login |

Law & Order: SVU: vége a 22. évadnak – írta Anna

2021. 07. 27. 20:00 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: 2020/21 finálék, kritika,

Annak idején ki gondolta volna, hogy a Law & Order-sorozatok közül ez a spinoff fut a legtovább – s ki tudja, merre van még a saga vége? Ha kicsit több rosszindulat lenne bennem, akkor megjegyezném, hogy talán maguk a színészek, főleg az első évektől főszereplő Mariska Hargitay és Ice-T sem gondolták volna, hogy ez a sorozat helyezi el és tartja is (el) őket a hollywoodi térképen, kvázi életműként funkcionálva. (Nyilván csak a színészi munkásságot értem, elválasztva a zenei, illetve produceri, karitatív vagy társadalmi kötelezettségektől.)

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A szereplők felállása nem változott – csak Tamin közrendőrből vált az évad végére nyomozó, illetve több szerepet kapott végre a Chief is, nem csak biodíszletként funkcionált. Ez a szerep azonban nem biztos, hogy a nézők szájíze szerint alakult, nem biztos, hogy mindenki annyira oda volt az aktualitások fókuszba helyezése kapcsán.

A COVID-szál adaptálása a visszatérő étterem-tulajdonossal és az ott megjelenített magánéleti drámával szerintem bravúrosan sikerült – még hogyha olyan érzésünk is lehetett az epizód kapcsán, hogy egy kamaradrámát nézünk, nem pedig egy L&O SVU-részt.

A sorozat (hála istennek) nem esett abba a csapdába, hogy hangsúlyosan adaptálta volna a pandémia minden egyes részletét, s a számunkra ismerős protokollok mellett (hőmérőzés és maszkviselés) nem engedte ki a kezéből a gyeplőt, s megmaradt a bűnügyi vonalon.

Külön részt szenteltek a hatalommal való visszaélésnek, hogy hogyan képes egy magas rangú tisztviselő – jelen esetben egy bíró elfogadni a pénzt, hogy kedvező ítéletet hozzon – s itt üdvözlendő volt Wentworth Miller visszatérő karaktere.

De mindezek mellett volt szó – eléggé hangsúlyosan – az évadban a feketék elleni rendőri túlkapásokról, az ebből fakadó bonyodalmak pedig több jelenlétet indokoltak a főnökség részéről is. Érdekes volt látni, hogy egy fekete rendőr hogyan éli meg ezt a szituációt – s hogyan helyezik el kvázi áldozati bárányként a bürokratikus és politikai csatákban – ennek a szálnak azonban sejthető, hogy mi lesz a vége.

Az állandó szereplőkre visszatekintve nem igazán tudnék kiemelni egyetlen színészt sem, Benson és Fin karakterének sorsa a megszokott mederben csordogál, talán utóbbi szálát próbálták kissé színesíteni a majdnem esküvői szállal és az egész Phoebe-vonallal, habár meglehetősen súlytalannak éreztem a nő jelenlétét. Személy szerint számomra még mindig furcsa Carisit ügyészként látni – nem tudom, hogy ez a színész kvalitásaiból fakad, vagy a megírt történetek nem engednek elegendő játékteret, de most is súlytalannak éreztem őt. Főleg visszagondolva, hogy micsoda ügyész-karakterek kerültek ki az írószobából: Cabot, Casey vagy Barba úgy gondolom a legtöbb sorozatnéző számára emlékezetes karakter, akiket bármikor újranéznénk.

Az egyik csúcspont számomra mégis Amanda karakteréhez köthető: a 14. részben a korábbiakból megismert pszichopata gyerek visszatérése immáron felnőttként abszolút váratlan, de mégis zseniális húzás volt. (Nem véletlen, hogy az IMDb-n 8.9/10-en áll az epizód értékelése!) Az írók elkerülték a drámai végkifejletet, de közben mégsem fulladt a szappanba a történet: Rollins volt ugyanis az, aki szót értett a gyerekkel – immáron fiatal felnőttel – s segítségével vált elkerülhetővé a vérontás. Ez az egyik legjobban felépített rész volt az évadban.

Ami némi sajnálkozásra ad okot számomra, az egy régi karakter visszatérése, a szereplők magánéleti szálának felélénkülése és a crossover univerzum előtérbe kerülése. Elliot Stabler ugyanis visszatért a Law and Order-univerzumba, alaposan felforgatva maga körül mindent – a külföldi rajongók legnagyobb örömére.

Személy szerint engem a karakterhez sohasem fűzött szoros viszony – annak mindenesetre örültem, hogy az írók kezdetben elkerülték a kényszeres összeboronálását a Stabler-Benson duónak – s kifejezetten frissítően hatott szerintem a figura kiírása a 12. évad befejeztével. Meloni azonban saját sorozatot kapott az univerzumban, így evidens volt, hogy a karakter tiszteletét teszi a SVU-ban is.

A nagy egymásra találás számomra nem okozott katartikus élményt: nyilván nem tűzijátékot és naplementében ellovagolást vártam, de annak idején egy több, mint 12 évig tartó partnerség szakadt meg a két főszereplő között, s most mintha csak egy hétvégi kiruccanás lett volna, úgy beszélgettek egymással.

S itt érkezett el számomra az évad legnagyobb gyengesége: előkerült a szereplők magánéleti vonala, méghozzá eléggé hangsúlyosan. Ide tartozik pl. Rollins apjának felbukkanása, Carisi feminista ügyvéd barátnője – akivel számomra a képernyőn nem igazán volt meg a kémia, és Benson dinamikus duója Stablerrel, miközben a férfi a felesége halálát próbálja feldolgozni. A készítők mindenesetre kitettek magukért, hiszen sikerült az eredeti Stabler családot összetrombitálni az évadban, kár, hogy a Kathy-t alakító színésznőnek nem igazán jutott nagy szerep.

Az évad végén pedig felborult az oly régen, precízen kialakított status quo: Fin és Phoebe nem házasodtak össze, de együtt maradtak, Rollins és Carisi között pedig mintegy engedve a fanservice-nek, elcsattant az első csók, Benson és Stabler pedig együtt nézték kollégáikat, egy (ál)romantikus szituációban. Nagyon remélem, hogy ezek, a különböző oldalakon előszeretettel shippelt párosok nem veszik el a későbbiekben a lehetőséget a valódi nyomozás megjelenítésétől, vagy a karakterdrámáktól. Carisi és Rollins párosát meg kell majd szokni, de Stabler és Benson maradjon csak szoros barát, illetve kolléga. Habár az egyik részben elejtett I love you nem sok jót sejtet ebből a szempontból.

Összességében minőség szempontjából az évad hozta kvázi a kötelezőt: nem akadtak számomra nagyobb hullámzások, vagy gyengébb epizódok. Az USA-ban a képernyőn előszeretettel megjelenített erős politikai felhangokon kívül nem akadt számomra túlságosan zavaró rész (persze, a magánéleti szálakról kissé hosszasan értekeztem).

A SVU úgy működött ebben a szezonban is, ahogy eddig: a megszokott minőségben szállította az epizódokat, s mindig sikerült elérnie, hogy rácsodálkozzak, hogy mennyi minden történik a való világban, hogy abból egy fikciós, bűnügyi sorozat ilyen mély merítést tud tenni. Aggódni mindenesetre nem kell, a következő évadok már berendelésre kerültek, így pedig egyre inkább nő az esélye, hogy megtapasztaljuk majd Benson és Fin nyugdíjas nyomozói akcióit is.

1 hozzászólás Ne habozz!

Skate - 2021. 07. 27. 21:31

Annyira sematikus volt az évad számomra, hogy már a kaszán gondolkoztam. Ideje lenne elengedni a sorozatot. Mikor Stabler társsorozata elindult, sokszor jobbnak éreztem, mint az aktuális heti SVU-t, miközben nem érzem egy átlagosnál jobbnak azt se. Míg nem jött a pszichopata gyerekes rész folytatása, biztos voltam benne, a 22.évaddal befejezem végleg a sorozatot és az utolsó proceduralt is hanyagolom, amit rendszeresen követtem. Még az évadnyitóba belenézek mindkét l&o sorozatnál ősszel. A harmadik tervezett ügyvédes pilotjába szintúgy. Utána meglátom, hogy döntök. Azt a heti 40 percet, másfél órát vagy várhatóan 2 órát más, jobb sorozatokba is ölhetem. Egyre inkább megszokásnak éreztem az utóbbi években többnyire az SVU követését, ami már rég nem számít nálam jó előjelnek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz