A búvárklub szeptember eleji premier volt itthon a Netflix-en, és azt hittem, hogy saját-saját ez az ausztrál, rejtélyközpontú ifjúsági sorozat, mert nem nagyon láttam korábban a neten, de ahogy látom, májusban volt a tévés premierje, így csak másodlagos világpremierben volt részünk. Nem mintha ezt bármit is jelentene, a Netflix kínálatából mindig is keveselltem a hasonló szériák mennyiségét, és szerencsére ez szinkronnal is érkezett.

Azonban az ifjúsági jelleg szerencsére nem jelent szigorú felső korhatárt a sorozatnak, max annyit, hogy a legkisebb gyerekemnek is bátran ajánlhatom, mert viszonylag ártalmatlan darabról van szó anélkül, hogy túlságosan is lekezelné a nézőit. A tenger(part)i látvány, a sok vizes felvétel pedig mindenképp nagy pluszt jelent, igazi színrobbanás a sorozat. Remélem, hogy a tortán habként funkcionáló rejtélyt sem fogják elmaszatolni.

DIVE CLUB – 1×01 – 6/10

Az alapszituációt 5 perc alatt, még a főcím előtt felépíti a sorozat, adott négy barátnő, akik együtt búvárkodnak (nevet adtak maguknak, konkrétan még saját “klubot” is szerveztek, aminek YouTube-csatornája is van). Egyszer azonban, amikor egy nagyobb vihar elől a partra sietnek vitorlásukkal, egyikük eltűnik a cudar körülmények között. Minden jel arra utal, hogy kiment a tengerre és az időjárás áldozata lett, de érthetően a barátai ebben nem sok logikát látnak.

Nyilván adja magát, hogy okkal tűnt el a lány, esetleg, hogy elrabolták. A helyi ünnepre készülő kisvárost mindenképp felbolygatja az esemény, ráadásul az eltűnt lány apja a rendőrfőnök, aki komolyan vizsgálódik az ügyben, és persze a barátok sem tétlenkednek, és nyomozgatásukhoz kapnak plusz egy segítő kézpárt is, amikor egy, a városba frissen érkezett lány hozzájuk csapódik.

Ha tinilányok, akkor természetesen tinifiúk is vannak a képben, ráadásul a város némelyik felnőtt lakója is kiemelést kap, de az első két részben nem kezdik el a “mitológiát” komolyabban felhúzni, nem nagyon látjuk, hogy mire megy ki a játék. Bár persze vannak felfedezések a tengeren az ügy kapcsán, és lányok is rábukkannak baljóslatú dolgokra (az eltűnt lányt visszaemlékezésekkel és korábbi videófelvételekkel tartják képernyőn), melyek révén felfedeznek ezt-azt az áldozatról, de igazából minden csak felületes, mint gyakran az ifjúsági sorozatokban.

Valami mindenképp van a háttérben, ezt sejthetjük, mint ahogy azt is, hogy senkiben sem érdemes bízni, de a rejtélyt csak óvatoskodva csepegtetik, inkább a lányok ismerkedésén és barátságán van a hangsúly az eltűnés ellenére viszonylag pozitív hangulatot sugallva, melybe ilyen-olyan okból mindig be lehet ékelni egy kis búvárkodást, tengerjárást, merülést – ha készítő lennék, akkor az összes részben találnék erre alkalmat.

Igazából semmi extra nem volt a kezdés, de szimpatikus, kellemes néznivalónak bizonyult (a kinézete elvitte a hátán), ami számomra fontos, felnőtt szemmel is. Erre mindenképp lehet építeni, bár nyilván épp úgy benne van, hogy 2-3 rész után is csak langyos lötyögés marad a sorozat. Meglátjuk, hogy képesek lesznek-e a készítők a folytatásban némiképp felcsavarni a tempót, de ha nem, akkor sem mondható, hogy zsákbamacskát árulna a Dive Club.

Nyilván a jellegénél fogva még véletlenül sem érdemes komolyabb fordulatszámra, eredeti WTF-okra, illetve kevésbé szappanos csavarokra számítani, de pár komolyabb témát lehet, hogy körbe fognak járni még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy a pozitív vibe-ot nem fogják sutba vágni.