login |

Animaniacs: a 2. évad

2021. 11. 16. 20:00 - Írta: Shyllard

Szólj hozzá | kategória: animáció, kritika,

A Hulu-ra visszatérő, klasszikus amerikai rajzfilmsorozatokat idéző, meta-humorral operáló alkotás első évadja tavaly kifejezetten pozitív benyomást hagyott bennem. Ennek fényében nem is volt kérdéses, hogy a folytatás 13 epizódja elé ugyanakkora élvezettel üljek le.

S, míg az előző etapnál kifejezetten dicsértem a gyökerekhez való visszatérést, most már sokkal erőteljesebben éreztem az ezen hozzáállásból fakadó hátrányokat. A készítők főképp az évad első felében sorakoztattak fel egymás után unalmasabbnál unalmasabb koncepciókat, amik egy ideig elég kínkeservesen kaszaközelivé tették számomra a sorozatot.

A tovább mögött folytatom.

Szerencsére aztán a második huszonvalahány mini epizódban már sokkal humorosabb és magával ragadó történeteket tálaltak, még ha a Pinky and the Brain rendszeresen visszatérő szegletei részről-részre egyre fáradtabbá is váltak. Annyira nem volt bennük semmi plusz, vegyülve relevánsnak szánt idejétmúlt utalásokkal, hogy legtöbb esetben gyakran csak a telefonomat bújtam a két egér kalandozásai közepette.

Természetesen néha-néha náluk is voltak jobb pillanatok, de állandó karakterekként koránt sem voltak képesek olyan módon hozni az a szórakoztatási szintet, ami indokolná ilyen mértékű jelenlétüket. Nagy örömömre szolgálna, ha a jövőben kicsit háttérbe szorítanák őket, mert időszakos felbukkanással továbbra is működőképesek lehetnének.

Yakko, Wakko és Dot oldaláról viszont sokkal kreatívabb ötletekkel álltak elő az írók, ami mellett több, első évadban is bevetett szkeccset is előszeretettel előrántottak egyre végesebbnek tűnő varázskalapjukból.

Viszont politikai kommentár szinten nagyon alulteljesített ezúttal az Animána, hiszen legtöbb esetben még mindig Trump kifigurázására tudtak csak vetemedni, egy-egy meglehetősen kérdéses és leegyszerűsített külföldi kritikával megtoldva. Tisztában vagyok azzal, hogy még a média szerte vitatott amerikai elnök idején íródtak a részek nagy részei, de a vele kapcsolatos olcsó beszólások ideje számomra már nagyon elmúlt.

Ennek ellenére minden más tekintetben továbbra is kellemes szórakozás volt a sorozat. A meta humor még mindig működik, sőt, ezúttal a megszokottnál is erőteljesebb kikacsintásoktól sem riadtak vissza az írók, legtöbb esetben pozitív eredménnyel. A Yakko és az egyik rajzoló között folytatott viadal számomra az évad fénypontjai közé tartozott.

Wakko is rengeteg egyszerű, ámde élvezetes poénokra épülő jelenetet kapott, míg Dot meglehetősen háttérbe szorult, feltűnően kevés érdemi hozzászólással. Ezt azért is sajnálom, mert a hármas közül pont a lánytestvér hozzáállását és pillanatait szeretem a legjobban.

Mellékkarakterek terén az első évadnál valamelyest tágabb stábot sorakoztatott fel az Animána, ámde továbbra sem az eredeti futamhoz hasonlót. Erre egy külön kis szegmensben reflektált is a főszereplő hármas, de a kritika tudomásul vételével még koránt sem hozták helyre a színes-szagos kísérők hiányából fakadó érthető frusztráltságát sok rajongónak. Remélhetőleg ez csak azért van, mert az első és a második évad készítése eléggé összekapcsolódott, így ilyen mértékű korrekciókra már nem volt lehetőség. A harmadik etapnál viszont ez már nem lesz mentség.

Az dallamos számok viszont továbbra is a csúcsát képezik a sorozatnak, még mindig ritmusos, humoros, és nem utolsó sorban tanulságos mondandóval megtoldott sorokat szállítva nekünk. Ha más miatt nem is, de ezekért mindenképp megéri kitartani az Animánia mellett, hiszen kifejezetten rendszeresen, már-már viccesen idegesítően közelítik meg a karakterek az éppen felmerülő problémákat muzsikus módon.

Összességében tehát egy, az első szezonnál fáradtabb, kreativitástól jóval mentesebb etapot szállítottak a Warner testvérek ezúttal, amire bőven ráférne, ha nem is vérfrissítés, de a szekrény mélyén lakozó jó egynéhány karakter visszahozása.

Aki hozzám hasonlóan élvezte a tavalyi epizódokat, nem hiszem, hogy sokat csalódhat a mostaniakban. Viszont, ha harmadjára is marad ugyanez a felállás, már egyre nehezebb lesz megtalálni azokat a pontokat, amik miatt megéri kitartani az Animániánál. A remek zenés számok vélhetően maradnak a jövőben is, de azokat YouTube-on is fel lehet keresni. A sokszor unalmas körítést, pedig úgy érzem nem mindig éri meg végig szenvedni egy-két jobb pillanatért.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz