login |

The Good Fight: vége az 5. évadnak

2021. 08. 27. 20:00 - Írta: Shannen

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Once there was a court…
And the court had a clerk…
And the clerk had a firm…
And the firm had two partners…
And the two partners had a fight…
And the fight had a détente…
And the détente had an end…
And the end was violent…
And the violent spread.

Ez akár egy baljóslatú újhullámos mondóka is lehetne, valójában azonban a Diane védelmében (még öt év után is szörnyű leírni ezt a címet) legutóbbi szezonjának epizódcímei adják ki ezt a rövid történetet, ami nagyvonalakban el is meséli az idei szezon főbb történéseit. A kommentek alapján elég megosztóra sikerült az évad, vannak akik szerint King-ék most voltak a topon és a sorozat legerősebb évadát hozták össze, mások szerint viszont inkább túllőttek a célon. Az biztos, hogy egy érdekes szcenáriót jártak végig, amit jobb is, hogy csak tévében láttunk megtörténni, semmint a valóságban. Vagyis hát…

Miután az évadkezdésben letudtuk a tavalyi szálak elvarrását, a második részben megérkezett Mandy Patinkin és vele együtt egy szürreális fordulatokkal teli gondolatkísérlet arról, hogy mi történik akkor, ha a korrupt igazságszolgáltatási rendszerből kiábrándult állampolgárok saját maguk által létrehozott szerződéses választottbíróságon kezdik el lerendezni kisebb-nagyobb vitáikat. A döntőbíráskodás vagy más néven arbitráció gyakorlata nem új keletű dolog, az USA-ban eléggé elterjedt különféle, például kereskedelmi ügyekben, azonban ennek is meg vannak a szabályai, például az arbitrátor nem bíró, míg itt a Patinkin alakította Wackner végig bíróként hivatkozik magára.

Az, hogy a fénymásoló üzlet raktárában kialakított 9 és 3/4. bíróság hamar népszerű lesz a kisemberek körében, nem meglepő. Itt az ügyük nem veszik el a bürokratikus útvesztőkben, nincsenek jogi kiskapuk, amit a drágán megfizetett ügyvédek próbálnak kihasználni. A vitát szinte azonnal lerendezhetik egymás között, Wackner pedig nem csak a tényeket pontozza (szó szerint), hanem a jól sikerült érveléseket is.

A tovább mögötti apróbb spoilerekkel folytatom. 

Eleinte elég piti ügyekkel kezdtünk, amik tényleg nem feltétlen követelnek meg egy egész bírósági eljárást, ám ezek nem túl izgalmasak egy külső szemlélőnek. Szerencsére Wackner nem csak bíráskodni szeret, de show-t is tud csinálni. Hamarosan érkeznek a jelmezek, melyek az abszolút pártatlanságot és előítélet-mentességet hivatottak biztosítani, sőt az aktuális hangulathoz illő élő aláfestő zenét is kapunk. Nem csoda, hogy nemsokára már készül is a pilot epizód, hogy az aztán streamingen kössön ki és inspirálja a csalódott, valódi igazságszolgáltatásra vágyó amerikaiak sokaságát.

Abban a pillanatban azonban, hogy egy miliárdos befektető is megérkezik a buliba és így a nézettség és a bevétel válik a fő céllá, Wackner is elveszíti a fókuszt és a saját igazságérzetének látszólag semmi sem szab határt. Pénzbírságot szab ki, szabadságvesztésre ítéli, és valóban el is zárja egy magánbörtönbe a vesztes feleket, és simán tárgyalási napirendre tűzi Illinois állam kettészakadásának ügyét. Az emberek, beleértve az elítélteket, a rendőröket de még Diane-ékat is, ezt kvázi szó nélkül tűrik és elfogadják, sőt asszisztálnak mindehhez. 

Nekem ez azonban már bevallom sok volt. Pedig már több mint 10 éve követem King-ék munkásságát, így hozzá vagyok szokva az abszurd fordulatokhoz, de az már teljesen szürreális volt, amikor Julius, Diane és a többi tanult, képzett ügyvéd (de elég lenne annyit mondani, hogy értelmes felnőtt ember) néhány szóváltást követően csak széttárja a karját és önként bevonul egy rács mögé, ahelyett, hogy kisétálna vagy elmenne a rendőrségre. Oké, tudom, a rendőrség is korrupt, utálják a Reddick-Lockhart-ot és különben is, nekik is jó, hogy az utcáról összeszedett bűnözőket seperc alatt börtönben tudhatják… Na jó, de azért ez is elég erős általánosítás az írók részéről, nem?

Az a helyzet, hogy minden komolyanvehetetlensége ellenére, mint gondolatkísérlet működött, arra ugyanis tökéletesen rávilágított, hogy az efféle kontrollálatlan önbíráskodás nagyon könnyen el tud fajulni. Az évadkezdéskor arra voltam leginkább kíváncsi, hogy a post-Trump érában mi lesz a mozgatórugója a sorozatnak, hogyan fognak arra reflektálni, hogy látszólag minden szép és jó lett az új elnök hivatalba lépésével, valójában azonban minden maradt ugyanolyan, ha nem még jobban, törékeny, mint korábban volt.

Azt hiszem a fináléval és a január 6-i eseményeket megidéző képekkel (amit mondjuk rendezhettek volna kevésbé szájbarágósra) megkaptam a választ. Szóval az alapötlet jó volt, csak a The Good Fight szereplőiből hozott elő baromi karakteridegen döntéseket. 

Wackner bírósága eléggé rányomta a bélyeget az évadra, de azért volt itt más történés is, igaz, a többségével szintén nem voltam túlzottan elégedett. A másik fő szál Diane és a fekete partnerek közötti feszültség, illetve a Lizzel való kapcsolatának egyensúlyozása volt, miközben a nők vezette ügyvédi irodából inkább feketék vezette ügyvédi iroda lett. Itt is a feldobott kérdés izgalmas, bár egy nagyon sehova nem vezető vitába torkollik a fináléban (ki küzdött régebb óta a jogaiért és így ki érdemes a végső győzelemre), ám közben olyan, egyébként önmagában szórakoztató mellékvágányokhoz vezet, amelyek utána lógnak a levegőben (pl. Diane-Liz kamu románca).

Izgalmasnak ígérkezett Marissa szála is, aki ügyvédnek kezdett tanulni, de őt is hamar bedarálta Wackner bírósága, ami kissé csalódás volt, bár ahhoz jól megágyazott, hogy mit várhatunk tőle a következő évadban, akkor már rendes bírósági körülmények között. Ráadásul Jay-jel sem tudtak nagyon bandázni. Apropó Jay, szegényről eléggé megfeledkeztek idén az írók. Néha hallucinált kicsit, de a saját jogán nem nagyon volt emlékezetes pillanata.

Azonkívül, hogy kaptunk pár új szereplőt Carmen és Allegra személyében, előbbi talán túlságosan is a fiatal Luca-ra emlékeztet, utóbbi pedig csak szimplán fura, és Audra McDonald végre megkapta a megérdemelt képernyőidejét, tényleg nehéz a Wackner-show-n kívül bármi másra is emlékezni az évadból. Még a régi és új vendégszereplők se tudták annyira feldobni az epizódokat mint korábban.

Semmiképp sem gondolom, hogy rossz lett volna az évad, egyszerűen az arányok most nem az én ízlésemnek megfelelően voltak kikeverve. Ettől függetlenül várom nagyon a folytatást, ami biztosan érkezni is fog.

4 hozzászólás Ne habozz!

szaszazsu - 2021. 08. 28. 06:57

Nagyon jó a kritika, s nagyjából ugyanezt gondolom az évadról. Néha kicsit túltolták a biciklit az én véleményem szerint is, ettől függetlenül összességében mégis elérte a célját: gondolkodásra késztetett, miközben remekül szórakoztam. Én is nagyon várom a következő évado(kat)t.

Python - 2021. 08. 28. 19:53

Egyetértek. És várós a folytatás! :)

heidfeld - 2021. 08. 29. 19:22

Talán a legjobb évad.
Azért vélem így, mert első 6 rész kifejezetten erősre sikerült, nagyon tetszett.
8. nagy mélypontra került. Teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, és nagyon túl lett tolva. + politikai elfogultság, ami a 10. részben tetőzött.
Szórakoztató, érdekes dogoktól vette el az időt. Nagy kár, mert Rivas, meg a felesége a bíróságon óriási volt… Bíztam is benne, hogy a valódi tárgyalásokból-ügyekből több lesz, de nem.
Maia hiánya is egyre jobban erősödött, pedig 6. résig eszembe sem jutott…
Új névadó partner-Rivas ügyvédje tetszett.
Annyit feltétlenül meg kell jegyezni, hogy többször is nagyon furán voltak megvágva jelenetek. Mintha Motherland Fort Salem, első évadának pár részét néztem volna:D
7.5/10 az ítéletem
Ja. Mandy Patinkin elképesztően nagyot játszott. Amilyen arccal előadta elképzeléseit az irodában.. Az bárkit meggyőzött volna.

payskin - 2021. 08. 30. 05:03

Az elején még nagyon élveztem: jók voltak az új karakterek, a felvetett problémák, a “heti” esetek, az átívelő történetszálak, megint nagyon jól reagáltak a valóságra. Aztán nem tudom, mi történt, de hirtelen jött a finálé, és egyszerűen semmi nem tartott még ott, hogy pontot lehetett volna tenni a végére.

A Patinkin-szál odáig érdekes volt, hogy a pénz és a média hogy rontja meg ezt a fura emberi kísérletet (jelentőségteljes találkozások a liftben), és értem a szimbolikát, hogy akkorára lett fújva a lufi, hogy hangos pukkanással kidurrant, de valahogy hiányérzetem maradt a végén. Hamar és furán lett vége egy arcunkba tolt “január 6” II-vel, utána pedig hard reset és söprögetés, fénymásolás féláron. Nem tudom mit vártam, de nem ezt.

A fekete-fehér szál sem futott ki végül sehova. Voltak jó jelenetek, görbe tükör, oké, de a nyűglődésen kívül nem történt semmi, ami bármelyik irányba eldönthette volna a dolgot, ezért végül megvonták a vállukat, és hoztak egy döntést, amivel szerintem totál zsákutcába navigálták magukat. Innen most hova tovább? Alulról a felső emeletre nyilván nem vezet majd út, maximum durvább belső konfliktusokhoz. Bátrabb és érdekesebb lett volna, ha Diane tényleg eljön, és rebootolnak a következő évadban. Ettől még maradhatott volna képben a Riddick és Akármi, de talán több lehetőség lett volna benne, mint az alsó szintben.

A Rivi-szálat végigvitték ugyan, de kissé váratlanul ért ez a kavarás másfél rész alatt a joghurtos céggel, meg a családi dráma a szigorúan nézéssel a tárgyalóteremben.

Szóval, az évad nekem olyan felemás lett, és kicsit túl sok lett a bolondéria a végére. Láttunk ennél már sokkal jobb lezárásokat, vagy épp többet mondó nyitva hagyott dolgokat…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz