login |

Why Women Kill: vége a 2. évadnak

2021. 08. 20. 21:34 - Írta: Necridus

5 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

A Once Upon a Time legjobb színésznője, Lana Parrilla főszerepet kapott (most már) Paramount+ antalógiájának második évadjában, így nem volt kérdés, hogy belekezdek a Why Women Kill-be, de előtte pont volt annyi időm, hogy megnézzem az első szezont, aminek hamar a rabjává váltam, ahogy az az írásomból is kiderül.

A szezonnyitó epizód rögtön elvarázsolt annak ellenére, hogy nagyon féltem, hogy fog a WWK megállni immáron egyetlen egy történettel a lábán, de ahogy winnie is leírta, úgy tűnt, sikerülni fog neki. A végeredmény pedig valami olyan zseniális darab lett, hogy beírta magát a top 3 általam látott sorozat közé!

Vessük is bele magunkat spoileresen a tovább mögött.

Az 1949-ben kezdődő pilotban megismertük a gyönyörű, sznob, népszerű és nagy lábon élő Rita Castillo-t Lana Parrilla alakításában, akinek szöges ellentéte a nem túl szép, nem túl gazdag, nem túl ismert Alma Fillcot, akit Allison Tolman játszott. Az egyértelmű volt, hogy Parrilla hozza a kiemelkedően jó alakítását, ugyanakkor még így is csak második lett, ugyanis Tolman olyan szinten tarolt, hogy minden epizódban leesett az állam a játéka láttán. Meg is értem, hogy átvette Alan Tudyktól az “a hét alakítása rovatban legtöbbször megjelenő színész” (nem hivatalos) címét.

A két fantasztikus színésznő karaktere megkapta a saját problémáját, javarészt külön mozgott a történetük, mégis sokszor kereszteződtek és borogatták fel egymás elétet. Ahogy a senkinek nevezhető Alma átalakult szépen a fényűző életet élő Ritává (majd nem állt meg addig, amíg pszichopata módjára nem viselkedett), Rita pedig nem veszített el sorban midnent (és múltja megismertetésével nem lett egyre kevésbé ellenszenves figura), az valami kiválóan összerakott történetvezetésre utalt.

Talán kicsit szájbarágós volt, hogy pontosan ugyanazon szituációba keveredtek szerepet cserélve a legvégén, mint ahogy a pilot kezdődött, mert enélkül is végig érzékelhető volt, ahogy Alma egyre szívtelenebbé válik, miközben a látszólag kegyetlen Rita egyre több emberségességet mutat.

Nemcsak a két nő ellentétes irányba haladó történetével nyűgöz le a WWK S2, hanem a mellékszereplőkkel is. Megkaptuk Alma férjét, aki első blikkre elég sablonfigurának érződik, de hamar megmutatta a sajátos felfogásával, hogy baromi érdekesen tudja mozgatni a szálakat. Elismerésem az íróknak az ötletért, ugyanis olyan remek jeleneteket sikerült adni, mint az, amikor már Bertram, a másokat rendszeresen örök álomba altató alak is megriad attól, ahogy Alma gyilkol.

A mellékszereplők közt ott van még a kissé egyszerű, haszonleső Scooter, akit Matthew Daddario alakított (igen, az első évados Alexandra Daddario öccse), ami már önmagában elég volt, hogy kedveljem, úgy meg pláne sikerült ezt elérni, hogy ha neki nem is volt kifejezetten saját szála, remekül táplálta a többiek történetét.

Például Dee Fillcotét, aki Vern nyomozó mellett akarta megtalálni a boldogságot Scooter gyermekét a szíve alatt hordva. De mondhatnám Catherine Castillo-t is, aki hiába ellenszenves figura, jelenléte egyértelműen pozitívan hatott a történetre, ő is közrejátszott abban, hogy a WWK második évadjának minden pillanata valami új csavarral rukkoljon elő. Nem szappanos (mert ugye a dráma nem egyenlő a szappannal), hanem a helyzet folyamatos elmérgesedését és morálisan egyre mélyebbre süllyedést bemutató csavarokkal.

De azért drámának nem nevezhetjük a sorozatot, mert az első évadhoz hasonlóan egy dark comedy-drama keverékről beszélhetünk inkább, amiben nagyon erős szerepet játszik az a hangulat, amit megteremt magának a sorozat. A játékos zenével és könnyed hangvételű jelenetekkel ezerszer vonzóbbá teszi az egyébként nem is olyan bonyolult történéseket. Ezek mellett pedig ott a kiváló narráció, ami még jobban megdobja a sorozat színvonalát.

10/10-esre? Hááát, azt hiába tudta elérni, ha nagyon szőrös szívű szeretnék lenni, az utolsó epizód kissé összecsapottnak érződött, ezért a ‘tökéletes’ címke elé be kell szúrnunk egy ‘majdnem’ szócskát is. Mondjuk az a jelenet, ahol Alma örül a körülötte lévő felhajtásnak, miközben kivégzésére sétál, amiért Amerika legkegyetlenebb gyilkosának hirdették ki, az valami fenomenális volt. Hidegrázós!

Nincs mese, a WWK az elmúlt idők egyik legzseniálisabb sorozata. Az évadokat egyben nézve, de külön vizsgálva is kiemelkedő. Még sok ilyen évadot kérünk! Jöhet mondjuk a következő OUAT alum Rebecca Mader személyében.

5 hozzászólás Ne habozz!

Neel - 2021. 09. 17. 20:03

Nagyszerű szórakozás volt, Allison Tolman meg briliáns. Egyetértek, még sok ilyen évadot!

Beni - 2021. 10. 17. 08:50

Hát ez valami eszméletlen jó volt. Egyben daráltam a két évadot és…wow!
A képi világ, a hangulat, a zene, a karakterek, az alaposan kidolgozott csavaros történet…minden a helyén volt. Nekem ez eddigi életem egyik legkellemesebb sorozatos élménye. Egyszerre tudott mély és játékos lenni úgy, hogy egyiket se érezzem túl soknak.
A színészek egytől egyig fantasztikusak voltak, de persze nekem is ki kell emelnem Allison Tolman-t, nemcsak a 2.évad gardájából, de az egész sorozatéból kiemelkedett. Annak ellenére, hogy mint mondtam, mindenki elképesztő jó volt.
Ha lesz esetleg 3.évad,remélem, hogy legalább fele ilyen szórakoztató lesz, és akkor már nyert ügyük van.

Eny - 2021. 11. 07. 18:20

Le a kalappal eme sorozat előtt. Nagyon, de nagyon szórakoztató volt és még jó ideig néztem volna. Kíváncsian várom a 3. évadot.

winnie - 2021. 11. 07. 20:19

remeljuk, lesz harmadik evad.

Necridus - 2022. 01. 18. 17:25

Eni:

Legálisan sehol, nem volt magyar premier. Majd a SkyShowtime-mal lesz jó eséllyel.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz