login |

Pilot-mustra: Doogie Kamealoha, MD – 1×01

2021. 10. 06. 15:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

A Disney+ szkriptelt sorozatai eddig eléggé könnyen csoportosíthatóak. Vannak ugye a Marvel-sorozatok, a Star Wars-sorozatok, a felemelő/outsideres sportsorozatok és a tinédzsereket megcélzó dramedyk – oké, a The Mysterious Benedict Society és a The Right Stuff kilóg, de előbbi a Hulu-ra, utóbbi pedig a NatGeo-ra volt tervezve eredetileg, nem saját gyermek.

A szériák nagy részére egyébként az is igaz, hogy nem teljesen eredetik, ilyen vagy olyan módon már meglévő IP-re alapoznak, kvázi adaptációk. Nos, a platform legutóbbi szkriptelt premierje is adaptáció, vagy legalábbis merít ihletet (egy régi klasszikusból), de egyébként a fiataloknak szánt dramedys vonalat lovagolja meg, amit mondjuk a Diary of a Future President vagy, ha idesorolható, a High School Musical-sorozat.

DOOGIE KAMEALOHA, MD – 1×01 – 6/10

Valahol sajnálom, hogy szinte mindenki úgy fog nekikezdeni a sorozatnak, hogy ismeri az alapkoncepciót, így a készítői “erőfeszítés”, amivel pár percig próbálják palástolni és meglepni a nézőt, odavész, de ez egy ilyen műfaj. Azért tisztességesen megírták a pilot kezdését is, amikor látunk egy apjával szörföző tinilányt, aki épp autóvezető vizsgáján próbál átmenni, amikor meglát egy balesetet és kiugrik a kocsiból, hogy segítsen az áldozaton. Ugyanis a 16 éves lány orvos. Amolyan csodagyerek, aki valódi diplomával rendelkezik.

És ennyi is az alapsztori, többet nem kell tudni. Lahela a kórházban dolgozik, szabadidejében pedig azt teszi, amit minden fiatal – élvezi a gondtalannak tűnő életet. Az orvosi szálon némi csavart hoz az, hogy az anyja is a kórházban dolgozik, közvetlen feletteseként, és őt is láthatjuk a többi családtaggal (apu, bátyó, öcsi) magánéleti környezetben, cseppet sem hanyagolják el őket, bár inkább a komikusabb oldalra erősítenek rá velük.

Alapvetően a Doogie Kamealoha egy tinédzsersorozat, ami kapott egy gimmick-et (ahogy a Diary of a Future President is az egy gimmick-kel, csak pár évvel fiatalabb tinikkel), ha kivennénk az orvosi aspektust, akkor pont olyan lenne, mint mindegyik másik hasonló széria: családi élet, barátkozások, első szerelmek. Azonban az orvosi szál nem csak heti eseteket, pácienseket és munkahely életet hoz a képbe, hanem némi mélységet is, hiszen a pilotban eléggé ráerősítenek arra, hogy a főhős minden látszat ellenére tényleg nem átlagos tinédzser, esélytelen, hogy gondmentes életet éljen,  az orvosi hivatása azért nyomot hagy rajta és befolyásolja a lelki világát.

A sorozat lelke egyértelműen Peyton Elizabeth Lee, akinek köszönhetően anno az Andi Mack számomra az egyik legtolerálhatóbb és legkomolyabb Disney Channel-komédia volt, aki mellett Kathleen Rose Perkins-t jó látni hasonló szerepben – Jason Scott Lee-nek inkább sidekick-ség jut. Mellette, vagyis mellettük még mindenképp kiemelendő Hawaii jelenléte, ami nem csak a vizualitást nyomja meg erősen, hanem látni, hogy a készítők elkötelezték magukat amellett, hogy a szigetvilág hagyományait is kiemeljék, a kulturális vonásaival is megismertessék azokkal, akik mondjuk nem nézték a Hawaii Five-0-t.

Nincs baj a sorozattal, s bár nem egyszer előfordul, hogy kedvelem az ifjúsági szériákat, ezúttal azt éreztem, hogy ez túlságosan is más korosztályt fog lekötni. Simán el lehet nézni, aranyos és szórakoztató, de felnőtt szemmel inkább csak egy érzelmes és bohókás semmiség, mintsem komolyabb hatású, a nézőt képernyő elé szögező darab, ami nélkül nem tudnék meglenni – nagyjából azt éreztem, mint a Diary of a Future President kapcsán is. Helye van a kínálatban, jó, hogy van, és pár év múlva is megnézhető.

Viszont az mindenképp pozitív, hogy ezzel fölé próbálnak lőni a Disney Channel-ös komédiáknak. Nem csak azért, hogy nem röhögős darab, hanem mert egy fokkal kevésbé egyértelmű humorral és tényleg valósnak ható karakterekkel operál (hö-hö…), nem csak karikatúrákkal, miközben persze megmarad a pozitív hangnem és az értékközpontúság.

Tippre eléggé más a hangneme a Doogie Kamealoha-nak, mint anno a Doogie Howser-nek, ami Neil Patrick Harris-t tette ismertté, de így is működik a koncepció, sőt, talán azt is ki lehet jelenteni, hogy ma így működik igazán. És még azokat sem fogja bántani, akik az ilyen rebootok miatt szoktak értelmetlenül háborogni, hiszen amellett, hogy tényleg csak az alapkoncepció hasonlít, konkrétan ki is mondják az első percekben, hogy azért nevezik Doogie-nak (olykor) a főhőst, mert anno volt egy ilyen sorozat.

1 hozzászólás Ne habozz!

JKJ - 2021. 10. 06. 17:34

Volt szerencsém anno látni az eredetit. Akkor nagyon szórakoztató volt! Ehhez talán már túl öreg vagyok. De örülök, hogy a mai fiatalok is kapnak egy ilyen témájú sorozatot!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz