login |

Gone For Good: az 1. évad

2021. 08. 16. 15:50 - Írta: winnie

13 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, minisorozat,

Szerintem most már minden Netflix-es Harlan Coben-adaptáció kritikáját azzal fogom kezdeni, hogy első napos dara volt a szezon, és hogy felsorolom, esetleg sorba állítanom a korábbi könyveinek sorozatosítását, hiszen jó eséllyel azok fogják az Örökre eltűnt című 5 részes, francia minit megnézni, akik a korábbiakat is követték, vagy ha valaki új néző és bejött neki, amit most látott, akkor így tudni fogja, hogy még miket érdemes megnézni.

Szóval a Gone For Good című krimi (itthon Lidércnyomás a címe, de csak rövidített változatban jelent meg a Reader’s Digest részeként) időrendben az ötödik volt a sorban. Most hirtelen nem tudom, hogy nálam az angol The Stranger vagy a spanyol The Innocent eddig a favorit, de az biztos, hogy összességében ez a széria, bár nem sikerült rosszul és végülis élvezetes volt, csak az ugyancsak angol Safe és a lengyel The Woods mögé fér be az ötödik helyre. Nálam.

2010-ben indítunk, amikor szemtanúi leszünk annak, hogy a főhős fiatal srác, Guillaume bátyját megöli valaki (vagy legalábbis lelövi, hiszen a holtteste nem került elő soha), majd nem sokkal később egy újabb gyilkosságot fedeznek fel (ezúttal holttesttel), az áldozat pedig nem más, mint a srác szomszédja, korábbi barátnője. Nem semmi trauma lehet két, hozzánk nagyon közel álló embert egy éjszaka alatt elveszíteni.

Ezután ugrunk 10 évet az időben, a szociális munkásként utcagyerekekkel foglalkozó, az életét végre összeszedni látszó Guillaume anyja temetésére készül, mely közben a barátnője kap egy telefonhívást, ami elszólítja őt a fiú, vagyis férfi mellől. Olyannyira, hogy el is tűnik minden magyarázat nélkül, illetve hát kiderül, hogy csak kamu indokkal lépett le. Guillaume élete pedig mondhatni ismét összeomlik, és a nő kétségbeesett keresésére indul, aki nem biztos, hogy az, akinek mondta magát.

Ez a sorozat fő vonala, ahogy a végre ideálissá váló élet egy pillanat alatt pozdorjává zúzatik, és ahogy egy ember minden követ megmozgatva igyekszik kideríteni az igazságot, miközben úton-útfélen abba ütközik, hogy a körülötte lévők titkokat rejtegetnek, és idővel már a saját múltjával kapcsolatos tudásában is kételkedni kezd, mert ki tudja, hogy milyen emlékeket nyomott el a traumája miatt.

Megkockáztatom, hogy a Gone For Good az eddigi leginkább lokális jellemzőket magában hordó Coben-adaptáció lett. Ugyebár az író amerikai környezetben prezentálja könyveiben a történeteket, de a sorozatok helyszínei eddig Anglia, Lengyelország és Spanyolország voltak, most pedig értelemszerűen Franciaország, közelebből Nizza és Ivry (oké, kapunk még más országokat is), és mindez eléggé érződött is a sztorin, mondhatni a körítés cseppet sem volt irreleváns, abszolút átjöttek a helyi ízek.

A történet bár lineáris, még véletlenül sem nyílegyenes szerkezetű, hiszen amellett, hogy eleve egy múltbéli flashback-kel kezdünk, később is minden karakter esetében vissza-visszaugrunk a múlt egy-egy pontjára, hogy az eredetsztorikat megismerjük, illetve, hogy korábbi, a jelenben komoly következményekkel járó történéseket is lássunk, melyek mindenképp kellenek a puzzle kirakásához.

(Itt megjegyezném, hogy aki még a minimális spoilereket is kerülni akarja, az ne olvassa el a részek címeit a felületen, ugyanis mindegyik epizód egy-egy karakter nevét viseli. Nincsenek annyira erősen “kisajátítva” ezek a részek, de egy fokkal jobban koncentrálnak arra a bizonyos szereplőre, és már az is infót árulhat el az első rész után, ha látjuk, hogy mikor ki lesz a fókuszban. Emellett az első rész stáblistáját sem érdemes komolyabban olvasgatni, mert ott is van olyan infó, ami előrefele ellő egy “csavart”, ez pedig több, mint fura.)

A minisorozat természetesen magán hordozza a megszokott cobeni ismertetőjegyeket, szóval elég komplex a története, kapunk bőven red herring-et, a kirakós megoldása a múltban leledzik és szép fokozatosan fejtődnek le róla a rétegek, azonban… Nem tudom, nehezen tudom leírni, hogy mi volt az, ami miatt kevésbé klappoltunk, mint korábban.

Kiindulásképp a The Innocent-tel való párhuzam (traumás főhős, eltelt idő, telefonhívás után eltűnő barátnő titkolt múlttal) a kezdés terén elég látványos volt (más vonásokban pedig az általam egy nappal korábban nézett Slasher: Flesh & Blood-ot idézte meg a sztori), mint ahogy az is, hogy mekkora az eltérés a két sorozat esetében a tálalás között. A Gone For Good sokkal visszafogottabb és tipikusabb volt. És bár itt is kiemelésre került minden részben egy-egy karakter, valahogy az egyéni sztorik közel sem illeszkedtek olyan jól a fő történetbe, inkább csak mellékszálak voltak, amik elmélyítették ugyan a kiegészítő figurákat, de ettől a plusz háttértől nem váltak kiemeltebbé, és a főszálhoz sem annyira csatlakoztak.

A másik gondom pedig talán az volt, hogy a konkrét fókusz, a rejtély fő kérdése hiányzott számomra. Folyamatosan derültek ki a dolgok, hozták be az újabb meglepőnek mondható húzásokat, de az nem volt számomra tiszta, hogy hova is tartunk, és a 3-4. rész környékén fel is tettem magamnak a kérdést, hogy vajon most az a cél, hogy Guillaume kapjon egy hepiendet, vagy tényleg akarnak mutatna egy Nagy Választ, amitől oda meg vissza leszünk és mindent átértékelünk.

Végülis a végére megkapunk minden magyarázatot, egy végső csavart is (ami nem hiszem, hogy annyira meglepő lett volna), azonban nem éreztem azt ekkor, hogy komolyabban osztott vagy szorzott volna az, ami kiderült, ráadásul a tálalása is elég fura volt, hiszen előbb megmutatták nekünk flashback-ben a dolgokat, aztán pedig a főhős (miközben tudatosul bennünk, hogy nem azért láttuk a flashback-et, mert neki elmesélték mindazt) egy elejtett dologból összerak mindent a fejében. Nálam az, hogy Guillaume sokszor kevesebbet tudott, mint mi, hogy nem együtt fedeztük fel vele a dolgokat, elég sokat nyomott a latban.

Nem lett rossz sorozat a Gone For Good, a közepesnél simán jobb, a nézése nem volt unalmas, nem szenvedtem közben, a francia miliőt is jó volt látni, de maga a krimivonal közel sem kínált annyi intrikát, ami komolyabb agymunkát indított volna be nálam. Ezt biztos, hogy nem fogom újranézni, míg a többi adaptációnál elég nagy az esély erre. (Az beszédes, hogy ha most megkérdeznék, hogy miért is tűnt el szó nélkül a barátnő, nem tudnék kapásból válaszolni a kérdésre… Mármint biztos, hogy nem volt más megoldás?)

Ez van, lehet, hogy ezúttal a könyv jobb volt, de egy percig sem bántam meg az intenzív darát (végülis egy hosszú filmnek is lehet kezelni a sorozatot), és abban is biztos vagyok, hogy a szerintem még idén érkező Stay Close (Maradj mellettem) is ugyanilyen kiemelt kezelést fog kapni tőlem.

13 hozzászólás Ne habozz!

Shyllard - 2021. 08. 16. 18:32

Garance Marillier miatt ezt be fogom hozni :)

Kati néni - 2021. 08. 16. 21:29

Figyelem, spoilerveszély!

Mindig tűkön ülve várom ezeket az adaptációkat, egyszerűen imádom őket, de ez a mostani nem nyűgözött le, túl sokat módosítottak a regényen. Az egy főszereplő/egy rész struktúra tetszett egyébként. Tudom, hogy a sorozat és a film tök más médium, na meg a könyv megjelenése óta eltelt majdnem 20 év, és a regényt olvasók is elvárnak újítasokat, de én úgy vélem, egy csomó érdekes csavart beáldoztak a saját kreatív vénájuk kiélése miatt. No meg HC regényei általában egyes szám első személyben íródnak (mint ez is), amit a protagonista gondol, azt képekbe kell valahogy önteni, a szereplők karakterizálását másabbá kell tenni, hogy nyilvánvalóbb legyen a nézőknek.

Akkor néhány fontosabb eltérés a regénytől:

1. Will/Guillaume zsidó származású, a család nem él nagyon vallásos életet. Ezért érdekes, hogy Kocka/Daco exnáci, ők ketten jó haverok, éjszaka egy furgonnal járják a várost, hogy segítsenek az utcagyerekeken.
2. Kockának nincs ecsetelve ennyire a háttere, amúgy gazdag, a kináculása után nyitott egy jógastúdiót, amelyet több követett, felkapott oktató lett. Amúgy nyugodt, kiegyensúlyozott alak, nincs említve a barátnője, sőt valamennyi humort is szolgáltat. A videófelvételt Will bátyjáról az ismeretségi köréből szerzi meg, nem ilyen agresszív módon. Jót röhögtem, amikor a biztonsági szolgálat bázisára egy nyitott garázsajtón át jutottak be ;) A Daco-szál zöme francia adalék, mondjuk nekem tetszett.
3. Julie (halott lány) és a valódi Sheila (akit összevertek) együtt jártak egyetemre, nem egy buliban ismerkedtek meg, van közös múltjuk is.
4. Will apja nem agresszív állat, bár Kent annyira nem csípi.
5. Will anyja még él a regény elején, elmondja a fiának, hogy Ken él, aztán meghal. Senki nem hisz neki, amíg Will nem talál egy kép mögött egy másik képet. Anyu amúgy nagyon aranyos teremtés, mindenki imádja a visszaemlékezések alapján.
6. Will nővére nem leszbikus, nem a könyv elején, hanem a végén esik rá egy pici rivaldafény.
7. Kamu-Sheila egyszerűen csak lelép, feszült, de nincs így szájba rágva az eltűnése. Amúgy egy zsidó patikus (aranyos jelenet) szolgáltatott neki hamis személyazonosságot.
8. Julie (halott lány) szexelt Kennel, majd Ken megfojtotta. Katy (halott lány húga) valamit látott. Lidérc (a kopasz német nevű, ugyanúgy néz ki, ahogy Coben szavakba öntötte!) Willék kicsit messzebb laknak, nem a szomszédban, éppen arra járt, Lidércet látta csak. Ken eltűnt, talán él, talán nem. Mindenki halottnak hiszi, de megfordul a fejükben, hogy él, ilyen nyilvánvalóan nem lövik le. Katyt nem kísérti a nővére szelleme. Lidérc katona volt, aztán hírhedt bérgyilkossá vált. Ken is egy gyilkológép. A háttérsztorija a három cimborának ugyanez, amúgy a könyvben kicsit fiatalabbak a szereplők.
9. Amikor Katy Willnél alszik, valaki Kent kibilincseli az ágyához, és Katyt megpróbálja a behatoló megölni, de Will kiszabadul és elzavarja a maszkost. Lidércre gyanakszanak, de nem ő volt, hanem Ken.
10. A rendőrségre valamivel nagyobb szerep hárul, több nyomot ők szolgáltatnak.
11. Katy Willt az anyja temetésén keresi fel. A regény végén, amikor az egész család találkozik Kennel, kiderül, hogy nem véletlen a kontakt, szándékosan Will bizalmaba akart a csaj férkőzni. Meg akarja ölni Kent, ugyanis végig tudta, hogy ő a nővére gyilkosa.
12. A drogbiznisz és Kamu-Sheila asszonyverő férje csak említésképp jelenik meg, Ken nem nyírja ki a pasast, nem találkoznak.
13. A könyv végén kiderül, hogy Will csinálta Julie-nak a kislányt, a nyomozók elhallgatták, hogy Julie szült.
14. Az utolsó jelenet is ez: Will lefekteti a lányt és átöleli Kamu-Sheilát. Nem olyan csöpögős vacak.
15. Katyt és Willt kicsit átveri Lidérc meg a főnök, hogy lépre csalják Kent, de mindez csak kamu.
16. A könyv végén Lidércről kiderül, hogy nem is olyan gonosz, mint amilyennek látszik, mondjuk azért bérgyilkos.
17. Az epilógus pedig annyi, hogy egy járőrautóban megfojtva találtak egy rendőrt. Ez a gyilkolási módszer Ken “kedvence”. Tehát Ken elszabadult és valahol éli világát.

bvr - 2021. 08. 16. 21:41

Lényegében teljesen egyetértek a kritikával! A számomra legnagyobb pozitívummal kezdve, amit a kritika is kiemel hogy mennyire lokális, az nekem nagyon tetszett (mind a szép helyszínek, mind pedig a lecsúszott részek, nagyon erős atmoszférájuk volt) A történet pedig nézette magát, bár azért valahogy végig sejtettem hogy ezzel lesznek gondjaim – és lettek is, a megoldás nem volt túl jó (történeti szinten is voltak vele bajok, de amúgy rendezésben is, amit pl. a kritika is említ. Meg itt nekem különösen kijött az a rossz sablon  (most már sokadik Harlan Coben sorozat után ez részemről legalábbis kijelenthető) hogy a rejtély kockásapíron meg patikamérlegen meg körzővel-vonalzóval kimért/kiszámított, csak az a nagy baj, hogy a dráma része is, csak az meg így nem működik (főleg a feloldásnál) Persze mivel nem olvastam és konkrétna ennél az adaptációnál konkrétan sok karakternbél volt olyan érzésem (persze simán lehet hogy rosszul) hogy ezek így ebben a dormában direkt a sorozatba kerültek bele, na de akkor is (nem a forulatra vonatkozóan, de azért SPOILER ) a kislányra mégis miért volt szükség? Mert ha bárki egy pici empátiával fél másodpercre belegondol, ezt ha így történne a főszereplő nem bírná ki józanul, és akkor még van egy szinte megnyugtatónak szánt majdnem idillikus zárókép…. ehh…Most arról nem is beszélve hogy amúgy SPOILERSPOILER óvatosan fogalmazva a múlbeli esemény is teljesen ellentmondásos volt mert pár percen belül totál más motiváció az állítás. Ráadásul ott is az érződik hogy ez már csak a Nagy Fordulat kedvéért.
Amúgy egy szimpla SPOILER mögé téve, ahogy a húg szála meg egyszercsak kb nem lesz, hát ez nálam nem vörös hering kategória, hanem rossz forgatókönyvírás.

Na de nyilván ilyenkor amik zavartak azt írom ki magamból, de amúgy egy teljesen jó popcorn szórakozás (ráadásul a társadalmi közegbe ágyazás miatt még mélységet is kapva) Nálam kb egyforma a többi Coben szériával, tehát egy tisztességes iparosmunka, kivéve a The Innocent, ami viszont szerencsére számomra szonyatosan _felfelé_ emelkedik ki! Nálam nemhogy ennek az évnek, hanem az utóbbi éveknek is az egyik top sorozata, az nagyon össze volt rakva történet szinten is és mindenhogyan (azt anno a kritika alatt le is írtam), és az egész biztos hogy a konkét adaptációnak köszönhető, mert utána gyorsan meg is néztem amit csak tudtam Oriol Paulotól, és mindegyik nagyon tetszett! (és közben a színészekből is sok ismerős lett :)

bvr - 2021. 08. 16. 22:18

@Kati néni: hú, nagyon köszi ezt a részletes könyv-sorozat összehasonlítást, jól éreztem akkor hogy itt a story adaptálásával történtek nagy gondok! Ha módosítanak az önmagában még nem baj, csak itt nem sikerült a dolgokat végiggondolni sajnos… A kislányt és a húgot írtam is mint ami zavaróan nem volt valahogy rendben (és amit írsz úgy már érthető is hogy miért nem), de mondhattam volna az apa személyiségét is azon is angyon látszott hogy valami itt nincs jól ábrázolva a jelen és aztán pár rész után a múlt között. És akkor azt tényleg emeljük ki amit Te is írsz, a biztonsági ügynökséges akciózást, az valami hihetetlenül béna volt :)))) Na ezek szerint az is saját kútfőből készült… és a Lidérc-karakter ahogy ott felbukkan és megmenti őket (hogy kb fél résszel később meg az életükre törjenek azért az infóért, meg távcsöves puska, anyám, azt ott kb a sorozattal szembeni szívélyességből úgy tettem hogy az meg sem történt :)))

Kati néni - 2021. 08. 16. 22:43

bvr, olvasd el, amit írtam. A könyvben mindenki tök jól meg volt alapozva, bár ott van “hely és idő” kibontani meg megmagyarázni mindent.

Spoiler
A kislány a könyvben “Guillaume” és a megölt lány, Inés/Julie gyereke, aki z igazi, szintén megölt Sheila/Judithhozhezhöz került. A két nő együtt járt egyetemre, ahol Sheila belevitte Inés/Julie-t a “jóba”.

Csak ezeknek a karaktereknek nincs könyves megfelelője: az összekaszabolt arcú exprosti, meg a stricije, Sheila/Judith (igazi) előéletét nem így nyomozzák le. Nincs benne Daco anyja, testvére, barátnője, régi cimborái és a megrúgott, várandós fekete nő.

Amikor az ember Harlan Coben regényeit olvassa (több mint a felük ilyen),akkor eleinte csak egyféle képet ad a figurákról, Coben kialakít valamiféle konkrét “bizonyosságot”, amelyet az író előszeretettel helyez később más megvilágításba. Az egyes szám első személyben történő mesélést arra
használja, hogy csak valakinek a szemszögêből lássunk valamit. Aztán a későbbi eseményekkel az egészet dekonstruálja. Ha ezt a narratívát használja Harlan, akkor nem is nagyon ír olyan jelenetet, ahol a főszereplő nincs jelen.

Így derül ki az ártatlannak vélt bátyról, hogy számító gyilkos, a kedves, aggódó rendőr barátnőről, hogy csak úgy mellékesen vízbe fojtott egy fiatal fiút, a többi eseménynek ehhez a gyilkossághoz sok köze nincsen, hogy a rendőr kolléga, akire a főhős második apaként tekint, bosszúból lemészárolta azokat, akik a lányát a halálba hajszolták stb.

A regényei olvasása közben az emberben ott a feszültség akkor is, amikor a főhős a Facebookon kutakodik és rálel valamire, ha valaki elkottyantja magát (miért pont úgy mondta?), amikor a családi képek között kutatva megpillant egy eddig nem is látott ismerős arcot (miért tartja pont úgy a karját), de még a protagonista gondolatmenete is feszültségkeltő, amikor fejben összerak A meg B hétköznapi dologból egy érdekes összefüggést.

És ezt kell képernyőre vinni, ami azért valljuk be, hogy nem könnyű, mert kit kötné le, ha például csak annyit látna a tévében, hogy a színész valakivel sms-ezik?

bvr - 2021. 08. 16. 23:12

Kati néni: “bvr, olvasd el, amit írtam. A könyvben mindenki tök jól meg volt alapozva, bár ott van “hely és idő” kibontani meg megmagyarázni mindent”

ööö, és ezt most pontosan miért is mondod? Nagyonis el tudom képzelni hogy a _könyvben_ mindenki tök jól meg van alapozva, azt írtam hogy a _sorozatról_ látszott hogy akik a forgatókönyvet írták, na ők csinálták rosszul (mind a könyves dolgok adaptálását, mind pedig az új dolgok hozzáírását) És amit a könyvről írtál, az számomra pont ezt erősítette meg, kb minden egyes szálnál.

(ps: amit a végén írtál az mondjuk nem is tudom hogy kapcsolódik, mindenesetre engem pont nem érdekel mennyire “nem könnyű” ezt képernyőre vinni! Egyrészt olyat kell választani, másrészt jól kell csinálni, harmadrészt pedig nagyonishogy lehetséges is jól csinálni, pont még ki is emeltem pont egy Coben adaptációnál (szintén nem olvasztam) hogy mint sorozat mennyire nagyon jól sikerült és hogy kb biztos vagyok benne hogy ez a készítők, rendező, színészek érdeme)

bvr - 2021. 08. 16. 23:16

(vagy persze lehet hogy ezt még az első kommentemre írtad de utána ott a második, amiben pont azokra reagálok amiket Te írtál)

Kati néni - 2021. 08. 16. 23:16

Ja, meg még ez is fontos:
Spoiler

A regényben mindenki úgy könyvelte el, hogy Fred/Ken Julie/Inés gyilkosa. Egy csomó vért találtak ott Kentől, azért gondolták úgy, hogy meghalt. A két család a gyilkosság óta nem beszélt egymással, haragban vannak, éppen ezért esik Willnél jól, amikor Katy megkeresi. (Szóval nem egy tálca sütemény miatt áll a bál.)

Will szülei el is akartak költözni a környékről, az apa elég befolyásos ember és edző is volt, de az ügy óta “visszavonult” a szégyen miatt. Csak Will anyja, nővére és Will vannak arról meggyőződve, hogy Ken/Fred nem lehet a tettes. Will felnézett a bátyjára, mert mindig megvédte.

Apuci titkával egy hármas jelenet során szembesíti Lidérc Willt: a bátyus csapta fejbe kővel a gyereket, de Lidércet küldtek emiatt javítóba, az egyik apa lefizette a másikat. Lidérc és Julie/Inés jó barátok voltak, Ken pedig a Willel való szakítása után “noszogatta” a lányt.

Will azért is lett szociális munkás, hogy lemossa magukról a gyalázatot, mondjuk ez így nincs kimondva, csak érzékeltetve.

Kati néni - 2021. 08. 16. 23:50

Na, ezt még beírom, aztán befogom:

Rájöttem, hogy ezeknél az európai adaptációknál miért lóg ki a lóláb, az elmúlt hetekben ugyanis elolvastam 8 történetet tőle.

Szinte az összes művében nagyon hangsúlyos az amerikai kertvárosi környezet, általában New York/Jersey külvárosába helyezi a hátteret. Ebben nőtt fel Coben, erről van tudomása, ismeri, hogyan működnek itt az emberek, vágja a kapcsolati rendszerüket.

Itt pedig az amerikai középosztály lakik, a hétköznapi emberek, közéjük tartozik mondjuk egy villanyszerelő vagy nyomozó is, akinek van akkora bevétele, hogy akár egyedülállóként is megfizessen egy – mi szemünkkel nézve – hatalmas házat. Coben az átlagos helyzetű amerikait veti papírra.

Európa azonban nem ilyen, más a társadalmi struktúra! Itt a középosztály gyakran társasházakban vagy lakótelepen él. Az egyik angol adaptációt lakóparkba helyezték, a másikban pedig próbálták az amerikai suburban milliőt leutánozni, a lengyelből ezt kihagyták, de mégis feltűnt: egy orvos vagy egy ügyvéd képtelen lenne olyan lakhatást fedezni, mint amilyet az adott sorozat bemutat. (Egy cikk szerint hasonló okokból buktak meg a Született feleségek latin-amerikai remake-jei, a nézők nem tudtak azonosulni a “gazdag” karakterekkel, a török verzió viszont végigvitte az összes évadot, ők simán berakták az asszonyokat a pereputtyaikkal együtt Isztambul soklakásos házai közé).

Ezért is lett számomra a Gone for Good idegen: Nizzában mindenki ilyen jól él? Még saját medencére is telik az átlag franciának? Miből lettek ilyen vagyonosak? Hogyan lehet az, hogy Guillaume szociális munkás, mégis ki tud pengetni egy penthouse-t? Hogyan lehetséges, hogy Inés eladja a lelkét, droggal kereskedik, mert az apja becsödölt, a tanulmányait akarja finanszírozni, 10 évvel később pedig még mindig ugyanabban a házban él a családja?

Fegyula - 2021. 08. 17. 11:21

Számomra nem csak az adaptációval, a forgatókönyvvel van gondom, hanem a kivitelezéssel, a rendezéssel, az esetlen jelentekkel és a gyengécske színészi játékkal is.
Az eddig látott Coben adaptációk sorában nálam is az utolsó helyen van. Végignéztem, de egyszer sem éreztem azt, hogy gyorsan le kell darálni.
Sokat vártam tőle (Coben miatt), de keveset kaptam.

Kobun - 2021. 08. 17. 22:01

Teljesen egyetértek Fegyulaval.
Én az Innocent után néztem meg (sajnos) szinte azonnal.
Amíg az nekem a Stranger-hez kepest is sokkal jobban sikerült, ez nekem egy 3/10.
A színészek kritikán aluliak, a rendezo egy első rendezéses szerencsetlenkedesnek tűnik, tele van üres töltelék jelenetekkel…
Sajnos így visszagondolva azt az 5 órát sem érte meg, amit tényleg bánok, mert én is sokat vártam.

Snoopyzit30 - 2021. 08. 21. 15:09

The Woods számomra nézhetetlen volt, szóval nálam ez mindenképpen előzi. Nem volt annyira rossz ez sem, de valóban a gyengébbek között van.
Mondjuk nem bántam meg, hogy megnéztem.
6/10

Snoopyzit30 - 2021. 08. 21. 15:11

Kati néni
+1

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz