login |

Succession – 3×02: Mass in Time of War

2021. 10. 27. 21:30 - Írta: Shannen

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Már a múlt heti szezonkezdéskor is megjegyeztem, hogy ereje teljében tért vissza az HBO sorozata két év után, ám akkor egy igazi pörgős, grandiózus részt kaptunk, amelyben mindenki hirtelen válságmenedzselni volt kénytelen, miután Kendall ledobta a bombáját. Az évad második része viszont a sorozat egy másik erősségét domborította ki, nevezetesen a családtagok közti toxikus dinamikákat.

-You think he would send poisoned donuts to the house of his grandchildren?
-No, I’m like, 98 percent sure those are not poisoned.

Ráadásul tette ezt a legegyszerűbb és egyben leghatásosabb módon, azaz az írók fogták a négy testvért, rájuk zárták az ajtókat és hagyták, hadd szóljon.  Engem ezek az epizódok tudnak igazán lenyűgözni, hiszen ilyenkor nincs mellébeszélés, körítés, itt két dolognak kell működnie: az írásnak és a színészi játéknak. Persze a Succession nem lenne Succession, ha mindehhez még nem párosulna átlagon felüli fényképezés és rendezés is.

Na de elég a ömlengésből, a tovább mögött lássuk spoileresen, hogy mire is jutottak a tesók egymás között. 

Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan egy helyre terelték az utódokat, de végülis érthető, hogy mielőbb tiszta vizet kellett önteni a pohárba, hogy aztán mindenki tudja, hogy melyik oldalról is kell nekiindulnia a csatának. Az már egy más kérdés, hogy ezeken a frontvonalakon ki, mikor és miért fog át-átjárni a jövőben.

Az epizód nagy kérdése az volt, hogy Kendall képes-e egy oldalra terelni a testvéreket, hogy egy egységként lépjenek fel az apjukkal szemben. Bár eleinte, amikor mindhárman egyenként, maguktól megjelentek Ken főhadiszállásán, úgy tűnt, hogy van esély a terv megvalósítására, a család fekete báránya megint elfelejtette az 1×1-et és csúnyán elszámította magát. Mi kell ugyanis ahhoz, hogy egy ilyen szövetség létrejöjjön? Minimum egymás iránti bizalom, lojalitás és közös ellenségkép.

Az utóbbi még meg is lenne, ám az előbbiek teljes mértékben hiányoznak. A Roy gyerekek soha nem élték meg, hogy mit jelent a testvéri összetartozás, világ életükben az apjuk kizárólagos elismeréséért kapartak, még felnőttként is, amikor azt hinnénk, hogy már túl vannak ezen, Logan mégis képes egy-egy jól irányzott mondattal infantilizálni őket. És bár látszólag átlátnak a szitán, az apjuk hangja, mint egy kisördög ott motoszkál bennük és ezt még mindig nem tudják elengedni (lásd a Connor-Logan beszélgetést például). A fenevad, akitől egyszerre rettegnek és akinek az elismerésére vágynak folyamatosan ott magasodik felettük és manipulálja őket.

Pedig Kendall jó irányba kezdett el tapogatózni, amikor előadta a nagy terveit, hogy hogyan fogja kitakarítani a céget és globális szupervállalattá tenni azt felosztva a testvérek között. Ha valamivel, akkor a minél nagyobb hatalom ígéretével meg lehet szerezni Shiv és Roman figyelmét is. Előbbi szeme rögtön felragyogott és érezhetően elgondolkodott a lehetőségen, utóbbi ugyan jobban vonakodva, de szintén nem vetette el rögtön az ötletet. Néhány percig még az apjuk egészsége iránti aggódást is feledtette ez a kis gondolatkísérlet, ám egyrészt az egójuk, másrészt Logan közbeszólt.

Félelmetes volt látni, hogy amint Logan a fánkos doboz képében megjelent a színen, pillanatok alatt, mint a homok, folyt ki Kendall kezei közül a még igazából össze se forrt testvéri szövetség. Az talán mindent elmond egy családi viszonyról, ha a gyerekek komolyan elgondolkodnak azon, hogy vajon az apjuk a titkos összejövetelükre mérgezett sütiket küld-e.

Míg Ken halálosan meg van sértődve, hogy bűnbakot akart belőle csinálni az apja, a többieket ekkora sérelem nem érte (még), és nem is tudják átérezni Kendall sértettségét, hiszen a testvéri szeretet hiánya miatt nulla empátiát tanúsítanak irányába. Lehet, hogy az apjukhoz sem kötődnek érzelmileg, de legalább függnek tőle, és ez nyilván felülírja az egyébként érzelemmentes testvéri viszonyokat.

A családi mintát pedig látványosan a saját kapcsolataikba is átviszik. Az egész epizód remekül rávilágított arra, hogy itt egyetlen őszinte kapcsolat sincs, mindent az érdekek irányítanak. Az egyenes kommunikáció helyett szenvtelen anyázást kapunk, ami persze nézőként roppant szórakoztató (lásd például Kendall kamu borítékját), de a karakterek konfliktusait nem oldja meg. Megy a titkolózás és a mismásolás ezerrel még a kritikus pillanatokban is. Shiv felhívja Tomot, aki úgy tesz, mintha semmiről se tudna, Roman Gerritől várja a megoldást, miközben a nőt nyilvánvalóan más érdekek hajtják.

És mindezalatt lenyomnak egy olyan arrogáns beszélgetést a gyerekszobában arról, hogy ki mit tudott a hajón történt bűncselekményekről, hogy az egyszeri nézőnek a gyomra felfordul. Kíváncsi leszek, hogy vajon Connor megint parkolópályára lesz-e állítva, mint korábban vagy nagyobb teret engednek neki, hogy kicsit egyensúlyozzon a két tábor között. Én mindenképp örülnék, ha többet látnánk a színen, most is jól színesítette az összképet.

Szerencsére az elég csúnya véget ért testvéri kupaktanácsot remekül ellensúlyozta Greg kuzin szokásos bénázása. Nicholas Braun továbbra is zseniális ebben a szerepben. Nálam mindenképp a lakásán játszódó ajtókopogtatós jelenet volt a rész csúcspontja. Már-már tényleg a Veep-et idézte ez a fejfogós, kínos ugyanakkor roppant humoros pár perc. Ezzel szemben Marcia újbóli felbukkanása már kevésbé kötött le, lehet, hogy csak azért, mert Logant most nagyon elszigetelték a cselekmény többi részétől, mindenesetre az ő karakterében is van potenciál, elég nagy játékos ő is, akinek bizony van az a pénz, ami kárpótolni tudja a sérelmekért.

Vannak itt még aduászok mindkét oldalon, sőt hamarosan nyilván az FBI is fel fog bukkanni, elindulnak a jogi huzavonák és Logan is hazatér New York-ba (reméljük így Tom és Greg is hamarosan újra találkozik személyesen), úgyhogy egészen biztosan fokozódni fog itt még a hangulat hamarosan.

4 hozzászólás Ne habozz!

Bélabá - 2021. 10. 27. 23:49

Élvezet volt nézni minden percét. Óriási teljesítmény hogy harmadik évada ilyen magasan tudják tartani a színvonalat úgy, hogy még az a könnyebbségük sincs, hogy a szereplők iránti nézői szimpátia átsegítsen egy pár gyengébb részen. Nem hibázhatnak, baromi jól meg kell csinálniuk minden részt, minden jelenetet, és eddig nem is hibáztak.

Divide - 2021. 10. 28. 06:28

Én meg már megint rájöttem, hogy ebben a kiélezett versenyben még mindig Gregtől undorodom a legjobban. :D

Snoopyzit30 - 2021. 10. 28. 18:24

Én azt nem tudom eldönteni, hogy Shiv és Roman ennyire rettegnek az apjuktól vagy ennyire maguknak akarják a hatalmat?
Ahogy a pilotnál is írtam továbbra is úgy érzem, hogy Kendallben van spiritusz.

A színészek közül Brian Cox valami zseniális, amit alakít. Elképesztő mennyire jól elkapta a karaktert.
Aki még nagyon jó és minden pillanatát imádom az Tom.
Még a 3. évadban nem volt sok lehetősége, de a 2. évadban magasan Matthew Macfadyen alakítása tetszett a legjobban a mellékszereplők közül.

Bélabá - 2021. 10. 28. 20:52

@Snoopyzit30
Szerintem ez egy összetett dolog,

1. egyfajta Stockholm szindróma
2. az apjuk soha semmibe nem vette őket, és a legbelső igényük hogy neki bizonyítsanak (de mindig csalódniuk kell)
3. nyilván a hatalomvágy is benne van
4. félnek is az apjuktól (lásd a fánkos jelenet)
5. és az életszínvonaluk féltése is – elveszíthetnek mindent ha Kendall mellé állnak.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz