login |

Pilot-mustra: Blindspotting – 1×01

2021. 09. 30. 15:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Á, megint egy sorozat, amiről csak akkor tudok pilotkritikát írni, amikor már vége az évadnak. Egyszer talán kijövök ebből a funk-ból, mert így maradt el a nyár legjobbjai közül lévő sorozatokból az írásom pl. a The Mysterious Benedict Society vagy a The Republic of Sarah kapcsán is, szerencsére évadkritikák azért születtek hozzájuk, ahogy a linkeken látszik, köszönet értük!

A Starz-on bemutatkozó Blindspotting alapból hátránnyal indult nálam, mert a sorozatoknál jobbak csak a filmekkel vagyok lemaradva, így nem meglepő, hogy a sorozat alapjául szolgáló 2018-as mozifilmet sem láttam, de szerencsére a sorozathoz nem szükséges az ismerete, bár a pilot megnézésének egyik gyakori mellékhatása lehet az, hogy utána meg akarjuk nézni a filmet is. Nálam eddig (4 rész után) még nem került sor erre, de nem azért, mert ne lennék kíváncsi.

BLINDSPOTTING – 1×01 – 7/10

Mostanság hanyagolni szoktam az indie hangulatú sorozatokat, mert tudom, hogy human oda van ezekért, így ha indulnak ilyenek, mindig ő ír a kezdésükről. A Blindspotting kapcsán, bár ő látta és szerette a filmet, elég szkeptikus volt. Lehet, hogy pont azért, mert látta és szerette a filmet, és az előzetesek, valamint a felütés kapcsán nem jött meg hozzá a kedve.

A sorozat ugyanis nem Daveed Diggs és Rafael Casal karaktereiről, Collin-ról és Miles-ról szól, mint a film, hanem utóbbi barátnőjéről, Ashley-ről, akit Jasmine Cephas Jones alakít. Diggs és Casal kéznyoma persze ennek ellenére elég erőteljesen rajta van a szérián, konkrétan ők a készítők (színészek, akik írnak, ez mindig hatalmas piros pont!), sőt, utóbbi visszatérő szereplő, talán minden részben benne van, de mivel a karaktere börtönben van, ezért nem központi figura.

A történet is ennyi. A főhőse egy nő, akinek élettársát letartóztatják, így magára marad kisgyerekével. A pasinak eredetileg csak valami enyhe büntetés néz ki, de idővel kezd úgy tűnni, hogy huzamosabb ideig is rács mögött maradhat, ergó a barátnőjének valamit változtatnia kell eddigi életén, még ha nem is kell teljesen újrakezdenie azt. Ennek keretében pedig kénytelen Miles anyjához és (fél)testvéréhez költözni.

A Blindspotting-nak nem annyira konkrét története, hanem inkább hangulata van és karakterei, hiszen alapvetően a sorozat Ashley talpon maradásáról szó, ahogy próbál evickélni a hirtelen bonyolulttá váló, feje tetejére álló életében. Azonban káosz ide, dráma oda, az összkép sokkal humorosabb a vártnál, közel sem lehangoló. Azonban bőven elgondolkodtató.

Ez pedig többek között annak köszönhető, hogy a Blindspotting egy… musical? Vagy valami ahhoz hasonló. Ugyanis már a pilot elején kapunk egy verselést/rappelést, hogy tudatosuljon bennünk, hogy a spoken words stílus kiemelt szerepet kap benne. Később pedig össznépi táncos jelenetekre is sor kerül meglepetésszerűen. Nem tudom, hogy a film is ilyen volt-e, de érdemes tudni, hogy ez elég kiemelt komponense a sorozatnak. Sőt, talán ez a legnagyobb ereje.

Maguk a szövegek és a koreográfiák adnak ugyanis leginkább mélységet a Blindspotting-nak, mert ezek nélkül lehet, hogy tengés-lengés lenne a sorozat sok dialóggal, viszont a performanszok révén nem csak a karakterek alapozódnak meg, hanem az egész miliő, amiben a sorozat játszódik. Számomra ez teljesen idegen életközeg (Oakland a helyszín), azonban a részek simán elérték azt, hogy odavalósinak érezzem magam, annyira erős hangulatot árasztottak magukból.

A Blindspotting mindenképp egyedi sorozat (nem csak stílusában, hanem a benne szereplők terén is), ami az érzelmek révén próbál hatást elérni, és élvezetes eredményt letenni az asztalra, kvázi életképeket közvetítve, nem hanyagolva a mellékszálakat sem (a másodlagos karakterek között akadnak kincsek!). Az meg külön imponáló, ahogy a főszereplő teljesít, annak ellenére, hogy nincs egyszerű dolga.

Azt mondjuk sajnálom, hogy nem tudok bólogatni az oaklandi aspektus kapcsán, mert annyira nem ismerem a várost, hogy a jellegzetességei úgy feltűnjenek, mint mondjuk az amerikai nézőknek, és lehet, hogy a 20+ perces játékidő sem az igazi (de legalább megmarad az epizodikusság), de így legalább nem érződik túl hosszúnak sem a játékidő.

1 hozzászólás Ne habozz!

Shannen - 2021. 09. 30. 23:48

Bár halomban állnak előttem a heti nézendő sorozataim, plusz az utóbbi pár hét teljes évados premierjei, de nyilván most megnéztem ennek a pilotját, ha már lett róla poszt. :)

Amúgyis a listámon volt, elsősorban Jasmine Cephas Jones miatt, és ugyan nem láttam a filmet, de ez most így nagyon bejött. Szokatlan, de épp ezért jó. Nagy kedvenceim nekem is az ilyen indie, életszagú kis sorozatok, a táncos, spoken word-ös részek pedig szintén bejöttek. Helen Hunt-ék háza kicsit sok volt így elsőre, de majd biztos finomodik a dolog (értsd, elviselhetőbb lesz).

Remélem belátható időn belül végig tudom nézni, különben félek, hogy elsikkad a sok minden között.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz