login |

The Newsreader: vége az 1. évadnak

2021. 11. 09. 15:50 - Írta: Shannen

Szólj hozzá | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika,

Időnként elgondolkodok, hogy ezen a jelenlegi nagyon telített sorozatos piacon mennyire nehéz kitűnnie egy-egy produkciónak és sokszor mennyire a véletlen műve, hogy valamin megakad az egyszeri junkie szeme.

A megnövekedett tartalom azt is magában rejti, hogy a nagyon jól sikerült sorozatok száma olyannyira megnőtt mostanra, hogy nehéz azzal megfogni a potenciális nézőket, hogy tessék, itt egy igényes, korrekt, minőségi hat részes sorozat jó színészekkel, ami abszolút leköti a néző figyelmét, de ettől függetlenül biztos nem lesz ott az évvégi toplistákon, hiába hozta stabilan a 7-8/10-es epizódokat. Hát még, ha hozzáteszem, hogy a szóban forgó sorozat Ausztráliából érkezett és még amerikai premiert sem kapott (eddig), ami azért megdobná kicsit az ismertségét.

Pedig az 1986-ban egy melbourne-i tévés hírműsor szekesztőségben játszódó The Newsreader tényleg jól sikerült, mégha némi hiányérzetem így is maradt a végére.

A sorozat nem árul zsákbamacskát, megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy tulajdonképpen minden, amit a pilotkritikánál leírtam az a későbbi részekre is igaznak bizonyult, ide értve a pozitívumokat és az előzetes félelmeimet is. Az biztos, hogy remek korrajz lett a 80-as évek közepének munkahelyi és társadalmi valóságáról, az itthon valószínűleg kevésbé ismerős ausztrál kontextus (mind kulturális, mind logisztikai (például időeltolódás, a globális hírfolyamba bekerülő eseményektől való fizikai távolság okozta nehézségek) szempontból) pedig csak színesítette a látottakat.

Miközben a készítők igyekeztek egyensúlyozni a hírszerkesztés prögős, olykor kapkodó lendülete és a hosszabban elnyújtott kifejtett irodai és magánéleti konfliktusok között, a végére kicsit átborult a mérleg az utóbbi javára, ami főleg abból a szempontból nem volt szerencsés, hogy kissé repetitívvé váltak bizonyos szembenállások és néhány karakter cselekedetei. Ilyen volt például a veterán riporter felesége, aki a háttérből úgy kavarta a kavarnivalót, hogy már-már a klasszikus szappanoperák ármánykodó mostoha archetípusát is megidézte.

Ezen valószínűleg azért is akadtam fenn a kelleténél talán jobban, mert engem leginkább a színfalak mögé betekintő aspektusa fogott meg a sorozatnak. Egyrészt érdekes volt látni, hogy technikailag anno hogyan is készült egy-egy riportanyag (tudjátok, még a kazettás időkben, mobiltelefonok és Internet nélkül), másrészt belepillantani a szerkesztőségi megbeszélesekbe, ahol mindenki próbálta a saját elképzelését előre tolni totális ellenszélben. Harmadrészt pedig lebilincselő volt látni, ahogy jött egy breaking news és kitört a strukturált káosz, mégis lehetetlenül rövid idő alatt mindenki ott termett a helyén és már indult is az élő adás.

Persze hiába a professzionalizmus, porszemek itt is bele tudnak kerülni a gépezetbe, és mivel alapvetően a tévécsatorna egy profitorientált vállalat, a híradó pedig egy presztízs műsor (legalábbis abban az időben mindenépp az volt), így a hibák, mint a nem megfelelően leellenőrzött adatok tényként való közlése, súlyos következményekkel járhatnak. Az már egy más kérdés, hogy ezeket a hibákat lehetne normális emberi módon is kezelni, ám ezt egy arrogáns, aggresszív főnök és az általa teremtett toxikus munkahelyi környezet nem igazán segíti elő. Ilyenkor megoldás lehet, ha a beosztottak összezárnak, de az elbocsátástól való félelem ezt is keresztülhúzhatja.

Pedig ezek a hibák is arra világítanak rá, hogy itt nem robotok dolgoznak. Bármennyire is nagy a nyomás és mindenki a maximumot akarja magából kihozni, a híradósoknak ráadásul kamera elé is kell állniuk, ők végső soron ugyanolyan érző emberi lények, mint bárki más. Annyi különbséggel, hogy ők nem tehetik meg, hogy átérezzék az esetenként tragikus történések súlyát az adott pillanatban. Mutathatnak érzelmeket, sőt ezt a nézők is elvárják, de nincs idő, főleg egy rendkívüli esemény közvetítése során arra, hogy ezeket a történeteket igazán feldolgozhassák. Ilyen szempontból az évad végi Csernobil-szál kifejezetten erősre sikerült pont a személyes aspektus miatt.

Az érzelmek mondjuk így is megkapták a maguk játékidejét, hiszen folyamatosan ment a karakterizálás és nemcsak Anna Torv és Sam Reid karakterei kapcsán. Sőt, nálam a sorozat MVP-je egyértelműen Noelene lett, a producer asszisztens, aki duplán (sőt, triplán) hátrányból indult a férfiak dominálta szerkesztőségi világban, hiszen fiatal és nő, ráadásul bevándorló család gyermeke, ám szívóssága és a helyén levő szíve miatt mégis sikerül helyet kapnia az asztal körül.

A két főszereplő által bejárt út már kevésbé ragadott magával. Míg az Anna Torv alakította Helen mentális problémái érdekes kérdéseket boncolgattak időnként, a végére kicsit sok lett az ő személyes drámájából, és már csak pillanatokra tudott megérinteni, hosszabb távon már kevésbé tudott lekötni. Dale karakteríve ilyen szempontból izgalmasabb volt, viszont kevésbé volt jól kibontva, Sam Reid-nek pedig a vége felé kicsit bele is tört a bicskája egy-egy jelenetbe.

Pedig a karaktere identitásának körbejárása, főleg a 80-as évek közepén egy mindenképp érdekes felvetés, hiszen rengeteg hozadéka van személyes és társadalmi szinten is és láthatóan az évad elejétől kezdve építgették ezt a szálat. Kár, hogy végül kevésbé sült el jól. A kettejük kapcsolata, néhány valóban aranyos momentumtól eltekintve, pedig valójában már a kezdetektől fogva nem működött. Viszont ezt nem tudom igazán a negatívumokhoz sorolni, hiszen ha jól sejtem ez egyben írói szándék is volt.

Nem ez lett az új The Newsroom, de aki szereti a színfalak mögé betekintős, pörgős sorozatokat némi karakterdrámával megspékelve, annak mindenképp érdemes esélyt adnia ennek az ausztrál produkciónak. Egyelőre nincs hír második évadról, de én remélem, hogy fogunk kapni folytatást, a sztori tulajdonképpen bármeddig húzható, akár kisebb-nagyobb időugrásokkal is.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz