login |

Foundation: vége az 1. évadnak

2021. 11. 26. 21:30 - Írta: Shyllard

43 hozzászólás | kategória: kritika,

Kevés sorozatra emlékszem, amiknél olyan mértékben vágytam az élvezetes adaptációra, mint az Isaac Asimov klasszikus könyvei alapján készült Apple TV+-os Alapítványnál (az alapfelütésről Itt és Itt lehet olvasni). Alapvetően nem gondolom, hogy itt a Sorozatjunkie-n bármikor is azért szurkolnánk, hogy rossz legyen egy projekt. Elvégre egy minőségen aluli alkotásnál nem sokan vannak, akik nyertesnek tekinthetőek az adott szituációban.

Jelen esetben mindenféle személyes negatív érzés ellenére sem tudom azt állítani, hogy az Alapítvány sorozat rossz lenne. Szó sincs ilyesmiről, hiszen egy elképesztően látványos, több remek, eredeti ötlettel teletűzdelt alkotásról van szó, ami a popcorn-műfajon belül egészen egyedülálló módon volt képes kitűnni hasonszőrű társai közül.

Tehát lehet mit dicsérni benne, viszont sajnálatos módon bőven van lehetőség kritikák kész hadát is felsorakoztatni a szériával szemben. Mint a könyvek, s a tágabb „Asimov-Univerzum” lelkes olvasója, első körben leszögezném, hogy konkrétan Alapítvány-adaptációként botrányos módon bukott meg az Apple TV+-os sorozat.

A könyvekben jellemzően nem voltak kiemelkedően egyedi karakterek (egy-kettő kivételével), így számomra már a kezdetektől fogva elfogadott megközelítés volt, hogy a sorozat esetében muszáj kicsit megváltoztatni a klasszikus formulát. Hiszen egy széles nézői közönséget megcélozni akaró alkotásnál kevés eset van, mikor nincs szükség legalább egy érzelmi központra, akin keresztül megélhetjük a történet cselekményét.

Tehát az elvakult rajongói megközelítéssel szemben én jóval elfogadóbban álltam a sorozathoz, mondván, hogy amennyiben a könyvek témáját hűen átadják, s a tálalás élvezetes, én boldog leszek. Viszont, mivel előbbi tekintetben teljesen hasra esett a sorozat első évadja, illetve az utóbbiban csak félig-meddig sikerült teljesítenie a készítőknek, a középszerű végeredményt nehéz dicsérő szavakkal illetnem.

A történések súlyát csak alig-alig sikerült éreztetniük az íróknak, a könyvekkel ellentétben legtöbbször úgy éreztem, hogy az emberi faj sorsát taglaló filozofikus témákat alárendelték a karakterközpontú drámáknak. Így, pedig lehetetlen sikeres Alapítvány adaptációként gondolni erre az Apple TV+-os első évadra.

Élvezhetőség tekintetében viszont teljesen más tereken hasalt el a széria, amire a továbbiakban már a forrásanyaggal való összehasonlítgatások szinte teljes nélkülözésével fogok csak írni. Hiszen merem állítani, hogy az Alapítvány széria legnagyobb problémája nem az, hogy sikertelenül adaptált egy nehezen mozgóképre fordítható alkotást, hanem, hogy a maga médiumán belül, legfőképpen Asimov írásához való ragaszkodása miatt, képtelen volt valami közepesnél jobbat összehozni.

A mostani, meglehetősen túlcsordult műfaj világán belül, pedig szerintem nagyobb bűnt nem is követhet el egy sorozat. A tovább mögött, pedig spoileresen kifejtem mik is voltak azok az elemei, amik működtek, illetve azokról is szót ejtek, amik nem.

Ahogy említettem, látvány tekintetében elképesztő volt, amit az Alapítvány nyújtott. Biztos találhatók momentumok, amikor az effektek kicsit hibádztak, de csak nagyon árgus szemekkel lehetne ezeket fellelni. Átfogóan úgy érzem, hogy az erre szánt büdzsé jelentős részét elszórták a kezdő epizódokban, viszont a maradék részekben sem voltak megsokszorozódott rondább pillanatok. Csupán a nyitányon kívül nem sok bombasztikus jelenetet kaptunk.

Jelmez és díszlet tekintetében is érezhető volt az igényesség, legfőképpen a Trantoron, illetve az uralkodó személyeivel kapcsolatos helyszínek esetében. Kreatív, gigantikus, galaktikus hatalmat remekül éreztető öltözeteket és környezeteket alkottak meg a tervezők, amik kiválóan képesek voltak leképezni a sorozat központi problémájának vizuális mivoltát.

Ezen tekintetben viszont, a létrehozott Alapítvány szegényes, egysíkú, nomadisztikus életstílust is idéző épületei, unalmas belső terei és gúnyái már sokkal kevésbé voltak képesek élvezetes látványt nyújtani. Az új világ telepesei kinézete közhelyesre sikeredtek, hiszen más sorozatokban és filmekben ezerszer látott módon öltözködtek és folytatták életüket. Ezt pedig az sem segítette, hogy a galaxis peremén zajló eseményeket már önmagukban is merő érdektelenség ötvözte.

Salvor Hardin (Leah Harvey) védelmező karakterét nem sok dicsérő szó illetheti, hiszen egy nagyon jól bevált főszereplő típust jelenített meg, akihez még a közhelyes, kimondatlan, de egyértelműen „Kiválasztott” szerepkört is sikerült hozzácsatolni. Ennél fogva elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy minden helyzetben nyertesként fog kikerülni, hiszen valamilyen véletlenszerű mágikus humbukot mindig elő tudtak húzni az írók a kockázatosabb pillanatokban (vélhető „Mule”-ságának problematikusságát, pedig nem hiszem, hogy nagyon taglalnom kell a könyvek olvasóinak)

Hardin romantikus kalandozását jobb ennyi szóval le is tudni, illetve a végén behozott hozzá kapcsolódó nagy csavar is csak lezsugorította az amúgy elviekben hatalmas galaxist. Ahogy az ő sztorijában, ott a felfedett anyukája, Gaal Dornick (Lou Llobell) esetében is csak folyamatos, már említett álsci-fi, de inkább mágikus humbukok kész sorát láthattuk, sehova sem sodródó történések kész sorával.

Gaal javára szóljon, hogy karakterének emléke kevésbé hoz letargiába, mint Hardin-é, hiszen az elején kifejezetten jól funkcionált a fiatal nő abban, ahogy bemutatta az új nézőknek a sorozat világát. Az ő „időn kívüli” mivoltát is egészen jó kitalálták, elfogadható átívelő kapocsként szolgálva, ami valamennyire képes volt és lesz összefogni a több ezer éves történések csak nagy vonalakban kapcsolódó láncolatát. Emellett esetében legalább nem egy színvonalon aluli személyes sztorit, hanem egy egész érdekes és jól megírt karakterdrámát is kaptunk.

Kicsit hullámzó volt a központi története, de a legtöbb esetben érdeklődő figyelemmel figyeltem Gaal kalandozását, amit csak a néholi túlmagyarázott technikai összevissza beszélés, és a „mágikus” képességek felébredése tudott lehúzni. Illetve, személyes szinten muszáj megemlítenem, hogy, a színésznő, mint a sorozat uralkodó női „eyecandy”-je is képes volt emlékezeteset nyújtani.

Hardi és Gaal esetében még kulcsfontosságúak voltak a sorozat címét is viselő Alapítványon zajló események is, amelyek az eddigi felhozott negatívumok minden elemét magukba foglalták. Az itteni központi konfliktus elnyújtottra és érdektelenre sikeredett, unalmas harcokkal, amik mellesleg a sorozat legrosszabb effektjeit is szerepeltették. Ha valaki, mindenféle kontextus nélkül mutatja meg nekem az új településen és körülötte zajló eseményeket, nehezemre esett volna betippelnem, hogy itt egy Asimov adaptációról van szó.

A legendás Hari Seldon (Jared Harris) humanizálása szintén mellé lépésnek bizonyult, hiszen a tudós a kezdeti zseniális alakból szép fokozatosan egy megalomániás, kicsinyes és nevetségesen patriarchális karakterré süllyesztette le magát. Merem állítani, hogy a színész telitalálatnak bizonyult, viszont akármennyire is próbálkozott a jó öreg Harris, az egyre közhelyesebben megírt szövegein még az ő tehetsége sem volt képes sokat segíteni.

Viszont, ahogy a kezdésben említettem, voltak jó és eredeti ötletek is a sorozatban. Ilyen volt a teleportáló, gigantikus Invictus hajó is (amibe jobb nem belegondolni erőteljesebben, mert vélhetően csak problémák kész hadát fogja az illető felfedezni), ami képes volt élvezetes, izgalmas és érdekes koncepcióként megjelenni a galaxis peremén játszódó meglehetősen vérszegény történetben.

Emellett kiemelendő még az uralkodó, Empire karaktere is, aki a rendkívüli triumvirátusként (Lee Pace, Terrence Mann, Cassian Bilton) egymagában elegendő okot szolgált az első évad tíz epizódjának végig nézésére. Dicséret illeti az írókat, hogy eredeti karakterként képesek voltak egy olyan „főgonoszt” megalkotni, aki személyében még ha túl szájbarágósan is, de remekül meg tudta jeleníteni a Birodalom legfőbb, állandóságából fakadó problémáját, miközben élvezetes személyes történeteket is tudtak nála tálalni.

Az elejétől fogva érdekes volt nézni a galaxis politikai központjában zajló eseményeket, ahol az idő előre haladtával apróbb színészi és történeti lépésekkel is képesek voltak éreztetni az írók, hogy az adott személy éppen melyik Cleon-t is jeleníti meg. A hármas közül talán az öreg Dusk szerepe volt a leghálásabb, akinek az évad végéig legfőképpen egy klasszikus konzervatív uralkodó karakterét kellett hoznia, csak néha megajándékozva minket egy-egy emberibb pillanattal.

Lee Pace is remekül hozta a legnagyobb hatalommal rendelkező klónt, bár esetében a zarándoklásának végén található „álmegvilágosodást” nem éreztem illőnek a sorozathoz. Valahogy az a benyomásom, hogy a nagyon tudományos sorozatban a készítők nem tudták túl sikeresen és összeszedetten bemutatni azt, hogy miért is ennyire fontos nekik taglalni itt a lélek meglétének koncepcióját. Sem a robot, sem az uralkodó oldaláról nem illeszkedett ez a kérdés a sorozat témájához, így pedig nagyon erőltetett lett ez az apró, de annál fontosabb fejlemény.

A fiatal Dawn karaktere volt az a hármasból, aki a legkifogásolhatóbbra sikeredett, legfőképpen, mert egy nagyon érdekesen felvezetett vonalat rendkívül összecsapottan zártak le esetében az írók. Mikor kiderült, hogy mit is terveznek a lázadók nagyon izgatott lettem, de olyan gyorsan és bénán zárták le ezt a csavart a készítők, hogy az évad végével csak azon tudok merengeni, hogy minek is kellett ez ide.

Ahogy Day-nél, úgy Dawn-nál is csak csalódottan tudok visszagondolni a végkifejletre, míg összességében mégis élvezetes volt mindkettejük története. Az írók, felszabadulva a könyvek súlyos kereteitől, képesek voltak az uralkodó esetében egyedi, érdekes és még bizonyos esetekben filozofikus elemeket is becsempészni az amúgy közhelyes sorozatba. Így viszont nagyon ironikus belegondolni, hogy Asimov műveinek adaptációjában pont az íráshoz kötődő elemek voltak a legműködésképtelenebbek.

Röviden tehát az Alapítvány-sorozat minden Alapítványhoz kapcsolódó eleme nagyon tipikus, közhelyes sci-fi sorozatokat idéző történetté verbuválta a széria tagadhatatlanul legfontosabb építőelemét. A könyveket csak nagyon gyengén idéző jelentsorok Asimov írásainak rajongóit kétlem, hogy túlságosan ki tudták elégíteni, míg a manapság minőségi tévézési élményhez szokott nézők körében sem okozhatott sok izgalmat.

A látvány legtöbb esetben pazarra sikeredett, a zene is remekül illeszkedett a sorozat képi világához, illetve színészek terén sem lehet sok panaszra okunk. Senki sem nyújtott kiemelkedőt, de az biztos, hogy a szereplők nagyja próbálkozott a lehető legtöbbet kihozni a sokszor kínos párbeszédekből.

Ami a legjobban lehúzta az Alapítvány első évadját, hogy egy már létező anyagot próbáltak adaptálni. Nem éreztem azt, hogy jó kezekbe került a széria, mert a nagy kérdésekkel foglalkozó történetet egy nagyon egyszerű, közhelyes és sok esetben következetlen kamu sci-fivé degradálták a készítők.

Nevetséges módon, az Empire történetében viszont képesek voltak valami kifejezetten érdekeset összehozni az írók. Így viszont visszagondolva az Alapítvány első évadjára csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lett volna, ha ez a sorozat mások kezébe kerül, miközben a mostani adaptációért felelős gárdának teret engedhettek volna egy saját projekthez. De ez nem történt meg. Ehelyett kaptunk egy jó ötleteket tartalmazó, de az én ízlésemnek túl sok esetben unalmas és felületes alkotást.

S bármennyire is látványos és izgalmas az Alapítvány alapfelütése, az évadzáró, illetve az eddigi tíz rész történései nem sok bizalomra adnak okot a második etappal kapcsolatban. A közepes nekem már kevés, így kétlem, hogy a folytatásnál ott leszek.

43 hozzászólás Ne habozz!

Gergely Illés - 2021. 11. 26. 23:33

Igazából ez a sorozat a birodalomról szól első sorban és csak másodsorban az alapítványról.

A közepétől kezdve én már azt éreztem, hogy itt nem az első alapítvány lesz a főszereplő hanem egy új történetet akarnak elmesélni mint mondjuk, hogy jött létre a második alapítvány.
Az utolsó rész utolsó másodpercéig azt hittem igazam lesz és Salvor és Gaal összeáll és azzal lesz vége, hogy neki állnak a második alapítvány létrehozásának.

(Mondjuk ez nagyon is esélyes mivel náluk van a tőr és az adat kocka is.)

malch87 - 2021. 11. 26. 23:42

Olvastam az összes Asimov könyvet, de, ahogy Shyllard is írja, el kell vonatkoztatni tőlük, mert óhatatlanul csalódni fogsz, ha egy 1x1es átiratot vársz.

Ha úgy állsz neki, hogy nem ismered a könyveket, ez egy félelmetesen jó production value-vel megáldott sci-fi sorozat, amit mintha két külön team írna/rendezne. Borzasztóan jól néz ki minden, de tényleg – a történet közepes (eddig), de egyik fele viszi a másikat (legalábbis nekem).

Nekem a Trantoron játszódó és a “triumvirátussal” foglalkozó részek rendszeresen jobban tetszettek a terminusiaknál (beletett erőforrás, intelligencia, intrika, színészi játék, MINDEN tekintetben) – az utóbbiak fájdalmasan emlékeztettek a CW legrosszabb plotline-jaira (és ezt próbálom a lehető leghumánusabban megfogalmazni)- a végére kiegyenesedett egy kicsit, de ez a “lone hero” sosem volt a pszichohistória része (bár ugye ezt is elhagytuk, mint ahogy a robotika törvényeit is legalább meghajlítottuk – igen, a nulladikkal együtt).

A lényeg: Aki a könyveket olvasta, abszolút ne várjon mondjuk szivarozó Salvor Hardint, de újoncok biztosan meg fogják próbálni, ha más nem, a background és a lélegzetelállító képek miatt.

My 5 cents, of course.

Oakshield - 2021. 11. 26. 23:59

Ha az ember belegondol azért Salvor egyáltalán nem pozitív figura a könyvben, mármint az Alapítvány szemszögéből hős , de a Négy Királyság nem éppen egy bajtársias és baráti szövetségkötés során lesz egyenlő partnere az Alapítványnak , hanem keményen be lesznek kebelezve. Nem vesződtek egy összetett,többdimenziós akár nem teljesen pozitív karakter létrehozásával , inkább elővettek egy sablonos főhőst akinek még adtak egy romantikus szálat is hogy még jobban szimpatikus legyen és hát szexjelent nélkül lassan nem is lehet sikeres sorozatot csinálni.

Az első krízis megoldása is pont olyan lett mint amitől féltem.Seldon megjelenik és megoldja a problémát. Az Alapítványon senkinek egy kicsit se kellett gondolnia. Mármint Salvornak kellett kicsit csak varázsolnia a bűvös kockával.

Még nem látom hogy megérte volna felrúgni az asimovi univerzum egyik sarokkövét egy csavar miatt.(Robotika 1. törvénye)

(Csak nekem tűnt úgy az utolsó részben mintha Hugónak olyan kék lenne a szeme mintha sok fűszert tolt volna?)

Petra - 2021. 11. 27. 00:05

Nem olvastam a regényt , lehet ezért van, de nekem tetszett a sorozat. Váró a következő évadot 🙂

Doug - 2021. 11. 27. 07:01

Én már régen olvastam és lehet rosszul emlékszem, de itt nem az a lényeg, hogy a társadalom/nagyobb embercsoport döntéseit tudja megjósolni? Itt Salvor csinált mindent, de még öt is Harinak kellett lökdösni.

Ez nekem nem Alapítvány inkább csak egy annak az ötleten készült másik történet.

@Oakshield
Szerintem neki a 0. törvény játszik, de lusta vagyok megkeresni pontosan hogy szól.

STN - 2021. 11. 27. 07:01

A robot nem rúgta fel az első törvényt, csak a nulladikat alkalmazta.

STN - 2021. 11. 27. 07:02

A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.

Highwaycat - 2021. 11. 27. 07:36

Daneel kidobta a kukaba az elso torvenyt a sorozatban. Nem latom, hogy miert volt muszaj ketszer is gyilkolnia. Mind a ket esetben millio mas megoldast is alkalmazhatott volna.

Solid84 - 2021. 11. 27. 08:58

Daneel a későbbi Asimov könyvekben is gyilkolt, amikor az elkerülhetetlen volt. A 0. törvény lehetővé tette neki, hogy ha az emberiség számára káros lett volna egy egyén ténykedése, akkor beavatkozzon. Ha az adott egyén nem hagy neki választási lehetőséget, akkor akár meg is ölje a big picture-t szem előtt tartva.

Oakshield - 2021. 11. 27. 09:22

Azért eléggé meg kell erőszakolni a 0. törvényt is, ahhoz amit ebben a sorozatban tett.Egyelőre azzal lehet magyarázni hogy a Birodalom védelme érdekében tette, de az nem igazán egyezik meg az emberiség érdekével.Persze lehet majd kiderült hogy nem volt más választása, de félek hogy csak egyszerűen nem vették figyelembe.

justy - 2021. 11. 27. 09:40

Kb. a 4. résznél járok. Tetszik a képi világ meg a birodalom felépítése, de kb. minden más kezd az agyamra menni. Lehet el sem jutok majd az évadzárásig.

Zsom - 2021. 11. 27. 10:03

Anno elölről-hátulról többször végig olvastam a könyveket, a mellékszálakat és azokat is amit nem Isaac írt.
Tudtam, hogy az eredeti sztoritól elvonatkoztatva kell nézni, de olyan érzésem van, mint a Star Wars folytatásnál: kellett volna a rajongók közreműködése is ahelyett, hogy egészében “általános” forgatókönyvírókra bízzák a dolgot.
Nekem pl nagyon hiányzott Daneel/Demerzel hatása a folyamatokra, illetve szerintem időben az elejétől kellett volna kezdeni az egészet, nem rögtön a Birodalomtól.
No mindegy, középszerű lett, ez van.

winnie - 2021. 11. 27. 10:20

Zsom: ha valamivel nem volt probléma, akkor az a rajongók, azért eléggé nagy rajongó a készítő és az írók zöme, az Asimov-hagyaték is velük volt. Elég csak meghallgatni, hogy beszél az Alapítványról a készítő, elég nagy fanboy.

Ha nem lett jó az adaptáció (ezt mindenki meg tudja ítélni), akkor nem a rajongási fokkal volt a gond, nem azzal, hogy általánosak lettek. Hanem mondjuk… a megvalósítással, vagy (én erre tippelek), hogy olyan irányba indultak el, ami nem feltétlenül vágott egybe az elvártakkal.

Amit felvetsz, az jó kérdés, kíváncsi vagyok, hogy ez szóba került-e a podcastben, hogy miért született a döntés, de arról már többször volt szó, hogy miért kezdtek úgy, ahogy, bőven van mögötte ráció, érthető a dolog – még, ha nyilván nem is kell egyetérteni vele.

Itt is, mint a Wheel of Time esetében, elég komoly döntéseket kellett meghozni a hosszú távra való tervezhetőség okán, nem lehetett egyszerű bizonyos dolgokat elengedni, és másokat másképp alakítani. Elég sokáig tartott a fejlesztési folyamat, amíg a végső koncepció megszületett (ez a “sok ember napi 12 órában együtt nyammog fandolgokon” című történet az írók részéről).

Solid84 - 2021. 11. 27. 10:28

Daneelnak az az érdeke, hogy az alapítvány sikeres legyen. Lehet, hogy ha az uralkodók változtatnak az addigi berendezkedésen, ergo nem csak tökéletes másolatok is uralkodhatnak, akkor más irányt venne a galaxis történelme. És ezt csak úgy tudta megakadalyozni, hogy megölte a nem tökéletes klón. Majd meglatjuk, hogy ezt kifejtik-e később. Egyébként az tényleg nagyon hiányzik, hogy nem látjuk Daneel miként irányítja a dolgokat. Alig van szerepe.

BullFrog - 2021. 11. 27. 12:25

Pár rész Lou Llobell (Gaal) után Leah Harvey (Warden) egy személyben képes volt megutáltatni velünk azt a story szálat, és alig vártuk mikor vált végre vissza az Empire-re.
Annyira jó volt szinte az összes színész, hogy egyszerűen bármikor megjelent a képernyőn csak a szemünket forgattuk miatta. :(

Mikor a végén időt ugrottunk picit megkönnyebbültem, hogy na talán most picit ismét Gaal lesz a központban, aztán jött a csalódás.

AuroraBorealis - 2021. 11. 27. 18:00

Hát, ez egy látványorgiába bújtatott nyolcadosztályú szappanopera. Színészi játék, sztori kb. nulla. Már ott vicc, hogy hangok vannak az űrben.
Ha erre figyeltek a For All Mankind esetében, itt miért nem tudtak?
Olyan, mintha a CW-re készült tucatsorozat lenne, de mégis megtartották inkább maguknak…

AuroraBorealis - 2021. 11. 27. 18:04

!!!!!!!!!!!!!SPOILER!!!!!!!!!!!!!
@winnie:
Azért ha annyira nagy rajongói Asimovnak a készítők, akkor kíváncsi lennék, miért kukázták a robotika törvényét, és gyilkoltattak egyet (kettőt) Demerzellel… Számomra óriási csalódás, pedig évek óta vártam egy Foundation-sorozatot…

MiMi - 2021. 11. 27. 21:17

Ha valaki Asimovot mint embert is ismeri (vannak fent vele interjúk, beszélgetések YT-n), vagy olvasott tőle tudományos, ismereterjesztő könyveket is, akkor szerintem lejön, hogy egy mélyen humanista (az American Humanist Association elnöke is volt), és a tudományban “hívő” ember volt. Ne ez a látásmód, ami minden könyvéből sugárzik, hiányzik a sorozatból, innentől a fő üzenetek hiányoznak, úgymond kihűzták a sorozat lába alól a szőnyeget. Nekem ez az alapvető gond az egésszel.

Ami egészen furcsa, hogy milyen lassan haladnak a történettel. Az első évad mondjuk 30-50 oldalt dolgozhatott fel az első könyvből. Amit meg R Daneel karakterével tettek, az szerintem szégyen.

pehnemer - 2021. 11. 27. 22:17

Én nyáeon olvastam el az alapítvány könyveket de nem emlékszem h lett volna benne robot, Daneel akkor máshol szerepel? Nekem Lee Pace rémes, amit művelt a sivatagban az röhejes volt. Valóban iszonyat középszer a sori, a látvány is csapongó, valahol Expanse, máshol meg Firefly szerű.

Lantos Lovag - 2021. 11. 28. 05:31

Azért nem találkoztál Daneel mert az utolsó könyv az “ALAPÍTVÁNY és a föld” végén jelenik meg.

Shyllard - 2021. 11. 28. 07:19

AuroraBorealis:
Könyves SPOILER! Most nagyon javítsatok ki, ha tévedek, már rég olvastam, de Asszem pont a Robots and Empire könyvben derül ki, hogy rengeteg gyilkosság, milliókat elpusztító döntések mögött Daneel áll. Szóval, ha valamit tudunk ebből, illetve több másik Asimov könyvből is, az univerzumon belül a robotika törvényei kifacsarhatóak.

Solid84 - 2021. 11. 28. 07:33

@pehnemer : Az eredeti trilógiában elvileg nem volt robot. Viszont Asimov később írt újabb alapítvány könyveket, amikkel összekötötte a 3 könyvsorozatát(Birodalom, Robotok, Alapítvány) és ott kiderült az egyik karakterről, hogy robot volt.

Tibi - 2021. 11. 28. 09:37

Nekem ez a legjobb első évad amit valaha láttam.

Dors Venabili - 2021. 11. 28. 10:51

Az eredeti trilógiában nincs Eto Demerzel (= R. Daneel Olivaw) mert az előző regényben (Előhang az Alapítványhoz) lemond az első miniszteri posztjáról Hari Seldon javára és eltűnik. Aztán majd a legvégén előkerül megint. Amúgy Seldon is csak egy pár fejezetig van jelen az elején, a halála előtti utolsó két évben. Igazából már meghal az előzményben de egy kis átfedéssel itt még szerepel. Aztán már csak a kriptában jelenik meg és persze állandóan emlegetik.
Ha már behozták Demerzelt, jöhetett volna Seldon felesége, Dors Venabili is (szintén robot).

Solid84 - 2021. 11. 28. 11:15

Igen az eléggé fura volt, hogy kihagyták Seldon feleségét és unokáját is. Illetve hogy az unokáját és sógornőjét egybegyúrták Gaal-el, akiből meg nőt csináltak…

Zero - 2021. 11. 28. 14:53

Tetszett, hogy próbáltak a Birodalomnak mellékszálat kanyarintani, amolyan másik végpontként és jó (jobb) a világépítése is -elmaradott, elvallásiasodott bolygók, a térugró hajók államtitokként kezelése stb., mert ezek az apróságok nem voltak a regények erősségei, sőt… így valamennyire jobban is érdekeltek ezek a friss szálak.

MagitronX - 2021. 11. 28. 15:10

Én sem olvastam az Alapítvány “kánont”, viszont elkezdtem elejéről kronológia szerint (Az Alapítvány előtt), és egyenlőre a sorozat világa jobban tetszik mint a könyv amit éppen olvasok. Ezért én is azon a véleményem vagyok hogyha csak a sorozatot nézzük akkor teljesen rendben van, kb. 8/10. Megértem az elvárásaikat és kifakadásikat az Asimov híveknek, de szerintem nem korrekt lehúzni teljesen egy sorozatot csak azért mert nem hű az eredeti történethez. Úgy tekintek rá mint egy alapötlet alternatív feldolgozása.

Levike - 2021. 11. 29. 08:57

Nekem tetszett, főleg a birodalmi szál. Ott a színészekkel is maximálisan meg voltam elégedve.

Solmyr - 2021. 11. 29. 12:17

Lehet, hogy ezzel egyedül leszek, de Asimov- és scifirajnogóként is maximálisan bejött ez az évad. Ha következetesen végigviszik az itt elkezdett dolgokat, a következő néhány évad fényében szerintem az első évad is jobbnak fog majd tűnni.

Demerzel azért is gyilkolhatott a 0. törvény szellemében, ha az emberiség érdeke a Birodalom bukása, amelyet ugye hátráltatna a genetikus dinasztika elhagyása (vagy esetleg ha az alaptörvényeit felüljrja a Kleóntól kapott programozás). Salvor outliersége engem is zavar kicsit, mert hatalmas pillanat volt a könyvekben, amikor az első outlier miatt a Seldon-terv félrecsúszik, de egyébként meg lehet úgy is oldani akár, hogy Salvor lesz az Öszvér (vagy valamelyik leszármazotta). Az Alapítvány vizuálja sztem simán reális volt, az elején ez egy ilyen fejletlen telepesvilág. Később majd nagyobb lesz a kontraszt, amikor elkezd fejlődni mondjuk Anakreónnal meg Thespisszel közösen.

Dzsonzon - 2021. 11. 29. 14:49

Nekem nagy csalódás volt a sorozat. Szerintem kijelenthető, hogy semmi köze nincs a könyvekhez. Tény, hogy az eredeti anyagot hiba lett volna nagyon hűen adaptálni, mert akkor csak fehér férfiak beszélgettek volna 10 részen át, de ennél biztosan lehetett volna jobb munkát végezni. Számomra az egyetlen pozitívum a császárok vonala. Ennek sincs köze a könyvekhez, de itt tudtak egy érdekes pluszt hozzátenni. A píszíséget is sikerült túlzásba vinni, a terminusi szál meg messze a leggyengébb láncszem. Kábé felháborít, hogy egy menekülttáborként sikerült bemutatniuk az egészet. Az 5. résztől megpróbáltam elvonatkoztatni és egy új sci-fi sorozatként tekinteni rá, de annak meg unalmas. Kár érte.

Shyllard - 2021. 11. 29. 15:12

MagitronX: megnézed a kommenteket, legtöbbeknek, akik nem tetszett a sorozat, azok pont azt dicsérik, amiben a legjobban eltértek a könyvektől. Én nagyon örülök, hogy vannak akiknek bejött a sorozat egésze is, de számomra inkorrekt lett volna agyondicsérni valamit, amit a játékidő felében konkrétan untam. Szerintem itt kár korrektségről beszélni, mert egyéni véleményekről van szó, azt meg akárhogy forgathatjuk, mindenkinek a sajátja.

Batawanga - 2021. 11. 29. 16:17

Vegyes érzéseim vannak így évad végén, a Terminus tényleg elég érdektelen lett a Trantorhoz képest, de az ide-oda ugrálások miatt talán még élvezhető maradt a végeredmény. Nem tudom végül hány évad lesz majd, Gaal már az első 10 percben összefoglalta a roadmapet: Salvor Hardin, Hober Mallow és az Öszvért említette, ezekkel fog megismerkedni, ez alapján akár 3 évad alatt le tudják rendezni. Sőt, egy csavarral egyenesen Salvor lehet majd az Öszvér. :)

Könyves SPOILEREK lehetnek a továbbiakban.
Több kritika a misztikumot illeti: ebben a világban semmi misztikus nincs abban, ha az emberek pszichésen össze tudnak kapcsolódni, ez az univerzum része, pontosan erre a következtetésre jut az emberiség, hogy ez a megmaradás kulcsa a jövőben, Salvor és Gaal lehetnek a Galaxia előhírnökei. Demerzel/Daneel sem az a hidegvérű gyilkos, ahogy többen állítják, a császár parancsára vagy a császárság érdekében tette (ami a szemében egyenlő az emberiség érdekeivel?) és meg is szenvedte mindegyik gyilkosságot.
Igazából Asimov is elővehető pár dolog miatt, ő maga sem nagyon tartotta be a pszichohistória szabályait, néhányszor a karakterek eléggé hangsúlyosan formálták a történelmet (paradoxonként vegyük mindjárt Harit, vagy éppen Daneelt). De ott van a hajánál fogva összekapcsolt robotverzum is az Alapítvánnyal, az alap trilógiában nyoma sincs robotoknak.
Amúgy, végig a Battlestar Galactica járt az eszemben, talán ahhoz áll a legközelebb ambíciókban a sorozat. Ott is óriási viták voltak a misztikummal, vallásos elemekkel, varázslásokkal kapcsolatban, de nekem tetszett, hogy a görög mitológiának ágyazott meg végül az egész történet, ami csak a fináléban lett nyilvánvaló. Ha jól csinálják, itt is a Földkeresés lesz a vége és a csattanója a történetnek.

Bela - 2021. 11. 29. 16:33

Amikor a konyvhoz kapcsolodo elemekkel operal akkor egy buta scifi az egesz. A genetic dynasty egy igeretes otlet, de a tobbi csapnivalo. Ossze-vissza ollozgat a konyvbol elemeket, de nem all ossze az egesz.
– Teljesen atirja a Spacereket.
– A masodik valsagban van personal force field, ami a Foundation feljettseget hivatott demonstralni a birodalom felett.
– a negy kiralysag barbarizmusa => az anacreoniak fantasysan barbar oltozetben, majd a Huntress ijjal robbant fel lezeragyut?
– a null field bovul es veszelyezteti a varost, de mikor Salvor visszater, akkor az egesz varos es a megszallok (max 30 ember), a vault kozeleben kamillaznak.
– azt se sikerul felepitenie, hogy milyen alapon ertene az alapitvany a 700 eves hajo tovabbfejlesztesehez, ha legfejletteb dolog egesz Terminuson egy kerites ami egy felesleges cgi urleny tavolsagtartasara szolgal csak.
– hoztak facsemetet Anacreonrol a temeteshez elore, vagy kicsit erjesztettek szegeny no testet amig odaert a temetesre?
– Demerzel, az utolso/egyetlen humanoid robot is el lett pazarolva, melyen vallasos, nulla rejtely, bena ruha

reatard - 2021. 11. 29. 19:53

Ahogy olvasom a posztban és a kommentekben is a könyv vs sorozat különbségei a fő frontvonal a megítélésben, ezzel szemben én nem olvastam a könyveket, de így sem tudok megengedő lenni a sorozattal kapcsolatban. Botrányosan gyenge produktum lett, amit egyelőre nem is sikerült befejeznem, és nem is hiszem, hogy ez változni fog. A karakterek és a színészi játék is egy-két kivételtől eltekintve röhejesek, a pozitívabb teljesítmények is max középszernek számítanának egy másik mezőnyben. A történetvezetés már a második résztől kezdve a legkínosabb, rossz értelemben “sorozatos” időhúzó módszereket halmozza egymásra, és utána részről-részre csak rosszabb lesz, legalábbis ameddig eljutottam. De legalább megmenti a látvány…hát nem. A CGI tényleg jó, de ettől maga a látvány még egy ihlettelen, kreatív ötleteket nélkülöző, hol sematikus, hol egyenesen ízléstelen massza. Mint sci-fi pedig alig, alig nyújtott bármi továbbgondolásra érdemeset (enélkül pedig szerintem felesleges belefogni a műfajba) cserébe rengeteg instant arcpálmát.

doremi - 2021. 12. 01. 08:05

A kritika igencsak betalált, bravo!
Több színész előtt tényleg le a kalappal, fantasztikus munkát tettek bele, Harris, Pace, Birn – wow.

Gergely Illés - 2021. 12. 08. 02:00

Nekem “momentán”, hogy a robot gyilkol azzal nem volt bajom. Mennyire lehet kicsavarni a robotika törvényét?
A válasz a “A mezítelen nap”-ban megkapja az ember.

N0MAD - 2021. 12. 11. 10:25

A magányos hős “Mulesága” erősen félrement szerintem mindenkinél, az “második alapítványosság”
Mivel az eredeti könyvekben is gyűjti Seldon a telepatákat, a képesség öröklődése is megvan. Az is pipa, hogy az első alapítvány a második felügyelete alatt álljon, az elég tiszta, hogy csak sakkfigura, nem a történet irányítója.
Ezzel együtt az utolsó rész engem felháborított, nem csak demerzel tépte az arcát. Utasításra assasinkodó robot saját elveivel szemben erkölcsi/programozási válság nélkül aztán félig összeomlik amikor indokolhatóan a nulladik törvénynek engedelmeskedik az elsővel szemben?
Ha Seldon olyan remekül tud hologramként kommunikálni a környezetével, döntéseket hozni, manipulálni ahelyett, hogy filmfelvétel lenne (Mint a mule válság alatt amikor mindenki néz mi a francról beszél), akkor mi a franc a jelentősége, hogy él e, hal e? Akkor a császár jóval nagyobb erőforrások birtokában mit szarakszik klónokkal ha a tudata tovább élhetne? akár klónok megléte mellett is…
Vajon gaal és salvor majd ott a víztócsában megalapítják gaia-t és nekik lesz igazuk, mert az összes alapítvány hülyeség és végre nem az lesz amit egy férfi kitalált hanem a szeressük egymást emocionáli női csodája uralja majd a galaxist? Olyan szupcsi lenne…

N0MAD - 2021. 12. 11. 10:34

@Batawanga
Az hol mond ellent a pszichohistóriának, hogy formálják a történelmet? Ez a szerepe a második alapítványnak, nem az, hogy logolják az eseményeket…
Már a trantor kiválasztása is manipuláció következménye, éppen mivel az egyes emberek nem előjelezhetőek, így pont őket kell az elvárt döntések meghozatalára manipulálni. Nme biztos, hogy lesz egy bölcs vagy egy hős a jó helyen jó időben, abból kell kihozni aki ott van. PL az első alapítvány aktuális vezetőjéből, mint a valóságban is látjuk a vezetők nem feltétlen tökéletes döntést hoznak.

Anthonz - 2021. 12. 15. 20:33

Most olvasom a könyveket.

“A könyvekben jellemzően nem voltak kiemelkedően egyedi karakterek (egy-kettő kivételével), így számomra már a kezdetektől fogva elfogadott megközelítés volt, hogy a sorozat esetében muszáj kicsit megváltoztatni a klasszikus formulát. ”

Ez egy nagy butaság. Rengeteg jó karakter van a könyvekben, csak éppen a sztori “kicsit” nagyobb ívű, mint a karakterek.

Előbb befejezem a könyveket, aztán jöhet a sorozat is.

SASboy - 2021. 12. 17. 15:04

Nekem év csalódása. Nem olvastam a könyvet, de trailer alapján nagyon vártam a sorozatot. Cserébe egy végtelenül unalmas, műkeménykedő bohóckodást kaptam. Én nem maradok a 2. évadra.

Shyllard - 2021. 12. 18. 13:07

Anthonz: Kiemelkedően egyedi karakterek nem jelenti azt, hogy rosszak lennének a szereplők. Csupán, ahogy te is írod, nem ők a lényeg. Számomra, így évek múltán Hari Seldon-ról kívül egyedül Elijah Baley-ről vannak emlékeim (aki inkább a Robot-sorozat része, de ugye az egész összefügg), ami a sok könyvhöz képest eléggé vékony arány. Asimov karakterei jellemzően kevésszer mennek át hatalmas jellemfejlődéseken, inkább a rejtélyeket penderítik fel, mintsem hatalmas változásokon esnének át. Persze, ahogy te is írod, nem ez a fókusza a könyveknek, így én ezt nem is tartom annyira negatívnak, nagyon sok klasszikus sci-finál hasonló a helyzet, csak mostani, újabb írásoknál érzem azt, hogy egyre nagyobb a figyelem az érdekes, Emlékezetes karaktereken is.

alma321 - 2022. 01. 06. 09:59

Most jutottam túl a 2. részen. Az asszony nem ismeri a könyveket, ő simán bealudt rajta és megkért, hogy majd egyedül nézzem ha lehet. Szerintem ezt nézni a történetet ismerőknek olyan enyhe mazochizmus, gyakorlatilag minden pillanata okoz egy kis fájdalmat de azért csak tovább nézi az ember miközben kicsorul egy újabb könnycsepp a szeme sarkából ahogy megint tekert egy kicsit a sorozat a hereszorítón. Az Arany szív táp-o-matája által készített ital jut róla az eszembe “A géptől kapott műanyag pohár olyan folyadékkal volt tele, mely csaknem mindenben, ám mégsem teljes egészében különbözött a teától.”

Aidan Pryde - 2022. 01. 08. 21:32

Nyomokban tartalmaz Asimov-ot is.
Egyszerre örülök is -végre scifi-, meg nem is -a nyomokban miatt.
Nem tudom, hogy mit is érzek…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz