login |

Reservation Dogs: vége az 1. évadnak

2021. 10. 01. 17:50 - Írta: Shyllard

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Múlt héten véget ért a Sterlin Harjo és Taika Waititi nevével is fémjelezett nagyszerű FX-sorozat első évadja, aminek ugye a folytatása már be van rendelve. A kezdésről már humantől és tőlem is érkezett igen pozitív írás, így nem is taglalnám az alapfelütését a klasszikus Tarantino-filmet csupán címében idéző alkotásnak.

Ha pontoznom kéne a bemutatott 9 epizódot, talán a human pilotértékelő bejegyzésében kiosztott 7/10-et érzem az évadot legjobban reprezentálni képes értékelésnek. A rezervátumi kis városban élő amerikai őslakos fiatalok és őket körülvevő személyek mindennapi életét tragikomikusan bemutató sorozat igaziból tökéletesen tartotta a kezdésben felvett ívet, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben.

A tovább mögött pedig spoileresen kifejtem miképpen is.

Az Atlantát és Seinfeldet is idéző abszurd, illetve sehova sem vezető történések tömkelege egymagukban nagyon pozitív élményt voltak képesek nyújtani. Ennek ellenére összességükben nem voltak képesek a leggördülékenyebben kapcsolódni egymáshoz. Ez leginkább az olyan karaktereken mutatkozott meg, mint Bear (D’Pharaoh Woon-A- Ta), aki a kezdeti fókuszból annyira háttérkarakterré vált az utolsó részre, hogy sokszor emlékezni is nehéz volt jelenlétére.

Az évad felénél volt a srácnak egy nagyon jó saját epizódja, ami után viszont már csak alig-alig, egy-egy jelenetben bukkant újra elő. A maradék részekben sokkal inkább Elorára (Devery Jacobs) és Willie-re (Paulina Alexis) vetült a figyelem, amit alapból nem bántam, mert mindkét oldalról remek karakterközpontú részeket kaptunk. Csak nem egészen kapcsolódtak össze Bear-rel, pláne a köztes nagyon király, ámde fél lábbal kilógó Zahn McClarnon által alakított helyi zsarus epizóddal.

Valahogy jobban szerettem volna a közös, mintsem külön kalandokat, bármennyire is követi ezt a realitás talaján maradás irányvonalat. Hiszen a kezdésben a 4 Rez Dogs együttes életének és álmának a megvalósítása lett beígérve, amit ennek ellenére egy lassú, történettel egybefüggő, de nézői szempontból zavaró széthullás követett.

Ez, pedig azért is böki nagyon a csőrömet, mert így szinte teljesen el lett véve az érzelmi éle az évad végi elválásnak. Nehéz volt érezni Elora távozásának a súlyát, ha közben egy jó ideje már csak elvétve láthattuk együtt a többiekkel. Bizonyos szempontból a fokozatosan felvezetett, apró momentumokkal sejtetett irányvonal átgondolt történetvezetést mutat, hiszen a kiemelten flashback-es epizóddal a csoport felbomlása szinte elkerülhetetlenné vált. Viszont mindezt igazán megelőzhették volna több 4 Rez Dogs-os pillanattal.

Emellett másik, figyelemreméltóan súlyos mellé lépése a sorozatnak az, hogy több érzelmes pillanatot nem hagyott végig futni. Ilyen volt Daniel (Dalton Cramer) öngyilkosságát bemutató epizód is, ahol folyamatos hangulatváltakozás jellemezte a történetet. Egyik pillanatban mélyen letargikus pillanatokat láthattunk, majd ezeket legtöbbször a helyzetkomikus jelen momentumai váltottak fel. Alapvetően tetszett, hogy nem vette véresen komolyan magát a sorozat, de ilyen és hasonló szituációkban nem bántam volna, ha mernek teret engedni egy kis szomorúságnak.

Viszont kihangsúlyoznám, hogy a szétszabdaltság történetben és hangulatban egyúttal nagyon kellemes ízt is tudott adni az évadnak. Azáltal, hogy nem egy, hanem három és fél (Lane Factor Cheese-jét én inkább mellék, mint főszereplőnek tekintem eddigiek alapján) központi karaktert követhettünk az évad során, kifejezetten sokrétű élményben lehetett részünk. Ezt, pedig a nagyszerű vendég –és mellékszereplőknek is köszönhetjük, akik között felbukkantak nagyobb nevek is.

Ilyen karakter volt Bill Burr karriert váltott testnevelés tanárja, aki Elora abszurd jogosítvány szerzési kísérletét felügyelte zseniális módon. Nem gyakran fogott el hangos nevetés a sorozat játék ideje során, de a 3. részen kívül ez a finálé előtti epizód alatt öntött el a hahotázás a legtöbbször. Burr mellett, pedig ez az említett Uncle Brownie-s (Gary Farmer) részt tartom az egyik legklasszikusabban komikusnak eddig.

A zsörtölődő és paranoiás öregember négy fiatal által mentori szerepbe való emelése remekül működött, pláne, hogy közben kaptunk karaktermélyítő pillanatokat is. Nála is, mint minden részben jelen volt egy remek helyzetkomédia, a már porosodó fűtartalék eladási kísérlete útján. A mindent belengő remek humorérzék, pedig szerencsére ugyanúgy igaz volt a többi részre is, elsőtől a kilencedikig mindegyikben voltak nevetségesen emlékezetes mozzanatok.

A kicsit kilógó, már referált zsarus háttértörténetes rész például hozta a Bear látomásaiban felbukkanó őslakos szálán befuttatott misztikus motívumokat. Személy szerint nem is bánnám, ha későbbiekben kicsivel több hasonló elemet illesztenének a sorozatba, mert ezen módon mindkét beemelt túlvilági személy képes volt eredményesen felfesteni az érintett karakterek szubjektív világképét.

Erre, pedig szükség is volt, hiszen a több akciódús jelenet ellenére sokkal inkább a karakterdrámán volt a hangsúly, s az érthetően flegmán operáló fiatal főszereplőket irreális lett volna felszínes érzelmekkel ábrázolni. Mind a három és fél főszereplőnkön éreztem ezt a korukra jellemző hozzáállást, amihez persze régi bajtársuk öngyilkosságuk tragédiája, s a kilátástalan kisvárosi életből fakadó csalódottság is hozzátársult.

Személyes életük megismerése által a kezdeti szimpátia is elmélyült, s egész jól sikerült is feltérképezni mindannyijuk jellemét. Ebbe, pedig Cheese is beletartozik, akinek bár hátterére kevesebb fény derült, a motivációit meg átfogó hozzáállását az élethez már annál jobban beazonosíthattuk. Egyikük sem tökéletes szende jótét lélek, de hibáik miatt is váltak annyira kedvelhetővé.

Mellettük, pedig a város többi lakója is egytől-egyig képes volt emlékezetes maradni, a már említett karaktereken kívül a kezdésben is felbukkanó Mose és Mekko minden pillanata üde színfoltra sikeredett. Rajtuk kívül Bear anyukája is meg tudta világítani a történéseket; illetve a filozofálgató roncstelepeseket is imádtam.

Összességében tehát a kezdésben érintett 7/10 koránt sem egy alsó, hanem nagyon felsőhatáros pontozás, ami úgy érzem idővel csak felfelé fog kúszni. Az évad elaprózottsága egyúttal átok és áldás is, de a jövőben néhány összefüggőbb történettel a közösség érzése már sokkal észlelhetőbb lehetne.

Humor terén, pedig vagy betalált valakinek a sorozat, vagy nem, személy szerint örülnék, ha a komolyabb pillanatokat kevésbé próbálnák feldobni pár nevetséges megszólalással, vagy tettel. A sorozat viszont továbbra is egyedülálló, hiszen nagyon áthatja a tudat, hogy itt nem külső szemmel vannak ábrázolva a rezervátumban élő személyek, hanem Harjo személyén keresztül olyan készítő által, aki saját, vagy közeli ismerős bőrén is megtapasztalhatta a bemutatott élethelyzeteket.

Ennek ötvözete az átfogóan jó karakterekkel, szituációkkal, illetve színészekkel, pedig nekem már biztos ok arra, hogy a 2. évadnál is ott leszek.

1 hozzászólás Ne habozz!

Shannen - 2021. 10. 11. 15:12

Igazi hiánypótló darab, ami azért mindenképp rétegcucc, bár a kritikai és szakmai elismerését elég jól jelzi, hogy az Emmy gálán ők adták az egyik díjat.

Ami az évadot illeti, én maximálisan elégedett voltam vele, több epizód is nagyon megérintett, miközben iszonyat jókat lehetett rajta mosolyogni, olykor nevetni. Ahogy a nagyon is valós problémák bemutatásába olykor belekeverték a misztikusságot, azt is szintén remek érzékkel tették.

Én nem éreztem problémának, hogy kevés Rez Dogs közös jelenet volt és inkább az epizódok 1-1 karakterre koncentráltak. Amúgyis szeretem az ilyen “képeslapszerű” vagy ahogy human mondja “életképszerű” sorozatokat, ahol nem nagyon van összefüggő sztori, inkább kiragadott pillanatok. A csapatdinamika így is át jött, ahogy az is, hogy miért alakult úgy a közös terv a végén, ahogy, de ehhez kellett, hogy kellően felépítsék és árnyalják a karaktereket egyenként.

A színészek, főleg a fiatalok pedig igazi telitalálatok voltak, nem tudom mennyi filmes tapasztalat van mögöttük, de jó volt nézni a természetességüket.

Szóval, “skoden”, várom nagyon a folytatást. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz