login |

The Chair: az 1. évad

2021. 08. 26. 15:50 - Írta: Shannen

19 hozzászólás | kategória: kritika,

Röpke három óra alatt a Netflix legújabb szatirikus dramedy-je, a múlt hét pénteken magyar felirattal és szinkronnal érkezett A tanszékvezető, annyiféle témát dob be a szólásszabadságtól kezdve, az örökbefogadás nehézségein át az egyetemi hierarchia megdönthetetlenségéig, hogy az ember azt hinné, ebből csak egy elkapkodott katyvasz születhet.

Ám az Amanda Peet által készített The Chair szinte tökéletes arányban keveri a lapokat, amiben az egyébként is erős színészgárda láthatóan lubickol, élükön Sandra Oh-val. Lehet a 8/10-es pontozással kicsit fölé lövök, de biztosan nem sokkal.

Nem bölcsészkaron végeztem, nem is egy amerikai majdnem-Ivy League egyetemen, ám a sorozatbeli angol tanszék a maga pénzügyi gondjaival, az évtizedek óta ott tanító, most már a 70 felett járó őskövületekkel, bocsánat, professzorokkal és a fiatal, modern szemléletet követő oktatókkal azért így is ismerősek voltak, nyilván más volumenben és kontextusban. Nálunk a tanszékvezető sem nő volt, itt viszont ezzel indul be a történet: Dr. Ji-Yoon Kim lesz a hanyatló félben lévő angol tanszék első női, sőt első ázsiai származású vezetője.

Bár ez karrierjének csúcspontja, már az első nap megkapja feladatba a dékántól, hogy nyugdíjazza a három legidősebb oktatót, na nem közvetlen az életkoruk miatt, hiszen az durva diszkrimináció lenne, hanem mert alig jár diák az óráikra, így pénzkidobás a fizetésük fenntartása. Ji-Yoon ennél többre tartja idős kollégáit és inkább segíteni próbál nekik, hogy változtassanak a több évtizede berögzült tanításai módszereiken, például olvassák el a diákok év végi visszajelzéseit.

Persze mindenki el tudja képzelni, hogy mennyire nyitottak ezek a elismert kutatók a kritikákra. Lenézik a hallgatókat, akik inkább választják a Sex and the Novel című kurzust, mintsem a Survey of American Letters 1850 to 1918 címűt. Pedig itt nem feltétlen a névválasztással van probléma, hanem a megközelítéssel.

Ma már nem szokás minden kritikai megfontolás nélkül tanítani egy-egy írót vagy művet, lehet, hogy a Moby Dick a világ legjobb regénye, de ha Melville feleségverő volt, akkor arról is szót kell ejteni, ha az író személye kerül szóba. De minderre egy olyan környezetben kell rávilágítani, ahol a teljesen más korban és közegben szocializálódott oktatóknak egy egymás közti fenékre csapás még mindig inkább poén, semmint munkahelyi zaklatás. 

A képzeletbeli Pembroke College hallgatói, főleg a színesbőrű diákok, pedig kifejezetten érzékenyek ezekre a témákra, hát még arra, amikor a korábbi tanszék vezető és egyben a campus rocksztár tanára, Bill egy náci karlendítéssel próbálja szatirikusan illusztrálni a fasizmus és az abszurdizmus közti különbséget. A pillanatról videófelvétel készül, amiből hamar mém lesz, a mém pedig tüntetéshullámot indít be a diákok között.

A hallgatók kedvence hamar céltáblává válik, hiszen míg ők bocsánatkérést követelnek, addig a tanár, aki nyilvánvalóan nem neonáci, inkább egy közös beszélgetés során tárgyalná meg az esetet és a szólásszabadság kérdését az egyetemen belül. Bár Billnek szenvedélye a tanítás, mégsem tudja elég komolyan venni az egyre erősödő indulatokat, ugyanis miután lánya kirepült a családi fészekből, a felesége pedig egy évvel korábban elhunyt, épp próbálja feldolgozni a magányt, miközben a Ji-Yoon és közte lévő szoros barátság is kezd egyre romantikusabb képet ölteni.

És ha mindez nem lenne elég Ji-Yoon-nak, ott van még a kislánya, akit 40 felett fogadott örökbe (és aki nem mellesleg durván lopja a show-t a jeleneteiben), és akivel épp eléggé küszködik a szoros anya-lánya kapcsolat kialakításában. A lánynak persze Billel remek a kapcsolata, kérdés, hogy a frissen kinevezett tanszékvezetőnek jót tenne-e, ha egy (zűrös) kollégájával keveredne viszonyba?

A sorozat leginkább azért működik, mert okos humora van. Úgy tart tükröt a szólásszabadságról, a cancel culture-ről és az egyetem mint ún. safe space-ről szóló vitáknak, hogy közben igazán egyik oldalon se foglal állást és mindkét fél megtalálhatja benne az igazát és felfedezheti az érvelésének a hibáit. Az abszurd pillanatokból sincs hiány, azokat főleg a nagyöregek szállítják Holland Taylor-ral és Bob Balabannal az élen, olykor szinte a Veep-et is megidézve.

A csúcspont persze az évadközepi WTF cameo volt, amikor egy híres embert hívnak meg a tanszékre oktatni, aki saját magát alakítja itt és aki ugyan sose doktorált le, de majdnem, és legalább több könyve is New York Times Betseller lett. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy ha valakit nagyon érdekel, keressen utána, mindenesetre, ha az év végén a JAws-on szavazunk a legjobb vendégszereplőkre, az én listám tetején jó eséllyel ő fog csücsülni.

Mindezek jól kiegészítik a sorozat fő gerincét adó Sandra Oh és Jay Duplass párost, akik önmagukban is zseniálisak, de a kémia is remekül működik közöttük. Oh a szokásos elszántsággal veti bele magát a szerepbe és egyszerre hozza a végre pozícióba kerülő, lelkes vezetőt és az őrlődő anyukát, Duplass-nak pedig tökéletesen áll ez a szedett-vedett, de karakteres professzor szerep.

Ez a hat rész jól körbejárta ezt a kis egyetemi buborékot, így nem csoda, hogy limitált sorozatként említik és így valószínűleg nem is lesz folytatás. Pedig ezt igazán könnyen tovább lehetne vinni, én pedig biztos vissza is térnék rá.

19 hozzászólás Ne habozz!

atalanta - 2021. 08. 26. 16:28

Nagyon jó írás, gratulálok!
Nekem kedvet is csináltál, hogy megnézzem! :-)

Mom - 2021. 08. 26. 16:29

Rám nem volt ekkora hatással a sorozat. Pont a hét dumájánál jött elő példaként, mint amit csak azért néztem végig, mert ott volt egyben az egész. Ha nem így lett volna, be sem fejezem.

Számomra nagyon semmilyen lett sajnos, de ha nagyon értékelnem kéne, akkor is inkább negatívba csúszna összességében. Sandra Oh karaktere nem alkalmas vezetőnek, bármennyire is ez a karriercsúcs a pályáján. Bill tőlem egy vödör hideg vizet kapott volna, hogy térjen már magához. De az egész mélypontja az egyértelműen a kislány volt, aki az egyik legellenszenvesebb karakter akit az utóbbi években sorozatban láttam. Olyan ambivalens érzéseket keltett bennem minden megmozdulása, hogy még jó darabig bennem marad az élmény, de nem a jó értelemben.

Az én meglátásom szerint nagyon jó, aktuális és izgalmas témához nyúltak nagyon lagymatagon.

A kritika viszont nagyon jól sikerült, az alapján biztos kapott volna tőlem egy esélyt :)

winnie - 2021. 08. 26. 16:44

jajj, ez a sorozat.

az első részt, főleg az első felét imádtam, jópofának és szellemesnek találtam, beterveztem, hogy sima dara lesz, erre a 2. részre totál kiszerettem belőle, ami elég wtf, de tényleg 10-15 perc elég volt, hogy elveszítsem minden érdeklődésemet iránta…

a legtöbb színészt mondjuk kifejezetten élveztem, david morse, a 3 öreg, oh és duplass, nagyon jók voltak, nagyon jó volt a chemistry közöttük, abban a nyúlfaroknyi hányadban a családi vonala nekem sem jött be a főhősnek, érzelmileg nem tudtam ráhangolódni, hogy nem az ő gyereke, de akkor hogy érez, meg a gyerek mit érez, nem vagy az anyukám és tsai.

nem tudom, hogy mit fogok kezdeni vele, de egyelőre nem erőltetem.

és nagyon örülök, hogy nem kellett írnom róla, mert nem is tudom, hogy mi sült volna ki belőle.

zero - 2021. 08. 26. 17:40

Nagyon jó volt és nagy előnye hogy nem 10×50 perc volt, hanem csak 6×30 perc.

Divide - 2021. 08. 26. 18:30

Az első rész nagyon tetszett, már azt hittem, igazi kincsre bukkantam, de a későbbiekben valahogy megkeseredett az egész, és csak Duplass miatt néztem végig, akinek már a sérója látványa is elég volt, hogy vigyorogjak. Nagyot ment ebben a karakterben, bár az is igaz, hogy nagyon hálás szerep volt.
Én nem tudtam komolyan venni ezt a safe space drámát, biztos túl öreg vagyok, de szerintem aki nem képes megkülönböztetni egy ironikus gesztust meg egy náci jelképet, az ne járjon egyetemre, mert intellektuális téren komoly kihívásokkal küszködik (remélem, elég pécé voltam). A kislány is tényleg ellenszenves volt, bár ez csak most fogalmazódott meg bennem, hogy Mom említette. Még az öreg profok is cukibbak voltak, főleg, mikor összeütközésbe kerültek a kortárs valósággal. :-)

winnie - 2021. 08. 26. 18:33

Divide: szerintem ezeket a kérdéseket nem lehet általánosításokkal elintézni. minden eset egyedi, az ember lehet teljesen közömbös sok minden iránt, de őt is érintheti valami érzékenyebben, és akkor lehet, hogy látni fogja, hogy mások pedig az iránt közömbösebbek. ez elég személyre bontott dolog, de persze van különbség aközött, hogy valaki “mellre szív” valamit, illetve, hogy valaki automatikusan beáll minden valós és kreált ügy mellé, mert valami ügy mellé be akar állni, vagy valami ellen fel akar szólalni.

Shannen - 2021. 08. 26. 18:39

“a kislány volt, aki az egyik legellenszenvesebb karakter akit az utóbbi években sorozatban láttam”

Na ne már. :D Mármint egyrészt tök értem, hogy miért lehetett idegesítő olykor (bár engem pont, hogy roppantul szórakoztatott), de másrészt a viselkedése szerintem totál valid volt, vagyis abban semmi meglepő nincs, hogy ha egy ebben a korban járó örökbefogadott gyerek, aki épp az identitását kezdi megtalálni frusztrált lesz attól, hogy se nem hasonlít az anyjára és annak családjára, se nem tudja hogyan kapcsolódjon a biológiai szülei etnikumához és kultúrájához. És persze, hogy ezt a frusztrációt az anyján vezeti le és jönnek a “nem vagy az anyám” mondatok. Én pont azért szerettem ezt a szálat, mert ilyet se gyakran látunk sorozatban és a lehetőségekhez képest elég szépen és alaposan lett körbejárva.

“Bill tőlem egy vödör hideg vizet kapott volna, hogy térjen már magához.”
Ezt abszolút megértem. :D Az a helyzet, hogy a való életben a falat kaparom az ilyen viselkedéstől, de Duplass annyira jó volt a szerepben, hogy itt simán elviseltem a hülyeségeit.

Azért örülök, hogy a kritika elég figyelemfelkeltő lett, még ha esetleg mégse jönne be a sorozat, szerintem egy próbát mindenképp megér. :)

Bár az tényleg érdekes winnie, hogy a második részre ennyire elvesztett, pedig szerintem folyamatosan építkezik a sorozat szóval se a második részben, se később nem éreztem visszaesést, se bármi jelentős változást a hangulatban vagy humorban.

SSY986 - 2021. 08. 26. 18:41

Félszemmel nézös sorozatnak elment, de pár hét múlva emlékezni sem fogok rá. Ha öszinte akarok lenni akkor a sorozatnak két nagy hibája volt.
1. Sandra Oh… Sajnálom de szerintem nem volt jó a castingja már ha volt vele casting, mert kétlem és csak a Killing Eve sikere miatt vágták hozzá a szerepet. Mindenki más tökéletes találat volt de ö nem. Egyszerüen nem adta el a karaktert így a hányszor képernyön volt zavart.
2. Káosz: Tök jó témaköröket dobtak be amik egyenként simán elegek lettek volna a storynak az egész évadban.
– van e szükség a klasszikus irodalmi oktatásának a mai világban vagy inkább egy jobban interaktív modell kellene ami segítene új generációkat megragadni?
-cancel culture/safe place: ezt is jobb és több idöt kaphatott volna, mert érdekes téma
– az kislány storyja: tudom idegesítö volt meg minden, de maga a felvetés nagyon megfogott, hogy itt egy koreai nö aki adoptált egy Latin Americai gyereket egyedül és ennek a dinamikája és kultúrális különbségek stb. Nekem ez is tök izgalmas story Lett volna.
És na túl sokat markolt a sorozat és így nem volt idö meg energia mindegyikre pedig érdekes lett volna mindegyik így csak egy kapkodó katyvasz lett.
7,2/10

King Leonidas - 2021. 08. 26. 20:05

Két epizód után:
Kiváló színészek egy unalmas melodrámában, melynek címe akár Vergődés is lehetne. Mert főhősnőnk vergődik a munkahelyén az új beosztásában, vergődik a lányával és vergődik álmai pasijával.
Konklúzió: ez a baj a bölcsészekkel, hogy mindent túlgondolkodnak, közben pedig elmegy mellettük az élet, mely anélkül is elég rövid hogy ilyen sorozatokra pazarolnánk…

Szilvi - 2021. 08. 26. 20:55

Már ledaráltam ❤️❤️❤️ Nekem nagyon tetszett, az utolsó rész után még mohón nyomkodtam a távirányítót, hogy tuti ennyi volt 😳😳

Linanita - 2021. 08. 26. 21:26

A kritika minden egyes mondatával egyetértek. Nálam is nagyon betalált a sorozat! :)

Mom - 2021. 08. 27. 06:35

Shannen: attól, hogy valid, még lehet ellenszenves ;) Engem konkrétan eltántorított attól, hogy az adoptálás valaha is megforduljon a fejemben. De hogy azért a kislánynak is adjak valamennyi ….. (atyaég, mi a cut some slack magyar megfelelője??) azt, én már a pilotban elmentem volna vele együtt terápiára, és nem képzelem azt nagyképűen egy éven át, hogy majd a szeretetem iránta mindent megold, miközben alig vagyok jelen az életében a rengeteg új elkötelezettségem miatt.
Ettől persze fenntartom amit írtam: ezt az egész szálat nem volt jó nézni, validságától függetlenül.

kisanna - 2021. 08. 27. 08:50

évek óta egyetemen dolgozom, plusz angol szakon végeztem, így nagyon tudok azonosulni a közeggel, a témákkal. tudom, hogy ‘the chair’ a címe és ez alapján a karakterről szól inkább, de tőlem simán lehetett volna egy kicsit több egyetem és kevesebb magánélet, de így is minden percét élveztem. Sandra Oh-t eddig nem bírtam annyira, de most belopta magát a szívembe (külön pacsi a stylistnak, mert szerintem isteniek a ruhák is és a díszlet is benne). nézném tovább ezerrel.

JKJ - 2021. 08. 27. 11:26

Kifejezetten érdekes sorozat. Sok történés is van been, szóval nem vontatott. Számomra a két főszereplő egyáltalán nem illett a szerepre, emiatt a jeleneteik kizökkentettek. De ennek elenére élveztem, szóval annyira nem lehettek rosszak :-).

Python - 2021. 08. 27. 12:53

Igazából ott üt nagyot, ahol van egyetemi tapasztalat, főleg ha valaki tanít is a felsőoktatásban. Mert nagyon eltalálták a dolgokat! :)

Szerethető sorozat. :)

castro - 2021. 08. 27. 15:58

Felsőoktatásban tanítok, és nekem nagyot ütött :) Több kollégámmal beszéltünk róla, hogy sok felmerült kérdés kapcsán mintha magunkat látnánk, pedig nem angol szakon vagyunk (de bölcsészeten, az igaz). Egyes kurzusok értelme, az idős oktatól helyzete, meddig terjed az oktatói autonómia, egészen odáig, hogy melyik irodában van wifi és hogyan működik a fénymásoló. Engem a magánéleti rész kevésbé kötött le, azon a téren láttam már jobbat, de a munkahelyi szál abszolút No. 1.

tonks - 2021. 08. 28. 21:40

Simán lement nálam most majdnem egyben a 6×30 perc, de az erős kezdés után olyan semmilyen lett a végeredmény. Az egyetem szép volt.

LN01115 - 2021. 08. 30. 08:54

winnie – 2021. 08. 26. 16:44
110%ban egyetértek ezzel az írással! Ugyanígy a 2 rész totál wtf. A poénok laposan és olyan lassúak, h így percekkel a csattanó előtt tudni a végét… A kínos részek meg csak simán kínosak, se arra már nem elég, hogy ebből a kreált secunder szégyenből éljen, mint az Office. Talán egyszer valamikor a jövőben adok neki még 1 esélyt… 🙂

irgum76 - 2021. 08. 31. 08:54

szerintem ez inkább társadalomkritika, “szatíra” akart lenni
arra reflektál ami mostanában USÁ-ban történik
már rögtön az elején ahogy beül a székbe és az kibicsaklik alóla az is szimbolikus
a végén meg az amerikai zászló lobog percekig

szóval szerintem ilyen szemmel kell nézni és akkor nem egy romkomot lát az ember

mondjuk így sem tetszett :)
a főszereplő nő elég unszimpatikus és szerintem béna színész
bár ilyen limonádénak elnéztem
kicsit megcsömörlöttem a krimi, misztikus, horror dömpingtől
néha jó egy kis lájgtos darab is

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz