login |

The Walking Dead – 11×05: Out of the Ashes

2021. 09. 15. 21:50 - Írta: Necridus

5 hozzászólás | kategória: kritika,

A múlt héten eléggé kisiklott az utolsó szezonja a leghíresebb zombis sorozatnak, de úgy tűnik, vissza is tért az azelőtti színvonalhoz, sőt, talán meg is erősítette az eddigieket. Azért egyértelműen jár a plusz pont, hogy négy kisebb sztorit kaptunk, azt pedig még magam sem hiszem el, hogy mindegyik működött valamennyire.

Éppen az epizód megnézése előtt gondoltam arra, hogy a múltkori ekézés után most valóban érkezhetne egy olyan epizód, amit lehet dicsérni, és meg is kaptam. Persze messze vagyunk az egykori zsenialitástól, inkább azon a szinten tartunk jelenleg, ahol Rick távozott, az pedig már a gödörből való kimászás utáni időszak volt.

Folytassuk a tovább mögött spoileresen.

Ahogy említettem, most nem egy karakterre koncentráltunk, amit a TWD előszeretettel csinál, hogy húzza a cliffhangerök feloldását. Ehelyett négy kisebb történet érkezett, amelyek ráadásul játszi könnyedséggel tudták egymást váltani. Amint elmondták, amit szerettek volna Judith-tal kapcsolatban, felerősödött Aaron-ék szálának jelenléte. A négyben együtt megvolt az ismeretlen feltérképezése, a drámázás, a nosztalgiázás és az akciózás is.

Kezdeném azzal, ami talán a legkevésbé volt erős, és az sajnos Negan és Maggie kalandja. Kettőjük közt folyamatos feszültség van ugye a számunkra 5 évvel ezelőtt történtek miatt (számukra most kb. 10, nem?), amit egész érdekes úgy érezni, hogy közben egyre jobban azt mutatják, mennyire hasonlít a két karakter. A közös kóborlókaszabolás például remekül mutatta, hogy nagyon hasonló túlélőképességgel, merészséggel és harcolási technikával bírnak, Negannek mindössze meg kellene jobban tanulnia értékelnie a társait az apokalipszis közepén – vagy Maggie-nek tökösebbé válni és mindig csak előre nézni?

Közben az alexandriai fal ledőlt, így Aaronék vissza kellett, hogy szorítsák őket, majd elmentek Jerryvel, Carollal és Lydiával (akit végre használnak azóta, hogy anyja elbukott) Hilltopba, hogy a leégett településen eszközöket keressenek, amelyekkel könnyebben lehet újjáépíteni a hazájukat – elhagyni ugyanis még nem képesek. Ezen a ponton mondjuk nem is lenne sok értelme, mert még mindig van valami alapjuk ott, nem kell újra a nulláról kezdeni, úgyhogy meglepően logikus döntést hoztak karaktereink.

Hilltopban összefutottak (volt) suttogókkal, amin rögtön elmosolyodtam, jó ötlet volt visszatérni hozzájuk és bemutatni, milyen sebeket hagytak hátra, legyenek ezen emberek bármennyire is jelentéktelenek az egykori hordában. Aaron és Jerry szinte megveszve vallatta és kínozta a rettegő (de hazug) maszkost, amit abszolút jogosan Lydia ellenzett, Carol pedig véget vetett, s jött a szokásos beszédével, hogy ő túlságosan sötét utat járt be Henry halála után, ahova Aaront nem akarja eltévedni látni. Azért ezt erősnek éreztem, mert egyből visszagondoltam arra, ahogy Carol simán felgyújtotta a börtönben társaikat, hogy ne terjedjen a vírus. Na, akkor volt ő igazán kegyetlen, nem néhány hónapja.

Ha már visszaemlékezés, nem szabad elmenni a nyitójelenet mellett, amiben Aaron ugyancsak álmodta, hogy egykori ellenségei elkapják és kivégzik lánya szeme előtt, mindenesetre jó volt látni, ahogy visszautaltak még a Farkasok bandára is. Pedig nem is voltak annyira meghatározóak a történetben. Jöhet visszautalás Woodburyre is! Az is mutatja, hogy a sorozat nem feledkezett meg régebbi eseményekről, hogy ismét visszatér az örökkévaló Connie és Michonne utolsó epizódjában látott Virgil a következő részben. Utóbbi lehet, hogy lassan visszahozza Michonne-t is hamarosan?

Aaronék kalandja közben Judith megható történetét nézhettük, ahogy Alexandriában próbál megbirkózni az idő múlásával. Először egy rendkívül aranyos jelenetben láttuk, ahogy ennyire fiatalon is kiképzi a többieket és vezető szerepbe bújik seperc alatt, ahogy néhány tini a Jeffrey Dean Morgan fia által alakított zombit cukkolja.

Judith Carl-t hozta vissza, legalábbis visszaemlékezés szintjén, s elmondta zokogva Rositának, hogy retteg, hogy elfelejt mindenkit, akit elvesztett. Az biztos, hogy megtette a hatását, szívszorító volt egy mindössze 11 éves kislány szájából ilyen gondolatokat hallani, ugyanakkor szokatlan is, hogy ennyire felnőtt gondolatai vannak. Mentségére szóljon, nem volt sok lehetősége kiélni gyerekkorát. Rosita zombik előtti életéről is üdítő volt néhány apró információt megtudni, habár nem ad hozzá sokat a karakteréhez egyik sem.

Végül elérkeztünk Commonwealth-be is, ahova a legutóbb látottak alapján Princess-ék bejutottak. Sikerült Miltonéknak megteremtenie egy olyan (meglepően nagy és népes!) világot, amiben gyakorlatilag nyoma sincs annak, ami valójában történik. De túl szép, hogy igaz legyen, nem? Nem lennék meglepődve, ha mindezek után kiderülne, hogy Milton amolyan szektás vérengzéseket tartana titokban.

Commonwealth-ből viszont hiányoltam a valódi világépítést. Bekerültek a karaktereink, viszont csak azt követtük nyomon, ahogy egyikük testvérével találkozik és beszélget, a többiek pedig máris magánakcióba kezdenek. Örültem volna egy részletesebb körbevezető jelenetnek, ahol jobban megismerhetjük ezt az új helyet, mert még mindig csak a felszínt kapargatjuk, még az ötletes, de nem túl egyedi húzásnak tekinthető reklámvideót nézve is.

Yumiko szála ezért nem is volt annyira érdekes, a testvére számunkra nem annyira nagy szám, mint számára, viszont Eugene Rositának jelzése egy pillanatra leült, de az utolsó jelenetekben ismét érdekessé vált, hiszen elég hamar lebuktak karaktereink – nem is értem, hogy a cseppet sem beolvadó, terem közepére beülő és gyanúsan figyelő Ezekiel és Princess alapján mit gondoltak.

Persze a tárgyalást megúszták, valamilyen okból kifolyólag a reklámos pasi elengedte őket, így megkímélnek minket azzal, hogy bíróságon játszódó jeleneteket is kapjunk. Kár, megnéztem volna, ahogy harcol Yumiko a törvényekkel. Az viszont aggasztó számomra, hogy már most lebuktatták őket, mert ha még többször eljátsszák, hogy a törvényeket áthágják, hamar átcsaphatunk unalmasba. Márpedig valahogy meg kéne tanulniuk kvázi nomádokként, hogy milyen újra erős szabályok szerint élni.

A négy történet egyike sem volt tökéletes, ugyanakkor erősségeiket is meg tudták mutatni, ráadásul egymás mellett, nem kellett megint mindössze egy történettel kínlódnunk, ami hamar kifullad. Nem bukdácsoltunk egy helyben, megint egész sokat haladtunk a történetben, ami erre az évadra szerencsére fokozottan igaz. Még a végén elégedettek leszünk az utolsó szezonnal?

5 hozzászólás Ne habozz!

spiros - 2021. 09. 16. 16:29

Carolról azt sem szabad elfelejteni, amikor Lizzynek a virágokat kellett nézni.

irgum76 - 2021. 09. 16. 18:40

nekem az elvegyülős jelenetről a Hair jutott eszembe
mikor Berger mondja srácoknak a partin, hogy olvadjanak be :)

Judith aranyos volt mint mindig “jó” volt látni pityeregni is

Hilltop fura volt, hogy még nem néztek vissza oda
portyáznak minden felé lóval de az nem jut eszükbe, hogy talán van még néhány bontatlan ananászkonzerv Hilltopban
de jó volt a suttogó kiszúrása
a kínzása viszont nekem karakteridegen volt

Commonwealth érdekes volt jópofa a propaganda film
ja és múltkor a lóval sokkoltak most meg a torta tragédiájával áh alig bírtam nézni :)

Negan és Maggie konfliktja nem a kedvencem főleg így, hogy csodával határos módon épp akkor jönnek meg a többiek mikor Negan bekeményített volna
felőlem kihagyhatták volna

5. szál jah bocs Daryl már nem fért bele

nekem egy ilyen se füle-se farka rész volt

kriol - 2021. 09. 21. 10:28

Emberek, ti is észrevettétek? Maggie és Negan: az az egymásra nézés mielőtt betoppannak a többiek… Még a végén megkedvelik egymást, ha értitek…

Commonwealth-ben sokkal több van, mint amit eddig megmutattak, de remélem kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket.

Egyébként tetszik, hogy ennyi szál elindult, bár tényleg kicsit lassan halad a dolog, de láttunk már ennél rosszabb évadokat is. Sőt, ez egész jól alakul. Kiváncsi lettem, hogy vajon hogyan fognak összeérni a szálak.

irgum76 - 2021. 09. 22. 06:18

“Maggie és Negan: az az egymásra nézés mielőtt betoppannak a többiek… Még a végén megkedvelik egymást, ha értitek…”

hát nekem az a nézés inkább azt jelentette, hogy Negan épp ki akarja nyírni Maggiet

Enzo - 2021. 09. 28. 14:16

11×05 (pótlás)

Valóban mindegyik szál egész élvezhető volt: Negan és Maggie kalandozásáról mondjuk majdnem semmit nem tudtam felírni; Hilltop csekkolása jó ötlet (meg némi nosztalgiavonatozás), az ott talált Suttogókon keresztül visszacsatoltunk arra, hogy vajon mi történt az Alfa bandájából megmaradt emberekkel – és az ő megkímélésükért a jutalom némi infó Connie-ról végre; “otthon” a gyerekes jelenetek megint nagyon jól sikerültek Judith kardforgatás-tanításától a (ritkán látható) gyerekzombin át a kis gyökér srác befenyítéséig (imádtam :D); és persze Commonwealth volt a “főszál”.
A Nemzetközösségben némi világépítés tényleg még elfért volna (a promovideon kívül), de legalább vicces volt látni a két környezet közti kontrasztot, amikor egy másik szálra történt váltás. Az viszont szerintem nevetséges, hogy ennyi idő alatt már ekkora, komikusan túltolt bürokratikus rendszer alakult ki… ha már egyszer újraépítjük a világot, komolyan bele kell futni ugyanezekbe a hibákba?

Darabkák:
– Visszautalásokkal teli epizód lett ez eléggé, hiszen a cold open kezdésben (Aaron álma) újra láthattuk a Suttogók mellett Savior-Negant és még egy Wolves-tagot is.
– Fura, hogy Maggie meg se említette Elijah-t, mint hiányzó, amikor arról beszéltek a megérkező Gabrielékkel, hogy kivel mi lett.
– Jé tényleg, Yumiko ügyvéd – a múltkori badass jelenete után megnéztem volna, ha megengedik neki, hogy képviselje a bajba került Eugene-ékat, de ehelyett a promovideós fickó kelt védelmükre.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz