login |

Godzilla: Singular Point

2021. 08. 22. 15:50 - Írta: Shyllard

3 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Hadd kezdjem írásomat azzal az animés körökben szinte istenkáromlásként is értelmezhető állítással, hogy a Godzilla – A kezdetek az a Netflixes sorozat, amit véleményem szerint jobb angolszinkronosan (magyarul sajnos egyelőre nem) megtekinteni, mint japán nyelven.

S miközben engem nem vitt rá a lélek, hogy hanyagoljam az eredeti hangokat, úgy érzem a széria élvezhetőségén sokat javított volna, ha a 13 részt kevésbé műfajfanatikus módon nézem meg. Mindez természetesen nem lett volna képes kiküszöbölni a legnagyobb hibáját az alkotásnak, ami a botrányos világépítésében figyelhető meg.

Hiszen a Godzilla: Singular Point egy nagyon egyszerű és jóli smert Kaiju-sztorit mesél el, eredeti és viszonylag bonyolult körítéssel tálalva. A történet magába foglal számtalan fizikai, informatikai, filozófiai és nem létező tudományos területeket is, összességében agyilag egy rendkívül megterhelő élményt nyújtva.

Nem szégyellem bevallani, de nem emlékszem arra, hogy utoljára mikor álltam ennyire értetlenül egy film, vagy sorozat előtt. Az anime szinte folyamatos magyarázásokból áll össze, csak nagyon néha megszakítva egy-egy harcjelenettel. Az utolsó epizódig a jelenetek nagy részében a szereplők jelenetről-jelenetre csak beszélnek, beszélnek és beszélnek. Ember legyen a talpán, aki ezt percről-percre képes volt követni.

S miközben a 10. részre már úgy gondoltam, hogy egyszerűen nem vagyok elég intelligens a sorozathoz, a végére összeállt a fejemben a kép. S szomorúan konstatáltam, hogy annyira nem is volt a koncepció érthetetlen, csak a készítők iszonyatosan túlbonyolítottak mindent.

Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne intelligens a sorozat, hiszen nagyon is az. Véleményem szerint túlságosan is. Mindemellett az óriás szörnyes sztorik sok mindenkihez hasonlóan nekem is nagyon kedvesek, és az alkotás még vizuálisan és zeneileg is remekül teljesít. Ez a bekezdés tartalmaz minden pozitívumot, amit egy sorozatban keresek, viszont a Godzilla: A kezdetek képes volt bemutatni mi történik, mikor a készítők túl mélyre merülnek a saját ötleteikben.

Az anime ténylegesen fantasztikus és eredeti elképzeléseken alapul, viszont egy dolgot elfelejtettek a filmesek, méghozzá, hogy a tálalásnak élvezhetőnek is kell lennie. A „Mutasd, ne mondd!” egy sokat hangoztatott történetmesélési szabály, amire ez a Godzilla képes volt teljesen fittyet hányni.

Az animében a legtöbb esetben csak azt látjuk, hogy a szereplők beszélnek és magyaráznak, hogy aztán kilyukadjunk olyan megoldásra, amit egy mondatban is el lehetett volna mondani. Nem ragaszkodok én ahhoz, hogy minden Kaiju-s alkotás agyatlan óriás-harcos legyen, de ez a fajta eredetiség nagyon nem volt képes működni.

Röviden, történetileg egy iszonyatosan frusztráló alkotás volt a Godzilla: A kezdetek, bármennyire is látszik, hogy mennyi energiát tettek bele a készítők.

Ez, pedig azért is bosszant nagyon, mert, ahogy említettem, amúgy egy nagyon jól összerakott animéről van szó. A Godzillás, katasztrófafilmes hangulat sokszor nagyon üt, az epikus ütközeteknek ténylegesen van súlyuk és hátborzongató hatásuk.

A fő képi világ régi animék stílusát idézi, nem csak szép rajzolással, de hatásos beállításokkal is. A szörnyek megjelenítése már sokkal vitathatóbb, de nekem működött a nyilvánvalóan digitális megoldás is. Azáltal, hogy Godzilla, illetve egyéb lények nem illettek be a környezetükbe, a készítők képesek voltak a nyugtalanító szokatlanságukat képileg is közölni.

A klasszikusat megidéző zenék, az újra-meg újra felcsendülő, történetileg is fontos nótával egyetemben, pedig csak fokozták az élvezetet. Az anime minden elemében igyekezett felhasználni az elődjeit, miközben meg is adta nekik az őket megillető tiszteletet.

Viszont a történet tálalásának köszönhetően az élményt csak alig voltam képes élvezni, mert a játékidő nagy részében a feliratokat kellett bújnom. Befejezve, nem is gondolom, hogy érthetetlen lenne a koncepció, de mintha ezt nem mozgóképre találták volna ki. Legalábbis nem olyan nyelvre, amit amúgy a néző nem beszél.

Összefoglalva tehát a Godzilla: A kezdetek egy fantasztikus iparos munka. Viszont kiemelkedő példája, hogy miért is fontos követni az alapvető mesélői szabályokat. Hiszen hiába volt számomra történetileg jó, képileg gyönyörű, zeneileg fantasztikus és elképesztően elgondolkodtató is a sorozat, egyúttal élvezhetetlen is volt az élmény.

A Netfixes animét sok erénye ellenére nem tudom ajánlani senkinek sem, pedig nagyon sok hatásos jelenetet és átfogó sztorit is tartalmaz. Ez a Godzilla-adaptáció történetileg számomra nem alkalmas a mozgóképes műfajra, bármennyire is igyekeztek a készítők.

Inkább ajánlanám a 2016-os Shin Gojira filmet annak, aki elgondolkodtató és szokatlan alkotásra vágyik a Kaiju műfajban, mert sokkal jobban volt képes tálalni az érdekes, de még élvezhető ötleteket. Ez az anime viszont – legalábbis japánul – közel nézhetetlen volt.

3 hozzászólás Ne habozz!

Turbo - 2021. 08. 22. 16:09

Abszolút nem érdekel az anime, de Gintoki egyébként mit keres benne?

buscafe - 2021. 08. 22. 22:04

szerintem jó volt

Thomas - 2021. 08. 23. 12:54

Teljesen egyetértek:( Pedig nekem aztán jöhet minden, ami Godzilla, még ha a rajzolt műfajt annyira nem is szeretem, de ez értelmezhetetlen volt számomra a sok követhetetlen blabla miatt. Már nem is maradt meg semmi az egészből, csak hogy én sem értettem semmit és pár rész után feladtam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz