login |

Narcos: Mexico: a 3. évad

2021. 11. 08. 19:30 - Írta: Shyllard

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Véget ért a második Netflixes Narcos-széria, ami a mexikói drogbárók izgalmas történetét dolgozta fel. Természetesen ezzel nincs vége a „brand-nek”, hiszen mai napig él és tevékenykedik nem egy ezen évadban is látható személy. Egyelőre egy (nem hivatalos) spinoff van tervbe véve ugyanezzel a készítői gárdával, visszaterelve Medellín városába a fókuszt.

A 2. évad végén látható letartóztatást követően rendesen felborultak az erőviszonyok a mexikói bűnszövetkezetek viszonyában, amely helyzetből az őt elárulók kerültek ki a legjobban. Így a lezáró etapban elsősorban Amado (José María Yazpik), az Arellano-família és El Chapo (Alejandro Edda) felemelkedését és bizonyos esetekben bukását követhetjük nyomon, kicsit félgőzös és vérszegény módon.

Mellettük még a már jól ismert DEA ügynökre, Walt-ra (Scoot McNairy), illetve két új szereplőre, az újságíró Andrea Nuñez-ra (Luisa Rubino) és a korrupt rendőrre, Victor Tapia-ra (Luis Gerardo Méndez) vetül az évad során jelentősebb figyelem, szokásos módon több szempontból is megjelenítve a bűnözők tevékenységeinek hatásait a környezetükre.

Egy már jól bevált formulát követnek a sorozat készítői, aminek köszönhetően bár kiszámítható több ponton is a sztorijuk, mégis képesek emberi történeteket elmesélni. Megvannak a szokásos „underdog”-ok, akiknek lehet szurkolni, a zseniális drogbárók, akik egy-egy átgondoltabb, merésznek tűnő ötletükkel képesek az élre törni, illetve az egyre ellenszenvesebb fő ellenlábasok is.

Ismételten rengeteg főbb és még több kisebb mellékszereplőt mozgatnak a sok ponton egymásra ható szálakon az írók, a gengszterek esetében legtöbbször inkább sikeresen, mint sikertelenül. Az évad számomra viszont a már említett őket kísérő „külsős” történetek terén hullott szét, egyik oldalról méghozzá teljes mértékben. A tovább mögött, pedig spoileresen kifejtem miképpen is.

Victor Tapia sztorija kezdetben érdekes volt, s képes volt bemutatni Félix után ismételten milyen is a mexikói rendőrök világa, miközben a színésztől is kifejezetten szimpatikus alakítást kaphattunk. Viszont a minden részben szereplő karakter csak alig volt képes kapcsolódni a sorozat többi eseményéhez, végső soron egy nagyon csalódást keltő lezárást produkálva esetében.

Tapia nyomozása egy idő után önismétlővé vált, s hiába vártam a szokásos csattanót, amikor kiderül, hogy mindennek miért is van helye a Narcos-ban, csúnyán hasra kellett esnem csalódottságomban. Nem tudom mit akartak ezzel a készítők, de nagyon ügyetlenül illesztették be a rendőrt a sorozat eseményeinek sodrába.

A lezárást követően teljesen feleslegesnek tartom ezt a szálat, ami csak hiábavaló időelnyújtásként volt képes funkcionálni. A rá szánt játékidőt bőven el lehetett volna tölteni több érdekesebb, kiaknázatlan történeten is. Volt egy szép érzelmi íve a sztorinak, de annyira nem illett össze a Narcos-szal, hogy az írók is csak vért izzadva voltak képesek nagyon alig összefűzni a főbb eseményekkel. S, ha kihagyták volna, semmit sem vesztettünk volna az összképből.

Tapia mellett Walt személyes sztorija is vérunalom volt. Esetében szerencsére képesek voltunk követni a bűnüldöző szövetkezetek szerencsétlenkedését, viszont karakterdrámája terén semmi újat sem volt képes nyújtani a nyomozó. A Narcos berkein belül már konkrétan három harcedzett, kicsit kiégett, mindenre elszánt munkamániás bűnüldözőt követhettünk, s ha valaki megkérdezné mi a különbség az anyaszéria Steve Murphy-je (Boyd Holbrook) és Walt között, nehezemre esne az előbbi bajszán kívül bármit is említenem.

Az írók Walt esetében csak saját magukat voltak képesek ismételni, amit azért is sajnálok nagyon, mert az újságírónő terén teljesen nélkülöztek mindenféle személyes háttérsztorit. Persze, nem hiszem, hogy őnála is képesek lettek volna túl eredeti elemeket felmutatni, de Nuñez a dramaturgiai funkciójánál képtelen volt többé kinőni magát. Alapvetően az újabb kiégett ügynök helyett én inkább ismertem volna meg jobban a mindenre elszánt idealista újságírót.

Ezen felsorolt hibák, pedig végső soron azért is fájdalmasak annyira, mert ahogy említettem, rengeteg játékidőt vettek el a sorozat címében megjelenített drogbáróktól.

Ilyen volt, Amado, akinek tevékenykedését már a kezdetektől fogva élvezet volt követni. Ő ezúttal sem okozott csalódást, viszont az évad közepe felé annyira háttérbe szorult a férfi, hogy melankolikus visszavonulása nagyon random módon bukkant elő a későbbi epizódokban.

Mellette viszont az Arellano família ábrázolásával nagyrészt elégedett lehettem, s a legtöbb kisebb karakter felbukkanásával sem volt gond. Visszatérő szereplőket ismételten jó volt látni, a legtöbb újonc pedig remekül képes volt beilleszkedni a Narcos világába. A számos bűnöző történetének terében viszont leginkább El Chapo küzdelmére tekintek vissza frusztráltan, hiszen esetében igaziból mostanra ért be az eddigi három évadban elültetett több gyümölcs magja is.

Az évad végére kialakult az a helyzet, hogy a legtöbb főbb szereplő alig töltött egy légtérben bárminemű időt is. Legtöbb esetben telefonhívások terén követhettük beszélgetéseiket, érthető módon koránt sem annyira izgalmas momentumokat produkálva, mint mikor egy szobában feszülnek egymásnak. A földrajzi eltérések miatt természetesen ez felírható a realizmushoz való ragaszkodás javára is, de mégis olyan szétszabdalttá tették a nézői élményt az olyan megoldások, mint Amado legtöbb esetben egyedül erkélyen ácsorgó telefonbeszélgetései.

Viszont, ahogy mások esetebén, nála is nagyon antiklimatikus lezárást kaptunk, épphogy belengetve mik is következnek az életében. Képtelen vagyok nem elégedetlenül morogni, hogy egy börtönszökést sem láthattunk El Chapo-tól. A végtelen drogháborúk és konfliktusok témájához illeszkedve van valami költői szépség a történet lezáratlanságában, de mint sorozatnéző alapvetően keserű utóízt hagyott így a sorozat a számban.

Kerek karakteríveket inkább Walt-ék terén kaptunk, de azt már kifejtettem esetükben miért nem tartom ezt annyira jónak. Egyedül Amado sejtelmes lezárásával vagyok teljesen elégedett, amit nagyon ügyesen képesek volta kivitelezni a készítők, egyfajta happy end-del is szolgálva a Narcos: Mexicónak.

Összességében tehát véleményem szerint az eddigi leggyengébb évadját produkálta a széria. A jól bevált formula még mindig működik, viszont egyes tereken már nagyon repedezik a vakolat. Miközben a gengszterdráma elemeiben még mindig tömény szórakozás és izgalom a Narcos, a sokadjára is elővett panelek már kezdenek unalmassá válni.

Minden negatívum ellenére jó, és szórakoztató volt az évad, de az ígéretes Felix-es kontra Camarena-s első etap fényében legfőképpen csak csalódottan tudok vissza gondolni erre az utolsó tíz rész részre. Nem tudom milyen megközelítést fognak választani a továbbiakban a készítők, de nagyon remélem, hogy nem kell egy újabb véramerikai kiégett ügynök viszontagságait végig követnem, miközben a törvény másik oldalán tömérdek izgalom történik.

6 hozzászólás Ne habozz!

Vödör - 2021. 11. 09. 12:22

Még a 7. résznél járok, de szerintem nem rossz ez az évad. A 3-4. részben olyan akciójelenetek voltak, amik kiemelik a teljes mezőnyből, feszült de reálisnak ható lövöldözések, ezt szeretem.

Az Amadot játszó színész is sokkal érdekesebb és karizmatikusabb, mint Luna volt (akármennyire kedvelem a színészt, a Narcos szerintem nem állt jól neki). Az újságírói szál is érdekes volt, azzal viszont egyetértek, hogy megint az amcsi részleg volt a legérdektelenebb. Ja, nem, a legunalmasabb a mexikói zsaru nyomozása volt, de ott a színész legalább jól játszott.

Érdekes ez a Narcos sorozat, nekem az alap szériából is a harmadik évad tetszett a legjobban, és itt is (jó volt viszontlátni a Calisokat).

Azt lehet tudni, hogy mi lesz a következő etap (Chapo, vagy egy másik ország?)

winnie - 2021. 11. 09. 12:52

nem tudni, hogy lesz-e következő etap.

Shyllard - 2021. 11. 09. 13:09

Vödör:
Lehet kicsit túlságosan is a rossz dolgokra koncentráltam, mert a leszámolásos részeket én is nagyon élveztem, csak annyi dolog zavart az évadban, hogy erre már kevésbé tudtam íráskor fókuszálni. De valahogy nekem ezek alap elvárások, hozzátartoznak a Narcos-formulához, így “6.” évad után már annyira nem akartam kiemelni, csak ha nem működtek volna ezek az elemek.

A Cali-s sztorival mai napig nem tudom hogy állok, mert kicsit fura volt nekem, és valahogy jobban fekszik a Narcos mikor megvan a központi karizmatikus figurája, mint mikor (mint most), nagyon szétszórják a fókuszt. Bár ott volt egy lezárása a sztorinak, amit itt nagyon nem kaptunk meg (legalábbis szerintem)

De lehet át kéne valahogy térnem nekem is a pontozáshoz, csak annyira változik idő előrehaladtával általában a véleményem, hogy nehéz rávinnem a lelkem :D (pl. legutóbb See premierjét dícsértem szét itt az oldalon, azt az évadot annyira untam, hogy képtelen voltam végignézni – pedig ugyanazt hozta, mint az első széria)

A linkelt híres blogg szerint Griselda Blanco Restrepo-s lesz a spinoff.

Vödör - 2021. 11. 09. 20:41

Shyllard, igen tudom, hogy a többség a fő sorozat első két évadát tartja a legtöbbre, de ott nekem a fő bajom pont a főszereplővel volt. Számomra nem volt izgalmas egy ilyen enervált figurát nézni, akár mennyire volt is hiteles és jó a színész játéka. A harmadik évad a karakterekben lépett szintet szerintem, a kartell mindegyik tagja egy érdekes személyiség volt, nekem még mindig az az évad az etalon, bár ezzel kisebbségben vagyok :)

Pibanto - 2021. 11. 09. 23:54

Egy óriási ziccert hagytak ki a készítők. Mexikóban sokkal több dolog történt abban a 20-25 évben, mint Kolumbiában, mégsem tudták ezt megfelelően bemutatni a három évad során. Amikor a ’88-as választásokról szó esett a második évadban, akkor reménykedtem, hogy tisztes befejezést kap ez a vonal, de csalódtam. Közel 8-10 évet kellett feldolgozni az utolsó évadban, lehetett sejteni, hogy ezt nem tudják megfelelően megvalósítani. Ezt minimum 2×10 részre kellett volna bontani, hiszen ez volt Mexikó történelmének legsűrűbb időszaka. A drogháború itt ért a csúcspontra, temérdek gyilkosság, leszámolás, amiből alig kaptunk valamit. Az újságírók és kiadók elleni hadjáratot lerendezték egy-két robbantással vagy fenyegetéssel. Arról nem is beszélve, hogy Amado Carrillo Fuentes és “El Mayo” Zambada hasonlóan karizmatikus és mitíkus szereplői a drogháborúnak, mint Escobar volt, de ezt mégsem tudták kihasználni. Zambada még a mai napig aktív, sokkal jobban be kellett volna mutatni azt, hogyan vált egy “halász” minden idők egyik legérdekesebb drogbárójává, aki továbbra is szabadlábon van, miközben mellőle már mindenki börtönbe vagy a koporsóba került. Ahogyan Zambada, úgy Amado is karizmatikus figura, de ebből alig kaptunk vissza valamit. Arról nem is beszélve, hogy a politikai szálakkal is többet kellett volna foglalkozni (az 1994-es Colosio elleni merénylet önmagában megért volna egy részt… tudom, hogy ott van rá a The Candidate és az 1994 c. Netflix sorozatok, de valószínűleg ezekről kevesen hallottak). Nagy lehetőség volt ez a készítők számára, mert rendkívül jó alapanyagból dolgozhattak, sok “kreatív” drogbáró tevékenykedett akkoriban, erőszak a tetőfokára hágott, amiben még a hatóságok is partnerek voltak. Ebből ezt sikerült kihozni… Túl sok minden történt akkoriban, túl sokat akartak bemutatni, amiből végül nem sikerült semmit mélyebben szemléltetni. Kár érte.

Máté - 2021. 11. 15. 23:16

Érdekes, hogy Vödör épp a 3-4.részt emeli ki, amiket épp Wagner Moura (Pablo Escobar) rendezett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz