login |

Departure: a 2. évad

2021. 11. 11. 15:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Kanada odavág, kritika,

Vicces, de a Departure, augusztusban a Peacock-on teljes évados premierrel debütáló 2. szezonját hamarabb kezdtem el nézni, mint az elsőt, amiről a minap itt írtam. Emlékszem, anno kifejezetten érdekelt ez az eventsorozatnak (már a 3. évad is be van rendelve) titulált rejtélyközpontú thriller Archie Panjabi (tudjátok, a Bend It Like Beckham-ből a főhős tesója!) főszereplésével, de mivel anno nem én írtam a kezdéséről, elment mellettem, és utána nem is nagyon igyekeztem felhozni magam, hiszen tudtam, hogy az S2 úgyis teljesen új sztorit fog hozni.

Szóval megnéztem a 2×01-et, és valóban nem kell semmilyen előtudás hozzá, teljesen új az eset, új a szereplők zöme (bár azért akad pár visszatérő), sőt, még csak nem is ugyanazon a földrészen játszódik a történet. Azonban, ha valaki valamikor mégiscsak látni akarja valamikor az S1-et, érdemes azzal kezdenie, mert az S2-ben szó van az első szezon egy “rosszfiújáról”, vagyis ellőnek egy csavart az ottaniakból, bár messze nem a teljes megoldást, nekem sem csorbított igazán az élményeimen, hiszen a 2×01 után számomra, egy napos dara volt az S1.

Míg az S1-ben egy repülőgép-szerencsétlenség körülményeit, illetve az azt ölelő összeesküvést tárták föl, itt egy kisiklott szupervonat van a középpontban, ami azt is jelenti, hogy nem 250+ halott van, hanem “csak” 60+. Egy Kanadából Amerikába tartó szerelvényről van szó, mely tragédiájának kivizsgálására Panjabi, ööö, Kendra érkezik, aki új segítőket kap maga mellé, bár idővel így vagy úgy, az 1. évados szereplők többsége is feltűnik, közreműködik, besegít a vizsgálatba. Abba a vizsgálatba, mely során egy rakás furcsaságot tárnak fel. LEHET, HOGY MÉGSEM BALESET VOLT???

Volt, aki egy rejtélyes figurát látott, emellett valaki egyszer a vészféket is meghúzta, illetve még a forradalminak szánt vonat automata rendszere is bekrepált és ezért gyorsabban ment a megengedettnél. Azonban a kisiklást az első jelek szerint egy öngyilkos-jelölt okozta, aki teherautójával a sínekre állt. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi elég gyanús, hiszen ha valaki szabotálni akarta a vonatot (márpedig erre utalnak a jelek), akkor miképp alakíthatta úgy a véletlen az eseményeket, hogy pont akkor akar valaki a katasztrófa melletti városban megölni magát, ráadásul olyan tuti módszerrel, hogy másokat is magával vigyen?

A válaszok korrekt tempóban, fokozatosan érkeznek és a hatodik rész végére felgöngyölítésre is kerül az ügy. Az az ügy, mely közel sem annyira kiterjedt, mint az első évados, ezért elég sok figyelmet fordítanak a mellékszálakra és egyes túlélő karakterek történetére, melyeken szerintem egyeseknél el is csúszhat az S2, ha azokat nem találják túl érdekesnek. (Meg a 2×01 két ordas véletlenje egy kicsit sok lehet egyeseknek.)

Ettől eltekintve a Departure folytatása nem okozott csalódást, ott leszek a harmadik szezonnál, szeretem az ilyen komplex nyomozós sztorikat, még akkor is, ha itt a valódi felelős első feltűnésekor rögtön arra gondoltam, hogy egy ilyen karaktert szokás megtenni fő rosszfiúnak. És ezt fel is jegyeztem jó előre magamnak, szóval ezúttal nem arról a népszerű, pszichológiai hatások által keltett “rögtön tudtam, ki a tettes” tévképzetről* van szó. Szerencsére, ahogy az S1-et, itt sem rontotta el az élményt az infó, és az sem, hogy más dolgok is sejthetőek voltak – nem annyira a sztori, hanem a metaaspektus, az írói módszerek ismeret alapján, ami manapság elég komoly spoilernek számít a túl sokat agyaló nézőnek. Én is mindig imádni szoktam, amikor valami közben nem kezdek el kombinálni, csak hagyom, hogy sodorjon az ár.

A Deperature második szezonja nem volt sajnos ennyire sodrós (az idővel versenyfutós megközelítésnek is híján volt), kicsit szét is töredezett, olykor szükségtelennek tűnő irányba ment el a cselekmény, de nem azért, mint az első évadban, szóval nem annyira a red herring-ek, hanem inkább a fent említett, “adjunk mindenkinek sztorit”-aspektus miatt. Cserébe más disznóságokra is fény derült, nem csak a vonatos eseményekre.

Ahogy írtam már az első évados kritikában is, a Departure-nek azért örülök, mert egy hiányműfajt hoz el a képernyőre, igényesebben, mint a B-kategóriás, 180 perces tévéfilmek. A moziból már eléggé kihalt ez az összeesküvős, nyomozós stílus, a tévében szerencsére még jelen van, és itt mélyebbre is lehet ásni, de ha eltekintünk a kötelező cliffhanger-öktől (amik eléggé mondvacsináltak voltak idén, és a fele nem is valós cliff), akkor az egész egy hosszabb filmként is kezelhető lenne.

Most már csak az a kérdés, hogy a 3. évadban milyen ügyben fognak nyomozni Kendra-ék? Ha a repülőt és a vonatot kilőtték, és az 1. évadnak végülis bőven volt a mentési kísérletek miatt tengeri aspektusa is, akkor milyen közlekedési eszköz marad? (UPDATE: Azóta kiderült.)

*Ez az, amikor az ember (tisztelet a kivételnek!) egy random, 40 perces epizód során mondjuk mindenkire gondol, és utólag felidézi, hogy a valódi tettesre is gondolt – hiszen azoknál a sztoriknál azért nem valós a nézői okoskodás, mert sosem kapunk annyi infót, hogy bárkire lehessen következtetni, ergó egy 2 perces lezárásban az írók bármelyik karaktert megtehetnék tettesnek, ahogy voltak is ilyen sorozatepizódok (talán a Hawaii Five-O-ban is, amelyeknél azt a befejezést játszották le, aminek a gyilkosára legtöbben szavaztak. Bár az való igaz, hogy akadnak olyan krimiírói eszközök, melyekre legutóbb az Instinct kritikáinál utaltam, hogy egyes mechanikus, nem túl krimiprofi írók azt hiszik, hogy arra a gyilkosra nem gondol senki, akit csak egy eldobhatónak tűnő jelenetben vezetnek fel mintegy mellékesen. Pedig, aki nem kezdő néző, az pontosan tudja, hogy minden jelenetnek jelentősége van, így ha valami feleslegesnek tűnik egy krimiben, annak ez lehet az oka, általában feleslegesen megszólaló szereplővel nem növelik a költségvetést. Ergó ekképp visszalő a nézőt meglepni akaró írói logika, és máris könnyen kitalálható lesz a megoldás.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz