login |

Pilot-mustra: Chapelwaite – 1×01

2021. 09. 08. 15:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Legjobban mindig azoknak a sorozatoknak örülök, amik igazából nem érdekeltek annyira, és amikor mégis elkezdem őket (egy pilot mindig belefér, nem szívesen hagyok zseniális darabokat felfedezetlenül, mint ahogy túl sokan teszik), akkor iszonyatosan betalálnak nálam. Na, az Epix csatorna Stephen King-sorozata pontosan ilyen.

A Jerusalem’s Lot című novella adaptációjától azért ódzkodtam, mert kosztümös horrort ígért (gondoltam, természetfeletti elemekkel), én pedig azt vettem észre, hogy nálam ez a műfaj, talán a korlátaiból kifolyólag ismétlődőnek tűnő motívumai miatt, nem annyira jön be a filmes színtéren, nem is tudom, hogy A fekete ruhás nőn kívül tetszett-e igazán valamelyik az elmúlt tíz évben. Szerencsére ez a sorozat megmutatta, hogy nem a téma, hanem a tálalás módja (is) számít.

CHAPELWAITE – 1×01 – 7,5/10

A 19. században járunk, a főhősünk egy hajós kapitány, bizonyos Charles Boone, aki megörökli apja házát a Maine állambeli Preacher’s Corner környékén, és úgy dönt, hogy odaköltözik családjával. A hajóúton azonban a felesége meghal, így csak 3 gyerekével költözik be a házba, aminek baljós történetével a mindenképp távozni akaró házvezetőnő szembesíti (az örökhagyó unokatestvér öngyilkos lett, miután lánya tragikus módon elhalálozott).

A házban történt dolgok eleve gyanúsak, de a falak mögül hallható neszezés csak súlyosbítja a helyzetet (patkányokra gyanakszanak, de kiderül, hogy nem azok), és ez még csak a kezdet, hiszen a kisvárosban épp járvány tombol, amit a babonás falusiak a Boone családdal hoznak összefüggésbe, és (többek között) ezért sem tekintenek szívesen látott vendégként a jövevényre (a bigottabbak más kivetnivalót is találnak benne), aki egyébként a helyi fűrészmalom új tulajdonosaként némi gazdasági fellendülést is hozhatna.

Charles Boone-nak egyébként megvan a saját baja is, hiszen a pilot elején egy flashback révén láthatjuk, ahogy apja megőrül és el akarja tenni láb alól a családját, márpedig ez a mentális állapot/betegség öröklődik, és mindvégig a karakter feje fölött lebeg a veszély, vannak is durvább látomásai. És ez még mindig nem elég, mert idővel képbe kerül egy elmegyógyintézet, valamint egy rejtélyes figura is, aki kíméletlen gyilkosságokat követ el, meg egy zakkantnak tűnő, hálóruhás nő, aki zöldeket beszél…, de több spoilert inkább nem szórnék el.

Általában az ilyen, “mindent bele”-sorozatok meg szoktak bicsaklani, azonban nálam a Chapelwaite (kivételesen) nem így tett. Nem tudom, hogy ennek Adrien Brody-e az oka, aki tipikusan idealista, a gyerekei nevelésével igencsak küszködő derékemberként pont azt a világfájdalmat hordozza az arcán, amit megszokhattunk tőle más szerepekben is (de nagyon illik ide, teljesen átlényegül a karakterré), vagy Emily Hampshire, akinek felvilágosult író karaktere viszi a háztartást, és saját írásai révén narrál is, miközben kutat a házban Boone és saját családja múltja iránt az ottani iratok között.

A fenti az első rész osztályzata, a folytatásra pedig csak egyre jobbnak találtam a sorozatot, pedig inkább állandónak mondanám a szintjét, amit elkezdett az elején, azt hozza a későbbiekben, bár nyilván egyre gazdagabbá téve a világot, illetve bonyolítva a történetet, furcsábbá téve a rejtélye, és persze még jobban ráerősítve az érzelmi komponensre, ami piszkosul nem elhanyagolható tényező, főleg a tét nagyságának növekedésével.

Valamiért ezúttal eléggé rezonáltam a sugárzott hangulatra, Brody arcára, Hampshire csillogó szemeire vagy a mélyen vonyító nagybőgő zenére. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl sok eredeti eleme lenne a Chapelwaite-nek, ismerősek az összetevők, a külsőségek sem okoznak meglepetést, lehet, hogy sokan emiatt legyinteni is fognak rá 1-2 rész után, de engem elkapott – gondolom, ez hasonlóan személyfüggő, mint az említett A fekete ruhás nő esetében, hogy épp az jött be a sok közül.

Most gondban vagyok egyébként, mert az Epix a premier napján 3 részt is elérhetővé tett, egy hétre rá pedig a negyediket is, viszont tévében még mindig csak az 1×03 következik vasárnap az ünnep miatt, és a franc tudja, hogy lesznek-e további tévés premier előtti epizódok, így lehet, hogy szeptember végéig várni kell az 1×05-re. De ha meg is érkezik, akkor sem biztos, hogy hetiben fogom nézni a Chapelwaite-et, mert azt vettem észre, hogy amikor két részletben csekkoltam a 4 részt, akkor is nehéz volt egy nap kihagyással visszarázódnom a második adagba, időbe telt, míg átvettem a hangulatát és a látottak ugyanúgy hatottak rám, mint egy nappal korábban. A darálással viszont az a gond, hogy mire elkezdeném a maradék epizódokat novemberben, egy csomó nüanszot elfelednék az első 4 részből.

Ezt csak azért említem, mert a szememben talán ez a tényező a legerősebb azokból, amik ennyire berántottak a Chapelwaite világában. És ezt tényleg nem külsőségekkel vagy technikai dolgokkal teremtik meg, hanem pusztán történetmeséléssel, a karakterek révén, valahogy ez az egész 19. századi, olykor igen frusztráló miliő életre kel és magába szippant annyira, hogy mindenki sorsára kíváncsi legyek.

2 hozzászólás Ne habozz!

Shannen - 2021. 09. 08. 19:34

A horror nem áll túl közel hozzám, de időről időre azért bepróbálok ezt-azt. Ezt is főleg Adrian Brody miatt kezdtem el, illetve mivel KIng-adaptáció (akinek ugyan egy könyvét se olvastam, de a filmes-sorozatos adaptációit azért rendre be szktam próbálni).

Egyetértek a kritikával, kifejezetten jól sikerült darabról van szó, legalábbis az első 4 rész alapján hozza azt, amit egy ilyen stílusú sorozattól elvárna az ember. Lehet, hogy ismerős panelekből építkezik, de baromi jól megteremtik a hangulatot.

Brody pedig valóban az ilyen típusú, szenvedő karakterek eljátszására született.

Két negatívumot tudnék felhozni, az egyik, hogy attól félek a végére soknak fogom érezni ezt a 10 részt, már most is…jó, nem döcög, de néha picit felvizezettnek érzem a történéseket.
A másik Emily Hampshire, aki nem rossz, de annyira egysíkú (karaktert kapott), hogy az már időnként zavar.

A három lánytesó viszont elég jó, meg a creepy falusiak is. Remélem kitart a végéig a lendület és a minőség.

Ja, amúgy köszi winnie az első képet, azt pont nem láttam, mivel azoknál a részeknél, amikor azok a valamik előkerülnek, akkor kénytelen vagyok eltakart szemmel “nézni”, mert az ilyenektől rosszul vagyok, inkább 20 liter vér legyen, mint olyan dolgok. :D

irgum76 - 2021. 09. 08. 19:48

az első három rész nekem is nagyon tetszett
nem szerelem első látásra de megfogott
nekem inkább egy családi dráma sorozat volt némi misztikummal mint horror
a negyedik is tetszett egészen addig amíg

SPOILER

az unokatesóról ki nem derült, hogy vámpír

nekem ez a húzás nagyon lerontotta az összképet
de azért várom a következő részt akármikor is jön

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz