login |

High School Musical: The Musical: The Series: vége a 2. évadnak

2021. 08. 03. 21:30 - Írta: Necridus

1 hozzászólás | kategória: kritika,

A High School Musical: The Musical: The Series első évadjáról elég pozitívan írtam, hiszen egy humoros, aranyos, kifejezetten szerethető és könnyed sorozatot ismerhettem meg, ami nemcsak visszahozta az egyik legnépszerűbb Disney-tévéfilm ismertetőjeleit, de mert újítani, mert néhol mélyebb történetet meglépni a fiatalokkal.

Idén úgy tűnik, hogy arra alapoztak, hogy már imádjuk a karaktereiket, mert meg merték lépni a HSM easter eggek elhagyását. Amivel persze semmi baj, hiszen a The Beauty And The Beast bevonása a történetbe is rengeteg szórakoztató jelenetet adott, azonban sokkal kevésbé összeszedett évadnak érződött, aminek alig volt íve. Nem volt rossz szezon, de messze nem tudta hozni az S1 szintjét.

A tovább mögött máris spoileresen folytatom.

Visszatekintve a premierre, hasonló epizódokkal érkezett az évad: vannak remek pillanatai, de néha elég erősen cringe lett, kamunak ható drámával megfűszerezve, s ebből egyébként idén is bőven kaptunk. A legrosszabb drámageneráló eszközt vetették be: a megfelelő kommunikáció elmulasztását. Ráadásul nem is egy párosnál, kb. mindenkinél elmaradt az, hogyha valami problémája van, megbeszélje a másikkal. Az évad gondjainak, bajainak legalább fele ebből eredt, pedig a karakterek vannak annyira értelmesek, hogy pár perc alatt megbeszéljék, mi a gond, és ne legyen ezekből részeken átnyúló dráma – csak ugye egyik se indította el a beszélgetést.

Az ebből eredő bonyodalmakon kívül a többivel meg lehetünk elégedve: Nini magánsuliban különcködése és magára találása, Ricky-vel való szakítása, Ricky problémája a szülei válásával, valamint édesapja és Miss Jenn közt kialakuló románccal (utóbbi versenybe való beleőrülése), Gina magányérzete és menekülése, EJ pályaválasztása és Ashlyn félelme azzal kapcsolatban, hogy ő nem Belle – alkat, Carlos és Seb párkapcsolati problémája. Ezek mind működtek, bőven lehetett volna még ilyen és kevesebb kisgyerekes kamubalhé azért, mert nem tudnak a karakterek megszólalni.

A legnagyobb bonyodalmat persze az idei darab adta. Miss Jenn le akarta győzni mindenképp egykori szerelmét, ezért a Beauty And The Beast-tel nevezett az iskolák közti színművészeti versenyre. A HSM gyakorlatilag így került ki a képből (egy-két WILDCATS! kiáltást leszámítva), de ezzel az ég világon semmi baj nem volt, ugyanis szórakoztató jelenetek kaptunk egytől-egyig nemcsak a próbákról, de a darabról is. A Be Our Guest például rettentően jól lett összerakva, igazi színházba illő, magával ragadó jelenet volt, amit azóta is folyamatosan visszanézek.

DE! Most komolyan, az oké, hogy nem mutatják végig a darabot, ahogy tavaly se tették, de hogy összvissz két jelenetet látunk belőle (ez a másik), az valami eszméletlenül bosszantó volt számomra, főleg úgy, hogy tavaly bénáztak, most viszont egy pazar darabot raktak össze. Ráadásul volt olyan jelenet, aminek a kivitelezésével több epizód óta problémáztak, erre a végeredményt csak néhány elejtett szóból tudjuk meg? Na ne!

A Be Our Guesten is remekül látszik, hogy ez Julia Lester éve volt (na meg a kicsit béna táncpárbajos The Mob Song végén is hallatszik, milyen tehetséges)! Ebben a néhány percben is kiválóan játszott, de az egész évadban kiemelkedően teljesített, ahogy az unokatestvérét játszó Matt Cornett is, akinek játéka és énekhangja is sokat fejlődött (a hangulatos Gaston számnál is megmutatta), de a karaktere is olyan pálforduláson ment át, hogy néha végigvigyorogtam a jeleneteit, annyira szimpatikus karakterré nőtte ki magát. Persze nem mondom, hogy a többiek gyengék voltak, de egyértelműen ez a két színész vitte a prímet idén!

A versenybe szintén belépő North High egyébként érdekes karaktereket hozott, bár egyértelműen gyanús volt az összes viselkedése, hiába tűnik úgy Ricky-nek, hogy Lily érdemel egy második esélyt, nem tudja, hogy ő szabotálta a darabjukat. Ezt viszont mi láttuk, úgyhogy ezzel csak azt érte el a showrunner, hogy egy másodpercre se tudjuk majd megszeretni – mármint ha lesz folytatás -, végig üvöltsünk a képernyőnek, Ricky mennyire ostoba. Maradhatott volna titok, hogy később meg is lepjen, mi történt valójában.

Nem szoktunk foglalkozni színészek magánéletével, de azért szerintem érdemes megemlítenem, hogy az évad még azelőtt készült, mielőtt Olivia Rodrigo zenei karriere beindult volna, így az egyértelműnek túnő párhuzam Nini karrierének beindulásával puszta véletlen (az egyébként jópofa volt, hogy 15 ezer követőnek hogy örült, miközben a valóságban jelenleg 15 millióval büszkélkedhet) – na meg az, hogy Joshua Bassett kiemeli a deja vu kifejezést úgy, hogy Olivia Rodrigo szakítós számai (köztük a Deja vu) könnyen Bassetthez köthetőek – mert még azóta se cáfolta egyikük se.

Ha már zene: a premiernél kiemeltem, mennyire kerüli a musicalességet a sorozat. A karakterek énekelnek egymásnak, de vagy a színdarab, vagy Instagram videó miatt, vagy éppen szerenádot adnak (mint például a hidegrázós The Climbfeldolgozás), viszont nem kényszerítik minden pillanatukba a dalokat, hanem logikus, realisztikus alapot adnak nekik. Végül azonban engedtek a csábításnak, és érkeztek az egyáltalán nem működő álomjelenetszerű dalok is.

Erre jó példa az évadzárós Second Chance, amiben a négy elveszett lélek és egyben fő karakter (Nini, Gina, Ricky és EJ) énekelt az eddig megtett útjáról (a pilotos szerelésükben!) és a második esélyről, ami egyébként egy elég mély és elgondolkodtató sorokat tartalmazó nóta, csak ahogy előadták, az már a too much kategóriába illik.

I’m finding who i am.
I’m safer when I’m on the run.
I thought I knew what I want.
Begin again, begin again.

A záróepizód egyébként is csalódást keltőre sikeredett. Rettentően rövid, a karakterek hirtelen 180 fokos fordulatot tettek és elengedték mindazt, amiért egy évadon keresztül problémáztak. Az egy remek üzenet, hogy nem kell megnyerni a versenyt ahhoz, hogy büszkék lehessenek az előadásukra, de azért az, hogy meg se nézik, bejutottak-e vagy sem, az rettentően karakteridegen volt mindegyiküktől.

Na meg itt történt a pár órás időugrás, aminek következménye, hogy egy másodperccel többet sem láttunk a darabból. Úgyhogy nemcsak bosszantó, de elég átgondolatlan évadzáró volt. Nem tudni még egyértelmű kaszáról (és Olivia Rodrigo maradásáról sem), de nagyon úgy tűnt, hogy valami itt véget ért, de nem lennék elégedett ezzel a zárással. Ennél minőségibben is lehetne. A rész végén a HSM2 legszebb számát, a You Are The Music In Me-t adták elő a színészek karaktereikből kibújva, miközben egy-két forgatási felvételt is láthattunk. Na meg a Second Chance pilotra reflektálása is sorozatzárós hatást adott.

Sajnálnám, ha itt érne véget a széria, nemcsak azért, mert nagyon szeretem, hanem azért is, mert ezt a néhol igen defektes évadot helyre kellene hozni. Az esetleges folytatást azért megalapozták néhány cliffhangerrel, hisz ott van EJ és Gina kapcsolata, Miss Jenn szerelmi háromszöge, Lily és Ricky ismerkedése (úgy, hogy tudjuk, Lily lopta el az egyik kulcsfontosságú eszközt a darab közepén), illetve Nini zenei áttörése.

Ezek közül néhány nagyon félbehagyott, nem az az igazi cliffhanger, inkább csak elhanyagolt (nem is értem, miért 20 perces mindössze az évadzáró), úgyhogy szükség lenne a folytatásra, főleg úgy, hogy Nini szálán az idén vendégszereplő Jordan Fisher is megjelenhetne, aki a The Flash-ben is bemutatta, hogy másodpercek alatt el tudja mindenki szívét rabolni! Bár nem új karakterre van szükség, hanem felnőttesebben viselkedő karakterekre és kevésbé teátrális jelenetekre.

1 hozzászólás Ne habozz!

Trallala - 2021. 08. 04. 09:31

Az első évad környékén sem járt. A második évad kb. felénél nálam kasza lett. Ennyi.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz