login |

Pilot-mustra: Dive Club – 1×01

2021. 09. 15. 15:50 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika, pilot-mustra,

A búvárklub szeptember eleji premier volt itthon a Netflix-en, és azt hittem, hogy saját-saját ez az ausztrál, rejtélyközpontú ifjúsági sorozat, mert nem nagyon láttam korábban a neten, de ahogy látom, májusban volt a tévés premierje, így csak másodlagos világpremierben volt részünk. Nem mintha ezt bármit is jelentene, a Netflix kínálatából mindig is keveselltem a hasonló szériák mennyiségét, és szerencsére ez szinkronnal is érkezett.

Azonban az ifjúsági jelleg szerencsére nem jelent szigorú felső korhatárt a sorozatnak, max annyit, hogy a legkisebb gyerekemnek is bátran ajánlhatom, mert viszonylag ártalmatlan darabról van szó anélkül, hogy túlságosan is lekezelné a nézőit. A tenger(part)i látvány, a sok vizes felvétel pedig mindenképp nagy pluszt jelent, igazi színrobbanás a sorozat. Remélem, hogy a tortán habként funkcionáló rejtélyt sem fogják elmaszatolni.

DIVE CLUB – 1×01 – 6/10

Az alapszituációt 5 perc alatt, még a főcím előtt felépíti a sorozat, adott négy barátnő, akik együtt búvárkodnak (nevet adtak maguknak, konkrétan még saját “klubot” is szerveztek, aminek YouTube-csatornája is van). Egyszer azonban, amikor egy nagyobb vihar elől a partra sietnek vitorlásukkal, egyikük eltűnik a cudar körülmények között. Minden jel arra utal, hogy kiment a tengerre és az időjárás áldozata lett, de érthetően a barátai ebben nem sok logikát látnak.

Nyilván adja magát, hogy okkal tűnt el a lány, esetleg, hogy elrabolták. A helyi ünnepre készülő kisvárost mindenképp felbolygatja az esemény, ráadásul az eltűnt lány apja a rendőrfőnök, aki komolyan vizsgálódik az ügyben, és persze a barátok sem tétlenkednek, és nyomozgatásukhoz kapnak plusz egy segítő kézpárt is, amikor egy, a városba frissen érkezett lány hozzájuk csapódik.

Ha tinilányok, akkor természetesen tinifiúk is vannak a képben, ráadásul a város némelyik felnőtt lakója is kiemelést kap, de az első két részben nem kezdik el a “mitológiát” komolyabban felhúzni, nem nagyon látjuk, hogy mire megy ki a játék. Bár persze vannak felfedezések a tengeren az ügy kapcsán, és lányok is rábukkannak baljóslatú dolgokra (az eltűnt lányt visszaemlékezésekkel és korábbi videófelvételekkel tartják képernyőn), melyek révén felfedeznek ezt-azt az áldozatról, de igazából minden csak felületes, mint gyakran az ifjúsági sorozatokban.

Valami mindenképp van a háttérben, ezt sejthetjük, mint ahogy azt is, hogy senkiben sem érdemes bízni, de a rejtélyt csak óvatoskodva csepegtetik, inkább a lányok ismerkedésén és barátságán van a hangsúly az eltűnés ellenére viszonylag pozitív hangulatot sugallva, melybe ilyen-olyan okból mindig be lehet ékelni egy kis búvárkodást, tengerjárást, merülést – ha készítő lennék, akkor az összes részben találnék erre alkalmat.

Igazából semmi extra nem volt a kezdés, de szimpatikus, kellemes néznivalónak bizonyult (a kinézete elvitte a hátán), ami számomra fontos, felnőtt szemmel is. Erre mindenképp lehet építeni, bár nyilván épp úgy benne van, hogy 2-3 rész után is csak langyos lötyögés marad a sorozat. Meglátjuk, hogy képesek lesznek-e a készítők a folytatásban némiképp felcsavarni a tempót, de ha nem, akkor sem mondható, hogy zsákbamacskát árulna a Dive Club.

Nyilván a jellegénél fogva még véletlenül sem érdemes komolyabb fordulatszámra, eredeti WTF-okra, illetve kevésbé szappanos csavarokra számítani, de pár komolyabb témát lehet, hogy körbe fognak járni még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy a pozitív vibe-ot nem fogják sutba vágni.

6 hozzászólás Ne habozz!

Mammut - 2021. 09. 16. 13:14

Ez a sorozat lesz az, ami a Nancy Drew nem lett?

Legalábbis egyelőre sokkal Drewsabb számomra, mint az éttermi szellemes melodráma (persze, nézem azt is Drew-fan lévén, de ettől még egyáltalán nem az, aminek szeretném).

A korábbi ausztrál tengerparti ifjúsági sorozatokon edződve én több feel-goodot vártam, bár nem is tudom miért, hiszen tudom, hogy a Netflixre az nem igazán jellemző.

De ahogy írod, kellemes, szóval simán maradok!

hunhockey29 - 2021. 09. 16. 14:33

Én 4 részt bírtam belőle megnézni. Számomra baromi unalmas és teljesen érdektelen az egész. De igaz, nem is én vagyok a célközönség. Kicsit abban reménykedtem, hogy hasonló lesz, mint a Puberty Blues…hát nem.

alma - 2021. 09. 16. 19:12

par resz utan erdektelen, en is pubertyt vartam, nem is ertem miert kell szemeteket gyartani

winnie - 2021. 09. 18. 15:09

természetesen ajánlottam a sorozatot a lányaimnak, mert tudtam, hogy az ő korosztályukra van kitalálva, és (mondanom sem kell?) imádják, iszonyat lelkesen beszélnek róla (főleg a cliffekről:), már csak 3 rész van nekik hátra.

ez amúgy olyan szempontból abszolút örömteli, mert ez tényleg olyan sorozat, amit jó dolog szeretni, mégiscsak a barátság erejéről szól meg összetartásról, és tényleg arról is, hogy milyen az, amikor az ember ki kényszerül lépni a komfortzónájából, szóval az inspirációs tényezőért eleve jár a nagy pacsi – nyilván nem tudom, hova fut ki, de ha eleve így indult, így definiálta magát, akkor csak nem fog elgurulni a gyógyszer:)

winnie - 2021. 09. 18. 15:17

egyébként azt fent nem írtam le, de ugye még azért is nagyon vonzó lehet a sorozat, mert itt nincsenek rászorulva díszletekre vagy green screenre, esetleg medencére, mindent valódi helyszíneken forgattak, az óceánban, illetve egyéb igazi tájakon. a látvány tényleg fenomenális helyenként.

Mammut - 2021. 09. 20. 09:03

Már az 5. résznél tartok és nekem még mindig ugyanúgy tetszik, mint az 1. rész. A végefőcím közben a rajzokat egyenesen imádom, rendkívül hangulatosak.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz