login |

Mythic Quest: vége a 2. évadnak

2021. 07. 01. 21:45 - Írta: Shyllard

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Véget ért a sorozat 2. évadja, aminek a gyenge kezdése nem volt képes kellemes alaphangot adni az idei etapnak. Sajnos ezt követően is csak hullámzó teljesítményt volt képes nyújtani Rob McElhenney-ék Apple Tv+-os alkotása, a tavalyi 10 résszel ellentétben kesernyés utóízt hagyva a számban.

Az idei széria szétszabdalt volt, több egymás mellett futó, de alig találkozó szállal, teljesen véletlenszerűen bedobott, sehova sem vezető ötletekkel és eltévelyedett fókuszpontokkal. Itt-ott megmutatkozott a zsenialitás ezúttal is, de a 2. évad korántsem volt képes olyan felhőtlen és érzelmes kikapcsolódást nyújtani, mint az 1.

A Mythic Quest nem volt nézhetetlen, de az idei év egyik legnagyobb csalódása lett számomra annak minősége miatt. A továbbiakban, pedig spoileresen kifejtem miért is.

A kezdésben is már hatalmas figyelmet kapott Rachel (Ashly Burch) és Dana (Imani Hakim) párosa, akik az akkori aggodalmak ellenére nem romantikai szempontból kerültek rivaldafénybe az évad maradék epizódjaiban. Viszont kettejük önkeresése unalmasra és érdektelenre sikeredett, hiszen maguk a karakterek sem a sorozat fénypontjai.

Szerencsére Rachel-nek volt egy-két jobb pillanata, főleg mikor Dana-n kívül másokkal is össze lett párosítva. Ian-nal (Rob McElhenney) közös autózása az egyik legemlékezetesebb momentuma volt az idei etapnak például. A félelem, miszerint a Mythic Quest áldozatul fog esni a politikai korrektségnek mindenképp alaptalan volt.

Rachel hangzatos és egyenlő bánásmódot követelő magatartására Ian-től és C.W.-tól (F. Murray Abraham) is kapott leckét, kifejezetten elegáns módon. Tetszett, ahogy reagáltak a sorozatban aktuális kérdésekre, anélkül, hogy konkrétan állást is foglaltak volna a készítők. Viszont nem is hagyták ki ezesetben a feldobott labdákat.

Mindez viszont csak két epizódban mutatkozott meg igazán, a maradékban pedig Rachel útja sem volt nagyon különb Dana-énál. Egyikük esetében sem lett megalapozva a megtalált életcél, elhamarkodva és semennyire sem megérdemeltem elindulva a sikerhez vezető úton. Őszintén remélem, hogy nem fogjuk viszont látni a két karaktert, mert az említett pozitívumok ellenére is inkább lehúzták a sorozatot, mint előnyére váltak volna.

A lányok mellett sajnálatos módon Ian és Poppy (Charlotte Nicdao) sem remekelt idén. Valahogy a kettejük konfliktusa és egész viszonya borzalmasan mesterkéltre sikeredett. Az összeveszésük, kibékülésük, egymás ugratása, majd az amögött rejtőző kölcsönös tisztelet ezúttal szimplán fura volt. Mintha csak azért lett volna köztük probléma, hogy legyen valami tétje az évadnak.

Az utolsó előtti részbéli kórházas jelenet semmiből jött, és a „poén” sem ütött igazán, hiába juttatta eszembe az It’s Always Sunny in Philadelphia-t. Idén úgy éreztem, hogy a sorozat az eddig felépített identitását teljesen hátra akarta volna hagyni, újraindulva egy már bejárt úton. Így olyan helyekre is bekerültek máshol jól bevált viccek, ahol semmi keresnivalójuk sem volt. A Mythic Quest-ben is bunkók egymással a karakterek, de közel sem annyira, mint McElhenney-ék másik sorozatában. Ezért több momentum is -mint a kórházas- fél lábbal kilógott a többi közül.

Most már viszont valamennyire kellemesebb vizekre evez az írásom, mert többi szálon sokkal jobban működtek a dolgok, mint az említetteken. Jo (Jessie Ennis) és Brad (Danny Pudi) párosítása számomra beváltotta a reményeket, bár utóbbi esetében nem nagyon tetsző irányba vitték el a karakterívet. Miközben örültem Danny Pudi megnövekedett szereplésének, a humanizálása szerepének hosszú távon nagy kárára válhat a sorozatnak.

David (David Hornsby) viszont továbbra is remekelt, az eddig említett karakterek közül őt éreztem a legegyenletesebbnek, több remek pillanatot is szállítva. A borzalmasan izzadságszagú 5. részt konkrétan ő mentette meg, annyira jól állt neki az ott behozott „Farkas” szerep. Nem tudom nem imádni David-et, mert jól működik továbbra is.

Az évad fénypontja viszont egyértelműen C.W. volt, aki ezúttal egy tavalyihoz hasonló remek múltbeli epizódot is kapott. Fiatal énjét a Silicon Valley-ből is ismerős Josh Brener formálta meg, aki telitalálatnak bizonyult. Az irodalmi világba elkalauzoló epizód igazi gyöngyszemre sikeredett, habár érzelmek terén kicsit alulmaradt a tavalyi, Cristin Milioti és Jake Johnson szereplésével készített részhez képest. Viszont kaptunk Isaac Asimov cameo-t, ami jócskán kiküszöbölt bármi hiányosságot.

Az ezt követő, jelenben játszódó rész, pedig C.W. és Rachel útjával, a már előző részből ismerős Peter-hez (akit a zseniális William Hurt alakított) viszont képes volt feltenni a pontot az érzelmi i-re, remek dupla részt szállítva. Nem hittem volna, hogy pont C.W. lesz az évad fénypontja, de mégis ő lett az. A készítők képesek voltak a sorozat kétségtelenül legnehezebben kedvelhetőbb fő figurájával valami újat mutatni, ami mindenképpen dicséretes.

Összefoglalva tehát, mint érezhető bár nem volt borzalmas az idei évadja a Mythic Quest-nek, de az előzőhöz képest hatalmas minőségbéli romlást érzékeltem. Váltogattak párosokat, de legtöbb ív egymástól külön futott, s mikor összehoztak mindenkit (mint az 5. részben), nagyon izzadságszagú jeleneteket láthattunk.

Míg a 2. évadot epekedve vártam, most már nem igazán tudnék sajnálni egy kaszát sem. Mondhatni le is zártak minden szálat, amiket persze tovább lehet bontani, de az elindított utakon vagy csak külön-külön, vagy csak a szereplők szintet teljes lecserélésével folytathatnák tovább. Ez esetben viszont felmerül bennem a kérdés, hogy mikor volt képes kellemes meglepetést okozni a két lehetséges út bármelyike a munkahelyi komédiák esetében?

4 hozzászólás Ne habozz!

crashland - 2021. 07. 02. 00:47

Egyáltalán nem értek egyet, szerintem iszonyatosan jó volt az évad, sőt egy fokkal jobb, mint az első. parádé volt.

heidfeld - 2021. 07. 02. 08:33

Óriásit esett a minőség. A szórakoztató-humoros oldala.
Kaptunk kettő nagyon kiemelkedő, erősen elgondolkodtató epizódot. CW múltjába kaptunk betekintést, honnan indult, és milyen apróságokon, elszalasztott lehetőségek is megfordíthatják az emberek életét.
Legfontosabb üzenet, hogy rettenetesen nehéz átlépnünk saját korlátainkon, vált-valós sérelmeinken, megbocsájtani, belátni hibáinkon.
Megmondom őszintén, nagyon megindított, elvarázsolt.
Sok mellékszereplő nem, vagy alig szerepelt. Pedig Mythic Quest legnagyobb erőssége pont ez volt. Michelle, Craig Mazin, Me Too-mozgalom előtti időkből maradt tesztelő rettenetesen hiányoztak, de még jobban Sue monológjai-reakciói. Óriási kedvencem.
Brad-Jo páros, csak néha csillant meg, Jo-David ezerszer jobban működött. Brad humanistává válásához azért még kellene pár száz lépés – szerencsére.
David életéről spinoff AZONNAL!! Nem semmi exe lelet, meg a többi, amit mesélt.. Farkas-dologtól, konkrétan szőnyegen , könnyezve nevettem.
Tesztelők érdektelenek, Poppy-Ian marakodás unalmas, erőltettet. önismétlő. Pacsi, hogy a gyerekét nem csempészték vissza.
Jo karakterét/Jessie Ennis kirobbanó tehetségét ennyire keveset használni, kb annyira érthetetlen, mintha naponta oda-vissza közlekedne valaki Nyíregyháza-Zalaegerszeg között, elektromos autóval keményebb, téli időben…
6.5/10 az évad, előző, zseniális 9/10 után.

Jence4 - 2021. 07. 03. 12:49

Nekem nagyon tetszett, az ötödik részt is imádtam Brad figuráját is szépen bontogatták benne. Szerintem szuper volt az egész.

Eltiron - 2021. 07. 14. 12:59

A tavalyi év abszolút győztese az idei év legnagyobb flopja lett. 4 epizód után abbahagytam, mert untam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz