login |

Close Enough: a 2. évad

2021. 11. 12. 16:10 - Írta: Necridus

Szólj hozzá | kategória: animáció, kritika,

Itthon a Majdnem címet kapta az HBO Max, nálunk a Netflixen nézhető animációja, ami a The Regular Show készítőjének új darabja – elég egy képet megnézni mindkettőből, s látszik, hogy le se tagadhatnák az egymással való rokonságot. A látványt leszámítva azonban kissé eltér a sorozat a nagysikerű Cartoon Network-ös animációtól – ott ugyan beszélő állatokkal van dolgunk, valahogy kevésbé éreztem elszálltnak és mintha mélyebb gondolatokat tartalmazott volna.

Leszögezném, hogy nem láttam minden epizódját a Parkműsornak, mindössze ötöt vagy hatot, de annyi bőven elég volt ahhoz, hogy sokkal jobban érdekeljen, mint a Close Enough, csak ugye, ha valami nincs fent streaming szolgáltatók kínálatában, nehezebben veszi rá magát az ember a darálására.

A Majdnemet pedig talán csak azért néztem végig, mert könnyen elértem az epizódjait, s esténként, amikor még egy rövid epizódot megnéznék valamiből, de új sorozatba már nem kezdenék, mert másnap jön egy halom heti nézős rész, akkor pont megfelelőnek bizonyult. Annak ellenére, hogy nem lettem túl nagy rajongója.

Folytassuk a tovább mögött spoilerek nélkül.

Szinte winnie pilotkritikáját tudom ismételni, úgyhogy kimondottan új gondolataim nem lesznek, pusztán megerősítem a korábban mondottakat, így a folytatáson agyalók pontosán el fogják tudni dönteni, hogy szeretnék-e még ezt a sorozatot követni – akár a jövőre is, mert már berendelték a harmadik szezont.

Az alapsztori ugye nem akar túl bonyolult lenni: egy rettentően átlagos, fiatalos házaspár és kislányuk együtt él a két legjobb barátjukkal, akik elváltak. Minden epizódban valami egyszerű problémába ütköznek (például óvodai gondok), majd a mindössze 11 perces epizódok végén valami egészen extrém eseményen keresztül megoldódik minden gondjuk.

Ezt a stílust én nem tudtam ennyi idő után sem megemészteni. Szeretem, ha valami extravagáns, nem tipikus, de azt még jobban, ha meg is magyarázzák a dolgokat, itt pedig úgy éreztem, hogy minden epizód szimplán csak elvesztette fejét. A technológiafüggőséget kifigurázó epizód például tök jól indult, aztán random bekerültünk a Mátrixba.

Újonnan keresem az átlagos problémákat és azokkal hétköznapiasan megküzdő karaktereket a sorozatokban, arra vágyom ebben a “weirdnek lenni menő” korszakban, hogy földhöz ragadt, mindennapi történeteket mutassanak be, amikre könnyebb érzelmileg ráhangolódni, a Close Enough azonban ezt nehezen engedi meg, amint bevadul és elrugaszkodik a valóságtól.

Persze ez egy egyéni preferencia, sokaknak lehet, hogy épp ez fog tetszeni benne, mert objektívebben nézve ötletes és mindenképp újszerű próbál lenni, amivel könnyen vonzhatja a nézőket, ha a karakterei és humora nem lennének elegek. Előbbiek egyébként rettentően szerethetők (például influenszer barátnő, lecsúszott barát és tipikus fiatal apuka – Josh egyébként tipikus Mordecai, és nemcsak azért, mert ugyanaz az ember, vagyis a sorozat készítője szinkronizálja), humora pedig ha nem is hangosan felkacagást kényszerít ki, mindenképp elhangzik a nézése közben néhány felhorkanás.

Fogalmam sincs, visszatérek-e a következő évadra. Talán akkor, ha épp uborkaszezon van országos téren? Most is így sikerült a 11 x 2 x 16 percet három hónap alatt megnézni, ami azért árulkodó információ.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz