login |

FBoy Island

2021. 10. 10. 15:50 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: kritika, reality,

Nagyon szeretem a valóságshow-kat, de ez elég tág műfaj, legutóbbi előadásomon legalább 20 alműfajra osztottam fel a zsánert. Én például leginkább a versenyreality-kért vagyok oda, egyrészt azokért, amik keretében egy-egy szakértelem vagy foglalkozás képviselői versengenek egymással, hogy egy zsűri eldöntse, hogy ki a legjobb, másrészt pedig a stratégiázós, taktikázós műfajért, ahol a cél ugyanaz, hogy ki marad a végére, azonban ebben a kérdésben nem szakértők döntenek, hanem maguk a játékosok kiszavazások révén.

De sosem jó, ha az ember egy sokrétű műfaj kapcsán csőlátású, ezért mindig is az volt a célom, hogy ismerjem a reality-k kortárs irányait, szóval próbálom a többivel is tartani a lépést annak révén, hogy olykor mindegyik képviselőjét szemügyre veszem, hogy a legutóbbi emlékeim óta miképp változott a producerek gondolkodása annak kapcsán, miképp közelítik meg a műfajt. (Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mondjuk akik itthon munkaként foglalkoznak a műfajjal, azok is nagy kanállal fogyasztják-e a nemzetközi műsorokat, hogy teljesen képben legyenek, vagy inkább saját kútfőre támaszkodnak?)

Elég régóta terveztem már, hogy ismét bepróbálok egy párkereső reality-t, hiszen itt is alapvetően egy versenyről van szó, szóval az a nagy kérdés, hogy ki marad a végére, azonban nincs zsűri, és nem is kiszavazás révén történik meg a győztes kiválasztása, hanem egyetlen személy, teljesen szubjektív alapon dönt a kiesőkről, az ő kegyeiért versengenek tehát. Főleg a klasszikus Nagy Ő, a The Bachelor és a The Bachelorette érdekelt a műfajból, és azon belül is az, hogy miképp álltak át ezek a műsorok a heti 40 perces formátumról 80 percesre, hogy mennyire lett így lazább vagy több az egész.

Azonban hiába minden elhatározás, a monstre premierek miatt még mindig csak terv számomra, hogy egyszer végigmenjek egy The Bachelor-évadon, viszont az HBO Max nyáron indított párkereső valóságshow-jában (itthon majd 2022-ben lesz elvileg szinkronnal, vagyis narrációval!) volt pár olyan komponens, amit elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy belevágjak. Az már más kérdés, hogy (lelövöm a poént) kifejezetten érdektelennek találtam az egészet. Ami nem biztos, hogy az FBoy Island hibája, lehet, hogy egyszerűen a randizós show-kat nem nekem találták ki.

Azt persze előre tudtam, hogy itt versengés helyett inkább a dráma és a szappan dominál, ami alapból kevésbé érdekes számomra (oké, talán lehet némi versengés, ha mondjuk randiért szól), de az meglepett, hogy a formátum csavarjai sem tudtak berántani. Pedig akadtak bőven.

Az FBoy Island lényege ugyanis az, hogy a trópusi környezetben három lány keresi az igazit, mely posztra 24 pasi ácsingózik. A csavar az, hogy a 24-ből csak 12-t motiválnak valós, őszinte célok, a másik 12 srác csak ún. fuckboy, aki nem kapcsolatban gondolkozik, csak szexben, trófeaszerzésben. Azt azonban, hogy ki az fboy, senki sem tudja, még mi, nézők sem, legalábbis a legtöbbnél ez titok marad, bár a kamerába beszélős interjúkból azért általában lehet következtetni.

A felütés szerintem elég izgalmas és provokatív, mondhatni a lányok radarját teszi próbára (volt olyan, elég ellentmondásosan fogadott reality is a 2000-es évek elején, ahol meleg és nem meleg fiúk versengtek egy lányért, és utóbbinak az volt a célja, hogy a végén nem meleg mellett kössön ki, a meleg srácok pedig akkor nyerhettek, ha sikerül végig megvezetniük a lányt), ergó még egy tanulság-komponens is van a műsorban, és igazából ez volt az, ami egyedül érdekfeszítő volt az egészben. Az emberi természettel, az emberi viselkedéssel kapcsolatos. Az, hogy nem csak fiktív történetben láttuk olyan embereket, akik rosszul mérik fel a másik szándékát.

Mert minden más, az ellenkező készítői erőfeszítések ellenére is nagyon semmilyen lett. A műsor felvezető interjúiban a showrunner például kiemelte a három lány személyiségét, hogy mennyire jó karakterek, de ezt nem nagyon láttam bennük, inkább voltak tipikusak. Persze hús-vér embereket nem fair egyszerűsítés így jellemezni, biztos, hogy én is tipikusnak tűnnék a képernyőn (pedig egyéniség vagyok!!4!44!), de valahogy tényleg kiszámíthatónak éreztem a viselkedésüket és a választásaikat is egy-két kivételtől eltekintve, nem nagyon volt meg az bennem, hogy ami történik a műsor során, komoly hatással lenne a végkimenetelre.

És igazából a pasikkal is ez volt a helyzet, akadtak szimpatikus és kevésbé szimpatikus alakok, de csak páran kaptak komolyabb karakterizációt. Az egészben a legérdekesebb tényleg az volt, amikor nézőként (látva a privát pillanatokat, pl. interjúkat) valakit nagyon másképp ítéltünk meg, mint a lányok, mert a fejfogós döntések legalább érzelmet hoztak ki a nézőből, még ha az olyan is volt, hogy “Hát nem látod, hogy a csávó egyértelműen fboy?”.

Beszélgetések, ismerkedések, randis enyelgések és a “kérők” rostálása, ezek mind a klasszikus felépítést követve történtek, de szerencsére melléjük (valamint a rejtély és a részek végi felfedős csúcspont mellé), azért csak behoztak valami egyedit. Pár kiszámíthatatlanabb csavart (kár lenne lelőnöm őket), valamint egy kikacsintós, a műfajt némiképp a feje tetejére állító stílust, ami meg fogja menteni sokaknál az FBoy Island-et.

Eleve az, hogy egy standup komikus, Nikki Glaser a műsorvezető (nagy favoritom!), jelzi, hogy nem veszik annyira komolyan az egészet a készítők sem (bár ettől még valóban akár egy életet megváltoztathat a játék), aki hozta a rögtönzött humort és beszólásokat az fboy-oknak (meg a nagyon gyenge búcsúszavakat, ehh…). És elég hamar kiderült, hogy sok minden másban működik a pikírt megközelítés.

Például abban, ahogy a kiszavazottak (akik persze, ahogy kell egy “álarcos” valóságshow-tól, a részek végén felfedik mindenki előtt, hogy jófiúk vagy b***ógépek valójában) távoznak, van, aki limuzinnal, másnak pedig a buszmegállóban kell várnia a “menetrend szerinti járatra”. Hogy aztán a kiszavazás utáni életük is a műsor része legyen, hiszen látjuk a folytatásban a jófiúkat, ahogy luxusban élnek egymással egy hotelben, és az fboyokat, ahogy egy pár négyzetméteres területre összezsúfolva a szabad ég alatt nélkülöznek és földön alszanak mintegy leckeként, és a napjaik is azzal telnek, hogy az fboy létről beszélnek a kvázi terapeutát alakító Glaser-rel.

Ergó a készítők egyértelműen leteszik a voksot az őszinte érzelmek és a jófiúság mellett (ami… belefér? mármint elfogultság ide, szexpozitivitás oda, mégiscsak ez a derék dolog?), akit ez nem zavar, és a tongue in cheek-stílust is bírja, annak a reality ezen aspektusa is be fog jönni. Mindenki másnak inkább kényelmetlen lesz nézni ez a vonalat.

(Sajnos a szezon közepe táján volt egy olyan húzás, vagyis történés, ami túl szkripteltnek hatott, ennek nem örültem. Mármint nem annak, hogy “jaj, a készítők belenyúltak!”, hanem mert ha az a dolog valóban megtörtént teljesen organikusan, játékosvezérelten (és miért ne történt volna meg, főleg, ha a készítők kreativitásra ösztönzik a résztvevőket, kvázi kérik tőlük, hogy tegyék próbára őket, mert akkor lesz jó a műsor), akkor sem lehetett volna hitelesen ábrázolni, és ez a legrosszabb, amikor a producer meg van lőve, mert kihagyni nem tudja, ami történt, ha pedig leadja, akkor mindenképp manipulálással fogják gyanúsítani, még akkor is, ha ő tényleg ártatlan.)

Annak ellenére, hogy nekem nagy csalódás volt az elvárásaimhoz képest az FBoy Island, a második évad már berendelve, kérdés, hogy milyen hatással lesz a jelentkezőkre az, ahogy zárult az első szezon, mert bár önmagában igen tanulságos dolgok (is) történtek, de sok nézőt ezek (joggal?) fel is háborítottak, még ha a számunkra készítői önkénynek tűnő döntések biztosan benne voltak a játékosok által is ismert szabálykönyvben, ami persze lehet, hogy csak annyiból áll, hogy “bármi megtörténhet”.

3 hozzászólás Ne habozz!

OneTwo - 2021. 10. 11. 08:58

Én Nikki miatt néztem meg, mert nekem is nagy favoritom, sajnos keveset szerepelt benne, de azokon jól mulattam :)
A legnagyobb problémám az volt, hogy arról senki sem beszél, hogy ezek a lányok f*ckgirl-ök, hiába volt az egyértelmű cél amit írtál is, hogy good guy-t találjanak, egyiket sem érdekelte ha olyat ejt ki és sokadszorra megpróbálkozik olyannal aki azóta kiderült, hogy f*ckboy. Plusz az összes hölgy antipatikus volt, de ez már szubjektív :)

camelkilla - 2021. 10. 17. 20:02

Szia Winnie,

A kérdésedre valaszolnek. Én otthon kezdtem munkakent foglalkozni a műfajjal de már régóta (kb 10 eve inkább nemzetközi produkciókban vagyok). Mivel amikor elkezdtük az első reality-t otthon csinálni meg semmilyen előfutára Magyarországon nem volt ezért (és nagyon nagyon fiatalok voltunk) ezért természetesen nem volt más választásunk mint külföldi realityket nézni. Persze a bibliát megkaptuk meg egy csomó anyagot is, de az ember úgy van vele, ha már csinálja akkor a lehető legutóbbi trend szerint és persze a lehető legjobban. Én akkor kattantam rá a real world-re.
Es persze majdnem az egész stáb nézte. Később még Magyarországon, aztán amikor már majd minden csatornán volt valamilyen reality akkor persze azokat néztük, egyrészt ugye a nézettség miatt, hiszen ha a másik csatorna reality-je nezetebb volt, vagy éppen jobb volt a Storyline akkor az ember rögtön elkezdett a sajatjaba belenyúlni és olyan storyline-t kreálni ami aztán jobb vagy éppen több nézettséget hozo volt (ergo szex verekedés stb.). Ez persze csak az élő reality-vel működik ahol ugye egy nap késéssel adod a dolgokat… A Survivor felé reality-nel pedig, ahol ugye még anno két évadot vettünk fel párhuzamosan, mi a vágás alatt néztünk rengeteg külföldi reality-t. Persze ott is lehetett még játszani a Storyline-kkal de mi már leginkább a vizualitás miatt tettük…
Hogy kicsit a nemzetközi stabokra is kiterjek. Amikor a Sony Television-nel Afrikában forgattunk az egész stáb de tényleg mindenki rá volt a Big Brother Africa-ra kattanva… Az durva volt, mindegy hol voltunk a tech guy-nak mindig az volt az első feladata, hogy beloje a muholdvevot, és mi meg néztük minden áldott nap…

Szóval a kérdésedre a válasz igen. Aki hosszabb ideig ebben a műfajban marad mint content creator (gyujtonevkent használva a szót) az bizony szereti a műfajt sőt a legtöbbünk hatalmas reality junkie es habzsoljuk amennyit csak lehet belőle.

Csak ne kövesd el azt a hibát ha tényleg szereted a műfajt, hogy valamelyikunkkel leülj egyet nézni… Nagyon el tudja rontani az élményt, mert persze rögtön elindul, hogy pontosan mi a fake es hogy hogyan lett egy semmiből induló storyline egy kreatív vágásnak köszönhetően izgalmas fordulatos történet és a többi és a többi…

winnie - 2021. 10. 18. 07:23

Köszi!

Ezt mindenképp biztató hallani.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz