login |

The Commons: az 1. évad

2021. 09. 07. 19:30 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika,

2019. végén mutatta be az ausztrál Stan ezt a sorozatot, amit a Sony vett meg globális terjesztésre, és mától nálunk is látható lesz Megosztott jövő címmel a VIASAT6-on. És soha “jobbkor” nem kerülhetne sor erre a premierre, mert másfél éve még lehet, hogy egy vírus okozta komoly járványra vagy az egyre gyakoribb ötös kategóriájú, sőt, már valóban hatos kategóriába sorolt szelekre nem biztos, hogy annyira felkaptuk volna a fejünket egy fikcióban, mint ma.

A The Commons közeljövőbeli világában ezek mind jelen vannak (a komoly sérüléseket okozó savas esőkkel együtt), a sorozat elég komolyan foglalkozik a klímaváltozással, az orvoslással, a biotechnológiával, és ezeket a témákat intimebb, karakterközpontú sztorik tévén, egy kvázi kapcsolati drámában tálalja.

A történet főhőse egy neuropszichológus, aki egy komoly természeti katasztrófákkal dacolni próbáló, és azok miatt geopolitikailag is igen komoly gondokkal küszködő világban próbál gyereket vállalni, azonban ez nem nagyon jön össze neki, és már csak egy esélye marad mesterséges úton megtermékenyülni bizonyos kormányzati korlátozások miatt. És úgy dönt, hogy megpróbálja kijátszani a rendszert, és illegális úton ragadja meg az utolsó szalmaszálat.

Eközben persze dolgozni is kell, és éppen egy határőr traumája kapcsán kell kezelnie a PTSD-jét új módszerekkel (kvázi fóbiákat feledtet, azaz a kiváltó traumák emlékét próbálja törölni az ember memóriájából, ami…, kicsit neccesen hangzik, főleg, ha magán is megcsinálhatja), a férje sem malmozik, ő egy laborban nyomja egy, a trópusi éghajlati tombolása miatt elterjedő vírus elleni oltás kifejlesztésén, a testvérének is megvannak a maga gondjai a családjával, miközben katasztrófakapitalistaként cégével segít az időjárás károsultjain.

A gyerekvállalás kapcsán persze a sorozat elég komolyan boncolgatja azt a kérdést, hogy mennyire érdemes egy kvázi halódó világra (nesze neked, disztópikus megközelítés!) gyereket hozni, az emberiség és az egyén felelősségét, illetve az is érdekes réteg lehet, hogy ebből az egészből miképp lehet hasznot húzni, mert mindig akadnak olyanok, akiknek ez fog számítani az apokaliptikus légkörben is.

Az etikai határvonalak átlépése és az osztálykülönbségekből akadó egyenlőtlenségek valóban nagyívű kérdésfelvetéseit a The Commons tényleg megpróbálja közelebb hozni a nézőhöz érzelmesebb húrokat pengetve, bár kissé tipikus karaktereket mozgatva, akik azonban legalább szimpatikusak, ami nagyban megkönnyíti, hogy át lehessen érezni a problémáikat.

A témái tekintetében mindenképp jelesre vizsgázik a sorozat, főleg, hogy afféle látnoki képességekről tesz tanúbizonyságot (oké, nem esek túlzásokba, mert mágia azért nincs az efféle “próféciák” mögött), azonban a megvalósítás már több helyen döcög. Nyilván mindvégig komoly marad, de túlságosan sokat akar markolni, és erőlködik is némiképp, hogy minden valóban összefüggjön mindennel.

Tippre a már említett karakterközpontúságon csúszhat el inkább egyesek szemében, annak taglalásán, hogy világ folyamatai miképp hatnak az egyes emberekre (fordítva kevésbé lett volna intimebb, de talán inkább gondolatébresztőbb), mert itt egyes történeteket nem kicsit túlhúznak, és olykor sajnos melodrámába süppesztenek. De ha lehántjuk ezekről a sallangot, akkor kifejezetten elgondolkodtató végeredményt kapunk, amit érdemes lehet bepróbálni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz