login |

86: 1. évad

2021. 11. 14. 15:50 - Írta: Shyllard

7 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Az idehaza Crunchyroll-on megtalálható anime, a 86 világa egy futurisztikus felszabdalt országban játszódik, ahol a népesség ezüst-hajú rétegén kívül senki sem számít embernek. Ezen formalitásnak köszönhetően a birodalmak közti csatározások során San Magnolia Köztársasága saját bevallása szerint már jó ideje nem veszített egyetlen lelket sem.

Hiszen minden bevetett katona a 86. körzetben van internálva megjelenésük okán, s ezért az ő halálukat a kiválasztott réteg úgy kezeli, mint a vágóhídra került disznókét. Ebbe a világban követhetjük Vladilena Milizé-t (Ikumi Hasegawa), a pompás, mindenféle csatározástól elszigetelt fővárosban élő Handler-t, akinek a munkája a harcosok koordinálása.

Mivel az uralkodó réteg érdeke az Alba-iak (ezüst hajúak) és mindenki más közti távolság fenntartása, a biztonságban tevékenykedő Milizé csupán hang útján tud kommunikálni beosztottjaival, miközben semmit mondó számokat és koordinátákat bámul. Személyes tapasztalatok okán viszont ő nem képes alantas lényként kezelni a harctereken küzdő katonáit, s így kerül szoros érzelmi kapcsolatba új osztagával.

A felütés alapján nem sokaknak okozhat meglepetést, hogy a felvázolt alaphelyzet mögött természetesen alantas rejtélyek lakoznak, amik csak szép lassan kerülnek, s csupán részlegesen feltárásra az első évad során. Ezen a téren már a szinopszisból be lehet lőni minden sarkalatos pontját a történetnek, a lehető legklisésebb úton folyva előre a részek alatt.

A továbbiakban, pedig spoilermentesen folytatom, hogy miképpen is.

A jól bejárt út követésével nincsen probléma, amennyiben az azt körülvevő tálalás minden pontja remekel, vagy legalábbis a nagyja igyekszik a lehető legjobbat nyújtani. Nos, a 86-on érződik, hogy az anime képes lehet, esetleg lesz a jövőben rendkívüli lenni, viszont jelenleg ez csak halvány találgatás. Emellett első évad tükrében nem sok lehetőséget látok a leglehúzóbb hibájának kiküszöbölésére.

A történet maga két részre van felezve, egyik oldalon az osztag elképesztően látványos és remek hangtechnikával kísért harcait és mindennapjait követhetjük, míg a másikon Milizé tényfeltáró, érzelmesnek szánt küzdelmét a kivételes réteg tagjaként. Nos, az említett probléma, pedig az utóbbi terén jelenik meg, de olyan mértékben, hogy az évad vége felé már minden alkalommal sokszor görcs fogott el, mikor felcsendült a főszereplőnk hangja valamelyik katona fülében.

Ez, pedig nem a teljesen rendben levő szinkronhangnak köszönhető, hanem a borzalmas karakternek. Nagyon rég volt, hogy ennyire utáltam volna főszereplőt sorozatban, de Milizé-nek az is rovására írható, hogy botrányos minősége egy alapvetően ígéretes animét képes iszonyatos mértékben lehúzni. Hősnőnk megmentő komplexusa ugyanis minden pillanatában a központba igyekszik helyezni a karaktert, nem engedve teret egy, ténylegesen nehéz helyzetben lévő katonának sem.

Legyen szó akármilyen drámáról, halálról, az egocentrikus főszereplő érzelmei mindig a legfontosabbak, hiába vesztették el a beosztottjai becses bajtársukat, vagy akár be nem teljesített szerelmüket. Ezen tulajdonsága miatt többször is megkapja a magáét az osztag számos tagjától, de Milizé-nek abban a pillanatban, hogy valami bemenne az egyik fülén, a másikon távozik is.

Főhősünkön az sem segít, hogy az ő oldalán futtatott rejtély feltárása a már említett ezerszer látott és hallott, jól kiszámítható utat követi. Amellett, hogy mindig klisések a feltárt infók, legtöbbször olyan összefüggésekre is rávilágítanak, amikre csak csalódottan lehet sóhajtani. Valahogy mindenkinek van kapcsolata mindenkivel a sötét és nyakatekert múltjuk útján.

Úgy érzem, hogy amennyiben Milizé maradt volna egy csak néha-néha megjelenített gondoskodó hang a katonák fülében, sokkal élvezhetőbb lehetett volna a karakter. Bár az is meglehet, hogy csak én vagyok túlzottan allergiás szociális munkásként a megmentő komplexusos emberekre.

Mindez, pedig azért is fáj annyira, mert a katonai oldal remek sztorit produkál. Nincsen semmi nagy fordulat a 86-osak körében, a központi érzelmi szál is kiszámítható, de legalább kompetensen van tálalva, könnyen kedvelhető karaktereken keresztül. Miközben az epizódok nagyja meg vannak felezve a főváros és a harctér között, az utóbbinál még az a kevés játékidő is fel van szabdalva az egység különböző tagjainál. Mégis, kifejezetten hamar meg tudták kedveltetni velem a legtöbbjüket, s egy-egy drámai pillanatnál tökéletesen éreztem az esemény hőseinkre gyakorolt súlyát.

Shinei Nouzen (Shouya Chiba) tipikusan megfásult karakterén kívül bajtársai mindegyike papírvékony marad egészen az évad végéig. Ennek ellenére a közöttük levő kötelék erőssége mégis jól érezhető, főleg a rengeteg pillanat miatt, amit henyélésük során töltünk velük. S, ha valami mindenképpen a sorozat javára írható, az az, hogy nem fél elbúcsúzni a harcmezőn küzdő katonáktól.

Első résztől fogva folyamatosan hullanak az osztag tagjai, biztonságban csak nagyon kevesüket, s csak korlátozott ideig érezhetjük. Amint vége valaki rövid kis sztorijának, szinte biztosak lehetünk, hogy barátai hamarosan könnyes búcsút fognak tőle venni. Amennyiben megsiratják az elhullattat, hiszen a számtalan halált követően a legtöbb katona már mindennapi eseményként kezeli a legtöbb halálhírt, nem engedve az eseménynek, hogy mélyebbre gázoljon lelkükbe.

Ezek a tragikus történések, pedig egytől-egyig látványos csaták során zajlanak, melyek objektív szemmel is remekül voltak megkoreografálva. Bevallom, legtöbbször kikapcsolt az agyam ilyenkor, mert az ilyesmi nem az én kenyerem, de az igényes CGI technikát és remekbe szabott hang effektusokat nem lehet dicsérő szó nélkül hagyni.

Összességében tehát egy, főleg a közel kiváló évadzárást követően mélységesen csalódást keltő első futamot produkált a 86. A főhős, s az ő története mintha egy külön sorozat lenne, amit semmi pénzért sem lennék hajlandó nézni. Viszont, mivel Milizé kalandozása ötvözve van egy remekbe szabott katonai történettel, nem vitt rá a lélek, hogy félbehagyjam az animét.

Mind a hagyományos stílusú, mind a modernebb effektekkel ellátott jelenetek gyönyörűek, amelyeket legtöbbször egészen rendben levő, bár kicsit furcsa zenék kísérnek. A számos pozitívum, s igaziból csak két hatalmas negatívum okán csak sajnálni tudom az animét, hiszen szerencsére jelenleg minden tekintetben található valami jobb nála a stílus berkein belül.

Úgy érzem, a 86 folytatása tipikusan az az évad lesz, amit, ha nem lesz más megpróbálok majd hetiben követni, viszont gyorsan háttérbe fog kerülni fontossága amennyiben jó lesz a 2021-es téli időszak a műfaj szerelmeseinek. Idővel előveszem majd a sorozatot bűntudatból és nosztalgiából, s mint most is, élvezni fogom nagyrészt, de a főhősnő karakterének okán több bosszúságot fog okozni, mint örömet.

Emiatt, pedig nem igen tudom ajánlani senkinek sem, hogy pont ebbe az animébe kezdjen bele, miközben annyi kiváló alkotás fut jelenleg a műfaj berkein belül.

7 hozzászólás Ne habozz!

walaki - 2021. 11. 14. 17:46

Jelenleg két animét várok hétről hétre tűkön ülve, az egyik a Mushoku Tensei, a másik pedig ez, pedig rühellem a mechás animéket.

Az ok, amiért mégis tetszik, és bátran ajánlom másnak is, nem süpped agyatlan harctéri mecha-csataorgiába, hanem az érzelmeknek is jut hely, ugyanakkor mégis hihető, néhol egészen dokumentumfilm-szerű. Nagyon érdekesek a karakterek, és közöttük lévő kémia is folyamatosan változik. A karakterhaláloknak itt súlya van. Mindezt megfejeli egy csomó más fontos kérdés boncolgatása, mint például a propaganda ártalmai (több szempontból is), illetve kellően titokzatos és érdekes is az ismeretlen eredetű légió révén. Külön érdekes, ahogy a társadalmi problémák begyűrűznek a szereplők hétköznapi életébe, nagyon alapos és átgondolt az egész. De ha valaki a látványos (és ahogy mondod, kiválóan megkoreografált) csatákért van oda, természetesen az sem fog csalódni.

A története eléggé összetett, érdemes alaposan odafigyelni rá, hogy minden mélységét felfedje. Jellemzően sok apró utalás és elszólás van benne, aminek később jelentősége lesz. Sokkal, de sokkal több van ebben a sorozatban, mint ami elsőre látszik!

Amit fel lehet hozni negatívumként, az az, hogy tényleg mindenki mindenkit ismer valahonnan, de ha figyelembe vesszük, hogy egy ismeretlen eredetű ellenség kiirtotta az emberiség jelentős részét, akkor talán nem is annyira meglepő, hogy a kevés túlélő élete összefonódott.

“Bár az is meglehet, hogy csak én vagyok túlzottan allergiás szociális munkásként a megmentő komplexusos emberekre.”

Ez könnyen meglehet, mert például én nem látok benne “megmentő komplexust”. Egyszerűen arról van szó, hogy a többi albaival ellentétben ő emberként tekint a 86-osokra (és még az is kiderül idővel, hogy miért: ő járt a fronton és konkrétan az életével tartozik nekik).

Ráadásul azért többször ki is bukik, hogy a jószívűsége mögött elsősorban önző érdek hajtja: mivel a többi önelégült seggfejjel ellentétben ő pontosan felfogja, hogyha a 86-osok elfogynak, akkor szabad az út a légió előtt, és platinumszösziknek annyi. (Erre még ráerősít az is, hogy a többiekkel ellentétben ő tisztában van a propaganda egyik legnagyobb, a légió élettartamára vonatkozó hazugságával. Baromira összetett a sztori, na, pont ahogy szeretem!)

SPOILER
A második évadban nincs semmi abból, ami zavart (egész más irányba kanyarodik a történet), és az albák is megkapják a kellően megérdemelt büntetésüket, pont az önelégültségük és a hazug propagandáik miatt. Nekem tetszik, amerre viszik a sztorit a folytatásban.

Az külön említést érdemel, hogy azt is boncolgatja, két, homlokegyenest ellentétes ideológiát követő ország közül melyiknek van nagyobb esélye túlélni. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem számít az ideológia, mindenképp megsz*pják, ami azért egyáltalán nem egy tipikus fordulat, lássuk be. :-)

Shyllard - 2021. 11. 15. 11:29

walaki: hát megmentő komplexusosok mögött is önző érdekek lakoznak, csak általában kevésbé ismerik be. De azért is írtam oda a személyes nézeteimet, mert úgy érzem az ellenszemvem nem feltétlenül általánosítható, csak pont az a fajta karakter a csaj, aki nálam bicskanyitogató tud lennni.

Viszont második évadtól már én is közel el vagyok ájulva, szinte minden negatívumot, amit felsoroltam kiküszöböltek benne, és még az évadnyitóbeli klasszikus olcsó húzást sem bántam benne annyira. Majd, ha vége, arról is tervezek írni, mert számomra a két etap ég és föld, és baromira örülök, hogy kitartottam az anime mellett. Pláne, hogy általában heti 6-7 animét követek, így annyira nem szoktam merengeni kaszákon.

juhaszvik - 2021. 11. 15. 16:11

Egy apró tipp a kritikához: ne egy kommentből derüljön már ki, hogy egy mechás animéről van szó :) (a fotókon van némi nyom, de csak akkor tűnt fel, hogy már olvastam walaki első mondatát)

Amúgy nézném a sorozatot – a háborús szituációkat gyakran nagyon érzelmesen tudják visszaadni az animék, kár hogy Crunchyroll.

Shyllard - 2021. 11. 15. 18:08

juhaszvik: valamiért a második évadig nagyon nem kategorizálta be az agyam, hogy ez mecha anime, pedig tudom, hogy nagyon az. Szóval bocsi, pedig szoktam írás közben lesni a MAL oldalát is.

juhaszvik - 2021. 11. 15. 18:48

Shyllard: nem volt igazi beszólás :), csak alapból én sem bírom a zsánert. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mit esznek benne az emberek. Pedig nem nő vagyok :)
Viszont ennek az alapkoncepciója tetszik.

Shyllard - 2021. 11. 16. 17:53

juhaszvik: Nem vettem beszólásnak, mert tök jogos felvetés volt :D Én magamat sem értem, hogy nem tűnt fel.
Van benne sok jó dolog, szerintem bepróbálásra nagyon érdemes. Meg velem ellentétben, ahogy néztem a netet, az anime rajongók nagy része kifejezetten elégedett volt az első évaddal is.

walaki - 2021. 11. 17. 14:13

Szerintem itt nagy érdem az anime részéről, hogy képes volt elfeledtetni Shyllard-al, hogy igazából mechás. Én ezt kifejezetten nagy pozitívumnak tartom :-)

@juhaszvik: tényleg, elfelejtettem megköszönni a múltkori ajánlásaidat! A Toradorával pont úgy jártam mint te: amikor elkezdtem nézni, akkor esett le, hogy hiszen ezt már láttam, de sebaj, megnéztem újfent, mert jó kis darab, csak nem emlékezetes, de akkor is jó. A másik viszont (aminek most nem jut eszembe a címe, amiben a főhős Sadako-ra hasonlít), na az nagyon nem jött be, nem jutottam el a 2. rész végére (mondtad, csak később indul be, de hiába, ennek tudatában is kifogott rajtam :-( ).

Amit cserébe ajánlani tudok nektek, az a
– Senpai ga Uzai Kouhai no Hanashi, semmi extra, sima munkahelyi szitkom / romkom, de a jópofa fajtából. Kifejezetten szórakoztató, bár más érdeme nincs is, de nem is akar több lenni. Aztán ott a
– Sekai Saikou no Ansatsusha, ami egy tipikus reinkarnációs isekai, de egész érdekesen alakul, meglátjuk, mi sül ki belőle, van benne potenciál. Eddig közepes, de ott lappang benne a lehetőség.

(Sajnos most elég gyenge a felhozatal, rengeteg anime a kukában végezte nálam. Pl. a Platinum End se lenne rossz, de annyira túlontúl átmegy lélektani drámázásba, hogy az számomra már csöppet sem szórakoztató. A Komi-san is érdekes, az iskolai animék paródiája, a felütése nagyon bíztató, de így pár rész után mégis vacilálok, hogy az érdemes nézni kategóriába tartozik-e.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz