login |

A Million Little Things: vége a 3. évadnak

2021. 07. 12. 21:30 - Írta: Deny

Szólj hozzá | kategória: 2020/21 finálék, kritika,

Thankfully, I have such an incredible support system around me.

Az évadnyitó kritikában már leírtam, hogy mennyire élvezem nézni az A Million Little Things-et, ugyanis egyszerűségével és természetességével nagyon kellemes szórakozást biztosít, olyan történeteket szállítva, amelyekkel sokan tudunk azonosulni. Megkockáztatom, hogy cringe leszek a következő kijelentéssel, de tulajdonképpen pont ez a „millió apróság” stílus a sorozat erőssége. Mostanra pedig elmondhatom, hogy a harmadik volt a kedvenc szezonom eddig a szériából.

A mostani 18 rész ugyanis még jobban betalált nálam, és határozott minőségjavulást észleltem a kicsit esetlenebb második évadhoz képest. Ennek lehet, az az oka, hogy a készítők idén frissítették az írógárdát, és új arcokat hoztak be.

Tudni kell még azt is a sorozatról, hogy szinte minden fő történetszál (maga a széria premisszája is) valamelyik író saját tapasztalatain alapszik, akik nem szégyellik papírra vetni és képernyőre vinni a legszemélyesebb élményeiket sem. Talán ezért is hat annyira valósnak az A Million Little Things. De lássuk, mi minden történt az elmúlt pár hónapban – a tovább mögött.

A legnagyobb változás Eddie életébe állt be, aki deréktól lefelé lebénult a gázolás után, és az új élethelyzete mellett még a korábbi függőségével is újra meg kellett küzdenie, ami miatt ismét zátonyra futott a házassága Katherine-nel. A készítőket némi kritika érte, hogy tragikusan ábrázolják egy tolószékbe kényszerült ember életét, de szerintem ez ebben a fázisban még nem jogos, hiszen nem lenne valószerű, hogy valaki azonnal elfogadjon egy ekkora sorsfordító változást az életében.

A szál rejtély-aspektusát látszólag hamar ejtették, ugyanis kiderült, hogy a gázolás nem egy bosszú része volt a férfi gyerekkori, halált okozó balesete miatt, de azt nem tudtuk meg, ki volt az igazi elkövető. A fináléban azonban váratlanul ismét előkerült a téma, ugyanis Eddie kapott egy hívást egy zokogó nőtől, aki azt állítja, hogy ő ütötte el, ezzel pedig meg is teremtették az első cliffhangert. Nem bántam, hogy ezt nem húzták el egész évadon keresztül, mert már említettem, hogy a sorozat nem szorul rejtélyes szálakra, ugyanis azokban a leggyengébb, ettől függetlenül viszont kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik ez a fordulat.

Regina és Rome új esélyt kapott a gyerekvállalásra, amikor betoppant az életükbe Tyrell, akinek az anyját deportálták. Míg ezen a téren pozitív fordulatot vett az életük, más oldalon nehézségekkel kellett szembenézniük: a COVID miatt Ginának be kellett zárnia az éttermét, ráadásul meg is sérült egy tüntetés során. Rome pedig rendezte a kapcsolatát apjával (a Schitt’s Creek-es Karen Robinson üde színfolt volt a férfi új párjaként!), és azt is ki kellett találnia, hogyan tud érvényesülni a járvány sújtotta világban rendezőként, és lehetőleg hozzájárulni valamivel az afroamerikai közösség segítéséhez. Howardék párosát nagyon szeretem, és jó volt látni, hogy a nehéz időkben is töretlenül támogatják egymást.

Maggie egy darabig Angliában tanult tovább, hogy aztán a járvány hazakényszerítse. Oxfordi lakótársával, Jamie-vel nagyon aranyosak voltak, olyannyira, hogy még egy váratlan terhesség is becsúszott, de ezt a szálat gyorsan elvarrták az írók. Nem bánnám, ha Jamie valahogy visszatérne később, mert ezen a ponton jobban összeillenének, mint Gary-vel, viszont a készítők most is igyekeztek minél többször összehozni valahogy a két exet, olyannyira, hogy Gary új kapcsolata Darcy-val is veszélybe került emiatt jó párszor.

Apropó, Gary…  a hozzá kapcsolódó részvégi cliffhanger az egyetlen dolog, ami miatt nem lett tökéletes ez az évad, és ami miatt kissé aggódom a folytatás miatt, ugyanis félek, hogy olyat lépnek az írók, ami visszafordíthatatlan következményekkel fog járni. Ezt a csavart ugyanis nem láttam előre, és nagyon közel jár ahhoz, hogy totál tönkretegye számomra Gary karakterét, akit egyébként imádok.

Történt ugyanis, hogy a többszörös csalódást átélő Gary saját kezébe vette a dolgokat, és sajátos módon akar elégtételt venni a Sophie-t szexuálisan molesztáló zenetanáron. Konkrétan úgy ért véget a finálé, hogy Gary zsákot húz a férfi fejére, berántja a házba, és becsapja az ajtót maga mögött, ránk bízva, hogy a premierig elképzeljük, vajon meddig lesz képes elmenni, hogy megbosszulja a tanár tettét.

Akárhogy is nézem, ez nagyon könnyen karaktergyilkos pillanat lehet, arról nem is beszélve, hogy mégha nem is vesznek túl agresszív fordulatot a dolgok, már az erőszak legkisebb formája is eléggé kilógna a sorozat stílusából. Tény, hogy nem zárkóznak el a sötét témáktól (ne feledjük, a sorozat alapötlete is az öngyilkosságra épül), és idén is remekül nyúltak a szexuális zaklatás, a depresszió és a függőség kérdéséhez, de mindezek ellenére a sorozat alapvetően egy felemelő dráma, amibe szerintem nem kellene a tettlegesség bárminemű formáját belevinni. Abba bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha esetleg végzetes kimenetele lesz Gary tettének.

Persze a másik oldalról viszont érthető a férfi reakciója, hiszen az írók szinte észrevétlenül ejtették el a morzsákat az évad (vagy akár a sorozat) során, amelyek előrevetítik Gary „összeomlását”. Mindezek mellett ráadásul erős bűntudat is gyötri, amiért nem tudta megvédeni a lányt, de akkor is rossz látni, hogy az a személy, aki az egész sorozatban a csillagokat is lehozza a barátainak, és mindig arra törekszik, hogy másoknak segítsen (sokszor a saját kárára), ilyen lépésre szánja el magát. Bízom benne, hogy nem kell csalódnom a karakterében és a sorozatban a 4×01 után. Az viszont tetszett vele kapcsolatban, hogy az írók beleírták az őt alakító James Roday Rodriguez személyes történetét is a sorozatba, ugyanis mint kiderült, maga James és a karaktere is megváltoztatták annak idején a nevüket, hogy elkerüljék a származásukból fakadó esetleges atrocitásokat.

Delilah pedig alig volt jelen ebben a szezonban, de egyáltalán nem hiányzott. Az őt alakító Stephanie Szostak sajnos nem tudott hosszú távra Vancouverbe költözni a családja miatt, és mivel a COVID miatt nem tudott volna ingázni Kanada és New York között, csak a részek egyharmadában szerepelt. Ez viszont lehetővé tette, hogy helyette Delilah gyerekei kerüljenek középpontba, akik közül Danny szála a coming out-olás, Sophie története pedig a már említett zaklatás köré épült. Külön kiemelném Lizzy Greene játékát, aki fiatal kora ellenére remek alakítást nyújtott ezekben a komoly jelenetekben.

Összességében tehát nagyon-nagyon élveztem ezt az évadot, ami szerintem a sorozat legerősebbjére sikeredett, simán megérdemel egy 8,5/10-et. Számomra ismét köröket vert a This Is Us-ra, ami idén sajnos teljes érdektelenségbe fulladt nálam, hiába utóbbi a minőségibb dráma. Bízom benne, hogy megvalósul a showrunner terve, és az AMLT megéli majd az ötödik évadot is, mert sajnos az élő nézettsége botrányosan gyenge. Akárhogy is lesz, igyekszem minden pillanatot kiélvezni, amit ezzel a fikciós baráti társasággal tölthetek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz