login |

Generation 56k: az 1. évad

2021. 08. 14. 15:30 - Írta: human

6 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

Tessék, míg a romantikus filmek között többnyire gyengébb darabokkal nyomul a Netflix, na meg a tiniproblémásokkal, addig ez a júliusi olasz premier, Az 56k generáció nagyon belenyúlt a tutiba. Sorozat formában virágzott a romantikus zsáner idén, hiszen a Starstruck mellett kaptunk még egy remek anyagot. Itt még a nosztalgia is beüthetett, már a címből láthatóan a 90-es évekre is visszanézhettünk.

A történet tipikus romkom filmes, az első vagy második rész fordulatát ellövöm, ahogy a leírás is tette, aki minden meglepetést át akar élni, az most kezdje el nézni. Szóval két 30-as ember találkozik – és az egyikük azt hiszi, a netes randija a partner. El is töltenek egy remek estét közösen, karaoke, iszogatás, hányás. Látszólag van kapcsolat közöttük, izzik a levegő.

Az este végén a lány elbúcsúzik, a férfi pedig ezután dugja csak töltőre a telefonját, ahova befut egy valag üzenet a vakrandijától arról, hogy nem ér oda. Na de akkor ki volt a nő, akibe szinte rögtön beleszeretett? Nézőként nem hosszú a nyomozás, mert megtudjuk a nő szálán, hogy az a lány az, akivel jóban volt tiniként. Nem folytatom tovább, a lényeg, hogy van rengeteg bonyodalom, akadály az esetleges kapcsolat útjában, sok véletlen és a többi. Mondom, romantikus zsánerdarab, és mivel a szíve a helyén van, így működik.

Az egészet pedig az a nosztalgia faktor dobja elvileg fel, de nem ennek meglovagolása a cél, hanem hogy a karakterek fiatal énjeinek története is bemutatásra kerül, ami bizony a betárcsázós modemek, gyerekszerelmek, és csalódások között játszódik. Lehet lógni kicsit a 90-es években is, amikor egy meztelen kép letöltése pár perc volt, de fontosak ezek a pillanatok, mivel az összes szál kiegészíti egymást, így áll össze a teljes a kép.

A mostban csak nagyon elnagyolt pillanatokat kapó barátok is igazából a flashbackekben vannak kifejtve, kapnak egyéniséget. Színesítik a képet, de annyira sokat nem adnak hozzá. Igen, ezt kicsit a negatívumokhoz írnám, bár aranyos volt gengszterfilmes képsorok kifordításával az ahogy összehozták a “softcore pornó” üzletet a srácok, és mondom, kellett ahhoz, hogy a jelenben mindenkit értsünk és működjön, mégis bizonyos részeit untam ennek.

Eljutottunk a megvalósításhoz, ami gyönyörű. Mondom, nem értem, hogy míg a Netflix képileg is borzasztóan kinéző romantikus filmeket rendelget be, addig itt miért képes rendes színeket és hasonlókat finanszírozni. Egy tetőn vagy vízparton üldögélés is hangulatos a Generation 56k-ban, ami pár pontot mindenképp rápakolt az értékelésemre, bár ezt a történetet enélkül is végig néztem volna.

Az egyetlen tényleges problémám a színészekkel, vagy épp a rendezővel volt. A gyerekek csak 1-2 pillanatban alakítottak jól, avagy lehet rosszul lettek irányítva akár. Viszont az aranyos történetek kicsit kihúzták őket a bajból. A felnőttek között pedig pont a főszereplő Cristina Cappelli volt kicsit bajban pár jelenetével, kicsit sem hozta amit elvileg érzett a karaktere. Mármint rohadt aranyosan mosolyog, mintha benne lenne valamiben (hogy ne lőjem el a jeleneteket), közben meg szinte az ellenkezőt mondja.

A végére csak két dolog lenne: tegye fel a kezét, aki szerint a 7. résznél kellett volna abbahagyni? Eléggé Before Sunset hangulata lett volna, bár azért azt a szintet nem tudja tejesen hozni, hagyományosabb szerelmes történet. A másik, hogy most akkor mikor jön a 2. évad? A 8. rész ezért is kellett, mert bár érzelmileg van vége a sorozatnak, azért kicsit felvezették a lehetséges folytatást.

6 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2021. 08. 14. 16:02

szerintem majd én is fogok írni róla, de nagyon bejött.

hunhockey29 - 2021. 08. 14. 16:42

Minden másodpercét imádtam. Nálam a 90-es évek szála nagyon átjött, egy kicsit sem untam, pedig normál esetben nem bírom az ilyen “emlékezzünk vissza a gyerekkorra” két szálon futó sorozatokat, de ez wow…
A férfi felnőtt szereplők esetében nagyon jó lett a casting.

Deny - 2021. 08. 14. 19:23

Szuper volt! Nagyon élveztem. Egy délután alatt lecsúszott.

Zsolt - 2021. 08. 15. 09:47

Amikor megláttam a sorozatot a Netflixen, elsőre nem esett le, hogy mit jelent az 56k a címben, pedig én is 56k-s modemmel kezdtem 1997-ben, ahogy a sorozat szereplői is 1998-ban, gyermekkorukban. De hát ez már elég rég volt. De nem is ez a közös szál rántott be, inkább az egész hangutala, a jó karakterek, meg persze Cristina Capelli 🙂 A spanyol sorozatok után muszáj lesz pár olaszra is odafigyelnem a jövőben.
Én azt olvastam, hogy érkezik jövő nyáron a következő évad. Ha ez így lesz, akkor nagyon össze kell szedniük magukat a forgatókönyíróknak, hogy a folytatás is hozza azt, amit az első évad adott.

Shannen - 2021. 08. 15. 10:31

Szerintem én azért is imádtam annyira, mert a semmiből jött, egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy kis olasz limonádé lesz a nyár sorozata nálam.
A két idősík szuperül kiegészítette egymást, jó volt a nosztalgia faktor is és a mában játszódó romkom is működött.

Nekem mindegyik színész működött, pont annyit hoztak, amennyi ehhez a sztorihoz kellett.

Eskü még a Starstruck-nál is jobban bejött, pedig az több szempontból is közelebb áll hozzám.

bvr - 2021. 08. 16. 23:02

Nem volt rossz, de nálam azért korántsem annyira pozitív az összkép,sőt sokkal inkább széteső. Kezdem a pozitívumokkal, a helyszín, atmoszféra az elképesztően jó! A nápolyi részeken is,de Procida szigete annyira megtetszett hogy konkrétan most azonnal indulnék is! :) (amúgy érdekes hogy a másik pénteki netflixes premiernél is a mediterrán lokáció volt az egyik legeslegnagyobb pluszpont) Aztán az alapötlet is (főleg ameddig a flashbackek nem mélyítették el, mert úgy azért már nem annyira okés), nekem tetszett (de itt én már eltérek a pozitív véleményektől, ebből az alapötletből valami sokkal jobbat kellett volna kihozni, mert a kibontás (meg a mellékszálak) az számomra sokszor homlokcsapkodós volt, ennél ebben a múfajban voltak sokkal de sokkal jobbak. Nyilván ebben a formában ez  a 8 rész is nagyon nagyon sok) Végül a karakterek mind a jelenben mind a múltban aranyosak voltak – de csak mint karakterek meg színészek mint emberek, mert ahogy játszottak, hát ott nagyon egyetértek a kritikában írtakkal, főleg a drámainak szánt részekben, hát az valami katasztrófa… (mondjuk a komikus részek meg sokszor mintha valami külsős olaszokról szóló parodia vagy inkább ripacskodás) A vége meg, hát ja, valahogy fel kellett vezetni egy új évadot. Na mindegy, összességében a helyszín, a hangulat, az atmoszféra miatt nekem bőven megérte, így az összes többi hiba ellenére természetesen bele fogok kezdeni majd a másodikba is.(ja, és mint gimmick érthető hogy bedobták ezt az 56k-t, de amúgy a sorozat világában ez számomra csak egy túlhangsúlyozott kellék (ennél pl. egy stanger things az sokkal szervesebben nyúlt a múlthoz)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz