login |

Mr. Corman: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2021. 10. 13. 21:10 - Írta: Shannen

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Now, here, this.
Nowhere else.

Egy igazán különleges, ám megosztó darab lett a Joseph Gordon-Levitt sorozata, ami valószínűleg a nézettségén is meglátszott, így végül az AppleTV+ második olyan saját sorozata lett, ami az első évad végével kaszát kapott. Szerencsére ez a 10 rész így is kerek és minőségileg hozza is a streaming szolgáltatótól megszokottat, ám a megvalósítás sokakat eltántoríthat, pedig, ha a néző kitart a végéig, akkor a sok furcsaság mind a helyére kerül.

A Mr.Corman számomra az ellentmondások sorozata. Nem indult lehengerlően, bár human már akkor is eléggé szerette, egyedül a készítő-főszereplő Gordon-Levitt neve adott bizakodásra okot, ám pár résszel később képes volt teljesen beszippantani, hogy aztán a legvégén meglegyen az az igazi bizsergető katarzis élmény, amivel ritkán találkozok. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ami a sztorit illeti, adott egy 35 év körüli tanár, aki nem nagyon tudja mit kezdjen az életével, hiába szereti a munkáját, titkon még mindig a be nem teljesült zenei karrierről álmodik, miközben az egy évvel korábbi szakítását sem tudta kiheverni. A mindennapjait nehezíti, hogy egy alapvetően szorongó karakter, akin ez az életközepi válság pánikrohamokban és másokat elidegenítő, védekező mechanizmusokban jelenik meg.

És itt jön egy újabb ellentmondás, maga a történet és az antipatikus főszereplő egy sötét, lehúzó sorozatot sugall (és végülis az is), a megvalósítás viszont nagyon is színes-szagos, olykor fekete humorral keverve. Az epizódok tobzódnak a kreatív megoldásokban, animációk, dalok, hangeffektek, tulajdonképpen az audiovizuális művészet mindenféle területe megjelenik.

Ha valakinek ez a stílus nem jön be, akkor érthető módon el fogja engedni a sorozatot, legkésőbb az 1×07-nél, amely teljes egészében ezt a vonalat követi, bár akkor szerintem már igazán érdemes kitartani a végéig. (Ha valaki ismeri Gordon-Levitt online kollaboratív médiafelületét, a HitRecord-ot, azoknak ezek a megoldások nagyon ismerősek lesznek.) Ezek az eszközök hol erősítik a baljós, szorongó hangulatot, hol oldják azt. Ilyen szempontból a Jim Carrey-féle Kidding ugorhat be, csak ott ugye a bábok adják a közvetítő közeget.

Miközben ezek a jelenetek jelenítik meg a főszereplő ki nem mondott érzéseit, a saját kreatív energiáit is szimbolizálják, amelyeket a valódi életébe nem tud becsatornázni és megélni. A fejében egy egész összművészeti hangverseny van, aminek viszont a megvalósítását a mindennapi szorongásai blokkolják. A ‘hol tartok?’, ‘merre tartok?’, ‘mit értem el eddig az életben?’, ‘leszek-e valaha boldog?’ kérdések ebben a korban elég univerzálisak, nyilván mindenkinél eljön az a pont, amikor megáll egy pillanatra és átgondolja ezeket a témákat, de nem mindenkinél okoz ez tartós szorongást és pánikrohamokat.

Josh Cormannél viszont igen és nagyon meg kell küzdenie azért, hogy ezeket le tudja gyűrni. A sorozat elején nem egyértelmű, hogy honnan erednek a mentális problémái, de az évad végére megkapjuk a válaszokat, ami nyilván a családi háttérben keresendő. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

A Mr. Corman tele van szimbolikával, a közelgő aszteroidától kezdve a homályba burkolózó hajléktalan emberekig, amelyekre idővel mind-mind kapunk is magyarázatot. Annak ellenére, hogy akárcsak több más, független filmet idéző sorozatnál, itt is inkább életképeket látunk, a szimbólumok mégis, mint egy kriminél a nyomok, idővel mint puzzle-darabok fogják kiadni a teljes képet.

Amikor a főszereplő tenni akar a problémái ellen, például ráveszi magát, hogy kimozduljon péntek este, akkor valahogy mindig kap egy újabb pofont, ami visszaküldi a padlóra. Ezt hol önmagának, hol külső körülményeknek köszönheti, de nézői szempontból mindenképp türelmet és empátiát igényelnek a hullámdombocskákat követő folyamatosan érkező mély hullámvölgyek.

A helyzeten az sem segít, hogy az évad közepe táján megérkezik a COVID-járvány, ami érthető módon megdobja a szorongás faktort. Ahogy a szezon elején a pánikrohamot, úgy az egyébként is depressziós főszereplő kéthetes izoláltságát is sikerült gyomorszorítóan bemutatni. Ahogy azt is, hogy ebben a megváltozott világban hogyan alakulnak az egyébként is másokhoz nehezen kapcsolódó emberek társas viszonyai. A járvány nyilván egy akkora hatású esemény, ami jó eséllyel valamit elindít az emberben valamilyen irányba. Ha nem is hoz 180 fokos fordulópontot, mégis új perspektívába képes helyezni dolgokat. Legyen az a munka, a párkapcsolat vagy a gyerekkori álmok.

Rávilágít arra, hogy az állandó túlgondolás, szükségtelen aggódás és mindennek a végtelen analizálása megfosztja az embert az ‘itt és most’-ban való éléstől és az élet apró örömeinek észrevételétől. A sorozatban Josh folyamatosan kapja a tanácsokat, hogy hogyan próbáljon kilépni jelenlegi helyzetéből, ám végül önszántából vesz egy nagy levegőt és tesz egy bizonytalan lépést kifelé a buborékjából. A megoldás? A benne rejlő kreatív energiák szabadjára engedése. Ezzel természetesen nem oldódnak meg a problémái, de felcsillan a fény az alagút végén és csak remélni tudjuk, hogy ezután Josh tartja is majd az irányt.

Többek közt ezért is sajnálom, hogy nem lesz folytatás, mert mesélnivaló bőven lehetett volna és a karakter is megérdemelte volna, hogy bebizonyítsa, hogy kit tud lépni a jelenlegi helyzetéből és olyan életet élni, amire nem vetül rá a depresszió fátyla. Persze, kérdezhetnétek, hogy miért is jó egy ilyen sötét hangulatú sorozatot nézni? Nos, egyrészt mert a remény mindig ott van, hogy egyszer csak jóra fordulnak a dolgok, másrészt ahogy Josh a tanítványain keresztül tudott reflektálni a saját életére, úgy mi, nézők is, kvázi terápiás céllal kapcsolódhatunk a látottakhoz.

Végül muszáj egy-két bekezdés erejéig megemlíteni a színészeket, ugyanis egészen parádés gárda jött össze. Gordon-Levitt, aki szerint Josh ő maga is lehetne, ha az élete bizonyos pontokon kicsit másképp alakult volna, remek érzékkel mutatja be a karakter belső vívódásait, egy-egy pillantás, félbehagyott mozdulat elég ahhoz, hogy értsük, mekkora feszültség és bizonytalanság dúl benne. A lakótársát alakító Arturo Castro-t mindig jó látni, itt is üde színfoltja a sorozatnak, jól ellensúlyozza Josh szorongó karakterét, jó volt, hogy saját epizódot (1×04) is kapott.

Mellettük pedig a hosszabb-rövidebb időre felbukkanó mellékszereplők színesítik a(z amúgy is elég színes) képet, úgy mint a Josh anyját alakító Debra Winger, a volt barátnőként felbukkanó Juno Temple, de az egy epizódos vendégszereplők, mint Lucy Lawless, vagy az egészen zseniális Hugo Weaving is rengeteg hozzátesznek ahhoz, hogy ne csak a formai megoldások tűnjön ki a sorozat, hanem az alakításokkal is.

A Mr. Corman egy különlegeség, aminek a hangulatához sokan tudnának kapcsolódni, ám a kivitelezés nem lesz mindenkinek kenyere. Ugyanakkor ennél konvencionálisabb megvalósítással nem is tudott volna emlékezetes maradni. Erős 8/10 lett az eredmény, így aki nem ijed meg a keményebb témáktól és nem bánja, ha a szokásostól eltérő audiovizuális élményt kap, az mindenképp tegyen vele egy próbát.

4 hozzászólás Ne habozz!

SSY986 - 2021. 10. 13. 22:06

Én a 8.rész közepén adtam fel a sorozatot…
Igazából azért engedtem el, mert kB 8.résznél rájöttem, hogy konkrétan semmi szerethetö nincsen Joshban egyszerüen nem érdekel a sorsa igazából a Halloween partynál volt az, hogy elkellene engedni ezt, de még adtam pár részt neki. Juno templet leszámítva a mellékszereplök lopták a showt még Logic is.

Csak Porter - 2021. 10. 13. 22:18

Remek írás egy remek sorozatról!

Minden szavaddal egyetértek! :)

copass - 2021. 10. 13. 23:00

igazán jó sorozat volt.

Geza Kovacs - 2021. 11. 03. 23:16

Kösz, hogy írtatok róla, mert máshonnan nem hallottam volna erről. Nagyon tetszett. Nagyon sokban át tudom érezni (sajnos) a főszereplő életérzését, jó, hogy erről is van sorozat most már. De nem csodálom, ha sokan unalmasnak vagy trágyának tartják az egészet, addig jó, amíg a többség így látja.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz