsolódtam le (másért nem is nagyon érdemes nézni), pedig a tényleg kifejezetten gyenge első résztől kezdve az Intruder mindent megtett annak érdekében, hogy elveszítsen.

Nyilván így sem fogom közepesnél jobbra értékelni, de bizonyos dolgokkal idővel megbarátkoztam, főleg, hogy, bár utólag, de egyes motivációk és húzások is értelmet nyertek – ezért is szoktam mondogatni, hogy olykor a kezdetben logikátlannak tűnő vagy nagyon átlátszó dolgok idővel más megvilágításba kerülhetnek. Persze az már a készítő sara, hogy ilyesmivel kockáztatja a sorozata sikerét, hiszen lehet, hogy berág a néző és fenni kezdi a kaszát.

A sorozat annyiban szokatlan, hogy a betörés után a rendőrségi kihallgatás a tulajok legmerészebb vágyai szerint zajlik, semmi gyanú nem támad a zsarukban. DE! Ekkor tűnik fel a színen egy idősebb nő, egy kapcsolattartó tiszt, akinek az áldozat családtagjaival kell foglalkoznia. És természetesen ekkor az merülhet fel bennünk, hogy majd ő fogja a maga setesuta módján valahogy felgöngyölíteni az esetet, de igazából erről sincs szó, bár végig szerepe van a történésekben és a tulajok megszorongatásában.

Tesznek a tulajok maguk arról, hogy bajba kerüljenek, de ami ennél is fontosabb, elkezdjük megismerni őket, a személyiségüket, a kapcsolatukat, és, ahogy az kötelező elem a műfajba, a múltba is belekapunk, ami kellemes meglepetésként érkező motívum volt számomra, mert el nem tudtam képzelni, hogy egy ilyen nyílegyenes ügy kapcsán miért akarnak turkálni a karakterek gyerekkorában.

S ha mindez nem lenne, még további szálakat is behoznak, egy környékbéli drogüzlettől kezdve a főhős újságírói nyomozásáig, de igazából azt tanulmányozhatjuk, hogy mit meg nem tesz egy egyre nagyobb bajba kerülő ember végső kétségbeesésében, hogy mentse magát, valamint azt, hogy eközben kire számíthat (számomra például az Intruder fő WTF-ja az volt, hogy a felesége miért tartott ki a férje mellett.

És miközben megállíthatatlanul haladunk némi hajmeresztés kísértében a vége felé, szinte várva azt, hogy végre más fényben tűnjenek fel előttünk a korábbi események, még az is komoly gondot okoz nézőként (legalábbis nekem gondot okozott), hogy melyik oldalra álljunk, hogy kinek szurkoljunk – igazából nem tudom, hogy az írónak mi volt a szándéka, hogy a tetteseket vagy a hatóságokat érezte a nézők preferáltjának.

Az Intruder-ben a The Drowning-gal ellentétben nem a nyomozás van a középpontban, ebben a sorozatban nincs Nagy Megoldás vagy Rejtély a bűntény kapcsán, inkább csak bináris a fő kérdés, miszerint “megússzák-e a tettesek vagy sem?”. A fő kérdés inkább az, hogy megy ki pontosan a játék, hova fog kifutni a történetük. Akinek ez kellőképpen érdekesnek tűnik a karakterek ismeretében, az hajlandó lesz a sorozat bénaságait megbocsátani.

Összességében az Intruder-t tényleg csak a műfaj kedvelőinek ajánlom, mert ezeknél az átívelős krimiknél folyton a történet szövetén lévő lyukakon rugózó nézők ezúttal valóban hatványozottan idegesítenék fel magukat. Aki viszont túl tud lépni azon, hogy olykor az ember a való életben is tényleg fejfogós dolgokat művel, az a végére garantáltan meg fogja kapni a maga borzongás és gyomros adagját. Én pedig, basszus, erre fizettem be, úgyhogy egy percig nem bántam, hogy végignéztem a sorozatot.

ui: De jó volt egy olyan sorozatot látni, amiben a karakterek a lakásban nem cipőben vagy csizmában járkálnak, hanem zokniban!

2 hozzászólás Ne habozz!

Diapolo - 2021. 06. 29. 18:09

A pilot után kiszálltam. Szerintem nem ez lett volna a cél, de nálam az egész pilot úgy csapódott le, mintha a Született Feleségek 4 főszereplője császkálna ott az erdőben, olyan mű volt az idegesség, vagy nem tudom mi akart lenni, hogy a mai napig töröm rajt a fejem, hogy ez színészi játék volt, vagy tényleg lehet-e ilyen gépies a reakciód egy ilyen esetben?

Divide - 2021. 09. 07. 09:34

Tényleg parodisztikus volt az egész, ha ráfekszenek erre a vonalra, még jó is lehetett volna, de élek a gyanúperrel, hogy a készítők ezt komolyan gondolták. :D Mintha egy 12 éves írta volna a forgatókönyvet, félelmetesen gagyi volt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz