login |

Close To Me

2021. 11. 20. 14:50 - Írta: Shannen

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, Európa is létezik, kritika, minisorozat,

Mit tennél, ha egy baleset következtében elfelejtenél mindent, ami veled történt az elmúlt egy évben? És akkor, ha ráadásul az emlékezetvesztést okozó esés körülményeire sem emlékszel, így abban sem lehetsz biztos, hogy valóban balesetről volt szó?

A brit Channel 4 és a skandináv Viaplay közös, hat részes, angol nyelvű pszichológia drámasorozata egy nő történetét meséli el, aki látszólag boldogan éli életét férjével miután a gyerekek kirepültek otthonról, ám ahogy a részleges amnéziája után elkezdi összerakosgatni az emlékfoszlányait, kiderül, hogy távolról sem volt minden tökéletes körülötte. Igazi dara-alapanyagról van szó, amit egyrészt visz előre a ‘mi történt valójában az eséskor?’ kérdés, másrészt időnként nagyon erős érzelmi húrokat is penget.

A történet főhőse, Jo, akire egy nap a férje talál rá a lakásuk lépcsőjének alján félholt állapotban. A kórházban töltött pár nap után kiderül, hogy a nő részleges amnéziát szenvedett és nem emlékszik semmire az elmúlt egy évéből. Pedig micsoda év volt az! Ahogy apránként kiderül, komoly változások történtek a nő életében mind a családjában, mind a munkahelyén. Nyilván a történet végére ezek a kirakósdarabok össze fognak állni, azonban Jo dolgát nehezíti, hogy hiába keresi, nehezen kap válaszokat egy csomó kérdésére.

Mivel súlyos traumát élt át, a családja és a barátai igyekeznek óvni őt és nem felhánytorgatni neki rögtön az emúlt év rossz emlékeit. A teljes tudatlanság azonban frusztrálja a nőt. Nem tudja, hogy történt a baleset, nem érti, hogy miért térnek ki a kérdései elől az ismerősei, és közben a fel-felvillanó, kontextus nélküli emlékfoszlányok is még jobban összezavarják. Nem meglepő, hogy egyre türelmetlenebb és bizalmatlanabb lesz mindenkivel szemben.

Ez a paranoid hangulat remekül átjön és legalább annyira képes fursztrálni a nézőt, mint a főhőst. Jo szemszögéből ismerjük meg a történetét, sőt időnként halljuk is a belső gondolatait (bár a narrációt valamiért nem használják következetesen), ami méginkább segíti, hogy egy hullámhosszra kerüljünk vele. Vele együtt bogozzuk ki a szálakat, szinte mindig csak annyi információt tudunk, amennyit ő is.

Ez alól két kivétel van a történet során. Az egyik a sorozat elején, amikor az egyik szereplő tesz valamit, amit csak mi látunk. Függetlenül attól, hogy ennek lesz-e igazán jelentősége a végkifejlet kapcsán vagy sem, ezt mindenképp érthetetlen és elhibázott készítői döntésnek tartom, pusztán azért, mert megtöri a nézőpontot, amit előtte és utána is konzekvensen végigvisz. A másik kivétel az utolsó előtti epizód, ahol egy másik karakter szemszögéből ismerjük meg a történetet, de itt a készítői szándék sokkal inkább megalapozott.

A Close To Me hangulatát erősen meghatározza, hogy koprodukcióról van szó, így az egyébként is hasonló stílusjegyekkel operáló angol és északi krimik jellemzőit egyaránt magán hordozza. A titkolózásból és bizalmatlanságból fakadó rideg hangulatot jól erősíti a történet helyszíne, nem csak az angliai tengerparti kisváros, hanem a családi fészek is, ami egy igazi modern, letisztult üvegkaltika az erdő szélén. Mindemellett a főhős dán származású, és ennek kapcsán, ahogy néhány gyerekkori emléke is feldereng, a dán folklór elemek is megjelennek.

A sorozat nagyon ügyesen egyensúlyoz a valódi dráma és a szappan felé hajló stílus között, és szerencsére legtöbbször az előbbi felé billen a mérleg nyelve. Ahogy Jo próbálja összerakni a képet, ugyan belefut klisés, olykor olcsó fordulatokba, de a személyes drámája, ami egyaránt ered a gyerekkorából és felnőttkori traumáiból, van annyira jól kidolgozott, hogy menjen vele a néző és átérezze azt.

A megvalósításra sem lehet panasz. Nemcsak technikailag sikerült jól ez a mini (a fényképezés kifejezetten szép), de Connie Nielsen is pazarul hozza ezt az egyre kétségbeesettebb karaktert, aki a hibáival együtt is képes szimpátiát kelteni a nézőkben. És ugyancsak remek volt a férjét alakító Christopher Eccleston, aki szintén többdimenziós karaktert kapott, és akinek a saját karakteríve, bár más szempontból, de legalább annyira megkapó, mint Jo-é.

Aki nem bánja, hogy egy kissé lélekölő pszichodrámát nézzen az amúgyis borongós ősz végi napokban, annak mindenképp ajánlom bepróbálásra a Close To Me-t, ami végig magabiztosan hozza a 7/10-es szintet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz