login |

Pilot-mustra: Whitstable Pearl – 1×01

2021. 07. 20. 15:57 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

– I’m not a big fan of small towns.
– Oh, why’s that?
– Because you have to talk to people.

Mostanában az új angol krimik inkább az átívelős műfaj kedvelőinek szóltak, de május végén az Acorn TV-re megérkezett ez a sorozat is, ami a klasszikus, epizodikus stílust képviseli. Mondanom sem kellett, hogy felvillanyozott a széria létezése, bár az kicsit óvatosságra intett, hogy könyvadaptációról (Julie Wassmer regényei nem jelentek meg itthon) van szó, márpedig 45 percre “butítani” egy hosszabb történetet akkor sem szerencsés, ha maga az író a sorozat készítője.

A Whitstable Pearl az amatőr, műkedvelő nyomozós műfajt erősíti, hiszen a főhőse egy étterem-tulajdonos, aki (múltja okán) tulajdonképpen csak kedvtelésből segít kisvárosa lakóinak problémáik megoldásában, talán még magánnyomozónak sem mondanám. De ennek ellenére rendszeres munkakapcsolatba kerül a sorozat helyszínéül szolgáló tengerparti kisvárosba érkező mufurc londoni nyomozóval.

WHITSTABLE PEARL – 1×01 – 3/10

Sajnos elég hamar lelohadt a lelkesedésem a Whitstable Pearl kapcsán, mert közel sem az az edgy sorozat, aminek hittem, hanem inkább a cozy mystery vonalat erősíti, az otthonkába bújva, papucsban, orra letolt szemüvegben nézőset, a kellemesen bizsergetőset, helyenként heherészőset, ami még véletlenül sem kíván meg agytornát. Persze ettől még lehetne jó is a sorozat (gondoljunk csak az Agatha Raisin-re!), de ez a krimi a tengerparti környezet mellett nem sokat kínál.

A két főhőst mondjuk szimpatikussá teszik a főszereplők, Kerry Godliman és Howard Charles, utóbbira ez még akkor is igaz, ha igazi morgós figurát személyesít meg. Ráadásul kettejük bimbózó munkakapcsolatában is van potenciál (és humor), főleg, hogy talán magánemberként is közel kerülnek, viszont a karakterek marhára nem érdekesek, még akkor sem, ha a rendőrnek mintha lenne valami a múltjában. A körülöttük lévő mellékszereplőknek és kisvárosi figuráknak megint csak villanásaik vannak, igazából nem nagyon lehet “beléjük esni”.

És sajnos a nyomozós vonallal is ez a helyzet. Sőt. Az első részben egy halászhajó tulajdonosának háló gubancolódott, víz alatti holttestére bukkan Pearl, és bár a rendőrség balesetre gyanakszik, ő egy korábbi nyomozása alapján gyanúsnak véli a halálesetet. A gond csak az, hogy a későbbi vizsgálódások (amik során egy újabb haláleset is történik) csak időhúzásra jók, arra nem, hogy mondjuk kialakuljon egy rejtély, vagy a néző együtt nyomozhasson a párossal, inkább csak sodródunk egy random, és nem sok alapozást kapó megoldás felé, miközben mellékszálakon magánéleti történések zajlanak. (A nyomokat random kapjuk, mindössze a “bele a közepébe”-kezdés pár snittje tartalmaz mankót számunkra.)

A Whitstable Pearl inkább a BBC délutáni, 10 részes/évados sávjába illene a tétnélkülisége és a fantáziátlansága miatt, azon sorozatok közé, amik pusztán sármjukkal (a környezet és a szereplők révén) veszik le lábukról a nézőket. Ezek a tipikusan háttértévézhető szériák, amiknél pár perc kihagyása nem jelent hátrányt, és 5 perccel az adott epizód befejezését követően a világon semmire sem fogunk emlékezni abból, amit láttunk.

Nyilván sokat adhatna az egészhez a tengerparti környezet, de komoly hangulat ettől még nem érződik belőle, csak olykor a látványnak köszönhetően érezhetjük a kelleténél sósabbnak a levegőt. Már csak ezért is ritka nagy csalódás volt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz