login |

Beastars: a 2. évad

2021. 07. 16. 15:50 - Írta: Shyllard

4 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Az itthon a Netflix révén Legoshi, a farkas címen ismert anime 2. évadja (nálunk tegnapi premier volt) sok mostani, kifejezetten kiváló műfajtársához hasonlóan sajnos teljesen háttérbe szorult az Attack on Titan zárását övező hype mellett. Pedig anno, az első széria megjelenésekkor sok helyen az év animejeként volt emlegetve, most alig hallani róla bármit is. Viszont ez nem minősége romlása, hanem sokkal inkább „versenytársa” elsöprő sikere miatt van.

Első körben röviden be fogom mutatni a sorozatot, hogy az érdeklődők is kapjanak valami képet arról miről is van szó, majd spoileresen reflektálok az aktuális évadra.

A Beastars egy olyan világban játszódik, ahol emberek nem léteznek, s így komplex állati társadalmak fejlődtek ki. A bemutatott valóságban a növény- és húsevők törékeny koegzisztenciában élnek egymás mellett, miközben környezetük sok mindenben a miénket hívja vissza. Városokban laknak, iskolákba és dolgozni járnak, rendőrök és bűnözők üldözik egymást, és még miegymás. Legegyszerűbben a Zootropolis anime variánsaként lehet leírni a Beastars-t.

Viszont a Disney animációval ellenben, itt kifejezetten érett hozzáállás jellemzi a történetet. Központi karakterünk Legoshi, egy visszahúzódó, szerény középiskolás farkas, aki mérhetetlenül beleszeret iskolatársába, Haru-ba, aki egy törékeny nyúl lány.

Miközben a klasszikus középiskolai románcelemekkel tűzdelve lassan elmélyítik kettejük kapcsolatát, a készítők nem riadnak vissza kapcsolatuk problematikusságának kibontásától sem. A különféle fajok együttélése koránt sem konfliktus mentes. Hiába vannak a húsevő állatok rendesen megregulázva, ösztöneiken nem mindig tudnak felül kerekedni.

Az anime középpontjába, pedig a főszereplők legbelsőbb énjükkel való küzdelme áll, amit mindkét oldalról alaposan megvizsgálnak. Legoshi folytonos gyötrődése és szerencsétlenkedése egy pillanatra sem idegesítő, habár néha túlfilozofálja a dolgokat. Haru mindeközben másik növényevő társához, Louis, a szarvashoz hasonlóan mérhetetlen bizonyításvágyat érez magában, hogy a világ meglássa mégis mekkora erő lakozik benne.

Az alapvetően önfelfedezés és megismerés által jellemzett tinédzserkori nehézségek ezáltal felfokozott módon vannak ábrázolva, iszonyat jó karaktereket elénk tárva. Van itt szex, erőszak, sokaknak talán túl grafikus módon is ábrázolva, miközben egy pillanatig sem azért mennek el ilyen irányokba, hogy megbotránkoztassák a nézőt.

„Különleges” környezete és központi konfliktusa mellett a Beastars legszembe-ötlőbb különlegessége az animációs stílusa. Műszaki szinten az első évad hatalmas előre lépésnek számított az anime műfaján belül, hiszen a CG animáció azelőtt szinte sosem volt pozitív szemlélettel övezve. A Beastars viszont elképesztő stílusossággal, alkalmazással bizonyította, hogy eljutott már oda a technológia, hogy hasznavehető lehessen a japán médiumban.

A karakterek, megvalósítás mellett pedig a bemutatott világ is lenyűgöző. Habár legtöbb elemében a miénket utánozza, számtalan kis apró figyelmességet csempésztek bele, amivel élő, lélegző környezetet kölcsönöztek a történetnek. Külön lépcsők vannak nagy és apró termetű lényeknek kialakítva, a húsevők „vegánok”, és még sok más ínyencség.

Röviden egy nagyon európai stílusú animéről van szó, ami a műfaj előnyeinek köszönhetően érdekes, és rendhagyó módon képes elmondani történetét. A továbbiakban, pedig spoileresen kifejtem milyen volt a mostani évad.

Bekapcsolódásunkkor Legoshi és Haru kapcsolata a levegőben lóg, Louis meg egyre mélyebbre süllyed az alvilági élet tengerébe. Főszereplőnk tanácstalanul áll helyzete kezelésével kapcsolatban, továbbra sem érzi, hogy képes uralni ösztöneit, így a nyúllal való kapcsolata az idei évadban erősen háttérbe került.

Haru nagyon háttérpozíciót foglalt el idén, csak elvétve szerepeltetve. Habár a hangsúly enyhítése teljesen igazolt, számomra sokszor túlságosan is elfelejtődött karaktere. Ez, pedig azért is probléma, mert Legoshi minden tettének a lány iránt érzett szerelme a fő hajtóereje. Viszont annyit pont megjelent, hogy emlékeztessen rá minket, hogy létezik, csak a karakterének különlegessége felejtődött kicsit el. Úgy érzem, ez a jövőben ismételten előtérbe fog kerülni, úgyhogy annyira nem rónnám fel.

Elnéző hozzáállásom, pedig annak is köszönhető, hogy minden más elemében remekel a Beastars idén is. Legoshi önmegvalósító útja nincs elkapkodva, viszont az évad alatt egy nagy szép ívet írt le a karaktere, reális mértékű és realizálható jellemfejlődést bemutatva. Sok szót nem fecsérelnék rá, jó volt, látható volt mindig is hova fog menni, illetve a fő konfliktusa is valami remekre sikeredett.

Ugyanis kiderült az első évados gyilkos kiléte, aki nem más lett, mint Riz, a nagy szürkés barna medve. Felfedezése zseniális lett, illetve ő és Legoshi között kibontakozó ellentét iszonyat sok izgalmat, feszültséget, és kielégítő befejezést volt képes produkálni. Az évad során sokszor tanakodtam, hogy vajon megmenthető-e a medve, de a végére elég egyértelművé vált, hogy a visszaút elérhetőségéhez már túl messzire ment. Büntetés nélkül nem úszhatta meg tetteit.

Louis-re szintén semmi panasz sem lehet, a kezdeti elitista, pojáca, „fő ellenlábasa” főszereplőnknek minden perce ajándék volt. A Shishigumis története habár klasszikus maffiás csapásvonalakat járt be, a szarvas vezetői pozíciója az oroszlánok felett már önmagában tartogatott elegendő különlegességet magában. Mindig türelmetlenül várjam újabb megjelenését. Karakterútja, pedig Legoshi-hoz hasonlóan egyszerűen fantasztikus volt. Számomra az évad során egyértelmű kedvencnek nőtte ki magát Louis.

Szex kevesebb volt, de erőszak annál több, amit én annyira nem is bántam, kicsit nagyobb súlyt adott a történéseknek a húsevő lét elmélyítése. Főszereplőink fejlődésén kívül az animáció stílusa is csak javult, továbbra is bizonyítva a CG létjogosultságát, elképzelhetetlenné téve, hogy mindez 2D-ben hasonló erővel átadható lenne. Kiemelném még külön a főcímdalt is, amit nekem Spotify listámra is bekerült, annyira ütött minden alkalommal.

Összefoglalva közel hibátlan második szezont produkált a Beastars, számtalan izgalmakkal, központi konfliktussal és fájdalmas, ámde kielégítő karakterutakkal megspékelve. Riz-nek nem volt könnyű dolga, hisz az árnyékből előbújva könnyen okozhatott volna csalódást, de szerencsére szó sem volt ilyesmiről. Útja, és Legoshi-val való végső összecsapása is kellően ütősre sikeredett.

Mint valaki, aki nem olvasta a mangát, izgatottan várom, hogy a fő bűntény megoldása után hova is fog tartani a sorozat, bár bőven van még mit kibontani a Legoshi-Haru-Louis hármasban. Sorozatos szerelmi háromszögek ranglistáján, az övéjük mindenképpen előkelő pozíciót foglal el.

4 hozzászólás Ne habozz!

Scat - 2021. 07. 16. 19:36

Még nem kezdtem bele a második évadba, de mivel az elsőre is kitérsz, ahhoz hozzászólnék. Később talán a másodikhoz is.

“Legoshi folytonos gyötrődése és szerencsétlenkedése egy pillanatra sem idegesítő”

Naaaaa, azért ezt ne :D

A Beastars közel sem annyira jó anime, mint az írás állítja, és ennek két oka van. Az egyik Legoshi és az, hogy olyan mértékben életképtelen, hogy az szinte fáj.
Lehetne ebben lehetőség, ha fejlődne, de a nyomorult nem jut sehová, ha pedig mégis (ahogy az oroszlánokkal szemben megtáltosodott), akkor pedig később visszavedlik mamlasszá. Ez a jó szó rá, egy mamlasz. Nem szól semmit, senkinek, csak van. Sodródik és olyankor történhetne valami, de akkor is csak van.
Mikor Louis számonkérte őt az első évadban, a benne élő ragadózó miatt, az egy tökéletes szemléltető jelenet arra, mire gondolok.

A második ok pedig, hogy keveset koncentrál a háttérvilágra. Oké, növényevők kontra húsevők, vannak feketepiacok ragadozóknak illegális hússal…ezek tök jó jelenetek voltak! De kevés, nagyon kevés.
Az idő nagy része Legoshira és a teszetoszaságára ment el.

De néztem, mert egyrészt látni akarom, hogy túllép a sorozat a főszereplő mindennapjain, másrészt nagyon jó a zenéje.

A CGI-jal egyetértek, ahhoz képest, hogy az, kifejezetten szép.

Ez pedig nem hibáztatás vagy ilyesmi, csak megjegyzem mint érdekesség, hogy nem számítottam arra, hogy már másnap évadkritikát raktok ki. Persze, a cím nem árul zsákbamacskát, de akkor sem :)
Emiatt azt gondoltam, hogy max az első egy-két részből lesznek spoilerek, amin túllépek, erre belebotlottam abba, ki a gyilkos :D

Mindegy, meglesem, kíváncsi vagyok, hogy túl tud-e lépni a sorozat a mamlaszán vagy meghagyja annak és nézhetem, ahogy dagonyázik szerencsétlen mivoltában.

Shyllard - 2021. 07. 16. 21:22

Scat: hmm mondjuk meg tudom érteni, ha Legoshi-t túl mamlasznak tartod, lehet itt csak saját gimis énemmel összehasonlítva nem érzem a karaktert el túlzottan is olyasminek :D

kisza - 2021. 07. 17. 20:46

az első évad adott kedvet a mangához, úgyhogy azt végigolvasva annyit előre vetithetek, hogy a történet a világot épp annyival tágitja és fogja tágitani, ahogy Legoshi maga, felnőtté válással, egyre többet megismer a világuk valós működéséről. És ami nagyon tetszik az egész történetben, hogy pont azokat a kérdéseket feszegeti, és próbál valamilyen válaszokat adni, ami annak idején, a zootropolisra a gyerekét kísérő felnőtben merülhettek fel. szóval az egész állatos felállást felnőttesen tudja kezelni, nem finomkodik.
De Legoshi mamlasszágával is kicsit egyet tudok érteni, mert időnként ez olyan feleslegsen túlgondolt döntésekhez vezeti őt, hogy jaj istenem… pedig annyi potenciál van benne végig a történetben. A származása is annyi pluszt adhatna a cselekmémynek is…

OptimusPrime - 2021. 07. 28. 00:24

Talán az egyik legjobb anime amit az utóbbi időben láttam
,nagyon szép grafika zseniális karakterek sztori fantasztikus ,egyszerűen csak kötelező.
Ha tetszett mindenképpen ajánlom a tavaszi szezonból az “ODD TAXI”-t! Szintén állatos és hasonlóan zseniális a Gigguk is csinált róla külön egy videót!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz