login |

Pilot-mustra: The Harper House – 1×01

2021. 10. 14. 15:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: animáció, kritika, pilot-mustra,

We’re the Harpers and we do shit for real.

Komolyan ott lennék azokon a pitch-eléseken, amikor eladják ezeket a sorozatokat a készítők az adott platformnak. Nem azért, mert csodálkozok azon, hogy képernyőre kerülhetnek (nem titok, hogy animációkra nagyon nehéz rákattannom), hanem mert érdekelnek a mögöttük lévő gondolatok 20-30 percben előadva. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a Paramount+ új animációjának készítője is szenvedélyesen érvelt amellett, hogy el kell készíteni ezt a sorozatot, és szerette is volt ezt tenni, hogy hosszú éveken napi 10-12 órában dolgozhasson rajta, de engem tényleg az érvei érdekelnének. Főleg a látottak fényében.

THE HARPER HOUSE – 1×01 – 2/10

Igen, persze a fentieket minden sorozatra el lehet mondani, és kommentben gyakran meg is teszem, és jogosan lehet azt válaszolni minderre, hogy szar duma az, hogy a készítő meg jó esetben a teljes írógárda megszállottja annak a szériának is, ami az adott embernek nagyon nem tetszik, hiszen másképp nem nagyon lehetne ennyi idő ráfordításával dolgozni rajta, de ha egyszer így van. Meg azt is tudjuk, hogy minden szubjektív, azaz, ha valami pocsék valaki szerint, más szerint, lehet zseniális. A The Harper House-t is sok százezren vagy millióan fogják imádni.

Én nem.

Az első percekben vártam, hogy mi lesz a más ebben a sorozatban (ld. fent, hogy mivel adták el), ahol egy család beköltözik egy düledező házba, mert mint kiderül, az anyuka elvesztette az állását és a régi házukat eladják, azonban ezt a gyerekeknek nem kötik az orrára. Azonban egy jó ideig nem nagyon történik semmi, ami alapján akár a sztorija, akár a megvalósítása, akár a hangneme másféle lenne., bár a pincelakó oposszumokra való rácsodálkozás azért megpendített valamit, hogy nem lesz annyira nyílegyenes a széria.

Idővel azonban (mondjuk az eredeti lakó holttestének megtalálása után) a The Harper House éreztetni kezdi, hogy bizony lesznek sajátosságai, és egyre több elszálltság kerül bele (kábé, mint a Close Enough esetében, ahogy eszkalálódik az átlagos alaphelyzet), valahogy azonban mégsem tudom körbeírni, hogy mit is tud a sorozat, mert minden hallucináció meg felnőttes utalás ellenére egy pillanatig nem találtam érdekesnek.

So you know, we are a family of allies in this house. Here’s a card with all my social handles, just in case you want to check out my feeds, or tag this super diverse and progressive hang.

A legzavaróbb az volt, hogy konkrétan megfoghatatlannak éreztem. Valahogy totál nem illett össze a megvalósítás, a történések és mondjuk az aláfestő zene, nem értettem, hogy egyes karakterek miért néznek ki úgy, ahogy (ld. a főszereplő család egyik gyereke), miért viselkednek másképp, mint azt várnám, miért ez a nagy megszállottság a pankráció kapcsán (vajon ez visszatérő elem lesz?), és még a Rhea Seehorn/Jason Lee főszereplő duó sem tudott annyit hozzátenni az eredményhez, hogy meggyőzzön.

Nyilván semmi csoda nincs abban, hogy újabb animáció megy el mellettem csont nélkül. Kezdem tényleg azt érezni, hogy a műfaj értelmezésével vannak gondjaim.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz