login |

gen:Lock – írta Villám

2021. 11. 04. 15:50 - Írta: vendegblogger

Szólj hozzá | kategória: animáció, kritika,

A Rooster Teeth animációs sorozata még a 2019-es év elején indult el, és a héten érkezik meg a második szezonja, nem is akárhova, hanem az HBO Max-re. Ez a szintlépés talán nem is meglepő, hiszen a stúdió animáció eszméletlen szórakoztatóak tudnak lenni, képesek nagyon gyorsan beszippantani az embert a maguk kis világába úgy, hogy tényleg türelmetlenül várjuk a folytatást. Ráadásul mindezek mellé olyan kreatív zsenialitás van mind mögött, ami mérföldeket ver a „nagy” sorozatok többségére.

Kezdem a sorozat állandó szereplőinek szinkronhangjaival, mert igen meggyőző a lista a következők: Michael B. Jordan, Dakota Fanning, Maisie Williams, Kōichi Yamadera, Golshifteh Farahani, Asia Kate Dillon és David Tennant. Ezek után nem volt kérdés, hogy azonnal fejest ugrok a sorozatba.

És az első rész jó volt, majd a második is, majd a harmadik is, és mire észbe kaptam vége lett az évadnak (összesen 8 rész, elég karcsú), és végeredményben mindegyik jó volt és szórakoztató is, mégis hiányzott az bizonyos RT-komponens belőlük. Talán mert tizenéves gyerekként jobb híján rengeteg animét néztem, azon belül is a mecha vonalat preferáltam, így nekem a gen:Lock olyan hatást keltett, mintha egy Japánból érkezett animét néztem volna amerikai szinkronnal. Szóval aki már látott életben mecha animét, annak nem túl sok meglepetést fog tartogatni az egész. 

De miről is szól a sorozat? Nos, 50 évvel vagyunk előrébb, mint most, 2068-ban, hogy konkrét legyek, és egy elnyomó hatalom, a Union kegyelmet nem ismerve próbál végig söpörni a világon és az uralma alá hajtani azt. A Union-nak a The Polity, azon belül is inkább Vanguard (a katonai erő) próbál gátat szabni. Hogy pontosan miért indította ezt a hadjáratot a Union, nem tudni, de egy biztos, megállíthatatlanul menetel előre, amit nagyon is a masszív technológia előnyének köszönhet. Ez a technológia pedig a Nanotech, amit valahogy sikeresen fegyveresítettek és teljes mértékben integráltak minden katonai egységükbe.

Az első rész New York ostromával kezdődik, ahol is első ízben demonstrálta a Union, hogy mire is képes. Már az első pillanatól kezdve nem köntörfalaznak a készítők, és a kezdő, nyugodt és meghitt családi ebédből egy szempillantás alatt átváltanak háborús üzemmódba. Ez a hirtelen váltás az egész évadot végig követi és valahogy valóságosabbá is teszi. Háború van, és ilyenkor nagyon kevés a békés pillanat, ami pedig akad, annak is gyorsan vége szakad.

Julian Chase karaktere az első, akivel komolyabban megismerkedünk, őt mondhatjuk a sorozat főszereplőjének, nagyon sok minden van rá kihegyezve. Chase a Vanguard egyik legjobb pilótája, az a fajta ember, akit gondolkodás nélkül hajlandó feláldozni az életét, hogy a szeretteit biztonságban tudja.

You’re gonna go live it up like there’s no tomorrow, which is gonna make sure there’s no tomorrow. I can guaran-damn-tee you’ll have one last regret, as the Union nano hits where you’ve been partying at. You’ll think, maybe I could have changed this, and I didn’t.

Sajnos minden próbálkozás ellenére New York elesik, és a Vanguard kénytelen visszavonulni az Anvil nevű bázisra, majd aktív támadó taktikák helyett passzív védelmező pozícióra vált. Nem egy cukormázas. “minden rendben van” kezdésről van szó, de nem hiszem, hogy bárki is erre számított volna. Annak ellenére, hogy a gen:Lock egy családbarát sorozat, mégis érződik némi háborús brutalitás rajta, pedig vért meg hasonlót nem nagyon lehet látni.

A gen:Lock, hogy a címet is érintsük, lényegében a Vanguard válasza a Nanotech-re. Egy olyan eljárás, aminek hatásra teljese digitalizálni lehet egy emberi agyat/tudatot. Ennek segítségével közvetlenül át tudják játszani a digitalizált tudatot a hatalmas hadi mecha robotokba, s így sokkal természetesebb, precízebb és gyorsabb irányítást érnek el, mint korábban. Lényegében olyan, mintha a saját emberi testüket irányítanánk a pilóták. (Sajnos a technológia még nagyon kezdetleges fázisban van, annak ellenére, hogy első pillantásra nem így tűnik, és ezért rendkívül veszélyes és szigorú szabályokhoz kötött.)

Csak nagyon kevés emberi idegrendszer képes elviselni a digitalizálással járó terhelést, így, ha valaki olyan próbálkozik a rendszerrel, aki nem kompatibilis, az szinte biztos, hogy rögtön meghal. Már ez is rendkívül leszűkíti a lehetséges pilóták számát, de van még egy faktor, ami rendkívüli módon redukálja a választást: neuroplaszticitás. A sorozatban egy csomó komplikált szóval elmagyarázzák, mi is ez, de lényégében emiatt csak fiatalok képesek túlélni a csatlakozást egy bizonyos korig. (Mondtam, hogy olyan, mint egy mecha anime ugye?)

To re-engage, to claw back even the tiniest sense of control, you don’t have to save the world; you just have to make a difference where you can, with the opportunities you are given. That’s all I’m asking.

Chase volt a legelső ember akiről kiderült, hogy képes az idegrendszer elviselni a gen:Lock folyamatot, ezért igen hamar fontossá vált a program számára. Oly annyira, hogy átléptek olykor a határt annak érdekében, hogy életben tartsák hősünket.

De ha egy jelölt meg is felel minden feltételnek, van még egy végső buktató, egy időkorlát. Ha valaki túl lépi ezt a korlátot, a tudata nem lesz képes soha többé visszatérni a testébe, vagyis örökre be lesz zárva egy fémkaszniba, ami könnyen őrületbe kergethet bárkit. Ez az időkorlát ráadásul nem egy fix szám, rengeteg sok külső tényezőtől függ. Vannak ugyanis teljesítménynövelő (sebesség, reflex, reakcióidő, stb) opciók a robotokban, amik drasztikusan lecsökkentik a gen:Lock-ban tölthető időt, ráadásul az emberi érzelmek, főleg a pánik, ugyancsak időcsökkenést idéznek elő. Mindent összevetve nem könnyű a gen:Lock-os lét, nagyon fókuszált és kiegyensúlyozott embernek kell lennie annak, aki esélyt akar a túlélésre.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éri ez így meg bárkinek is, miért nem használnak csak szimplán normál robotokat? A válasz egyszerű: mert nincs más. A Union ugyan is képes nagyobb probléma nélkül minden Vanguard technológiát felülírni és ellenük fordítani. Kivétel ez alól a gen:Lock irányította robotok, lényegében ez az egyetlen ütőkártya és a válaszuk a Nanotech-re, más kérdés, hogy a siker/győzelem még így sem biztosított. Nincs semmi más, amivel hatékonyan meg tudnák állítani a Uniont, így mindent megtesznek azért, hogy a program sikeres legyen még ha ez azt is jelenti, hogy pár morális határt kijjebb kell tolni.

Meg kell említenem ezen a ponton, hogy az első két részben lefektette szigorú szabályrendszert folyamatosan be is tartják. Nincs rejtett, hirtelen, a semmiből előbukkanó kiskapu, amivel a hőseink ki tudjak játszani pl. az időkorlátot, nem fejlődik egyik pillanatról a másikra a technológia annyit, hogy mindenki probléma nélkül lehessen pilóta, stb. Nagyon következetesen és kegyelmet nem ismerően alkalmazzák a készítők ezeket. A tovább mögött folytatom.

De vajon kik vannak gen:Lock csapatban? Bár kevesen, de oldalakat lehetne írni mindenkiről. Kezdjük a Doktorral, Rufus Wellerrel. Ő az az ember, akinek köszönheti a Vanguard a gen:Lock-programot, bár ő rendkívüli módon nem örül annak, hogy a találmányát militarizáltak és ennek minden adandó alakalommal hangot is ad. Ő mindig is úgy gondolt a programjára, mint az emberi evolúció következő szintjére, a tudat hosszan tartó fenntartsa érdekében.

A Doktor kissé egyedi alkat és első pillantásra túlzottan is furcsának tűnhet (na jó, másodikra is), de az évad során eljön az „apa” énje is nem egyszer. Nem is csoda, hisz a programba részt vevő pilótákat a gyerekeinek tekinti, és mindent megtesz azért, hogy a bennük rejlő teljes potenciált a felszínre hozza. Hogy ezt milyen módszerekkel teszi, nos, más kérdés. Rendkívül sokszor látszólag csak a programjára koncentrál, és teljes mértékben hidegen hagyja, hogy milliók halnak meg körülötte – ismétlem: látszólag. A „nevelési” módszerei is egyediek nem hagyományosak. Például hagyja, hogy a pilóták olyasvalamivel kísérletezzenek, amiről nagyon jól tudja, hogy akár maradandó károkat is okozhat bennük, mindezt csak azért, hogy amikor elkerülhetetlenül balul sül el a dolog, megértesse velük, hogy a fejlődési út, amit kijelölt nekik, az a legbiztonságosabb.

A fentiek ellenére mégis egyszerre a sorozat legszigorúbb és legmókásabb figurája. A szigor ellenére próbál minden helyzetet kissé elbagatellizálni, vagyis inkább viccesebbé tenni (minimális sikerrel). Ennek legfőbb oka, hogy így akarja magát az egész hadi helyzettől elszigetelni, illetve idegesíteni a hadsereget azért, mert fegyvert csináltak a programjából. A személyiségéből fakadóan nem túlzottan népszerű az emberek körében, bár legyünk őszinték nem is igazán igényli ezt. Állandó, és tényleg állandó jelleggel mellette van mindig a saját emberi robotja, Caliban, aki nem túl sok mindent csinál magától, de a Doktor minden szavát lesi és gondolkodás nélkül teljesíti parancsait. Furcsa páros ők ketten, de nagyon jól összeillenek. Mindent összevetve egy nagyon jó, összetett karakter sikerült megint megalkotni, aki bár nem túl sokat fejlődik az évad során, de teljesen komplex és hihető tagja ennek a furcsa csapatnak.

A morcosan furcsa után térjünk is rá a viccesen furcsa figurára, a csapat Duracell nyuszijára Cameron “Cammie” MacCloud-ra

Okay, everyone who cannae ken what’s up with the mad scientist here, say aye.

Kicsit nehéz kemény spoilerek nélkül jellemezni, de megpróbálom a lehető legjobban összehozni. A program legfiatalabb tagja, aki nem mellesleg egy mester hacker. Sose volt katona és a videójátékok világán kívül még harci helyzetben sem került, lényegében a teljes civil lét megtestesítője. Sokáig nem is értettem, mit keres a programban, de a hiányzó katonai tapasztalatot gyönyörű szépen pótolja technológiai és mérnöki tudása révén. A Doktor után egyértelműen a csapat legokosabb tagja. Nagyon tanulékony és szemfüles, illetve figyelmes.

Legjobban a legkisebb testvérként lehet leírni őt. Cserfes, jókedvű, jólelkű, félénk, de alapjaiba véve naiv gyerek, akinek fogalmas sincs, vagy inkább nem akar tudomást venni, arról a sok brutalitásról, ami körülötte van. Sokszor használ szarkazmust extrém feszült helyzetekben, legfőképp saját maga megnyugtatása végett, na meg persze szeret káromkodni is. Csak azt utálja, amikor ezekért letolják. Nagyon kötődik a csapat többi tagjához, mintha tényleg a valódi családtagjai lennének, és szerencsére ez a kötődés nem egyoldalú. A többiek is gyorsan a szívükbe zárták és próbálják védelmezni, ahogy csak tudják.

Cammie nagyon szereti a nyulakat és ez látszik a felszerelésén is. A fején lévő VR headsetnek zöld fülszerű antennái vannak, amik nyulas hatást keltenek, valamint van egy robot kisállata is, Nugget, aki egy robot kisemlős, pontosan nem tudni, micsoda, de állandóan Cammie vállán üldögél és rettentő mód cukin tud kinézni. Khm, akarom mondani olyan kis édes pofa, Na jó, ebből nem fogok tudni jól kijönni, lépjünk tovább.

A harci helyzeteket viszont nagyon nem szereti, nem is csoda, hogy sokáig inkább csak rejtőzködött harci helyzeteben, mintsem aktívan részt vett volna bennük. De nem hagyja, hogy a félelme lekorlátozza, és bár nem egyszerű az út, amin végig megy ezért, de végül igen is aktív és felbecsülhetetlen része lesz minden csatának. Első pillantásra talán kakukktojásnak tűnik a többiekhez képest, de erről szó sincs. Igazából ő fejlődik a legtöbbet minden téren a sorozatban, és tényleg olyan mintha szépen lassan felnőne a ráosztott feladathoz.

A következő pilótánk nem más, mint Yasamin “Yaz” Madrani, aki Cammie-vel ellentétben egy ízig-vérig katona. Talán túlságosan is.

You are the shield. Without you, all hope would have already been lost. Perhaps you just need a better sword.

Ő tipikusan egy karót nyelt karakter, nála mindennek az előírásnak megfelelően kell mennie. Cserébe az egész program legelszántabb tagja, aki minden erejével hisz abban, hogy amit tesznek, azt a közjó érdekében teszik. Ezek után nem is meglepő, hogy mindent elkövet azért hogy a gen:Lock elérje a 2. fázist, legyen bármi is az.

Rendkívül fókuszált egyéni küldetéseknél, és csapatban együttműködve is, képzett katona, pilóta és lövész, lényegében a tökéletes gen:Lock-os. De ennek oka is van. Elég korán kiderül, hogy Yaz korában egy Union-zsoldos volt. Az átállása okaira nem nagyon térnek ki, de látszik, hogy kemény lehetett számára, mert rendkívül küzd azért, hogy megbocsátsák neki múltbéli bűneit. Kicsit (mit kicsit, nagyon!) érzékeny, ha valaki felhánytorgatja neki a múltját. Talán ezért is zárkózik el érzelmileg mindenkitől, és csak nagyon nehezen enged be bárkit is a „belső köreibe”.

Mindezek ellenére rendkívül lojális és hálás azoknak, akit esély adnak neki, például a Doktornak. Ő volt a második pilóta Chase után, akit besoroltak a programba, és ez valahogy érződik is kettőjük kapcsolatán is. Lényegében ennyi is lenne Yaz, nem a legösszetettebb személyiség, de korántsem a legunalmasabb.

A következő pilótánk Kazu Iida, a csapat lusta lázadója.

I say to you what I told my superiors in Japan before they busted me down. I don’t fight simply because someone tells me to.

Azt hiszem, az idézet mindet elárul Kazu-ról. A saját szabályai szerint élő önfejű lusta katona(?), akit legjobban a gitárja érdekel, és semmi más. Yaz szöges ellentéte, abszolút mellőz minden nemű fegyelmet, és csak azt hajlandó megtenni, amihez kedve is van. Az, hogy mások ezt parancsba adták neki egy kicsit se érdekli. Nagyon nehéz együtt dolgozni és élni vele, nem is meglepő, hogy az osztaga szinte azonnal átadta a gen:Lock programnak, örültek annak, hogy megszabadulhattak tőle.

Ha valami csoda folytán mégis harcba száll, az többnyire nem tesz jót a csapatdinamikának. Gondolkodás nélkül beleveti magát a csata közepébe, és félelmet nem ismerve harcol. Alapjaiban véve ezzel nem is lenne baj, de sajnos a nyers és brutális erőnél meg is áll Kazu tudása. Nem egy mester stratéga, még igazából átlagosnak se mondanám. Képes szó szerint neki menni a falnak pusztán azért, mert nulla figyelmet szentel a körülötte zajló eseményekre. Cserébe viszont valamilyen szinten alkalmazkodó, ha nincs más, még egy földön fekvő fával is képes mészárlást rendezni.

Érdekes módon a sorozatban csak és kizárólag japánul beszél, ami ad egy kis érdekes csavart a karteréhez, de igazából nagyon nem értem miért döntöttek így. Lehet emiatt, vagy valami másért, de valahogy sose ragadott magával Kazu karatere. A kötelező feszültséget feloldó, fizikai komikus figura, de láttam már jobb karaktereket is hasonló szerepre.

Térjünk is rá az utolsó és legtitokzatosabb pilótánkra Valentina “Val” Romanyszyn-ra.

I have fought and I have sacrificed all because of what your perfect Union did to people like me, so do not lecture me about the cost of fighting.

Talán ő harcol a legrégebb óta a Union ellen. Eredetileg azért csatlakozott a programhoz, hogy a harcteret maga mögött hagyhassa, úgy hitte, hogy csak pusztán tudományos tevekénységről lesz szó. De miután látta az első menekülteket az Anvil-re érkezni, rögtön rájött, hogy bár el akarja hagyni a harcteret, az nem ereszti. Vélhetően ezért is van állandóan cinikus a hozzáállása. Csak olyan csatába kezd bele, amit meg is tud nyerni, mivel meggyőződése, hogy a Union nem felejt, és az ellenségeit előbb vagy utóbb, de megtalálja, még ha azok a világ végig is futnak. Valamint sosem harcol közvetlenül a frontvonalon, inkább a távolról való összecsapásra összpontosít. Ennek köszönhetően rendkívül jól rejtőzködik, igazi mesterlövész, de persze közelharcban is megállja a helyet, bár lehetősége szerint nem hagyja elfajulni odáig a dolgokat.

Ez a hozzáállás a személyiségén is nyomat hagy, hiszen nem egy csevegő, szociális fajta. Sőt, nagyon kevés információt oszt meg magáról, és amikor kicsit közlékeny lesz, akkor is inkább rejtélyes, mintsem egyenes és nyílt. Konkrétan a korát se lehet tudni, ugyanis állítása szerint némi genetikai módosításon átesett már pár alkalommal, takarjon ez bármit is. Yaz-zel nem feltétlen jönnek ki jól, főleg azért, mert rá vetíti ki mindazokat a borzalmakat, amit a Uniontól látott. Nem feltétlenül fair hozzáállás, de szerencsére nem ez határozza meg kettejük kapcsolatát. A többi csapattaggal egész jól elvan, Kazu-t előszeretettel húzza apróságokkal, és a cinikus álláspontja ellenére is rendelkezik némi egyedi humorral, ami pont jó illik a csapatba.

Lényegében ők a fő csapat – nyilván Chase is közéjük tartozik, és ők az Anvil és a szabad világ utolsó esélye. Mindenkin nagy a nyomás, érthetően senki sem akar kudarcot vallani, de mint már mondtam, a gen:Lock nagyon sokat követel mindenkitől a siker érdekében.

Meg is látszik a csapaton az elején, hogy mennyire különböző mindenki, és persze mennyire képzetlen. Chase-en és Yaz-en kívül a csapatmunkának még a nyomát se lehet látni nagyon sokáig. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen ők ketten sokkal több időt töltöttek már a programba, így volt idejük összecsiszolódni, plusz képzett katonák, ami itt nagyon sokat jelent. (Amúgy vicces látni, hogy a különböző személyiségek először hogyan tesznek keresztbe egymásnak, majd később hogyan egészítik ki egymást.)

Screw it. You only live once.

A grafika szép, a harci jelenetek nagyon jól vannak koreografálva, a történet is jó. A zenei aláfestés, mint mindig, bitang jó. A sokat használt, és talán a sorozat második főszereplőjének is mondható robotok is egyediek és hűen tükrözik a pilótáikat. (Iszonyat keveset írtam róluk, de sajnos masszív spoilerek nélkül nem is menne.) Tehát elvileg minden adott és minden klappol. És mégsem mondanám tipikus RT-klasszikusnak. 

Talán mert nem érzem teljesen egyedinek? Mint már írtam, végig az az érzésem volt, hogy már láttam, hogy az elhangzó magyarázatot már halottam valahol. A sorozat a teljes DNS-e egy mecha anime, ami hatalmas dicséret egy teljesen amerikai sorozatnak, főleg, hogy ez is volt a készítők, ráadásul baromi szórakoztató is, de ettől még sajnos nem lesz belőle egy Red vs. Blue vagy egy RWBY. Nem ad semmi pluszt a zsánerhez.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz