login |

Scenes From a Marriage: egy kapcsolat anatómiája – írta Donnie

2021. 10. 15. 21:50 - Írta: vendegblogger

9 hozzászólás | kategória: kritika,

Az HBO (elvileg) minisorozatának nézése kapcsán olyan érzése támad a nézőnek, mintha csak illetlenül odalopózna a két főszereplő közelébe, és belelesne a házasságuk intim, fájdalmas, és olykor felemelő pillanataiba.

A bensőséges jelleg és a lenyűgöző alakítások miatt pillanatok alatt közel lehet kerülni a karakterekhez, így nem meglepő, hogy minden rész, vagyis jelenet végén azt éreztem, hogy meg kell emészteni a látottakat, és ülepednie kell az élménynek. Végeredményben egy remekül megrajzolt társadalmi és pszichológiai esettanulmányt kapunk az öt részt alatt, mindezt olyan emocionális hatással megspékelve, amelyhez mozgóképes alkotás esetén régen volt szerencsém.

A cím ismerősen csenghet, hiszen egy feldolgozásról van szó, Ingmar Bergman 1973-as svéd minisorozatának 21. századra modernizált változatáról. A készítő, Hagai Levi (In Treatment, The Affair) elmondása szerint akkor fogalmazódott meg benne a sorozat elkészítésének ötlete, amikor Bergman fia nyolc évvel ezelőtt felkereste őt az ötlettel.

Természetesen a mai korszellemhez és a megváltozott társadalmi szerepekhez kellett igazítani az új változatot, de Levi ezen felül is eszközölt változtatásokat. Az eredetiben a házaspár gyermeke szinte szóba sem kerül, míg ezúttal a férj és a feleség karaktereinek mélyítésénél fontos szerepet kap a kislányukhoz fűződő kapcsolatuk. Emellett felcserélte a nemi szerepeket is, amíg Ingmar alkotásában a családfenntartó, hímsoviniszta férfi hagyta el a bizonytalan feleségét, addig Levi esetében a jóval több pénzt kereső, karrierista nő (Mira) lesz az, aki megcsalja az otthonról dolgozó, gyerekvállalásban nagyobb szerepet vállaló férjét (Jonathan). 

A tovább mögött folytatom.

A sorozat egyik legnagyobb erénye az, hogy a színfalak mögé tekint, szinte már anatómiai pontossággal mutatja be a Mira és Jonathan házasságának sorsfordító pillanatait. Jó eséllyel mindannyiunkkal előfordult már, hogy barátok, ismerősök válásakor meglepődtünk, mivel kívülről szemlélve biztosra vettük, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatban élnek. Sokszor nem látjuk a problémákat, és a Jelenetek egy házasságból pontosan ezt mutatja be nekünk, azokkal a folyamatokkal, lelki vívódásokkal, keserű, olykor racionális, máskor érthetetlen döntésekkel szembesít, amelyek a kívülállók számára láthatatlanok, és amelyek aztán két ember fokozatos elidegenedéséhez vezetnek. 

A bensőséges jelleget elősegítette, hogy a sorozat legtöbb jelenete a családi házon belül játszódott, ritkán léptünk ki ebből a közegből. Éppen ezért okozott meglepetést, amikor az utolsó rész kinti jelenetsorokkal kezdődött, azonban ismét feltűnt a ház, amely összességében egy alapvetően egyszerű, de mégis ügyesen végigvitt szimbolikát jelentett Mira és Jonathan kapcsolatának értelmezésében. Ahogy azt már megszokhattuk Levitől az In Treatment esetében, a maximumot képes kihozni két ember hosszasan elnyúló interakciójából, és ez ezúttal sem volt másként. Egy pillanatnyi üresjáratot sem éreztem, köszönhetően többek között a már dicsért intimitásnak, a remekül megírt párbeszédeknek, és természetesen az alakításoknak.

Utóbbihoz kapcsolódóan külön ki kell emelni Oscar Isaac és Jessica Chastain kettősének jutalomjátékát. Tökéletes volt közöttük az összhang, egy-egy tekintet, megváltozott hanglejtés, vagy mozdulat elég volt tőlük, hogy pontosan megértsük a karakterekben végbemenő folyamatokat. Már az árulkodó volt, ahogy egymáshoz értek, nem is kellett megszólalniuk, egyértelművé vált számunkra, hogy az adott jelenetben milyen érzelmi állapotban voltak a karaktereik.

Azt, hogy ennyire bensőségesnek és közelinek éreztük a sorozatot, a kimagasló színészi játékon kívül annak is volt köszönhető, hogy a kamera sokszor olyan helyekre is követte a szereplőket, amiknél a legtöbbször azt szoktuk meg, hogy szégyenlősen elfordul. Itt azonban a cselekmény szerves részét képezték ezek a jelenetek, Hagi pontosan érezte, hogy ezek – mint például egy veszekedést követő fogmosás vagy egy szexuális együttlét utáni tusolás, sokszor többet mondanak, mint a konkrét párbeszédek.

Ez a fajta erőltetettség nélküli, természetes jelleg a témáiban is tetten érhető volt. A sorozat szépen fokozatosan, sablonok kikerülésével hozta be a vonzalom, a szexualitás, a monogámia, a vallás, a szülőkhöz való kapcsolat kérdését, sok mindenről tanított úgy, hogy valójában nem tett mást, csak életszerűen bemutatta két ember kapcsolatát.

A realista jelleg mellett a négy fal leomlása is megfigyelhető volt, az első négy epizód kezdésekor ugyanis a színészek kamerák és stábtagok között sétálva beálltak az adott jelenetbe, ezáltal szó szerint is megvalósult a színfalak mögé tekintést. Az utolsó rész végül megtöri a hagyományt, csak a végén láthatjuk a két színészt a díszletek között, és miközben felemelő volt látni az Isaac-Chastain kettős záró jelenetsorát, egyfajta keretes szerkezetet is kapott ezáltal a sorozat.

A két karakter története is szép ívet zár le, és úgy tudjuk útjára engedni Mirát és Jonathant, hogy a kapcsolatuk bemutatása számos kérdést vethet fel önmagunkkal kapcsolatosan, és gondolkodásra késztethet régebbi, vagy akár jelenlegi kapcsolatunkra vonatkozóan.

Hagi egy újságírói kérdésre válaszolva nem zárta ki, hogy idővel folytatja majd a sorozatot, akár egy újabb, idősebb, más társadalmi helyzetű, vagy meleg pár kapcsolatának bemutatásával. Elmondása szerint az is elképzelhető, hogy visszatér majd Mirához és Jonathanhez néhány évvel később. Ez még a jövő zenéje, a most látott öt rész kerek egészt alkot, és nálam az idei egyébként roppant erős sorozatos felhozatal legkülönlegesebb élményt nyújtó drámájává avanzsált.

9 hozzászólás Ne habozz!

spamdog - 2021. 10. 15. 22:46

megkérdezte egy barátom hogy milyen volt:
minden rész maga volt a tökéletesség mégis az elmúlt 5 hétben lehozott az életről

clegane - 2021. 10. 16. 07:34

szerintem nem sikerült úgy bemutatnia a sorozatnak a problémákat, hogy azok átérezhetőek legyenek.
én a második részig jutottam, és rossz értelemben volt rossz nézni, ahogy szenvednek a szereplők ezen a megcsalás-dolgon hosszadalmas dialógussal. egy egyszerű “ez van, bocs, most akkor megyek” sokkal érthetőbb lett volna, mint hogy fél órán át keresztül magyarázza a megcsaló fél a semmit, teljesen védhetetlen okokkal. mintha ezzel próbálta volna az író érthetőbbé tenni az okokat, szimpatikusabbá tenni a szereplőt, de nálam ez teljesen mellé ment így.

wontbe - 2021. 10. 16. 09:50

Szerintem nagyon erős lett ez a minisorozat ( bár az eredetit nem láttam)
2 dolog zavart, amit újonnan hozott be a rendező.
Az egyik ez a színfalakat mutató dolog, engem teljesen kizökkentet, értelmét sem találtam. Anélkül is tudtam, hogy egy házasság ‘színfalai ‘ mögé engednek be minket.
A másik a zsidó ás vallás vonala( persze Mira pasija is izraeli…) Nem a zsidóság zavart, hanem hogy néhány döntést ezzel magyaráznak a férj és feleség kapcsolatában. Sokkal univerzálisabb lett volna kihagyni ezt.
Minden rész annyira lekötött, hogy újra néztem. Sajnos nemrég mentem túl hasonló történéseken az életemben. Szerintem aki nem élt hosszú párkapcsolatban vagy házasságban, az nem tudta annyira átérezni a szituációkat.
Az utolsó rész viszont súlyos csalódás volt. A rendezés és a párbeszédek is gyengére sikerültek. Erőltetettnek tűnt és céltalannnak az egész. Mintha nem tudták volna mit kezdjenek az egésszel, vagyis hogyan zárják le.
Emiatt kicsit rossz szájíz marad a befejezés.

Divide - 2021. 10. 16. 13:18

Minden epizódot ki kellett heverni lelkileg, nem azért, mert olyan rossz volt, hanem mert annyira intenzív. Nekem nem rímelt saját élményekre, de így is nagyon lehúzott. Eddig se terveztem házasodni, ezek után meg végképp nem. :D
Chastain és Isaac hatalmasat ment ebben a sorozatban, le a kalappal.

Snoopyzit30 - 2021. 10. 16. 18:07

wontbe: “Szerintem aki nem élt hosszú párkapcsolatban vagy házasságban, az nem tudta annyira átérezni a szituációkat.”

Igen, szerinted. Szerintem pedig lelki beállítottság, illetve érzelmi intelligencia kérdése, hogy ki mennyire tudta átérezni, átélni, érteni.

A színészek remekeltek, a helyszín, a beállítások, a dialogók minden meggyőző volt, kivéve az utolsó részt. Azt már én sem tudtam hova tenni, nem volt rossz, csak valahogy nem illet az egészbe.

A sorozatról vagy 10 kritikát olvastam az elmúlt 1 hétben, szóval most már biztosan meg fogom nézni az eredetit is.

Az utolsó rész ellenére nálam a legjobbak között van idén (persze a Maid-et nem nyomja le).

9/10

Never - 2021. 10. 16. 21:29

képtelen voltam azonosulni a karakterekkel, az osszes problemájuk idegen. Veszekedésuk értelmetlen, olyan alap dolgokon kaptak ossze amik egy normalis párkapcsolatban már a kapcsolat elején kiderulnek es elrendezodnek (vagy nem)… nem 10 év után. Vajon komunikáltak egymásal az évek során vagy mindenki a saját kis buborékjában éldegélt?!

Színeszek jók de az a bizonyos világ amit probálnak lenyomni a torkomon az nekem nem szimpi es nem kérek belole

Gabi - 2021. 10. 16. 21:57

Never: a buborék jó és biztonságos, sokan el nem tudják képzelni, hogy bizonyos dolgok mennyire gyakoriak, ld. az értelmetlen dolgok.

Shannen - 2021. 10. 17. 12:10

Ez valóban egy jutalomjáték volt a két színésznek, akik kihozták magukból a maximumot, egy élmény volt nézni őket, ahogy egy-egy pillantással, mozdulattal oldalakat meséltek. Az utolsó részen kívül, ami tényleg kilógott kicsit, az írás és rendezés is működött, Hagai Levi megint remek érzékkel teremtette meg ezeket a nagyon bensőséges, intim pillanatokat.

Mivel a sok-sok pozitívum már a kritikában és kommentekben is fel lett sorolva, így én most még azt emelném ki, hogy mi nem tetszett annyira: a negyedik fal lebontása. Olvastam interjút is a készítővel ez ügyben, de nem győzött meg. Engem túlságosan eltávolított a látottaktól minden epizód elején, és idő kellet míg vissza tudtam rázódni és hagytam, hogy vigyen magával a történet. Ezzel nálam kicsit más szintre emelte ennek a kapcsolatnak a történetét. Azt vártam volna, hogy bár egy konkrét párkapcsolat sztoriját látjuk, de mégis univerzális üzenetekkel, érzésekkel. És nyilván ez is benne volt, nem mondom, hogy nem, de ezzel a “most akkor belelépek a karakterbe és action”-dologgal kicsit művé tették az egészet, kvázi idézőjelbe rakták. Az meg még furcsább volt, hogy a finálénál ugye máshogy kezdtünk, bár ott mondjuk jól esett a köntösben ölelkezve elsétáló Chastain-Isaac párost látni, volt egy ilyen nagy fellélegzés-érzés, hogy amúgy minden rendben, nincs dráma. De ezzel megint csak ezt az idézőjeles keretet erősítették.

Ettől függetlenül 8/10, az alakítások hibátlanok, mindenkinek ajánlom, aki nem fél kicsit mélyre menni és a nehéz dolgokkal szembesülni. Az eredetit pedig fel is vettem a listámra, jó lenne még most frissiben megnézni.

totoro - 2021. 10. 17. 21:02

A sorozat sok szempontból zseniális, a második rész meg egészen elképesztő volt számomra. Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki átélt már hasonló szituációt, hát a hideg kirázott, annyira stimmeltek a stációi annak amikor kiderül egy megcsalás, és borul egy sokéves házasság gyerekkel. Amiben biztos vagyok, hogy huszonévesen nem értettem volna meg, és unalmasnak, hiteltelennek tartottam volna, de mai fejjel ez egy iszonyat életszerű kép volt. Akik most legyintenek, jobb ha tudják, hogy ma a legtöbb válás 40-45 éves kor között történik, ha nincsenek 50 felett, akkor jó eséllyel még átélnek hasonlót mint a főszereplők…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz