login |

Midnight Mass: a másik vélemény

2021. 10. 03. 21:20 - Írta: human

13 hozzászólás | kategória: kritika,

Bár nem leszek teljesen a másik oldalon, mint winnie, de pár szót nem tudok magamban tartani a Mise éjfélkor kapcsán, szóval ez van. Nem feketeleves lesz, megnéztem viszonylag gyorsan, és minden lentebb olvasható ellenére is azt tudom mondani, hogy bár sosem nézném újra, ellenben… tök jó élmény volt.

A történet azért röviden: egy világvégi szigetre két szinte idegen érkezik. Az egyik egy halálos balesetet okozó srác, aki börtönből szabadulva nem tud hova menni, így a szüleihez költözik vissza, miközben tulajdonképpen a jövőjét keresi, és a múltját képtelen felejteni. Teljesen más ember már, mint amikor elhagyta az otthonát fiatalon. A másik a kisváros zarándoklata közben lebetegedő lelkészének helyettese. Man of fate, man of not fate? Bocs, ez Lost-utalás volt.

Maga a cselekmény nem is az, hogy nyúlfaroknyi, de olyan kevés meglepetés van benne, hogy nem akarok belemenni, elvenni az élüket, hátha valaki pont ezzel az írással kapcsolódna be. A lényeg, hogy elkezdenek furcsaságok történni a kisvárosban, ami sokak hitét próbára teszi minden irányból. Szerintem a Midnight Mass-nél ez a kampó, legalábbis nem annyira sorozatnéző ismerősök is itt ragadtak, mert kíváncsiak mit hoznak ki ennyire vallásos körítésben, és amúgy is, mi a fene a rejtély a klasszikus horrorfilmes ijesztgetés mögött?

“Human, neked mi a véleményed a Midnight Mass-ról?”
— Tudjátok, eszembe jutott az az időszak, amikor minden sötét volt az éjszakában, a 4:3-ban forgatott sorozatokat nézhettük, amik a nagy vászon minőségének közelében sem jártak, de az írásuk néha rendben volt. Jót szórakoztunk az X-aktákon, a Miért éppen Alaszka sok vidám pillanatot hozott, a Jóbarátokról máig azt hiszik páran, hogy a sitcomok legjobbja. Akkor még csak egy kis porbafingó voltam, ábrándos tekintettel néztem szembe a katódsugárcsővel, még a blog ideje előtt, amikor ezek mentek, és még a tévéújságot is követni kellett, bekarikázni, ami fontos, nehogy elfelejtse az ember, vagyis én, human, hogy épp mi megy még, és mi az amit hiába vár. Azt a kínt sosem értitek majd meg, amikor a Kaméleont már megint az elejétől adták, a folytatása helyett, és amúgy sem tudta senki, hol és mikor tartunk a történetben, csak hogy Jarod eltántoríthatatlan. Ez egy olyan tüske máig a szívemben, amit még az egyre jobban domináló streaming korszak sem tud kihúzni onnan. Az a streaming, ami újra meg újra megerősíti, hogy kevés note-ot, felülről jövő megjegyzést adnak a már bizonyított kreatív embereknek, pedig lehet, hogy néha kéne. Igen, tudom, rendes Midnight Mass-monológ paródiának keveset írtam és nem voltam elég kifinomult sem, sokkal nagyobb körrel kéne a lényeghez jutnom, de már így is vesztettem pár olvasót.

Nekem konkrétan ez volt a legnagyobb bajom a sorozattal: enyhe túlzással mindenki csak monologizált. Bármi fontosat kérdeztek bárkitől, az 2-3 percre is kijött legalább. Beszélgetnek, bocs, “beszélgetnek” a halálról? 10-10 perc karakterként, de nem oda vissza, hanem a távolba meredve mélyeket mondva. Vagyis részemről pont ez vette el némelyik fontosabb gondolat élét. Tényleg nem a lassú sorozatok ellen vagyok, ti is tudjátok, és valamiért pár nap alatt végeztem ezzel is, de nem érzem úgy, hogy kaptam volna tőle bármit, amin gondolkozhatnék, ami megrendíthetett volna. Nem elvenni akarom, akinek adott, ne értsétek félre, tök jó, ha nem értünk egyet, csak valahogy semmi új nem volt egyik monológban sem. De lehet, hogy csak az az érzés csapódott le bennem máshogy, hogy nem egy művet nézek, ami az empátiámra céloz, hanem egy prédikációt, és az utóbbi hatás nem is meglepő kreatív döntés, de közben pont azok üressége is átmentésre került.

A mélység azért is csak illúzió lett, mert annyira egy szinten volt minden felvetett téma kidolgozva. Talán túl sokat is akart markolni Mike Flanagan? Konkrétan az utolsó részek egyikében kérdeznek valamit a serifftől, és erre az levágott egy 5 perces monológot, ami még egy témát erőteljesebben behoz a sorozatba, de teljesen feleslegesen. Mármint fontos lehetne az is, de csak megakasztja a részt, és egyszerűen valószerűtlen. Az, hogy Matt Riley a halálról beszélget valakivel egy szomorú esemény után, az még csak-csak, de hogy a seriff levág 5 percet amire 30 másodperc elég lett volna, és hihetőbb, az teljesen kiütött, viszont utána nem sokkal elértünk a csúcsponthoz, ami kicsit feledtette ezt.

Az a durva amúgy, hogy valamiért két gondolat motoszkált bennem közben: az egész mélynek látszani akarás, miközben valójában csak a True Blood szintje az, amit elér (tényleg sokszor ugrott be a sorozat, amit az utolsó rész aláhúzott). Vagy az, hogy ez valójában egy remekül lecsupaszított filmnek tökéletes lett volna. Igen, akkor nem jutnak mindenkinek 30 percek, de sokszor nem érződött fontosnak, amit kaptak. Gondoljatok csak bele komolyabban például a kerekes székes csaj és Matt Riley testvérének a viszonyára. A sok pillantásra az elején és mindez hova vezetett, pedig volt vagy 50 percük.

Konkrétan úgy tudnám összefoglalni, hogy a két érkező férfi által hozott problémák tökéletes gerincet jelentettek volna egy 150 perces filmnek, úgyis az összes mellékszereplő egyetlen tekintetében benne volt minden fontosabb róluk.

13 hozzászólás Ne habozz!

pehnemer - 2021. 10. 03. 22:51

Atyaég, a kaméleon!! KB. 10 éve végigszenvedtem az összes évadját, betegen, 40 fokos lázzal, a vége iszonyat vacak volt, de én is imádtam anno…és igen, tudom milyen volt amikor nem folytatták, kész téboly…

Akármi - 2021. 10. 04. 00:28

Teljesen igaz, véget nem érő monológok sora, mélységnek álcázott sekélyesség. De az atmoszféra jó volt, köszi a kritikát.

Joker - 2021. 10. 04. 06:31

Spolier!!!!

A sorozat azt sugallja, hogy az atyát egy õsi vámpir harapja meg. Namármost egy õsi vámpír, aki évszázadokon át kibirta, túlélte, hogy lehet ennyire idióta? Egy limitált számu közösségbõl lassan mindenkit átváltoztatnak amivel a saját táplálékát vágja el+ egy szigeten vagyunk ahol nincs nagyon hová menekülni nappal

Mom - 2021. 10. 04. 06:50

Ha még számít, akkor Spoiler!

Teljesen igaz, hogy rettentő hosszú monológokból állt össze. Én többször is feltekertem a sebességet, annyira belassult helyenként (nekem meg sietnem kellett). Ezzel együtt viszont az atmoszférája nagyon elkapott.

Különösen a zenéje, az nagyon nagy hatással volt rám. Bár ehhez lehet, hogy masszív vallásos gyermekkor is szükségeltetik, mert mások nem említették ezidáig. De azért ahogy a Nearer, My God, to Thee dallama végig kísér egy csomó jelenetet, pl a halálról beszélgetőseket a kanapén és Riley búcsúját a csónakban, aztán a végén ahogy ráébrednek, hogy nincs menekvés és az egész sziget rákezd, azért sok mindent megbocsátok a sorozatnak. Telis tele volt nagyon szépen hangszerelt, de egyébként régi keresztény énekkel, mint például ez is, ami talán a Titanic miatt az egyik legszélesebb körben ismert keresztény temetési ének. És remekül illett a sorozathoz.

Ami viszont érdekes, hogy bár abszolút képben vagyok a vámpírmitológiával és jó pár vámpíros sorozatot láttam/olvastam már életemben, de nekem egyáltalán nem állt össze a kép a fejemben. Ha külön-külön ezeket a jelenségeket valaki elmeséli nekem, biztosan felismerem, de ebben a körítésben egyszerűen kikapcsolt az agyam és nem kerestem magyarázatot, megvártam, hogy a készítők meglepjenek.

Abban teljesen biztos voltam, hogy nem angyal és nem is értettem, hogy miért hihette bárki egy pillanatig is annak, de nem kerestem a “megfejtést”, mert akármi is lehetett volna, ha nem angyal, akkor ugyan így koppanás a vége az érintetteknek…

De ha már vámpír: mégis miért mentette meg a papot a barlangban ahelyett, hogy szárazra szívja? És miért adakozta a vérét a híveknek ahelyett, hogy egyszerűen fogyasztani kezdte volna őket?? Ennek a világon semmi értelme! Ha elhagyom a vallási vonalat és csak erről közelítek, akkor egy vámpírnak nem érdeke senkit örökre életben tartani. Főleg nem egy szigetnyi vacsorának valót. Pláne nem érdeke saját magának konkurenciát teremteni. Hacsak nem vágyik társaságra, de nem úgy tűnt, mint akinek sok emberi vágya maradt.

Nekem nem illett bele a sorozat világába ez a fajta mitológia, de ha már ezt akarták belevinni, akkor sem értem, miért nem tömködték be ezeket a hatalmas plothole-okat? Idejük bőven lett volna rá!

Nem bántam meg, hogy megnéztem, jó élmény volt összességében, de azt gondolom, hogy a maradandóhoz ennél jobban kidolgozott történet kellett volna. Mert így pár érdekes fordulat kötött össze egy csomó bibliai idézetet, pár elvakult fanatikust, remek zenéket és helyenként érdekes sorsokat, de sajnos nem tudott összeállni egy egésszé. Emiatt viszont nálam sem lesz újranézős, vagy ajánlos.

feleki - 2021. 10. 04. 07:54

Joker: ez csak a szokásos, “én másképp csináltam volna” érv. a vámpírok okosak? ez honnan? lehet, hogy nincs sok élettapasztalata a modern világból, de nem hiszem, hogy halott aggyal komoly eszmefuttatásokat és matematikai számításokat tud végezni, arról nem is beszélve, hogy még ennek ellenére is pontosan tudta, hogy irány a szárazföld, és el is jutott volna a szárazföldre, ha nem szúrnak ki vele, szóval a “tervével” nem volt probléma.

horrornovellak.hu - 2021. 10. 04. 09:28

Flanigen.Megint.megcsinálta.Ennyi.

Sein - 2021. 10. 04. 14:00

Szinte SZOMJAZTAM egy ilyen hangvételű visszajelzést is végre. :D Nem akartam elhinni, hogy én vagyok az egyetlen, aki végigtolta ugyan, de valahol unta ezt a sok szentimentális, szépeskedő, szócséplő szövegelést. És hát tényleg nem a puszta monologizálással van a baj, a színházban is végigülöm Shakespeare-t. De bakker, nem mondanak SEMMIT! Se újat, se érdekeset, se olyat, ami adna a történethez, a karakterhez vagy a világhoz.

Így meg az egész nem más, mint egy gyönyörűen fényképezett és felvett, ám untig ismételt vámpírsztori, ami szomorú szemű bábfigurák narriációi között csordogál nyolc elvesztegetett epizódon át egy semmitmondó befejezésig.

… Ó, jaj. És ráadásul fertőz.

Bery - 2021. 10. 04. 15:26

Én is azt éreztem menet közben, hogy minden adott, hogy ez egy nagyon jó kis sorozat legyen, közte a saját ökoszisztémával rendelkező szigettel, ami nyilván tele van érdekes karakterekkel, akiket a cselekménybe fonva nagyon jól ki lehetne bontani, folytatva a misztikusan sejtetett fővonallal, amit szépen adagolva lehetne a feszültséget fokozni, de nem így. Mert kaptam a túl hosszúra nyújtott részeket, a nem túl érdekesen kibontott karaktereket, a sok sehová nem vezető-, vagy éppen háromszor is szájba rágó szálakat. Persze azért nem voltak rosszak a főbb karakterek, de valóban fura volt, hogy mindenki múltját szinte kizárólag monológokból ismerhettük meg. Egyedül a befejezés, a megoldás, ami ideillő volt. Bár nem volt rossz élmény, de azért inkább a megnézésre nem ajánlott kategória nálam. Ennyi időt el lehet tölteni jobban összerakott sorzatra is.

Gergely Illés - 2021. 10. 05. 02:08

Én most végeztem vele. Elégé (pozitív) sokként ért, hogy ez egy vámpíros sorozat mert igazából arra számítottam, hogy ez is egy misztikus krimi lesz. Nekem tetszett bár az utolsó rész elégé töltelék volt de a többi nem volt rossz bár az is igaz, hogy nem nézném még egyszer meg az tuti.

Jamesch - 2021. 10. 06. 03:04

Ki mondta, hogy a papot ősi vámpír harapta meg?
Azt mondták angyal? Tudod milyen egy angyal? Honnan tudod hogy ez nem angyal? Honnan tudod, hogy nem ilyen a megváltás?
Nem humannek írom, hanem a kommentelőknek

Kicsit lehetett volna rövidebb valóban, de ez a metafóra 150percben nem jött volna jól ki

Geza Kovacs - 2021. 10. 06. 22:29

Szuper jó, nagy kedvencem lesz. Nem annyira a sorozat története miatt, hanem ahogy lefutott. A monológok, párbeszédek, esetleg a fő szálat előre nem is mozdító jelenetek miatt tetszett. Még sírni is sikerült rajta többször :-) Persze hozzá tartozik, hogy nekem a római katolikus vallás természetes környezet kezdetektől, meg az összes vallási/lelki téma nagy kedvencem.

Azt elhiszem, hogy aki horror sorozatot akar estére vagy hétvégére, annak ez így sovány lesz külön érdeklődés vagy előképzettség nélkül, és persze még azokkal együtt se egy pihentető popcorn mozi.

De hogy nagyon minőségi alkotás, azt szerintem senki nem vitathatja el.

Mellyssa - 2021. 10. 06. 22:55

A monológok inkább olyannak ütnek, akik tudják kötni az életükben valamihez.
Volt itt példálózás a halálról szóló “beszélgetésről” ebben a körben. Engem konkrétan úgy kanapéhoz szögezett, hogy látni, hallani nem tudtam magam körül. De ehhez kell ugye olyan saját “élmény” (tragédia), ami behúz. Ha szimpla popcorn mozinak nézi valaki, igen, vontatott.
A vámpíros sztori igazából azért kellett, hogy legyen máz a gondolat közvetítéséhez. Nekem a 60+ perc részek úgy pörögtek, mintha pillanatok teltek volna el.

JKJ - 2021. 11. 20. 07:12

Ez az a sorozat ami “felnőtteknek” készült. Lelkileg felnőtteknek. Akik egyrészt tapasztaltak már annyit a világból (elsősorban negatív élményeket), hogy érezzék mennyire életszerű minden részlete és karaktere a sorozatnak. Illetve akik érzelmileg olyan szinten mozognak, hogy képesek átérezni azt ami a karakterekkel történik. Nyilván ez legalább – ha nem egészében – tanult képesség, szóval azok akik ezt sekélyesnek, lassúnak, semmitmondónak élték meg csak fejlődniük kell egy kicsit. Ne vegye ezt senki sértésnek. Ilyen az élet. Jó példa erre gyermekkorunk kedvenc könyvei (vagy akár filmjei), amit felnőtt fejjel olvasva teljesen más karakterrel és motivációkkal azonosulunk. Ráadásul felnőttkor különböző szakaszaiban is változhat ez. Pl. szülő lesz valaki stb.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz